Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-07 / 183. szám

1993. augusztus 7., szombat HÁTTÉR Szesszel, vagy szesztelenül Az alkoholelvonó kezelés, ha valaki nem akarja még ma is történhet kényszerből Veszélyes szenvedélyek: alkohol, kávé meg egy „pipa dohány”... Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Ki tudja, mi okból, egy ideje el­terjedt nálunk, hogy meg­szűnt a kötelező alkoholel­vonó kezelés, s ha valaki ön­szántából nem akarja, ma már nem lehet kényszer-el­vonókúrának alávetni. A hír szerencsére alaptalan, mert mint Zákány László- néval, a nyíregyházi polgár- mesteri hivatal szociális iro­dájának főelőadójával folyta­tott beszélgetésünkből kiderül, igenis van rá törvény, hogy az önmagára, családjára és kör­nyezetére veszélyt jelentő al­koholistát akarata ellenére is elvonókezelésre küldjék. Örömben, bánatban isznak Igaz, a szakemberek dolga egyre nehezebb. A társada­lom, a gazdaság jelen állapota szinte ösztönöz az ivásra, rá­adásul a jó magyar szokást követve sokan örömükben és bánatukban egyaránt isznak. Megtehetik, mert mostanság úgy szaporodnak az ivók, mint az eső után a gomba. — Családok életét keseríti meg, gyermekek sorsát teszi tönkre, ha egy családban alko­holista él. Arra, sajnos csak ritkán akad példa, hogy az iszákos ember önszántából akar meggyógyulni, sokan pedig úgy tudják, erre kény­szeríteni senkit nem lehet.- Nagy tévedés, mert sze­rencsére lehet. Igaz persze, önkéntes alapon gyógyulni sokkal egyszerűbb, gyorsabb, a beutalás is lényegesen si­mábban mehet. Nem kell mást tenni, csak a területileg ille­tékes alkoholgondozóban je­lentkezni. Ott előzetes orvosi vizsgálat következik, melynek ismeretében a szakemberek el­döntik, milyen lehetőséget il­letve módszert javasolnak a gyógyulásra. Nem árt tudni, hogy innen a dolog már a maga útját járja, s ha valaki menetközben meggondolja magát, s visszalépne, ezt nem teheti meg, mert az orvosi bea­vatkozás megkezdése után az elvonókezelés kötelező jel- legűre vált át. Bárki bejelentheti — Hogyan rendelhető el a kötelező gyógykezelés? Kinek a joga vagy dolga ezt kezde­ményezni? — A kötelező eljárás azokra vonatkozik, akik rendszere­sen, nagy mértékben fo­gyasztanak szeszes italt, ön­magukra, családjukra veszélyt jelentenek, közbotrányt okoz­nak. Az erről szóló bejelentést bárki megteheti, akit az alko­holista zavar, akár családtag, akár a házmester vagy a szom­széd is legyen az illető. Mi itt Nyíregyházán akár névtelen bejeletéseket is elfogadunk, mert úgy gondoljuk, ha csak annyit érünk el, hogy az iszákos embert figyelmeztet­jük, már elgondolkodik a dol­gon, s magától jobb útra tér... — Bárcsak így lenne! Az élet azonban mást bizonyít. Mi történik a bejelentés után? — Beidézzük az illetőt, ter­mészetesen teljesen titokban tartva a bejelentő nevét. Meg­hallgatjuk őt, tapaszatalatból mondhatom, ilyenkor minden­ki fogadkozik, hogy leszokik, megváltozik. A beszélgetésről jegyzőkönyv készül, s meg­kezdődik a bizonyítási eljárás is. — Ez lehet csak igazán ne­héz... — Sajnos, így igaz. Kör­nyezettanulmányt készítünk, amelyhez a háziorvos és az ápolónők véleményét is kikér­jük, a munkahelyét azért nem szoktuk, mert nem szeretnénk senkinek kárt okozni. Előfor­dul ugyanis, hogy az illetőt a munkahelyén mindig színjó­zanon látják, alkoholizmusát „csak” a családja és közvetlen Balázs Attila felvétele környezete látja és szenvedi. Ha minden szükséges irat együtt van, az alkoholizmus ténye igazolt, megszületik az elrendelő határozat, melynek birtokában megkezdődhet az elvonó-gyógykezelés illetve alkoholgondozás is. & Segít a pszichológus — Mennyi idő alatt lehet az alkoholból kigyógyulni? — Nem rövid ez az idő, hat hónaptól két évig tarthat. A gondozásba vett páciens gon­dozási könyvet kap, a szakem­berek által megállapított terá­piában részesül. Ehhez a gyógyszeres kezelés mellett a pszichológus segítsége, a sze­mélyes elbeszélgetés, s még számos egyéb eljárás tartozik. Az alkohol okozta problémák leküzdése sem magának az il­letőnek, sem a környezetnek, sem pedig a szakembereknek nem könnyű feladat. Mégis vállalni kell, akár egyetlen megmentett emberért is... Még aratnak. Képünk a rohodi határban készült Harasztosi Pál felvétele--------------Tárca— t 7 égig hallgattam egy be­ír szélgetést egy idős szé­kely emberrel, amit igencsak elgondolkodtatónak érzek. Az öreg góbé—Moldvából ahová ősei a mádéfalvi ve­szedelem idején menekültek. — 1942-ben települt át Eszak-Erdélybe. Teljesültnek érezte gyermekkora álmát, a kék hegyeken túlra jutott. Mert mindig azt hallotta a környezetében, hogy a kék hegyek túloldalán van Ma­gyarország, a bőség, a gaz­dagságföldje. 1944-ben szóltak nekik, hogy lehető mihamarabb tá­guljanak odébb. így nyuga­tabbra, Bácskába mentek a kis himmi-hummijukat fel­pakolva egy lovasfogatra. Hamarosan innen is eltes­kezében ott volt a fegyver. De a viszonyok mindig norma­lizálódnak előbb-utóbp. így csak-csak sikerült nekik is megtelepedni ebben a hazá­ban. Mivel egész életében földmunkás volt, magyarán kubikos, méghozzá jó kubi­kos, így állandó lakhelyet és állandó munkát talált. Azt mondja, hogy az Isten erős munkaszeretettel áldotta földemről a szülőfalumba hívnak. Szükségük van rám. Nagy ott a munkanélküliség és a fiatalok mindenféle hely­telen módon szerzik meg a javakat. A pópa már 86 éves, és azt írja, hogy menjek haza, mert nagyon vár. Az öreg éppen egy kasza­nyelet faragott, mert most igazán kell neki a pénz. 1000 forintot kell befizetnie az önkormányzathoz, hogy olyan pecsétes írást — útle­velet — kapjon, amivel átme­het a határokon, haza Mold­vába. M ert ha a szülőföld hív, akkor menni kell akár száz határon át is. A szülőfalu az arra érdemeseket mindig hazavárja. Kelet-Magyarország 3 Nézőpont) Anyatej úton Tóth Kornélia A kit szeretünk, azt étellel kínáljuk, ha vendég­ségbe jön. Mennyivel iga- zabb ez a megállapítás, ami­kor a csecsemőt kínálja a legdrágább étellel, az anya­tejjel az édesanyja. Nem­csak a szakemberek, hanem többé-kevésbé mindenki tudja: az anyatej nemcsak a legfontosabb táplálék az újszülöttnek, hanem egyúttal a legtökéletesebb védelmet nyújtja a kórokozókkal és a csöppnyi életre már lesel­kedő betegségekkel szem­ben. Világszerte kampányt folytatnak orvosok, védő­nők, csecsemőgondozók, ápolónők azért, hogy vissza­állítsák az anyatejes táplá­lás erkölcsi rangját. Volt időszak, nem is olyan régen, amikor a kismamák divat­szempontok miatt mondtak le a szoptatásról. Pedig nem a néhány hónapig tartó fo­lyamatot, hanem a mértékte­len vagy helytelenül megvá­lasztott étrendet lehet okolni a szülés utáni pluszkilók mi­att. Nemcsak Európában, s köztük hazánkban, hanem a fejlődő országokban is hódí­tott a tápszer jó ideig. Az Egészségügyi Világ- szervezet három éve hatá­rozta el, hogy minden lehet­séges eszközzel támogatja és ösztönzi az édesanyákat, hogy ameddig csak lehet, szoptassák kicsinyeiket. Ha­zánk először kapcsolódik a világméretű kampányhoz és augusztus első hetében szá­mos rendezvényen mondják el a szakemberek az érdek­lődőknek, milyen biológiai, lélektani, fejlődésbeli jelen­tősége van az anyatejes táp­lálásnak. Nyíregyházán ma jönnek össze az érintettek, hogy el­méleti ismeretekkel vértezzék fel a ma és a holnap anyukáit a téma fontosságáról. Kie­melik: soha nem pótolható az az időszak, amikor a szülés után az édesanya a legna­gyobb kincset nyújthatja gyermekének. Túl a betegsé­gekkel szembeni védelmen, olyan meghitt kapcsolat jön létre anya és gyermeke között, ami a világon semmi mással nelh pótolható. Kommentár Szómágia Tóth M. Ildikó G eszteréden hat hét alatt halálba sorvadt egy fiatalasszony. A várat­lan pusztulás gyilkos gondo­latot szült egy rokonában: az anyós mérgezte meg — hintette szét a faluban és amerre járt. Az egész kör­nyék ezt suttogta, ki elhitte, ki legyintett rá, hogy bolond beszéd. Aztán a rokon az egyik árva gyermek előtt nyíltan megvádolta az anyóst, hogy patkánymé­reggel étette meg a „szép cselédet"! Merthogy a rok­kant, gyönge férjet kellett volna elvinnie a Csontkezű­nek, nem az egészséges asz- szonykát. Ha bekopog a falu orvo­sához, mielőtt nyelve — igen­csak mérgezett — fullánkját ártatlanba döfi, megtudta volna, hogy szegény halálos beteg, leukémiás volt. A rák utolsó percig sunyin rejtőzött testében... A bíróság a (na­gyon közeli) rokont rágalma­zás miatt egy évi próbaidőre bocsátotta. Alapos és példa­mutató az ítélet, ám sajnos, nem gyógyítja meg a lelkeken ütött sebeket. Az árvákét különösen nem. Ez a rettene­tes mondat örökösen vissz­hangozni fog emlékezetük­ben. Ha a szót sötét ösztön, irigység, rosszindulat, bosz- szúvágy nemzi, nehezebben gyógyuló sebet ejthet, mint a kés vagy pisztolygolyó. Ha be is gyógyul, a heg néha halálig megmarad. A szó ugyanis testet öltött gondo­lat, tehát tettlegesség. Nem véletlen, hogy könnyebben feledünk el egy pofont, mint egy sértést, durvaságot. A szó mágiájával lelket gyó­gyítani és elpusztítani is lehet. Sokan — ez nagyon szomorú—csak az utóbbira képesek. Kártyacsata közben- Vincze Péter felvétele sékelték őket, egészen Zaláig. Természetesen az erősebb jogán kocsijuk és lovuk annak tulajdonába ment át, akinek a meg, így neki még a kétnapos ünnepek is hosszúnak tűnnek, mert ilyenkor igazából nem tud magával mit kezdeni. Mi­vel most, 80 éves korára meg­romlott a látása, saját megítélése ) szerint már al- j kalmatlan a földmunkára, a precízen jó kubikolásra. Szé­kelykapukat és egyéb faragá­sokat csinál. Most levelet kapott szülő­földjéről, pontosabban szülő­falujából. A román pópa írt neki, és hívja, várja haza. — Ez a te hazád, hát hová men­nél? — szólt közbe az egyik szomszéd. —Nem értesz te semmit! — inti le az öreg. — A szülő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents