Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-16 / 242. szám

................................................................................. "***»»!---............................................ — Aktuális kérdések_______________________________ Igény kielégítés várakozás nélkül Balogh József Az elmúlt napokban kétré­szes írás jelent meg a megye telefongondjainak megoldásá­ra született programról, a vég­rehajtás gondjairól és a várha­tó eredményes befejezéséről, A részletes tájékoztató után Tölösi Péter, a MATÁV ve­zérigazgató-helyettese vála­szolt kérdéseinkre. □ Említette vezérigazgtó- helyettes úr, hogy keresik a Kontrax utódát. Ez a keresés azonos a koncesszió meghir­detésével, vagy külön szálakon fut a két keresés? —A kettő együtt fut. Most a területi koncessziós pályáza­tok is folynak, de Szabolcs- Szatmár-Bereg megyének mindhárom primér körzetét meghirdették a területi kon­cesszióban. Ezt az esélyt is meg kell nézni. Kíváncsian várjuk, hogy más vállalkozó is partner lesz-e. A Nyírtelecom Kft., vagy az abban érdekeltek természetesen indulni fog a koncessziós pályázaton. A koncessziós társaság formáját úgy képzeljük el, hogy akár a MATÁV is pályázhat, akár a Nyírtelecom, de a koncessziós társaságot úgy alakítanánk meg, hogy a harmadik tagja az a befektető lenne, aki a Kont­rax helyett belép a kft.-be. □ Meg lehet tudni, kikkel tárgyalnak? — Nem. Ez üzleti titok. Eh­hez nem járulna hozzá a maj­dani befektető. O Lassan rossz ízű vállal­kozásiforma lesz a sok vissza­élés, vagyonkimentés miatt a kft. Önök miért kft.-t alakítot­tak, miért nem az eredetileg tervezett részvénytársaságot hozták létre? — Amikor megalakítottuk ezt a kft.-t, tudtuk, hogy át­meneti dolog lesz. Ahhoz, hogy ez egy normális program legyen, kell egy harmadik fél is, aki hozza a hiányzó pénzt. Ha részvénytársaságot alakí­tunk, akkor a társasági törvény értelmében csak egy év múlva lehet tőkét emelni, tehát bőví­Tölösi Péter A SZERZŐ FELVÉTELE teni a társaságot, mi pedig jó­val hamarabb szeretnénk ezt a befektetőt hozni. Azért gon­doltuk, hogy egy kft.-t alakí­tunk, és ha majd megvan a be­fektető, akkor átalakulunk részvénytársasággá. □ Miért kifogásolja a me­gyei közgyűlés a MATAV mun­káját, amikor társak egy vál­lalkozásban? — Nem tudom, de nagyon furcsának találom, hogy bár üzleti társak vagyunk az ön­kormányzattal, együtt menete­lünk azért, hogy megoldjuk egy súlyos gondját a megyé­nek, mégis sok a ránk szórt szidalom. Meglehetősen szo­katlannak találom ezt a stílust és érthetetlen, miért kiabálunk egymásra tücsköt-bogarat. Azt azért fel kellene ismerni: telje­sen azonosak a céljaink és az érdekeink, s ahhoz, hogy ered­ményt tudjunk felmutatni, har­monikusabb együttműködés szükséges. Azt pedig, hogy mit lehet 600 millió forintból megoldani, mi tudjuk megítél­ni. □ A Fehérgyarmat környé­kiek teszik szóvá, hogy noha a városban kihasználatlan a központ, a falvakban nincs te­lefon. Nem lehet rákapcsolni arra a környéket? — Kérdéses és vitatott Fe­hérgyarmat ügye. Valóban van egy olyan telefonközpont, amelyikbe most 1271 vonal van bekapcsolva és négyezres a központ. Nagyon jó lenne, hogy ha a második ütemben meg tudnánk valósítani, hogy azt a négy települést — Kérsemjént, Panyolát, Nábrá- dot és Kisart — is bekapcsol­juk, ahol szintén most vezetik a gázt. Ezek azok a települé­sek, ahol van gázprogram, de nincs szerződésünk. O Kisvárda környékén ti­zenkét településen létrehozták azt a társaságot, amelyik a gázárokba kívánja fektetni a telefonkábelt. Van-e esélyük rá, hogy megtehetik? — Ott hiányzik a legfon­tosabb feltétel: nincs központ. A racionális döntés az lenne, hogy vigyük oda is a hálóza­tot. □ Hány településen lesz a gáz és a telefon közös árok­ban? — Tizenhét településen biz­tos, mert ott már szerződésünk van az Á.K.T.K.-val, s négy olyan hely van a Szamoshá- ton, ahol még lenne lehetőség ilyen megoldás megvalósítá­sára. A. kisvárdai primér kör­zet fejlesztésének első ütemé­ben öt olyan település van, ahol gázárok-fektetés is fo­lyik. Ugyanakkor az Á.K.T.K. úgy lenne hajlandó szerződni, hogy a tizenkét faluból álló településcsoport mindegyikén hajtsuk végre a közös beruhá­zást. Hét település viszont nincs benne a kisvárdai fej­lesztés első ütemében. Ez gaz­daságtalan beruházás lenne, mert fölöslegesen tennék le a kábeleket, ha nincs lehetőség bekötésükre telefonközpont híján. Azt szeretnénk, ha sike­rülne megosztani a település- csoportot, és abba az ötbe, amelyben a mi fejlesztésünk­kel találkozik, az A.K.T.K. szerződjön velünk. CJ Azt is kifogásul szokta említeni a MATAV, hogy gaz­daságtalan a falvakban a há­lózatfejlesztés, mert kevés csa­lád igényli a telefont. Ismere­teim szerint Ajakon és Jánk- majtison 92-95 százalék kö­zötti az igény. — Jánkmajtisnak 1811 la­kója van, s 114 vonal van most bekapcsolva, s még 125-öt ter­veznek bekapcsolni. Ez 240 fővonalat jelent, valóban ki­lencven százalék körüli igény­nek felel meg, ha egy családot négytagúnak veszünk. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy az a fejlesztés, amit a meglévő központokra alapozva most végre tudunk hajtani, nem je­lenti az igények teljes kielégí­tését, de érzékelhető javulást hoz Szabolcs-Szatmár-Bereg megye távközlésének fejlődé­sében. A Nyírtelecoomos fej­lesztés végkimenetele olyan fejlesztés lesz, hogy minden­hol megszűnjön a várakozó, minden igényt képesek le­gyünk kielégíteni. □ Mikorra készül el Nyír­egyháza központja? — Az eredeti tervek szerint ebben az évben kellett volna elkészülni, de' sajnos miután későn tudtuk megkötni a szer­ződést, át fog csúszni a jövő év elejére. Ez nagy előrelépés lesz Nyíregyháza távközlésé­nek történetében, mert ez a központ körülbelül húszezer kapacitást jelent a megyeszék­helynek. Emmellett megma­rad a jelenlegi tízezres köz­pont is. □ Milyen szerepe van a tele­fonhálózat fejlesztésében a megyei képviselőknek? — Meglehetősen rámenős­nek, már-már agresszívnek tartom néhányukat. A fejlesz­tés megvalósítását széles ská­lán játszva próbálják elérni, volt már megfélemlítéstől kezdve a közös együttműkö­dési felületek tudatos keresé­séig minden. Azért tudom mégis mindezt elfogadni, mert egyértelmű, hogy a megyéért teszik. Ha még azt is belátnák, hogy a megye letisztult érde­kei és a MATÁV gazdasági érdekei egybe kell, hogy esse­nek (hisz többek között ez tet­te lehetővé a közös gazdasági társaság létrehozását) és ezért a MATÁV-ot nem valami* nem-szeretem szívességre, jó­tékonykodásra kell kapacitál­ni, az együttműködésünk sok­kal jobb lehetne. □ Köszönöm a beszélgetést. A TARTALOMBÓL: ® Tragédiát titkol a Tisza 9 Áldozat és érdek • Armstrong utolsó klarinétosa • Tanya az erdők ölelésében----------------------------------------------------------------------­­KM galéria Martyn Ferenc: önarckép aktszoborral 1926---------------------------------------------------------------------11 Myíregyftázi Városi (jaíéria történeté6en és a fi ✓ í város művészeti éfetéően egyaránt IqetneCfecCő * l- esemény a Magyar művésze£ TárizsSan című kiál­lítás, amelyet a két kpzepén nyitottakmeg a Magyar Mfmzeti galériagyújteményékól él tematikus kiál­lításon a magyar képzőművészet élvonalóeli alkptói- nak műveit Cátkatjuk különös tekintettel arra, Hogy valamennyien megfordultak, a fény városá6an, lVárizskan. J? karminckat művész nevének fel­sorolása itt (eketetlen, csupán tiékány kalkatatlant emelketünkki* Csóklstván, Czößelí'Béla., !Pór •Berta­lan, íRipplíRpnai József, •Iikanyi Lajos, Vajda La­jos, Vaszary pártos, Beck Ö. fFülöp, Medgyessy fFe- renc. él tárlat novemker 10-éig tekinthető meg a (jaléria Selyem utca 12. számú épületé6en. Magyar mútüészekfPárizsSm fMűgáw&áíemétty Elkéstek a boldogságosztó tündérek Szondi Erika ■«- -r alamikor régen hallot­1 / tam egy mesét a bol- V dogságosztó tündérek­ről, akik minden gyermeknek születésekor pilláikra csókol­ják a boldogságot, hogy alkal­massá tegyék a szép befoga­dására, a mindennapok apró örömeinek értékelésére. Csók­juk elfedi a külvilág gonosz­ságát, hozzásegít lelki békénk megtalálásához. E csóknak ereje kell megmentsen ben­nünket az elkeseredettségtől, reményvesztettségtől. Ez a jel­képes csók a hitünk. Mátészalkán pár napon be­lül két ember veszítette el ezt a hitet, és elmenekült az élet elől. A hír mindenkit megdöb­bentett, hiszen két fiatal élet­erős férfi ment el. Az öngyilkosság a létezésre adott válaszok egyike — egy­szóval filozófia. Egyszeri, egyedi, szuverén döntés, meg­ismételhetetlen, totális cselek­vés. Az emberi szabadság leg­szélsőségesebb lehetősége. Valódi oka az öngyilkosságot elkövetett ember örök titka marad. Előző nap még nem látszott semmi. Dolgozott, ölelt, szere­tett, aztán váratlanul végzett magával — mondják. Ez a ki­jelentés mindig téves. Ki sejti a hosszú gyötrő éjszakák kín­ját? Ki veszi észre azt a szo­rongató kényszert, ami egy- egy embert az öngyilkosság irányába hajt? Ki látja a be­szűkült emberi kapcsolatokat, a gyengülő én-védő mechaniz­musokat, a felhalmozódott agressziót? A megélhetés napi kínjában vergődve egyre gyűlik ben­nünk a feszültség. Kire hara­gudjunk? Ha már másra nem lehet, akkor magunkra? Lehe­tünk annyira önzők, hogy csak saját gondjaink megoldását tartjuk szem előtt, s az utánunk maradtak élete, akikért felelő­sek vagyunk még nehezebb lesz? Megoldást nem adva, gyá­ván elmenekülni hová vezet? Mátészalkán és környékén évente csaknem kétszáz ember követ el öngyilkosságot. Tíz évvel ezelőtt még csak fele eny- nyien tették. Miért ez az iszonytató emelkedés? Rögtön válaszolhatnánk rá, hibás a társadalom, az elszegényedés, a munkanélküliség, a létbi­zonytalanság. De hová vezet ez a XX. századi „Hídava- tás”? Arany írta egy század­dal korábban: „Hordozta ez, míg bírta vállal, a létet: mégis nyomorog!” A testi nyomor mellett már képtelenek va­gyunk meglátni azokat az érté­keket, amikért még érdemes élni? Gyermekünk mosolyát, egy kéz melegét, egy tekintet tisztaságát. Igazán nehéz élethelyzetek­ben, háborúkban, koncentrá­ciós táborokban nagyon ke­vesen követtek el öngyilkossá­got. Pedig azt hihetnénk, a ret­tenetes kínokat így könnyeb­ben elkerülhették volna. Mégis diadalmaskodott az életösztön a halál fölött. Az utolsó re­ménysugár és a hit visszatar­totta az embereket az önpusztí­tástól. Arisztotelész írja: „Ami azo­kat illeti, akik csak azért kere­sik a halált, hogy kikerüljenek a szegénységből, bánatból vagy a szerelemből, az egyál­talán nem vall bátor emberre, sokkal inkább gyávára, mert gyávaság az, ha elmenekülünk a kínos és gyötrő dolgok elől.” Az ember társas lény. Kör­nyezetében hasonló gondokkal küzdő emberek élnek. Miért van mégis, hogy nem látjuk meg a felénk segítségért nyúj­tott kezet, nem halljuk meg a segélykiáltást. Hová lett az Is­tenbe, emberbe, önmagunkba vetett hitünk? Hol késnek a boldogságosztó tündérek? Mindnyájunk életében van­nak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, nincs megoldás. nincs cél, mégis tovább vívjuk elveszettnek hitt csatáinkat az életért, a boldogságért. Min­den ember keresi a boldogsá­got, ám amikor megtalálta, nem biztos, hogy értékelni is tudja. Ha nem felejtettünk vol­na el apró dolgoknak is örülni, ha saját, általunk fontosnak tartott értékekkel és nem má­sok előítéleteivel, mércéivel mérnénk magunkat, teljesebb lenne az életünk. A gyávaság is emberi tu­lajdonság. Együtt kell vele élnünk, és ezzel együtt kell vállalni önma­gunkat. A lényeg éppen ez. Vállalni és a jobbítás szán­dékával élni. Élni magunk és társaink öröméért, embersé­günk kiteljesítéséért. Ez az az érték, ami nem pénzzel vagy társadalmi helyzettel mér­hető.

Next

/
Thumbnails
Contents