Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-14 / 214. szám
1 2 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. szeptember 14., kedd Bakancsosok a barokkban Tóth Mihály Sopron-Paszab — A Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület Magyarország történelmének tizenegy évszázadát feldolgozó széles körű játékos, megismerő mozgalmat hirdetett.,,Az államalapítástól napjainkig” mottóval, az 1992-től 1996- ig terjedő időszakban. Ennek keretében csatlakoztak a Hexagonale kezdeményezte Közép-Európa barokk éve elnevezésű nemzetközi rendezvénysorozathoz. Akciójuk, melynek címe Barangolás a barokk emlékek nyomában, a közös kulturális értékek megismertetésével illeszkedik az Európa Tanács és az UNESCO programjához. Azzal a nem titkolt szándékkal indították el mozgalmukat, hogy iskolai csoportok, egyéni résztvevők érdeklődésük, felkészültségük alapján ismerkedjenek a barokk kor történelmével, művészeti értékeivel, emlékeivel. A paszabi Bakancsok Turista Egyesület pályázata benyújtásával —, mely a vaskohászat, vasművesség kialakulása, fejlődése a Bükk hegységben témáját dolgozta fel — meghívást kapott az Eszterházy vigasságok című XIII. országos múzemi és műemléki szaktáborba. A tábort a Sopron-Brennberg- bányai ifjúsági központban szervezték. A pályázati feltételekről, s a táborozás kulisszatitkairól Czomba Zoltán a bakancsosok vezetője számolt be. — Az új művelődési mozgalom felkeltette érdeklődésünket és szívesen vettünk részt ebben a történelmi játékban, mely többfordulós volt, a résztvevők több téma vagy játékforma közül választhattak. A felhívásban feltételként szerepelt, hogy a könyvtárakban, levéltárakban zajló kutatások, közösségijátékok mellett legalább öt, tetszés szerint kiválasztott múzeumot felkeresünk, s a látogatás tényét a TKM pecséttel igazolt írásos dokumentummal bemutassuk. Az egyesület tagjai az eredményes pályázat után általános iskolás koruknál fogva vehettek részt a soproni táborban. A középiskolások és felnőtt játékosok a több helyen megrendezett középdöntők után a Magyar Televízió műveltségi vetélkedőjén szerepelhetnek. A táborozás költségeink nagyobb részét a TKM fedezte. A paszabi önkormányzatot köszönet illeti, miután a gyerekek részéről befizetendő pénzösszeget teljes mértékben magára vállalta, így az nem jelentett anyagi megterhelést a családoknak. A műsorok összeállításánál a szervezők arra törekedtek, hogy a program egyszerre legyen játék, szabadidőtöltés, műveltséggyarapítás és nem utolsó sorban esztétikai élvezet. A tanulók a xvn-xvm. századot, a barokk kort idézték meg, játékos rekonstrukcióban, tartalmában és külsőségeiben egyaránt. Lehetőségük nyílt tehetségük kibontakoztatására oly módon, hogy versenghettek a különféle rangok és tisztségek elnyerésére. így volt aki Bessenyei, más Rákóczi vagy éppen Mária Terézia „személyében” jelent meg, nem egy közülük saját készítésű öltözékben, szónoklati képességük érvényre juttatása közben. A diákok megismerkedhettek a kor életmódjával, híres építészeivel, művészeivel, alkotásaikkal. Közelebbi ismeretek szerzésére nyílt lehetőség a barokk művészetek stílusjegyeiről Sopronban, történeteket hallgathattak Ferdinánd koronázásáról, a Rákóczi-szabadság- harcról, s az ónodi ország- gyűlésről, melyek meg is elevenedtek. Szomszédolásként a kismartoni kastély- múzeum és a ffaknói fegyverkiállítás megtekintése szerepelt a programban. Barokk tükör, a nyírbátori: múzeumban! látható] időszakos- kiállításon Balázs Attila felvétele! Alapítványi főiskola Székesfehérvár (MTI - KM) — Idegenforgalmi és turisztikai szakemberek képzése kezdődik meg az idei tanévben a székesfehérvári Kodolányi János Alapítványi Főiskolán. Az új szakon 159 fiatal kezdi meg a tanulmányait. Számukra a város önkormányzatának segítségével egy régi szakközép- iskolás kollégiumban, az épületet átalakítva rendeztek be tantermeket, a főiskola ugyanis kinőtte korábban birtokba vett épületét. Az új tanévben 445 első és második évfolyamos, angol, illetve német szakos jövendő nyelvtanár, valamint 295, az úgynevezett alapozó évfolyamra járó fiatal kezdi meg a tanulmányait az intézményben. Az alapítványi főiskola — amely immár a második tanévet kezdi —jövőre tovább akarja majd bővíteni a szakok számát: megkezdik az úgynevezett kommunikátorok — újságírók, jövendő tévé- és rádióriporterek képzését is. Ennek előkészítéseként márkialakították a televízióstúdiót, amely gyakorlóterepül szolgál majd a hallgatóknak. Bekerült a politika a szobrászatba is Egy kis szatmári falu adott példát a fővárosban élő szobrásznak a művészek foglalkoztatásáról Az emlékmű Fülesden, előtte Bányai Bálint polgármester és Petris József technikai munkatárs Tilless Béla felvétele Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Néhány hónapon belül két háborús emlékművet ad át megyei megrendelésre Tilless Béla szobrászművész: az egyiket augusztus végén avatták fel a szatmári Fülesden, a másik elkészítése Pap községben november végére várható. A művésszel a két esemény között Nyíregyházán találkoztunk. □ Ön néhány évvel ezelőtt aktív művésze volt megyénknek, majd hirtelen Budapestre távozott. Akkori interjújából számomra az csengett ki, nem találta meg itt a számításait, amiért részben a város vezetőinek érzéketlenségét okolta. Milyen szívvel tért most visz- sza? — Nézze, amikor Debrecenből távoztam, radikálisan lezártam a várossal a kapcsolataimat. Amikor Nyíregyházáról elmentem, nem zártam le semmit, a kapcsolataim megvannak, és most itt vagyok. Az mindenképpen Nyíregyháza javára írandó, hogy a szobrom környékét az Október 31. téren folyamatosan gondozzák, ott mindig az éppen aktuális, nyíló virágokat találom, ami nagy öröm, mert nem nagyon jellemző az országra. Valóban, akkor problémám volt a hatalommal, erről azt mondhatom el, hogy a hatalommal a kapcsolatot most sem keresem. □ Milyen fontosabb művészeti munkái voltak, amióta innen elment? — Készítettem egy króm- acél ivókutat Őrmezőre, kiállításokon szerepeltem, például tematikus országos kiállításon egy alapítvány révén, amelyik átvette a Műcsarnok szerepét, egy faplasztikám a Nemzeti Galéria tulajdonába került, de ezek mind lényegtelen dolgok. □ Miért, mi a lényeg? — A lényeg az, hogy az ember dolgozik, és a saját elképzeléseit megvalósíthatja. Ja, el is felejtem, megbízásra elkészítettem egy bükkaljai község, Bogács XIV. századi templomának teljes berendezését a szószékkel együtt. Már híre jár, a Dunántúlról is felkeresik a turisták. □ Az említett interjú óta lezajlott itt egy rendszerváltozás. Ön ezt hogyan érzékeli? — Időközben bekerült a politika a szobrászatba is, és gyakran tapasztalom, hogy bizonyos hatalmi megnyilvánulásoknál ugyanazzal az érzéketlenséggel nyúlnak a dolgokhoz, mint azelőtt. Persze, csak nagyon ritka esetben történt meg, és csak pár évszázadon át húzódott, hogy a hatalom és a művészet érdekei egybeestek. O Hogyan alakulnak a kapcsolatok, viszonyok megyénknek azokon a településein, ahol talán százévenként adódik egy szoboravatás, kevés az alkalom és a tapasztalat a művészek foglalkoztatására ? — Fülesd példáját szeretném említeni, mert valami egészen fantasztikus volt az ahogyan a megbízók a művészt fogadták. Teljesen meg voltam hatva attól a bizalomtól és segítőkészségtől, amivel a 486 lelkes szatmári faluban találkoztam. Már az első bemutatáskor elfogadta a képviselő-testület a terveimet, és mindvégig példaszerű volt a hozzáállás. A polgármestertől kezdve az egész falut beleértve mindenki támogatott, igen meglepő volt számomra, hogy létezik olyan meleg fogadtatás, mint amiben a fülesdiek részesítettek. □ Milyen gondolatokat jelenít meg a megyénknek készített emlékműveiben? — A fülesdi az első és a második világháború áldozatainak, egy ’56-os halottjuknak és az elhurcolt zsidóknak az emlékműve. Ökumenikus szellemiséget kell sugallania, amit a szárnyra, vagy lélekre utaló krómacélforma megjeleníthet. A posztamens egyméteres carrarai márvány, két méteres a figura. A papi emlékmű talapzata fekete gránit, 2.40-es a krómacél plasztikai rész, ami lángra emlékeztet. Mindenféle esztelen pusztítás ellen vagyok, akármilyen hősöknek kiáltják ki a halottakat, ezért is szeretném, ha a szobrok kifejeznék, hogy áldozatok emlékművéről van szó. □ A szakma, a művészek helyzetét a megváltozott körülmények között milyennek látja? K — Sok a szobrász, kevés a megrendelés, és a pénz diktál. Vannak kollégák, akiktől bankok vásárolnak, Budapesten már vannak művészcsoportok, melyek ezek szerint szerveződtek, de nem a művészet hozta őket össze, hanem pénz. A művészek másik része a Nyugatnak ad el, és bekényszerül egy skatulyába, mert olyan munkát csinál, amilyet tőle elvárnak. Megint a lényeg sikkad el, amire én már ’81- ben egy szövetségi gyűlésen figyelmeztettem:/’ a politikai nyomás megszűnésével a pénz fogja meghatározni a művészetet, holott a művészet más dimenzióban működik. □ És mit gondol a mecénások, menedzserek megjelenéséről a művészeti szférában? — A Mediciek, vagy az Esterházyak ma még nem bukkantak fel a milliomosok között. A művésznek ettől függetlenül tennie kell a dolgát, hiszen a művészet abban a fölöttes dimenzióban működik, amitől ember az ember. Ez természetesen a remekműveknél mondható el, amikor az embernek a valódi értékei manifesztálódnak az alkotásban. Hogy erre mikor lesz vevő a gazdag ember? A rendszer- váltás utáni* második, vagy harmadik generáció lesz az, amelyik képes lesz mecénásként menedzselni a művészeket. Ezt én 30-60 évnek gondolom — de lehet, hogy optimista vagyok. Határokon átívelő hagyományőrzés Az áttelepült tanítónő Bashalom kulturális életét igyekszik fellendíteni szervezőmunkájával Baltigh Frigyes Tóti-Bashalom-Hajdú- szoboszló — Néhány éve települt át megyénkbe a Bashal- mon élő pedagógus, Máthé Ilona. A tanítónő egyike azoknak, akik a nyolcvanas években bebizonyították, hogy idegenbe szakadva, a románra keresztelt vidékeken is lehet a másfajta szellemiség befolyását elhárítva, leküzdve magyar kultúrát teremteni, ápolni, fenntartani. A romániai Bihar- megyében található Tóti nevű magyar falucska táncos lábú lakosaiból népi együttest kovácsolt. A nehéz körülmények között zajló próbákon olyan emberek dolgoztak együtt, akiknek a hagyományok, a tánc a vérükben volt, és „csupán” a koreográfiát kellett elsajátítani, a műsorok forgató- könyvét összeállítani. Fellépéseik eredetiségét a begyakorolt elemek és az imp- rovizatív szöveges részek váltakozása adta, valamint az, hogy helybeli hagyományokra építettek: a fonóház hangulatát, kellékeit varázsolták a színpadra. Egyik legsikerültebb előadásukban a guzsaly- nál dolgozó, éneklő lányokat citerazenekar kísérte, majd a látogatóba érkező legények tréfálkozása következett, és a közös tánc végén gördült le a függöny. Nagy közönségsikert aratott elérni. Meghívást kaptak a kultúrát megtartani, de amíg az a program is, amely egy fa- szászmeggyesi, nagyváradi ilyen közösségek léteznek, és lusi magyar lány életét követte rendezvényre, a bukaresti te- amíg magyarságtudatuk ilyen nyomon a bölcsőtől a kon- levízióhoz, valamint Magyar- élesen, láthatóan kidomboro- tyolásig, menyasszonytáncig, országra is. dik, addig a határok kultúránSokszor figyelte csodálattal a Ám problémák eközben is kát nem elválasztják, hanem román publikum a szokásokat, jelentkeztek, fellépéseik, ma- csakis összekötik. Tóti táncosok Hajdúszoboszlón fellépés előtt Amatőr felvétel a szebbnél szebb öltözékeket, amikor is magyar viseletből menyasszonyi ruhába öltöztették a színpadon a lányt. Az elismerés nem maradt el. Magyar együttesként sikerült román fesztiválokon az élen végezni, előkelő helyezést gyarországi vendégszereplésük elé akadályokat gördítettek, akik azt megtehették. Mindezek ellenére a közönség mindig elégedetten távozott előadásaikról. Nehéz a határainkon túlra szakadva magyarnak lenni, A tanítónő hazánkba áttelepülve sem hagyott fel korábbi törekvéseivel. Jelenleg Bashalom kulturális életét igyekszik élénkíteni a fiatalok tudatformálásával, színjátszó kör irányításával, rendezvények szervezésével.
