Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-07 / 208. szám
Kelet-Magyarország 9 1993. szeptember 7., kedd TÚL A MEGYÉN Enyhén növekszik az ipari termelés A nettó keresetek átlagosan 18 százalékkal emelkedtek Magyarországon Budapest (ISB - R. S.) — Ha szerény mértékben is, de nőtt az ipari termelés—jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján Kocsis István. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára az ágazat helyzetét elemezve elmondta: a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva ’93 első félévében 1,6 százalékkal bővült az ipar termelése, de eközben 27 százalékkal visz- szaesett az exportja. Az ágazat importján belül mintegy 5 százalékkal csökkent az energiahordozók behozatala, s napjainkban az iparban durván 10 százalékkal kevesebb munkást alkalmaznak, mint hat hónappal ezelőtt. Kocsis István rövid helyzet- értékelésében vázolta: júliusig 7 százalékkal nőtt a lakásépítések aránya, s ehhez hasonlóan bővült a textil és ruházati ipar termelése, valamint a közúti jármű-, a számítógép- és az irodabútor-gyártás is. Az ipari nettókeresetek átlagosan 18 százalékkal emelkedtek, ezen belül a bányászoké 25 százalékkal nőtt. Igaz, tette hozzá a helyettes államtitkár, e területen az átlagot meghaladóan, 25 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma. Az ipari vállalkozások az első fél évben durván 1110 milliárd forint termelési értéket hoztak létre: ebből 857 milliárd forintnyi árut belföldön, míg 233 milliárd forintnyit külföldön értékesítettek. A gazdasági ágak közül az első fél évben a feldolgozóipar termelése 1,2 százalékkal emelkedett, míg a villamosenergia- és a gázipar, valamint a hő- és vízellátáshoz kapcsolódó cégeké 3 százalékkal csökkent. A tavalyi alacsony szinthez képest a gépipar teljesítménye 12,1 százalékkal nőtt, s ehhez hasonlóan 21,6 százalékkal emelkedett a fémfeldolgozó ipar termelése is. Kocsis István az árak alakulásáról elmondta: az első fél évben az átlagos termelési árszínvonal 12 százalékkal haladta meg a tavalyit. A helyettes államtitkár szólt a tárca aktuális feladatairól is: megtudtuk, hogy az acélipar — ezen belül a borsodi térség — átfogó reorganizációs programja hamarosan kész lesz, s október elején a kormány asztalára teszi a minisztérium. A tárca a Phare-program pénzét felhasználva megkezdte a textil- és a ruházati ipar vizsgálatát, különös tekintettel arra, milyen szerepet játszhatnak a hazai vállalatok a nemzetközi munkamegosztásban. Folytatódik a nagy ipari vállalatok konszolidációs programja, s a tárca tervei szerint újabb 78 céget kapcsolnak be a reorganizáció folyamatába. A minisztérium gazdaságdiplomáciai lépéseiről megtudtuk, a tárca vezetője e hónap végén Oroszországba utazik, s Moszkvában tárgyalásokat folytat arról, miképpen bővíthetnénk kereskedelmi kapcsolatainkat a FÁK-orszá- gaival. A sajtótájékoztatón rövid időre megjelenő ipari miniszter, Latorcai János bejelentette: a miniszterelnök javaslatára Kocsis István az Állami Vagyonkezelő Rt. igazgatótanácsának tagja lett, majd e testület hétfőn a holding vezérigazgató-helyettesévé választotta. Ennek következtében Kocsis István megválik minisztériumi posztjától. Egy amerikai hírszerző Magyarországon Christopher Felix „Először 1946 nyarán láttam Budapestet. Egy azóta megszűnt hírszerző szervezet — akkor még nem létezett a CIA — tagjaként, mint álcázott ügynök érkeztem a városba. Azért kaptam ezt a megbízatást, mert beszéltem oroszul és elsősorban a kelet-európai ügyek iránt érdeklődtem. És 1946- ban Budapest legalább any- nyira volt orosz, mint magyar probléma.” írja Christopher Felix, azaz James McCargar, aki akkor kezdte titkos háborúját Magyarországon, amikor elhallgattak a fegyverek. Részleteket közlünk a könyvéből, amely az Európa kiadásában jelenik meg. 10. Foglalkozás az egyházakkal A hármas alosztály foglalkozott az egyházakkal. Magyarországon az egyik hagyományos egyházi tevékenység a katolikus és protestáns ifjúsági szervezetek támogatása, s ezek a szervezetek komoly társadalmi befolyással rendelkeztek, és a kommunisták számára az egyik legfőbb akadályt jelentették az egyház meggyengítése és az ifjúság fölötti hatalom megszerzése felé vezető úton. 1946 nyarán két szovjet katona lövöldözni kezdett egymásra Budapest egyik forgalmas utcáján, s mindketten meghaltak. Az ÁVO — pontosabban akkor még a politikai rendőrség — huszonnégy órán belül kitalált egy történetet a katolikus fiúról, aki egy közeli háztetőről lelőtte a két oroszt. A fiú soha többé nem került elő, Edmund szerint elégették a holttestét. Halála előtt azonban kicsikarták belőle a katolikus szerzetes, Kis Szaléz atya nevét. Az atyát a ÁVO a főhadiszállásán, az Andrássy út 60.-ban véresre verték, majd Sopronkőhidán, a szovjet gyűjtőtáborban kivégezték. Minden hozzá közel álló katolikus fiatalt letartóztattak és eltüntettek. (Volt közöttük egy kisgazdapárti alkalmazott is, akit természetesen felhasználtak a Kisgazdapárt gyanúba keverésére.) Erre az ügyre hivatkozva a belügyminiszter betiltotta és feloszlatta az összes vallásos ifjúsági szervezetet, s ezután már a négyes alosztály foglalkozott velük, amelynek a fiatalokkal összefüggő kérdések tartoztak a hatáskörébe. Az ötös alosztály, az egyetlen, amelynek az élén szociáldemokrata állt, a volt arisztokraták, katonatisztek és politikusok köreiben tevékenykedett. A hatos alosztály területe volt a kormány és az egész államapparátus, és az egyes alosztályhoz hasonló módszerekkel rendkívül hatékonyan dolgozott. Erre bizonyság a Miniszterelnöki Hivatal egyik fiatal tisztviselőjének a sorsa, aki inkább^ öngyilkos lett, mintsem az ÁVO informátora. De megemlíthetjük azt is, hogy a Honvédelmi Minisztérium áldásos tevékenységüknek köszönhetően már akkor a kommunisták kezébe került, amikor még kisgazda volt a miniszter. A hetes alosztálynak, amelyet Princz Gyula vezetett, a megfigyelés és az emberrablás volt a szakterülete. Titkos megfigyelést természetesen az ÁVO többi alosztálya is végzett. Emberrablást — mint Fillér László, kisgazdapárti képviselő esetében, akit elrablása után átadtak a szovjeteknek, és soha többé nem került elő — többnyire szovjet kérésre hajtottak végre, így leplezve a szovjetek szerepét vagy érdekeltségét. A nyolcas alosztály tevékenysége volt az egyik olyan ávós funkció, amit nyilvánosan elismertek. Névleg a bujkáló nyilasok felkutatásával foglalkozott, de valójában más akciók fedésére szolgált. A kilences alosztály nyilvántartásokat vezetett az egész lakosságról, s ezeket később az igényeknek megfelelően felhasználták. A szovjet elmélet és gyakorlat szerint bárkiről bármilyen információ potenciális értéket jelent. Ebből következően a szovjetek a történelem leggigantikusabb dossziérendszerét hozták létre (a kilences alosztály ennek a rendszernek a magyar részeként működött), ami gyakran igen hasznosnak bizonyult. Egy magas rangú kormány- tisztviselőről, aki akadályozta a kommunisták terveinek megvalósítását, a kilences alosztály például kimutatta, hogy pályafutásának elején illegális abortuszokat hajtott végre, s így az illető többé már nem jelentett akadályt. A kilences alosztály feladatkörébe tartozott az is, hogy szükség esetén hamis személyazonossággal lássa el az ÁVO ügynökeit, azaz hamis papírokat kellett gyártania. A helyiség- és telefonlehallgatások megszervezése szintén ennek az alosztálynak volt a feladata. Mark mesélte később, hogy az amerikai követségen lévő kis hivatali szobájának átvizsgálásakor nyolc mikrofont találtak a falakban és a mennyezetben, s persze ilyen berendezéseket nemcsak külföldiek esetében használtak, hanem lényegében mindenhol. Ebben az ironikus, hogy ezeket a berendezéseket Magyar- országon kommunista munkások gyártották titokban az International Telephone and Telegraph helyi vállalatánál. S mellesleg a Fortune magazin az flT-t egyszer úgy méltatta, mint követésre méltó példát a külföldi beruházások és üzleti akciók terén. A tízes alosztály nyilvános funkciót látott el: a hivatalos dokumentációval foglalkozott, beleértve a személyazonossági okmányokat, és hivatalos nyilvántartásokat vezetett a lakosságról, függetlenül a kilences alosztály titkos nyilvántartásaitól. A tizenegyes alosztály tevékenysége összefüggött a nyolcaséval; névleges funkciója szerint a volt nyilasok bírósági tárgyalásait készítette elő, s ennek megfelelően a Markó utcai vizsgálati fogházban székelt. Ez azonban csak fedőfeladat volt, valójában a tizenegyes alosztály biztosította, hogy az ÁVO továbbra is rajta tartsa a kezét azokon a letartóztatottakon, akiket a törvényeknek megfelelően átadott az igazságszolgáltatásnak. A tizenegyes alosztály feladata volt a kirakatperek előkészítése és lebonyolítása is. A tizenkettes alosztály volt az AVO saját ellátószerve. A szokásos ellátási funkciók mellett feladatát képezte a titkos pénzügyi alapok előteremtése, mégpedig bármilyen lehetséges eszközzel, valamint a magas rangú ávós tisztek lakással, bútorral, ruhával, autóval és mindenféle luxuscikkel való ellátása. Az_ így szerzett információt az ÁVO később felhasználta saját embereivel szemben, amikor politikailag szükségessé vált valakinek a likvidálása. A tizenhármas alosztály szintén nyílt tevékenységet fejtett ki, ez volt az útlevél alosztály. 1947 tavaszától egy orosz tiszt, Weller Antal irányította. Igazi funckiója a többi alosztály tevékenységének fedése volt. A tizennégyes alosztály volt az AVO személyzeti részlege, s ennek megfelelően az ÁVO személyi állományának megfigyeléséért és biztonságáért volt felelős. Itt különösen könyörtelen módszerekkel dolgoztak. Edmund mesélte el Kovács Mihály ávós főhadnagy történetét, aki az egyes alosztály vezetőjének, Horváth Sándornak a munkatársa volt. Kiderítették, hogy a briteknek dolgozik, ezért feleségével együtt letartóztatták és megkínozták az ÁVO Andrássy úti központjában. Végül a feleségének végig kellett néznie a meggyilkolását, mielőtt a szerencsétlen asszonyt magát is kivégezték. A tizenötös alosztály a magas rangú állami hivatalnokok megfigyelését látta el, és ebből a célból emberei többnyire az államrendőrség testőreinek álcázták magukat. A tizenhatos alosztályhoz tartoztak az AVO budapesti kerületi szervei. Eredetileg ezeknek a kerületi szerveknek letartóztatási joguk is volt, de 1946-ban ettől megfosztották őket, és a továbbiakban csak információkkal látták el a központot. Informátorhálózatokat kellett létrehozniuk, és az így nyert adatok alapján feketelistákat állítottak össze az an- tikommunista, illetve a veszélyes és ellenséges elemekről. Á kerületi szervek klasszikus módon működtek, előszeretettel alkalmaztak főinformátorokat, akik saját információs hálózattal dolgoztak. 1947- ben csupán Budapest iparkomplexumában, Csepelen ezerötszáz informátoruk volt. Az egy/a alosztály ugyanazt a funkciót látta el vidéken, mint a tizenhatos Budapesten. 1947 őszén mintegy hetven- nyolcvanezer informátor működött a kilencmilliós országban. Ez volt tehát az ellenfél. Az a rendíthetetlenség és óriási létszám, amely az ÁVO létrehozását jellemezte, bizonyságul szolgált arra, hogy ez a szervezet már több, mint az oroszok álcázása — ez egy roppant védelmi vonal, s amennyiben a békeszerződés és a Nyugattal folytatott diplomáciai tárgyalások nyomán a szovjeteknek ki kellene vonulniuk Magyarországról, az ÁVO-nak köszönhetően az ország továbbra is a kommunisták kezében maradhat, szorosan Moszkvához láncolva. Következik: Felhatalmazás szöktetések- re. Hírrosta Temetés után Kovács Éva A z újratemetések korszakát éli az ország. Egykorvolt, rég halott, a világ és az ország különféle temetőiben nyugvó történelmi nagyjaink a rendszerváltás óta megkezdték sajátos búcsújárásukat. Ahogy így elnézem, a nem akármilyen „jövés-menéshez” egyedinek korántsem nevezhető koreográfia is tartozik, melynek során legfeljebb a szereplők személye, illetve a hozzájuk kapcsolt előjel változik, a rendezői elv szinte ugyanaz: előbb csak csendben éled fel a vita, hazafiságról, felnagyított vagy éppen agyonhallgatott erényekről, történelmi jelentőségről, nemzetközi vonatkozásról, s más számos, időnként fontos, máskor meg teljességgel lényegtelennek tartott dolgokról, majd mint a szél, egyre jobban feltámad, s aztán már tornádóként söpri el, vagy emeli az egekbe az illetőt. A vita során kiderül, mert egyesek kiderítik, hogy nem is úgy volt, meg nem is azért volt, az ember meg csak kapkodja a fejét, mert alig képes eldönteni, kinek higgyen, s lehet-e itt még hinni egyáltalán valakinek? Horthy Miklós temetését közvetítette a televízió, s mint köztudott, ekörül is fellángolt a vita, egyesek szerint már a puszta tény is pozitív állásfoglalás az egykori kormányzó személye mellett. En örülök, hogy láthattam az újratemetést, kíváncsi is voltam rá nagyon. Végighallgattam a beszédeket, tudomásul vettem a hallottakat, megpróbáltam csak a magam hasznára elraktározni emlékezetemben a képeket és gondolatokat. Talán nem illő és nem is túl okos dolog bevallani, de nekem a szónoklatok közül , legjobban az ifjabb Horthy beszéde tetszett. Különösen az a része, amelyben azokat szólította meg, akik a temetéstől távol maradtak, akik nagyapja személyéről másképpen, magyarán negatívan gondolkodnak. A kormányzó unokája nem meggyőzni akarta őket, nem próbálta rájuk erőltetni saját véleményét, egyszerűen tudomásul vette, hogy élnek ebben az országban olyanok, akiknek az ő nagyapja ez idő szerint nem tetszik. Okét szólította meg, s nekik nyújtott jelképesen kezet, tisztelve az övétől eltérő meggyőződésüket. M íg hallgattam őt, arra gondoltam, valahogy így kellene, mert íme, így is lehet. Úgy látszik, az okos politizáláshoz sokkal inkább civilnek, mintsem fizetett politikusnak érdemes lenni... Nőtt a vidék szerepe az idegenforgalomban Budapest (ISB — S. Z.) — Megnőtt a vidék szerepe az idegenforgalomban — ez az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnökhelyettesének véleménye az idei szezonról. Kovács János az előzetes adatok alapján lapunknak elmondta, hogy — a borúlátó vélemények ellenére — nem csökkent a hazánkba látogató turisták száma, s az idegenforgalmi bevételek is kevéssel meghaladják a tavalyiakat. Az idegenforgalom hivatalos bevételei tavaly 1,2 milliárd dollárra rúgtak, míg a becsült összforgalom elérte a 2,5-3 milliárd dollárt. A hivatalos és a becsült értékek közötti eltérés abból származik, hogy egyre több turista vesz igénybe közvetlen lakossági szolgáltatást. Ugyanezen okból visszaesett idén a regisztrált fizetővendéglátó helyek forgalma, a szállodáknak azonban sikerült tartani a tavalyi bevételi szintet. Mindazonáltal a hivatal nem aggódik a nem regisztrált lakossági szolgáltatások bővülése miatt, mert a bevételek a devizaszámlákon keresztül így is megjelennek az államkasszában. A hagyományosan idegenforgalomból élő cégek idén sokkal erősebb versenykihívásokkal néztek szembe — vélekedik az elnökhelyettes. Az országban ugyanis területileg jobban eloszlott a látogatók száma, mint a korábbi években, így megnőtt a vonzása a Dunántúlnak, az északi hegyvidéknek — itt alig lehetett szállást kapni, és az Alföldön is komoly forgalmat tapasztaltak a szakemberek. A szolgáltatások minőségének javítása érdekében a hivatal idén részletes kérdőívet töltetett ki több ezer külföldi turistával, amelyben arra kellett választ adniuk, mivel elégedettek, mivel nem, mit szeretnének kapni legközelebbi látogatásuk alkalmával. A kérdőívek feldolgozása után a szakemberek reményeik szerint a külföldiek pénzköltési szokásairól is pontosabb képet kaphatnak. A hivatal a közelmúltban mintegy 150 utazási irodát törölt a hivatalos listájáról, mert azok személyi, pénzügyi vagy technikai feltételeikben nem feleltek meg az utazásszervezésről szóló rendelet előírásainak — tájékoztatott az elnökhelyettes. Az utazási irodák száma így is eléri a hétszázat. Né- hányuk közelmúltbeli csődje arra hívta fel a szakemberek figyelmét, hogy további pontosításokra van szükség az utasok, a szolgáltatásokat igénybe vevők biztonságát garantáló jogszabályokban. Kovács János arról számolt be, hogy az utazásszervezésről szóló rendelet közeli módosításával megszűnik annak a veszélye, hogy egy- egy utazási iroda csődje miatt az utasok külföldön rekednek. Arra azonban továbbra sem lesz hivatalos garancia, hogy az előlegként befizetett összegeket — csőd esetén — az utazni vágyók visszakapják.
