Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-16 / 242. szám

10 JA 'Kefet-Magyarország Hétvégi tneffeSéfete Slágerlista Hazaiak Külföldiek 1. Mester és tanítványai: 1.2 Unlimited: Miért nem félsz? (3.) No Limit (1.) 2. Digital Scream: 2. Ace Of Base: Túlélem (2.) All That She Wants (2.) 3. Digital Scream: 3.4 Non Blondes: Hé, várj! (1.) Whaf's up? (6.) 4. Sipos F. Tamás: 4. Madonna: Rain (7.) Nincs magyarázat (4.) 5. Take That: Pray (5.) 5. Rapülők: 6. Whitney Houston: Gyere kislány, gyere... (7.) I will always love you (3.) 6. Alvajárók: Ennyi volt (8.) 7. Leila K.: Open Sesame (4.) 7. Kovács Ákos: Helló (5.) 8. Culture Beat: Mr. Vain (-) 8. Digital Scream: 9.2 Unlimited: Az élet megy tovább (6.) Tribal Dance (-) 9. FLM: Rólad álmodom (9.) 10. Kovács Ákos: Búcsúdal (-) 10. Freddie Mercury: Living on my own (-) Magnókazettát nyert Belinszky Nikoletta Nyírkárász, Bíró Csilla Barabás, Oláh Mária Nyíregyháza. Tárcsán András, a Pepe hanglemezbolt vezetője (Nyíregyháza, Európa üzlet­ház) a London Beat együttes kazettáját ajánlotta fel, ezt Szo- boszlai Mariann és Krisztina kemecsei olvasóink nyerték. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: október 23. A slágerlis­ta vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. Tini tüskék ________ Diéta és mozgás Vassné Figula Erika pszichológus „Már egész nyá­ron féltem az is­kolakezdéstől, és tessék, most bekö­vetkezett. Eléggé kövér va­gyok, nehezen mozgok, nem áll jól rajtam semmi, s a töb­biek gúnyolódnak rajtam. Annyira szégyellem magam, hogy a legszívesebben ki sem mozdulnék otthonról. A család elfogad ilyennek, ami­lyen vagyok, így csak köztük érzem jól magam. Hallot­tam, hogy léteznek fogyasztó tabletták, csak nem tudom, hol lehet kapni ezeket." Nem hiszem, hogy ezekre a szerekre lenne szükséged. Ezek ugyanis a fejlődő szer­vezetet károsan befolyásol­hatják, esetleg olyan problé­mát okozhatnak, aminek ma­radandó hatása is lehet. S egyébként is, az így elért fo­gyás nem tartós, könnyen visszaszedhetők • a leadott kilók. Ha nagyon kövér vagy, a legjobb megoldás, ha az or­vosoddal megbeszélsz egy számodra megfelelő diétát, s minél hamarabb és rendsze­resen elkezded a sportolást. Az elején kicsit nehéz lesz, de hamarosan észreveszed, hogy a szervezeted is igényli a mozgást. Másik nagy elő­nye, hogy nemcsak fogyni fogsz, de az alakod is esi- nosodik majd. Ha egy pár kilót leadsz, a többi már könnyebben fog menni, mert az elért eredmény nagy ön­bizalmat ad majd a további diéta és mozgás folytatásá­hoz. (Várjuk továbbra is a lel­ki, a biológiai, a szexuális élettel kapcsolatos problé­máitokat. A borítékra írjátok rá: Tini-tüskék!) pont-vessző emberke alakjá­nak tükörképe ott található a nagy képen is. A kérdés csak az, hogy hol. Á megoldást levelezőla­pon küldjétek be a szerkesz­tőségbe. A két héttel ezelőtti rejt­vény megfejtéséért könyvju­talmat nyert Gombkötő Magdolna (Nyírbogdány), Jancsó Zsuzsanna (Ura). A mai feladványunk: A bal felső sarokban látható Az oldalt összeállította: M. Magyar László 1993. off ober 16. Tragédiát titkol a Tisza „A barátok sem mernek azóta jönni, valamit biztos tudnak” — mondja az édesanya M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — Egy 17 éves fiatalembert kísértek utolsó útjára szeptember elején a nyíregyházi temető­ben. A szülők, rokonok, is­merősök fájdalmát csak nö­veli, hogy Tóth János halálá­nak oka mindmáig tisztázat­lan, a tragédiát rejtély övezi. Máthé Piroska, az édesa­nya: — Július végén mondta Já­nos, menne a barátaival Tokaj­ba. Nem akartam, hogy men­jen, de az apjától kapott ötszáz forintot, meg hát a srácok is rábeszélték, nem lehetett visz- szatartani. Mikor nem jött ha­za néhány nap elteltével sem, megkerestem a barátját, Ónodi Gábort, hiszen együtt mentek Tokajba. Gabi azt mondta, Ja­ni elment mellőle az egyik es­te, azóta nem látta, nem tudja, hol lehet. Vártam még pár na­pig, mivel máskor is előfor­dult, hogy a haveroknál aludt 3-4 napig. Végül az augusztus 20-át követő hétfőn mentem el a rendőrségre, ahol bejelentet­tem János eltűnését. Még az­nap jöttek a rendőrök, hogy Tokajnál a Tiszából pár hete kifogtak egy holttestet, azono­sítani kellene. Elmentem, s felismertem Jánost. Szerintem bűncselekmény történt, mond­tam is a nyomozóknak. Ők először azt mondták, részegen beleeshetett a vízbe, de mint hallottam, a vizsgálat nem mu­tatott ki alkoholt a vérében. Víziszonya volt, kizárt dolog, hogy magától a folyóba ment volna. A barátok sem mernek azóta jönni, valamit biztos tudnak. Nem tudom igaz, vagy nem, de a miskolci boncolóor­vosnak volt egy olyan meg­jegyzése hogy a Rock gyerme­kei tábor alatt hét holttestet fogtak ki a Tiszából. A Volán-telepen beszél­getek az édesapával, Tóth Já­nossal. Fáradt a hajnali mű­szak után, tekintete párás az emlékektől. — Tizenkét évvel ezelőtt el­váltam, a gyermeket a gyám­hatóság az édesanyjánál he­lyezte el, ő azonban nem en­gedte meg, hogy látogassam a fiam — idézi fel a múltat. — Mikor már nagyobb lett János, csak hiányozhattam neki, hi­szen kereste velem a kapcsola­tot. Magamhoz akartam venni, hogy foglalkozzam vele, mi­vel lassú felfogású volt, kevés szókinccsel rendelkezett, az anyja azonban nem hagyta ná­lam. Az általános iskolában túlkoros lett, így bekerült a dolgozók általános iskolájába. Aztán onnan is kimaradt, te­kergeti, szélvédőket mosott. A legutóbbi időkig meglátoga­tott, jóban voltunk. Jött be­szélgetni, egy-két kört autó- buszozott, aztán ment dolgoz­ni, vagyis szélvédőt mosni. Ha volt nálam kaja, azt elfeleztem vele, mert bizony sokszor na­gyon éhes volt. Július végén is jött egy este, hogy megy To­kajba koncertre, vigyem át. Reggel korán kellett kelnem, nem vállaltam az utat, meg­kérdeztem: „Van pénzed?” Azt válaszolta: „Adj apa egy százast, majd megadom!” Mit ér ma egy százas, ezért adtam neki ötszáz forintot. — Teltek a napok, János nem jelentkezett. Azt hittem, elment valahova vidékre dol­gozni, mert arról is szó volt, így nem aggódtam. Augusztus 26-án kaptam egy levelet a volt nejemtől, amelyben közli, hogy a gyermek meghalt. Ha akkor ideadja nekem a fiút, amikor kérem, ez nem kö­vetkezik be. Többet kellett volna vele foglalkozni. A volt feleségem azt mondta, hogy két hétre elengedte a gyerme­ket Tokajba. De hát pénz nél­kül?! Nem tudom, hogy halha­tott meg a fiam. Félt a víztől, még a tócsát is elkerülte nagy ívben. Úszni nem tudott. Le­het, hogy hülyéskedett a ha­verjaival, s úgy esett a vízbe. De akkor azok kimentik, vagy szólnak valakinek, vagy jelen­tik a rendőrségen. Mivel senki nem jelentkezett a rendőrsé­gen, lehet, hogy szándékosan belelökték....? Ónodi Gábor, a barát: — Bár május óta ismertem Jánost, mondhatom, hogy a legjobb barátja voltam. Együtt mostuk a szélvédőket, s a sza­badidőnket is együtt töltöttük. Július 28-án, szerdán hallot­tunk a tokaji buliról, elha­tároztuk, hogy elmegyünk. Megkerestünk egy ezrest a mosással, hazamentünk, s dél­után találkoztunk. A KGST- piacon vettünk két üveg ko­nyakot, s úgy mentünk tovább busszal, majd stoppal. Mivel a kemping drága volt, az út mel­letti fák alatt kerestünk szál­láshelyet. Megittuk az egyik hét decis konyakot, beszélget­tünk, majd bementünk Tokaj­ba. A Tavernában ott volt egy ismerős a haverjaival, leültünk melléjük, borozgattunk. Éjfél után vettem észre, hogy János nincs sehol. Előtte megbe­széltük, ha elveszítjük egy­mást, találkozunk a „szállá­son”. Visszamentem a fákhoz, de János nem volt ott, csak a felszerelése. S aztán már hiába kerestem, nem találkoztam ve­le. Az egyik srác pénteken azt mondta, látta egy másik csa­pattal. Arra gondoltam, össze­haverkodott valakivel, s azzal ment el. Volt már arra máskor is példa, hogy lelépett szó nélkül. Augusztus közepén csodálkoztam, hogy János nem jön autót mosni, de csak a temetése utáni napokban hal­lottam a tragédiáról. Kántor Ferenc zászlós, a tokaji rendőrőrs munkatársa: — Augusztus 2-án jelentet­ték nekünk, hogy egy is­meretlen férfi holttestét viszi a folyó. A vízirendőr hozta a partra. A helyszínelés során semmilyen iratot nem talál­tunk nála, ami utalt volna a ki­létére. Ezért országos körözést adtunk ki, de majd egy hó­napig senki sem jelentkezett érte. Végül a nyíregyházi rendőrök küldtek ide egy édesanyát, aki felismerte a holttestben a fiát. A vizsgálat még tart, ezért bővebb tájé­koztatást nem tudok még adni. Nem kaptunk még meg min­den vizsgálati anyagot, várjuk a szakértői véleményt. □ A rokonok azt suttogják, hogy az egy hétig tartó Rock gyermekei tábor idején több fiatal is belefulladt a folyóba. — A nyáron többen is a Tisza áldozatai lettek, de a rocktábor ideje alatt csak ezt az egy holttestet fogtuk ki a folyóból. Butaság lenne most akármit is mondani. Még az sem állapítható meg, hogy hol fulladt a vízbe, éppúgy szóba jöhet a Bodrog, mint a Tisza. Talán hamarosan többet tudok majd mondani. Vajon sikerül-e vallomásra késztetni a folyót? Elek Emil felvétele Egy dal a gitáros emlékére Minden kérdésre az a válasz, az Edda mindig hattagú lesz O Egy dallal is emléket állítanak Örökre az együttessel marad Kun Péter szólógitáros (balról az első) Archív felvétel Cserhalmi Mónika Nyíregyháza — „Mi va­gyunk a rock, mi vagyunk az élet,/ Kérjetek bármit, csak kérjetek szépen!” Az én kéré­sem egy interjú volt az Edda együttes énekesétől, Pataki Attilától. □ Tudom, hogy Nyíregyhá­za nem szülővárosod. Van-e kötődésed mégis ehhez a hely­hez? — Igen, mert ez a környezet meghatározó volt a zenekar életében. Sóstó az első sikere­ink színhelye is, ezért nem­csak az idő múlása miatt őriz­zük szép emlékként. □ Van-e személyesebb oka is, hogy ismered ezt a vidéket? — Itt jártam fősulira (test­nevelés-földrajz szak), bár nem volt töretlen a tanári pá­lyához vezető út. Életem külö­nös fordulatai miatt végül nem szereztem meg a diplomát. □ Én is a főiskolára járok, ezért kíváncsi vagyok, milyen lehetett az a Pataki Attila, aki a „ TK-ás” bulikon még diák volt? — Valóban életközeiből is­mertem azokat a nevezetes bulikat, mert a feleségem — Márta — itt végzett (biológia­testnevelés szakon). □ Tudom, hogy a művészek­nek általában a gyakorolt mű­vészeti ágtól eltérő a hobbi­juk. És neked? — Az EDDA!!! □ Sokan tehettek már fel kérdéseket az Edda volt tagjá­ról, a tragikus körülmények között elhunyt Kun Péterről. — Természetesen sokan kérdeztek már róla. Minden kérdésre egyetlen válasz le­hetséges, hogy az EDDA ezentúl mindig hattagú lesz. □ Péter emlékét csak lélek­ben őrzitek, vagy dalt is írtok, amelyet az ő emlékének szen­teltek? — Néhány gondolatot már szavakba öntöttem, de ezek még csak kezdeti próbálkozá­sok. □ Hallhatnánk ebből vala­mit? — A címe szinte biztos: Lelkűnkből, s a refrén sorai valószínűleg így szólnak majd: „Lelkűnkből szól ez a dal,/ Örökre velünk maradsz,/ Őrizzük mosolyodat!” fiatalokról —fiataloknak

Next

/
Thumbnails
Contents