Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-30 / 254. szám

14 Á Q&ki-Mctgyarófszág hétvégi mííekfcu 1993. október 30. A KM vendége ___________________ Munkatársa a halál Nábrádi Lajos Debrecen (KM) — Szak- véleménye is hozzájárult ah­hoz, hogy a Nyíregyházi Városi Bíróság egy fiatal­embert bizonyítékok hiánya miatt felmentett a súlyos vád alól. Ez a fiatalember hat év börtön terhe alól szabadult. A további eljárás során a szakemberek által meg nem cáfolt, perdöntőnek is ne­vezhető szakvélemény dr. Takács Pétertől való, aki or­vos szaktanácsadó, s a Deb­receni Orvostudományi Egyetem mellett működő Igazságügyi Orvostani In­tézet munkatársa. Az em­lített felmentő ítélettel vég­ződő bírósági tárgyalás után ismerkedtünk meg a két me­gyében híres orvosszakértő­vel és kértük, legyen a ven­dégünk. Elöljáróban, mint­egy figyelemfelkeltésként elmondta, neki munkatársa a halál. A szó átvitt és igazi értelmében. Holttesteket vizsgál, szakvéleményével, megállapításaival az orvos- tudományt az ítélkezés szol­gálatába állítja. — Szakvéleményemmel hozzájárulok az igazság ki­derítéséhez, vagy legalább is közel viszem az ügyet az igazságos ítélethez. Hosszúnak mondható pá­lyafutása során nem keve­sebb mint hétezer holttestet vizsgált. Gyakran élők is a vizsgálat „tárgyát” képezik nála. Büszke rá, hogy az eu­rópai szaktekintélynek szá­mító Búr is László profesz- szor munkatársa lehet. — Kevés ember ismeri és műveli az én szakmámat. E szakma anyja az orvostudo­mány, apja a jog. Persze nemcsak a jogá­szok munkáját segíti. A rendőrökét is. Nem túlzás azt állítani róla: orvos, de egy kicsit jogász, s egy ki­csit rendőr is. A szaktudáson kívül emberismeret és szi­mat is kell a munkájához. Az alföldi településen, Balmazújvároson nőtt fel az egyik tanító fiaként. A gya­korlati élet sűrűjéből ment a híres debreceni Fazekas Gimnáziumba. A debreceni egyetemen szerzett diplomát 1970-ben, majd a hajdúsági megyeszékhely kórbonctani intézetében dolgozott a szakmai berkekben híres Endes professzor mellett. 1974-től, kis híján 20 éve dolgozik jelenlegi beosztá­sában. Tanfolyamok, to­vábbképzések, önképzések egész sorát hagyta maga mögött. Széles válla, hatalmas kar­izma, szakálla, mackós kül­seje miatt önkéntelenül is a világhírű színészhez, a fil­meken mindig hatalmas po­fonokat osztogató Búd Spencerhez hasonlítottam. Nem sértődött meg érte. Köztudott, hogy a híres szí­nész korábban úszott és vízi­labdázott. Nos, Takács dok­tor is a medencék, a folyók szerelmese. Beszélgetésünk reggelén is szelte a vizet egy debreceni medencében. Szí­vesen emlékszik rá, hogy sok évvel ezelőtt verseny­szerűen is úszott. Munkája rendkívüli szellemi, lelki és fizikai megterheléssel jár. Érthető, hogy a minden por- cikát megmozgató, felüdü­léssel járó úszást választotta és választja napjainkban is. S ahogy a családjára tere­lődik a szó, megemlíti, hogy Dr. Takács Péter A SZERZŐ FELVÉTELE a felesége Szabó Katalin, aki a magyar válogatott szí­neiben úszott, versenyzett. Szívesen szól arról, hogy mindkét fia az egészségügy szolgálatában áll. Az egyik fogtechnikus, a másik men­tősofőrként száguld az éle­tek megmentéséért Eloszlatja feltételezése­met, amely szerint Debre­cenben takaros házban lakik, közel az egyetemhez, a klinikákhoz. Mint mondja, a megyeszékhelyhez közel lévő Jósa községben él, ker­tes házban. Innen jár be na­ponta az intézetbe. Hang­súllyal teszi hozzá: Trabant­tal. Nagy nyugati kocsira még nem futotta. Itt említi, hogy annyi fizetést visz ha­za, amennyit az intézetben kap. Humorérzékét is meg­csillantja, amikor ezt mond­ja: A halottak ritkán támad­nak fel, hogy paraszolven­ciát adjanak nekem. Igaz, élőket, vádlottakat, vagy sérült felpereseket is vizsgál néha. Mi több: egy darabig börtönorvos is volt. Nemcsak a vizet, a termé­szetet is imádja. Sorolta, a jósai kertes háza körül sok állatot tart. Malacokat is te­nyészt. S ha ideje engedi, még közelebb kerül a termé­szethez: halászik, vadászik. Teljesebb a róla kialakí­tott képünk, ha tudjuk, elő­adó a debreceni egyetemen. Egykori diákjai, s régi-régi egyetemista évfolyamtársai Szabolcs-Szatmár-Beregben jól ismerik. Intézete két me­gyére terjed ki, de nemcsak a munka köti megyénkhez. Kissé szenvedélyesen emlí­tette, hogy szereti a Tiszát, több nyáron jött pihenni Gergelyiugomyára, az „arany homokra”. Szakterülete főleg a köz­lekedési balesetek és az élet elleni bűncselekmények ál­dozatainak vizsgálata. Sok emlékezetes ügyet vizsgált megyénkben is. Emlékez­hetnek rá olvasóink, hogy két fiatalember a nyíregyhá­zi autópiacon úgymond pró- baútra csalt egy gépkocsitu­lajdonost, Kemecse körül egy elhagyott helyre hajtat­tak vele, brutális módon megölték és elásták. Ebben az ügyben is Takács doktor volt az orvosszakértő. A tv is mutatta megrázó képso­rokkal, hogy Hajdú megyé­ben gyermekeket szállító autóbuszt gázolt egy vonat, tizennégy holttestet kellett vizsgálnia... Itt említette, hogy különösen a gyermek­balesetek okoznak számára lelki megterhelést. Előfor­dul, hogy éjszaka csak hány­kolódik az ágyában. Edzett, kemény férfi, de benne is ér­zékeny szív dobog. Azzal fejezte be a beszélgetést: nem is a szívére, a szaktudá­sára van szükség érdekes munkája során. Mi van a levesben? Karády Zsolt Azok számára, akik pár éve látták Jarmusch Florida, para­dicsom című filmjét, nem okozhatott meglepetést Rock­well munkája, az In the Soup, azaz A levesben. Jarmusch vásznán nyoma sem volt a megszokott hollywoodi világ­nak: a vizuális szemfényvesz­tés, a számítógépes bűvészke­dés, a lélegzetelállító techni­kájú, dollármilliókból elővará­zsolt nézőkábítás helyett egy másik Amerika bontakozott ki. A lepusztultság, a sivárság, a peremiét megdöbbentően hi­teles és felkavaróan egyedi áb­rázolása a káprázatos Techni­color (Kodacolor) tűzijátékok idején tüntetőleg fekete-fe­hérben jelent meg. A szán­dékos dísztelenség, a kisszerű figurák, a sajátos road movie Jarmusch második művében, a Törvénytől sújtva (melyet ő maga neo-beat-fekete-komé- diának nevezett) kockáin már egy kiérlelt stílus, egy újfajta beszédmód térhódításáról ta­núskodott. Az undergound­korszak eredményeit kamatoz­tató, a Cassavets, Warhol, Wenders hatásától is megérin­tett rendező olyan művészetet teremtett, amelyből kitetszik, hogy Amerika a korlátlan le­hetetlenségek hazája. S most itt van Rockwell, aki a fentiek szellemében fogal­mazta meg a maga reményte­len filmjét, amelynek stáblis­táján Jarmusch neve is szere­pel. Az eltékozlódás és meg- nemvalósuiás történetének hő­se, Adolfo Rollo művészfilmet akar csinálni: az elkészült for­gatókönyvhöz producert ke­res, aki hajlandó pénzelni el­képzeléseit. így találkozik az öreg Joe-val, a homo- és hete­roszexuális kalandokba egy­aránt belebocsátkozó, kétes egzisztenciájú, elpusztíthatat­lan kedélyű, örök ifjú maffió­zóval. A mű kettejük kaland­jairól szól, s már az első ne­gyedórájában sejthető, hogy Adolfo filmje sosem fog elké­szülni. S hogy miért nem? Azért, mert számára Amerika meghódíthatatlan. Az ő omladozó vakulatú, nyomorszagú bérkaszámya­beli szobájából nem vezet út sehová. Hangsúlyos utalás­ként őrzi koszlott vackának fa­lán a Sztalker plakátját. Vá­gyainak netovábbja: olyan fil­met rendezni, mint Renoir vagy Tarkovszkij. Joe ellenben valami szerelmes sztorit lenne hajlandó finanszírozni. így marad az ivászat, a csellengés, a pótcselekvés. Leendő film­jében szerepel majd egy an­gyali teremtés, akit Adolfo ócska szállása szomszédjának feleségében vél felfedezni. A Jennifer Beals által életrekel- tett nőalaknak valóban vannak légies percei: a végzetes pil­lanatban azonban mégis az ő kezében dördül el a fegyver, amely kioltja Joe életét. Adol­fo ezután úgy érzi, már csak önmagukról forgathat filmet: élet és virtualitás összeolvad, a műbeli valóság a majdani fik­ció kiindulási pontjává válik. Adolfo munkáját Joe-nak ajánlja majd, s talán elfogadja az öreg címjavaslatát is: Fel­tétlen megadás. Noha az alkotás kétségte­lenül a cinéma^noir s a mini- mal-art határán áll, Rockwell világa mégsem iszonytató. A tehetetlenség és a perspek- tívátlanság kínzó érzését a nyomorúságból is elő-előde- rengő humor ellensúlyozza. A néhány dramaturgiai déja vu- élmény következtében azon­ban nem hibátlan alkotás. Phil Permet kontúros, esetenként nagylátószögű optikával fo- tografált képei, Seymour Cas­sel és Teve Busconi emlékeze­tes jelenetei, az egymástól (miként Jarmuschnál) fekete befűzőszalaggal elválasztott beállítások gyakran ironikus, máskor lírai hangoltsága miatt mégis emlékezetes mozi. Azzá teszi a rendezői tehetség ereje, valamint a Walt Disney-s, a Spielberg-birodalom máko- nyával szembehelyezkedő ne­gatív Amerika-kép. S mi van a levesben? Sem­mi. A cím fordításának elégte­lenségén kívül. Az In the soup az Országh-szótár szerint bi­zalmas kifejezés: annyit tesz, hogy (valaki) benne van a pácban. Ez elmondható a sze­gény Adolfóról. De a levesről bizony szó sincs. Sorry. Ez egy kegyetlenül őszinte film, őszintébb, mint a regény, amelyből készült. E szavak a Tina című film díszbemutatója után hangzottak el az örökifjú rocknagymama, Tina Turner szájából. Ha figyelembe vesszük, hogy a regényt is ő írta, mindenképpen hitelt keli adnunk állításának. A filmet — amelyet az Intercom forgalmaz — november 5-től vetítik a hazai mozikban Intercom-felvétel Könyvespolcunk Kettős párhuzam — meglepetéssel Budapest (KM) — A rajz­zal — ecsettel, ceruzával — kifejezett világ a finom lelki érzékenység mellett kézügyes­séget, szín- és formaérzéket is feltételez. A versírás a szavak­kal történő mesteri bánásmód tudománya. A hajlam és a készség Körtvélyessy Magda életében már tizenéves korban jelentkezett. Minden alkalmat megragadott, hogy kettős szenvedélyének zavartalanul hódolhasson. Rajzolni, verse­ket írni! Magánya termékeny egyedüllét volt. A csend gon­dolatokat ébresztett már akkor is, s így van ez most is. 1936-ban a Kis Újság jelen­tette meg első versét. A negy­venes években az Alföld von­zásában élő fiatal bárándi lány a fővárosba kerül. Az írás hát­térbe szórni, a képzőművészet felé fordul. Az 1970-es évek­től rendszeres kiállító. Utazási szenvedélyének hódol, élmé­nyeit képein örökíti meg. Négy világrész alapos ismerő­je lesz. Tárlatait sokan látogat­ják, diavetítettképes élmény- beszámolói alapján egyre is­mertebb lesz. Rajonganak elő­adásaiért. A látványt nemcsak festé­szetével, hanem a szó, a be­széd varázsával is az érdek­lődők elé tárja. Kettős párhu­zam címmel megjelent verses­kötete a meglepetés erejével hatott. Kevesen tudtak arról, hogy verseket is ír. A Király Lajos szerkesztésében megje­lent könyv több mint száz ver­set hat ciklusba sorol. Az örök gyötrődésben élő szerző mint­egy hat évtizednyi írásából ké­szült válogatás a Bárándon töl­tött ifjúságot, a fővárosi éve­ket idézi. Arcok, történések — Körtvélyessy életmozaikjai. A versek egyenletlenségeit első­sorban a kronológiai sorrend hiánya okozza. Körtvélyessy Magda egész életében utakat keres. Irányt a művészetben, boldogságot a szerelemben, emberi kiteljese­dést a közösségben. Ez az örök bolyongás jellemzi költészetét és festészetét. És a beteljesülés? Az elha­gyás keservét újabb vágyódás, új remények követik mind­annyiunk életében. így fogal­maz. A szerelem a legszebb Érintés: a lélek és a test gyö­nyörű, áldásos-átkos megkí­sérlése. A Művészetbarátok Egyesü­leténél megjelent kötetet az író grafikái díszítik.

Next

/
Thumbnails
Contents