Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-07 / 208. szám

10 ^Kélét-M^arőrs^g CSALÁD - OTTHON 1993. szeptember 7., kedd Piros, a vadító Budapest (MTI-Press) — A piros — avagy red, rouge, rot, rosso — a világ vala­mennyi nyelvén dinamiz­must sugall. A piros élettel teli, szexis, ragyogó, kihívó, feltűnő, merész, határozott. A piros minden idők és sze­zonok legkedveltebb színe. Fogalommá lett a Dior-pi- ros, az Armáni-piros, mi­közben majd minden divat­kreátor kihasználja, felhasz­nálja, élvezi a szín egyedül­álló hangsúlyait. Piros önmagában. És más színekkel kombinálva. Mi­lyen elegáns egy fekete szoknya egy piros felsőrész­szel, amelyet fekete paszpoll keretez, úgy, ahogy Emanuel Ungaro megálmodta. Lehet hódítóan szexis egy piros köpeny — a fekete kétrészes felett —, amint dinamikusan körüllengi a női alakot. Ré- szegítően, mint egy matador köpenye. Merész a piros és saját színárnyalatainak kom­binációja — a rózsaszínnel, a mályvával, a ciklámennel, naranccsal. Virágokkal és csíkokkal, ahogy Giorgio Armani tervezte. A piros temperamentumos, fiatalos, szabados. Egy neo-mini ruha természetesen piros mohair­ből, s fölé egy szabálytalan mintázatú piros-grafitszürke óriás mellénnyel (Kari Lan- gerfeldtől). A piros extrava­gáns, ahogy Nina Ricci a piros-szürke halszálka min­tás spencer kabátos kosz­tümje tanúsítja. Ha pedig a progresszív hatást akarják elérni a divatban, előveszik a pirosat, ezúttal bőrből. Egy feszes nadrág, egy rojtos blúzon. Ezt tette Mario Va­lentino is. De lehet a piros sportos is — megszelídítve egy kis fehérrel, antracit­szürkével, bézzsel. Vagy megerősítve egy piros sállal, piros bőr pantallóval, mint Gianfranco Ferré modell­jén. A piros a forradalom, a vér, a szerelem, a vadság, a nap színe. De mindenekfe- lett a divaté. Egy szexis piros köpeny a fekete kétrészes felett Piros blézer testre simuló nadrággal Az MTI-Press felvételei Heti étrend KEDD: Ebéd: Gyümölcs- leves, rántott sertésszelet, párolt rizs, vegyes savanyú­ság. Vacsora: rántott karfiol hasábburgonyával. SZERDA: Ebéd: Gulyás­leves, ízes bukta, körte. Va­csora: Rizseshús, almakom- pót. CSÜTÖRTÖK: Ebéd: Kö­ménymagleves, töltött ká­poszta, almás pite. Vacsora: borsófőzelék, natúrszelet. PÉNTEK: Ebéd: Borsó­leves, paradicsomos káposz­tafőzelék, fasírozott. Vacso­ra: Stíriai metélt. SZOMBAT: Ebéd: Gom­baleves (Knorr levesporból), rántott tonhal, párolt rizs, csemegeuborka. Vacsora: Túrógombóc vaníliakrém­mel. VASÁRNAP: Ebéd: Csir­keragu leves, szatmári töltött flekken, vegyes köret, sava­nyúkáposzta, csokoládékoc­ka. Vacsora: Hideg pulyka­sült, franciasaláta, gyü­mölcstea. HÉTFŐ: Ebéd: Paradi­csomleves, brassói aprópe­csenye, vegyes kompót. Va­csora: Máglyarakás. Illemtanéra az Európa-házban Ha egy holland mutatóujjával a homlokát böködi • Tiszteljük a babonás nációt! Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Ha külföldre utazunk, pláne meg ha valóban be­engednek bennünket az Eu- rópa-házba, nem árt, ha tud­juk, hogyan viselkedjünk. Eltérő kultúrák, eltérő szo­kások, eltérő magatartás. Vegyünk hát gyorsan egy rövid Európa-házi illem­tanórát, nehogy felsüljünk. Milyen jó lenne azt a látsza­tot kelteni, mintha legalább­is a francia királyi udvarban nevelkedtünk voina. Apropó, franciák! Ha külho­ni országban asztalhoz ülünk, különféle veszedelmek lesel­kednek ránk. Például a kés! Franciaországban nem illik kést használni a salátaevéshez — ellenben a sajthoz csakis a kés a megengedett. Németor­szágban az számít neveletlen­ségnek, ha a burgonyához nyúlunk ezzel az eszközzel. Olaszországban ez áll a spa­gettire, a spanyoloknál pedig a világ minden kincséért se próbálkozzunk késsel köze­líteni semmiféle tojásos étel­hez. Az evőeszközök tányéron keresztbe helyezése Olaszor­szágban és Spanyolországban azt jelenti: befejeztem, Német­országban viszont annyit: ké­rek még. Több országban az úgyne­vezett „17 óra” pozíció az el­fogadott az étkezés befejezé­sének kifejezéseként, azaz az eszközök szöget alkotnak. Kifli-mártogatósdi Ha eltérően értelmezzük a jelzést, akkor a házigazdák, te­gyük fel, még egyszer meg­kínálnak. Franciaországban mondjuk azt, „merci”, azaz „köszönön, nem”. Ugyanez a köszönöm, „thank you” Nagy- Britanniában már annyit je­lent, „köszönöm, igen”. Ha fehér asztal mellett ülünk, és éppen nem falato­zunk, Angliában nyugtassuk a kezünket a térdünkön, Fran­ciaországban ellenkezőleg, az asztalon. A könyökünkre főleg Hollandiában ügyeljünk, ők ugyanis megsértődnek, ha az asztalon nyugtatjuk. Legyünk tekintettel arra, hogy a fran­ciák és a spanyolok elősze­retettel mártogatják a kifli­jüket a kávéba. Ezért ne lepőd­jünk meg, ha a kávét a reggeli­hez mély tálkában szolgálják fel, melyből két tenyerünkbe fogva igyunk. Ez a szokás nem a külföldiek bosszantását, hanem a kényelmesebb kifli- mártogatást szolgálja. Minden nemzetnek megvannak a maga babonái. A katolikus országokban nem ültetnek 13 személyt egy asztalhoz. A máltai ember ha mentőkocsit lát, azonnal a gal­lérjához nyúl, s addig fogja, míg nem találkozik egy állat­tal. Törökországban nem sza­bad azonnal kézbe adni kést vagy ollót, előtte az asztalra kell tenni. Nem ütődött, szellemes Görögország első a baboná­sok között, ott mindenre vi­gyázni kell. Például bajt hoz­hat ránk, ha visszamegyünk abba a helyiségbe, ahonnan éppen most jöttünk ki, házas­ember ott járván semmilyen körülmények között nem ve­heti le a jegygyűrűjét. Főleg akkor legyünk nagyon óvatosak, ha gesztikulálunk. Márpedig erről igencsak ne­vezetesek vagyunk. Fokozot­tan így van ez, ha az adott ország nyelvét nem ismerjük. Angliában sikeres tárgyalá­saink befejezéseképpen a kö­zösen elért győzelem V-jelé- nek mutatásánál résen le­gyünk. Feltétlenül ügyeljünk arra, hogy tenyerünket mutas­suk partnerünk felé, mert el­lenkező esetben az ő testbe­széd értelmezésük szerint az illetőt impotensnek tartjuk, ezt a véleményt pedig inkább tart­suk meg magunknak. Ne sértődjünk meg, ha egy hol­land társalgás közben ránk tekintve mutatóujjával megko­pogtatja a homlokát. Ko­rántsem azt jelenti, mint itt­hon, hogy tudniillik ütődött- nek tart bennünket. Ellenkező­leg, azt kívánja ezzel tudomá­sunkra hozni, hogy el van ra­gadtatva szellemességünktől, ötletünktől. Angliában és a skandináv országokban tartsuk tisztelet­ben azt a szokást, hogy csakis az első bemutatkozásnál fog­nak kezet egymással, azt kö­vetően soha. Az Európa-ház­ban nem mindegy, hogy me­lyik náció hölgytagjainak mi­lyen virággal kedveskedünk. Angolnak, hollandnak még csak-csak adhatunk krizanté­mot, franciának vagy spanyol­nak azonban soha. Áz olaszok és a görögök örülni fognak a szegfűnek, de a franciák bal­jóslatú virágnak tartják. A luxemburgiak pedig szemét­nek. Ha vacsorameghívást ka­punk, akkor ezep Svédország­ban 18, Franciaországban 20 órát, Spanyolországban eset­leg még későbbi időpontot kell érteni. Portugáliában vagy Spanyolországban bátran fel­hívhatunk valakit akár éjfélkor is, a svájci azonban felhábo­rodik, ha este kilenc után za­varják. Ők nyújtogatták, azok leengedték Minél délebbre megyünk, annál kisebb a fegyelem. Délen lehet, sőt illik is késni. A németek vagy az angolok azonban köztudottan nehezen titkolják felháborodásukat a vendég pár perces késése mi­att. Számtalan példát lehetne még sorolni arra, hogy az eu­rópai szokások milyen rend­kívüli változatosságot mutat­nak, milyen karakteresen el­térőek, sokszor milyen bosz- szantó, olykor kellemetlen helyzeteket teremthetnek. Gyakorta megtörténhet, hogy még a legjobb indulat, s az illemtankönyvek alapos átta­nulmányozása sem ment meg bennünket az: illetlenség el­követésétől. Álljon itt a leg­végére egy mulatságos eset, mely annak érzékeltetésére al­kalmas, hogy a túlbuzgóság is okozhat néha furcsa szituációt. Magas szintű angol és német küldöttségek találkozójára került egyszer sor. A proto­kollfőnökök mindkét oldalon figyelmeztettek a kulturális jellegzetességre. így a néme­tek megtudhatták, hogy az an­goloknak nem illik kezet nyúj­tani üdvözléskor, a briteket viszont tájékoztatták, hogy náluk szokás a kézfogás. így aztán az történt, hogy a tár­gyalóasztalnál álló britek ke­züket nyújtogatták a németek felé, míg a német partnerek ta­pintatosan leengedték a ke­züket. Csirke — nem csak kirántva Rakott csirke Hozzávalók: 1,20 kg csirke, 20 dkg burgonya, 2 dl tejföl, 6 dkg zsír, 15 dkg gomba, zöld­petrezselyem, törött bors, 3 dl húsleves (vagy ételízesítővel készült húslé). A tűzálló tálat zsírral kiken­jük. Aljára rakjuk a meghámo­zott, felkarikázott, nyers bur­gonya felét. Megsózzuk, meg­locsoljuk egy kevés olvasztott zsírral és tejföllel. Erre rakjuk a földarabolt csirkét. Rászór­juk a vékonyra szeletelt gom­bát, az apróra vágott zöldpet­rezselymet, megsózzuk, bor- sozzuk, ismét meglocsoljuk zsírral és tejföllel. Végül a ma­radék burgonyaszeletekkel be­borítjuk. A tetejét meglocsol­juk zsírral és tejföllel, ráöntjük a levest, és a sütőben, fedő alatt, pároljuk. Ha megpuhult, a tetejét pirosra sütjük. Csabai csirkecomb Hozzávalók: 8 csirkecomb, 35 dkg darált sertéshús, 1 fej vöröshagyma, 2 kiskanál pirospaprika, 1 kanál paradi­csompüré, 1 kiskanál Piros arany paprikakrém, 1 tojás, só, törött bors, 2 evőkanál olaj, 3 dkg vaj. A kis csirkecombok bőrét az ujjunkkal fellazítjuk. A darált sertéshúst elkeverjük az ap­róra vágott, üvegesre párolt vöröshagymával, a pirospap­rikával, a paprikakrémmel, a paradicsompürével és a tojás­sal. Ha jól elkevertük, a com­bok bőre alá tömködjük, majd megolajozott tepsibe tesszük. Tetejüket megkenjük egy ke­vés vajjal, és forró sütőben 30-35 percig sütjük. Roston sült csirke A csirkét félbevágjuk, fű­szerezzük, és becsomagoljuk az előre megolajozott fóliába. A csomagot tepsibe helyezve sütőben sütjük. Kb. 35-40 perc múlva kinyitjuk a fóliát, a csirkét megkenjük olajjal, majd visszahelyezzük a sütőbe és barnára pirítjuk. A kéreg alatt a csirke nagyon finom gyenge lesz. Fűszeres csirkeajrrólék Hozzávalók: 80 dkg aprólék (lehet csirke, kacsa vagy liba is), 2 fej vöröshagyma, fél dl olaj, 2 dl tejföl, 2 kiskanál ma­joránna, só, törött bors, egy csipet kakukkfű, 1 kávéskanál liszt, pirospaprika. Az aprólékot tisztítsuk meg, és sózzuk be. Az olajban üve­gesre pároljuk az apróra vágott vöröshagymát, rászórjuk a fű­szereket, a kakukkfüvet, majo­ránnát, törött borsot, pirospap­rikát, és az aprólékot rátéve néhány percig pirítjuk. Ezután egy kevés vízzel föleresztjük, és fedő alatt puhára pároljuk. A párolgó levet apránként pó­toljuk. Ha megpuhult, zsírjára süt­jük, ráteszünk 2 dl tejfölt, melyben egy kávéskanál lisz­tet jól elkevertünk és felfor­raljuk. Makarónival vagy rizs- zsel tálalhatjuk. Intim sarok _____________________________________ Ordítva beszél a gyerek Vassné Figula Erika pszichológus „Négyéves kisfiam, mióta óvodás, állandóan üvöltve be­szél. Gyakran otthon, az utcán is figyelmeztetnem kell. A hangos beszédhez még ag­resszivitás is társul. Ha nem figyelünk rá a fér­jemmel, másokkal beszél­getünk, rángatja a ruhámat vagy elkezd roszszalkodni, így kénytelen vagyok vele foglalkozni. Engem nagyon zavar fiam megváltozott viselkedése, hisz mi csendes, halk szavú emberek vagyunk. Hogyan szoktathatnám le róla?” Bizonyos fokig óvodai ár­talomról van szó. Eddig a családban ő volt a figyelem központjában, s amikor kö­zösségbe került, több „mód­szert” is ki kellett próbálnia, hogy rá is figyeljenek. Az óvodai csoportokban, főleg, ha sokan vannak, egy játékért, az óvónő, a többiek figyel­méért, hol hangosabb beszéd­del, hol akár verekedéssel is meg kell küzdeni. Ez majdnem hogy termé­szetes, a legtöbb gyereknél előfordul, de általában át­meneti jelenség. A családban fontos, hogy továbbra is halkan, csendesen beszéljenek vele. így talán le lehet szerelni az agresszivi­tását is. A nyári szünet alatt talán megszokja, hogy a be­széd így természetes és mire újra elkezdődik az óvoda, már idősebb is lesz, s rájön, hogy a figyelmet más módszerek­kel (ügyesség, okosság, ked­vesség) is magára irányíthat­ja­Azt tanácsolom, ha majd a gyerek hazajön az óvodából, szenteljen egy kis időt csak neki. Kérdezze meg, mi tör­tént vele egész nap, s hagyja, természetesen ráfigyelve, hogy hadd beszéljen. Fontos, hogy ne mondja neki soha, hogy majd később hallgatja meg, mert most sok dolga van, vagy hogy fáradt. Ha a gyerek nem érzi, hogy az ő mondandója ugyanolyan fontos, mint az apáé, vagy a mamáé, ha nem hallgatják meg, akkor a figyelemfelkeltő módszerek agresszió, hangos­kodás, rosszalkodás) állandó­sulnak. Ugyanakkor, ha érzi, nap mint nap, hogy az ő személye is fontos, fontos az, hogy mit mond, mi a véleménye, meg fog szelídülni ő is és a hangja is.

Next

/
Thumbnails
Contents