Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-28 / 200. szám
14 % ‘Kekt-'Magyarorszag hétvégi mttéüfate 1993. augusztus 28. A KM vendege___________________ Mérni a múlandóságot Tóth Kornélia , Nyíregyháza (KM) — Életünk történéseit és a világmindenségben bekövetkező eseményeket sajátos kategóriával, az idővel mérjük. Ezzel a tipikusan emberi viszonyítási formával, amely egymás mögé sorakoztatja a láncszerűen ösz- szekapcsolódó dolgok halmazát. Az időt mérni — örök vágya az embernek. Felnézett az égre és kitalálta a napórát. Az idő múlására figyelmeztette magát a homokóra pergő szemeivel. Majd jöttek a mechanikus szerkezetek és óra került a templomtoronyba, a szoba falára, az asztalra, zsebünkben, karunkon hordjuk. Óraszerkezetet építettek a rádióba, a tollba, hogy a videóról és egy sor elektronikai termékről ne is beszéljünk. Szóval, nehéz lenne még egy olyan általánosan ismert és elismert mesterséget találni, mint az órásé. Pedig egyik gyerek sem készül kifejezetten órásnak. Ám ha a körülmények úgy hozzák, lehet belőle a szakma igazi mestere, mint ez Batta Elek életében is megtörtént. Még a Kossuth Gimnázium padjait koptatta, amikor az apja feltette neki a sorsdöntő kérdést: mit szólnál, ha órásnak adnálak? A négy testvér egyikeként a fiú tudta, hamarosan pénzkereső elfoglaltságot kell találnia, de szíve mélyén a tanári katedráról álmodott. Döntött a szükség és beállt Földi Károly mellé órásnak. Hogy mégsem bánta meg a szülői ház akaratát, abban felbecsülhetetlen része volt a ma már poraiban nyugvó egykori mesternek. Arra tanította a hozzá került fiúkat, hogy szíwel-lélekkel műveljék, amit csinálnak és egyszer csak ráéreznek a mesterség apró fogásaira. Örömet, szépet találnak még a mechanikusan ismétlődő munkafolyamatokban is. Batta Eleket is magával ragadta a lelkes tanári magyarázat, s amikor bepillanthatott a csavarok, fogaskerekek, lemezkék csak nagyítón át látható, rendezett világába, őt is örömmel töltötte el az egymáshoz illeszkedő alkatrészek precíz működése. Harmóniát, belső rendet érzett ő maga is. Egy esztendő múlva mestervizsgát tett és huszas éveinek közepén teljesült a nagy álma: az órástanulókat oktathatta a nyíregyházi 107-es szakmunkásképzőben. Majdnem negyedszázadon át tanította az elméletet és a gyakorlatot, s nevelte a majdani szakmunkásokat. Nemcsak a megyében, hanem Hajdú és Borsod tanulói is elsajátíthatták nála a szakma alapjait. — Kevés mesterséget tudnék felsorolni, amely néhány esztendő alatt annyit változott, mint a mienk. Nosztalgiázhatnék arról, milyen érdekes volt régen a halott órát életre kelteni, ma már a legtöbben eldobják a megúnt órájukat vagy legfeljebb elemet cseréltetnek benne. Ezzel azt is elmondtam, hogy az óra divatcikk lett, amit sokan a ruha kiegészítőjeként hordanak. Az áruk elérhető és már nem egy életre szerezzük be. Ä ma divatos órák képtelenek is lennének erre. Batta Elek Balázs Attila felvétele Elektronikus szerkezetüket „megbolondíthatja” a televízió, a video, a mikrohullámú sütő. Elég, ha rendszeresen a tévé közelében tartjuk az órát, vagy gyakran elmegyünk a képernyő előtt, karunkon az órával, s csodálkozunk, hogy nem jár pontosan. — Mi magunk is igyekszünk lépést tartani a világban végbemenő ugrásszerű fejlődéssel — folytatta a mester. — A szakma megítélése szerint a legmodernebbnek a rádiókontroll óra számít. Az óra úgy működik, mint az adó-vevő: lenullázza magát, majd a frankfurti rádióadó jeleit veszi és beállítja saját magát. Nem kell benne elemet cserélni, s javításra sem szorul. Hihetetlen választékot találni a keleti óráktól a svájci és német szerkezetekig, s nem kell külföldre menni érte. Az időmérő ma már sokkal több szolgáltatást nyújt viselőjének, mert a számológéppel, vérnyomásmérővel, pulzusszámlálóval, kilométermérővel, bioritmusmutatóval egybeépített óra lassan olyan, mint egy biológiai menedzserkalkulátor. Bármennyi funkciót is találnak ki a gyártók, azért a szakma nem felejti el, hogy Svájcban ringatták az óra bölcsőjét. Ezért is volt felejthetetlen élmény Batta Eleknek eljutni egy baseli órakiállításra, ahol a nagy gyártók és kereskedők lemérhették a fejlődést. Betörni arra a piacra, amelyet hagyományosan nyugatiak birtokolnak, különösen nagy fegyverténynek minősül. Márpedig valami ilyesmire készül az órásmester, aki német szerkezetet épít be a tükörszámlapú, törhetetlen üveggel kombinált, színes filmmel, ólommal díszített csomagolás mögé. A hazaiak mellett már német, francia, lichtensteini, koreai, de még svájci érdeklődő is kíváncsi a saját készítésű órára. A Karát 93 elnevezésű hazai kiállításon saját termékkel hívta fel magára a szakma figyelmét. Batta Elek már a családja tagjaival is megszerettette a mesterséget. A felesége a könyvelést cserélte fel az órajavítással és árusítással. A húga, de még a veje is részt vesz a családi vállalkozásban. — Az órás nem csupán egyetlen szakmát takar. Egy kicsit esztergályos, üvegvágó, fúró, csiszoló és mindenekelőtt alkotni vágyó képzőművész az órás, aki minőségi termékkel szolgálhatja leginkább az ember ősi vágyát: mérni a múló időt, hogy az ne folyjon ki a kezünkből, hanem minden pillanatban figyelmeztessen kötelességeinkre. Szerelem a politika árnyékában Hamar Péter Némi bizalmatlansággal fogadjuk a mozistatisztika adatait, hiszen hozzászoktunk, hogy régebben manipuláltak, kozmetikáztak, vagy ha igazán pontosak akarunk lenni, ki kell mondjuk, csaltak ezekkel a számokkal. Sose volt annyi nézője a szovjet filmeknek, mint amennyit kimutattak, de senki sem törekedett a csalást leleplezni, mert ez jó volt a hivatalos porpagandának, és jó volt a mozinak is, mert a szovjet filmekre eladott jegyek után megkülönböztetett támogatást kapott. Az itt következő számok pontosak! Egy augusztus közepi napon Budapesten (az art mozikat leszámítva) 55 filmet vetítettek. Ebből 51 amerikait, 1 magyart és 3 más nemzetiségűt. Jellemző, hogy Az utolsó akcióhős aznap 30 előadásban, az egyetlen magyar, a Roncsfilm pedig írd és mondd: 1 azaz egy előadásban. Hová tűntek a szovjet filmek, illetve az utódállamok filmjei? A magyar moziforgalmazás szerint tőlünk keletre megszűnt a mozgókép-készítés. Vagy legalábbis majdnem megszűnt. Mert azért azon a bizonyos augusztus közepi napon az art mozi hálózat kitett magáért, s aki orosz filmre áhítozott a nagy melegben, elérhette. A Művész mozi aznap egyetlen előadásban ugyan, de játszotta Valerij Todorovszkij Love című alkotását. Ahogy túlzás volt a rendszerváltás előtti időkben évi 40-50 szovjet filmet a nézőkre erőltetni, ugyanúgy túlzás az amerikai filmek mindent kirekesztő jelenléte ma a magyar mozikban. Azzal azonban, hogy a moziforgalmazás döntő hányadában üzleti alapokra helyeződött, ki van húzva a talaj mindenfajta kritikai megjegyzés alól, hiszen a forgalmazó jól felfogott anyagi érdekből azt tűz műsorra, amire még kereslet van. (Azért a még, mert az amerikai döm- ping ellenére évről évre csökken a nézőszám Magyarországon.) A magyar rendszerváltás idején, amikor a Szovjetunióban is felgyorsultak azok a folyamatok a glasznoszty és a peresztrojka nevű varázsigék következtében, amelyek elvezettek az unió felbomlásáig, előkerültek a raktárak mélyéről a korábban politikai okok miatt száműzött filmek, s ezek eljutottak a magyar mozikba is. Túlzás lenne azt állítani, hogy a jegyüzérek ezeken gazdagodtak meg. (A mozijegyüzér szakmának egyébként alighanem végleg befellegzett.) Annak ellenére volt csekély az érdeklődés, hogy e művek politikai pikantériája tagadhatatlan, s közülük többnek a művészi értéke is hangsúlyozódott az akkori kritikákban. Nincs értelme hát csodálkoznunk azon, ha a ■ Love is gyér érdeklődés mellett pereg napjainkban. Pedig azt csak rosszindulattal lehet állítani, hogy a forgalmazó nem érzékenyen, nem az értékekre figyelő módon választott a jelenlegi kínálatból. Más kérdés, hogy a választék odaát különféle okok miatt szegényes, ami azért feltűnő, mert az ideológiai-politikai erők szorításában is születtek annak idején az egyetemes filmművészetet gazdagító szovjet filmek. A Love eredeti címe Ljubov, azaz Szerelem. Kétségtelen, hogy ez a cím Makk Károly filmje óta foglalt nálunk, de ennek az amerikani- zált ferdítésnek se sok értelme van. A történet ugyanis annyira orosz — nem különösebben témájában, hanem megjelenési módjában —, hogy semmiképp nem illik rá az itthoni változat. De ezen sem múlik* semmi, több nézőt ez sem csal a moziba. Az alaptörténetben semmi új nincs. Két fiatal pár története fut párhuzamosan: az egyik szabadosabb, felelőtlenebb, érzelmileg felületes viszony, mégis ez vezet el a házasságig, a másik tartózkodóbb, visszafogott, érzelmileg mélyebb kapcsolat, sajátos módon ennek mégis válás a vége. A logika szabályai szerint a cselekménynek nem ezt a mozgását várnánk, a történet mégis valósághű marad, az ellentmondás ugyanis annak a következménye, hogy a helyenként melodramatikus közeg megváltozik, a magánemberi szférába belép a politikum, s meghatározza a másodikként említett szerelmet. Az oroszországi antiszemitizmus erejéről kapunk Todorovszkij filmjében bizonyítékot. A válás kényszerű módon következik be: a lány és családja zsidó, az egyre gyakrabban ismétlődő és egyre agresz- szívebbé váló fenyegetések hatására kénytelenek kitelepülni Izraelbe. A film legerőteljesebb jelenete a befejező képsor (már- már a Magánbeszélgetés zárlatára emlékeztet): a fiú ott ül a lány üres lakásában az árva telefon mellett, s várja a gyűlölködő hívást. A Love egy rendkívül izgalmas, erjedő társadalmi rendszer egyik problémájára világít rá. Ha eredendően újat nem is hoz, őszintesége miatt mégis figyelemre méltó alkotás. Uj film: Idétlen időkig. Augusztus 27-től látható a magyar mozikban. A történet dióhéjban: Phil (Bill Murray) televíziós meteorológus, akit a társaság egy zimankós téli napon valahová az Istep háta mögé, küld le a tél végét jelentő „mormotaébresztésről” tudósítani. A nagyképű férfi utálja az egész utat, rühelli a kollégáit, viszont mindenképpen imponálni akar a csinos riporternőnek (Andie MacDowell). A műsor után a stáb ottreked a városban... Rendezte: Harold Ramis IC felvétel Könyvespolcunk Szexuálfilozófia, csak felnőtteknek Nagy Zsuzsanna Csak felnőtteknek! Olvashatjuk De Sade Marki Filozófia a budoárban című oktató regénye borítóján. Ugyanakkor maga a szerző az első lapon arra szólítja fel az anyákat, hogy a könyvet feltétlenül adják lányaik kezébe.. Már ebből is kiderül egyrészt a történet: egy fiatal és rettentő kíváncsi leány beavatása a gyönyörök rejtelmeibe és nyugodtan mondható borzalmaiba. Másrészt ez a rögtön szembetűnő ellentét arra is utal, hogy Sade magát a felvilágosodás filozófusának tartja, csak annak egy modernebb változatát nyújtja, megmutatva a francia forradalom válságba került, prostituálódott eszméit. Az ész alapján, a logikát felhasználva megkísérli bebizonyítani, hogy az ész emberellenes. Az emberek kedvelik ezt a felfogást, hiszen az ész kijátszása nagy gyönyörűséget tud szerezni, de a társadalom, melynek felépítése a látszólagos racionalitás elvén történik, erősen tiltakozik. Innen De Sade elítélése, elhallgatása és annak idején börtönbe zárása. Igazából ma már olyan tabu fogalmakkal kapcsolódik ösz- sze, mint szadizmus, szodómia, perverzitás. A fő probléma azonban nem is ezen elvek elmélete, hanem az, hogy Sade ezeket nem titkoltan a gyakorlatban is alkalmazta. A Sodorna 120 napja regényében 4 hónapra bezárkózik egy várba, ahol társaival létrehoz egy törvények, erkölcsök nélküli világot, mondván ez a jövő. Félelmetes, iszonyúan tiszta logikájában az erős uralkodik a gyengén, nincs birtoklás, mindenkinek mindent szabad. A szabadság itt már a szabadosság filozófiájává válik. De mindez egy megszervezett rend alapján történjen, az élvezet is akkor a legjobb, ha megtervezett. A csúcs a másik megsemmisítése, a gyilkolás az erő és az élvezet jogán, hiszen a folyamatokat végig kell vinni, a rend ezt diktálja, és ennek engedelmeskedni kell. Lehet ez a filozófia izgalmas, de irodalmilag rendkívül unalmas. A 'sad-i erotika egyhangú, sok az ismétlődő leírás, mint író esztétikailag, művészileg gyenge. Itt azonban nem a nyelv ábrázoló funkciója a lényeg, hanem az értelem. A jeleneteit nem látni, hanem felfogni kell, legalábbis meg lehet próbálni. És miért ne? Jó tudni azt, hogy agyunkkal végigjátszhatunk tiszta logikai sémákat anélkül, hogy magunk megmártóznánk benne. Ez a könyv azt hiszem ebből az irányból talán megközelíthető. (De Sade Marki: Filozófia a budoárban Pallas Kiadó)
