Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
KULTÚRA 1993. augusztus 25., szerda Anyanyelvükön tanulnak Ungvár (MTI) — Húsz magyar diák anyanyelvén kezdi meg a tanulást szeptember elsején a beregszászi egészségügyi szakközépiskolában. Az idén már ebben a szaktanintézetben is sikerült megoldani a magyar nyelvű oktatást, igaz, egyelőre csak a leendő felcserek számára. A szülésznői és ápolónői szakon előreláthatóan jövőre nyitnak magyar csoportot. Egyelőre ugyanis gondot jelent a megfelelő pedagógusok, valamint a magyar nyelvű tankönyvek hiánya. Az utóbbit a magyarországi rokon szakmájú szakiskolák segítségével szándékoznak megoldani. Külföldi táncos vendégeink és a belga Dophei népi együttes szerepelt az elmúlt napokban megyénkben. Felvételeinken a külföldi együttesek produkcióinak részletei láthatók a nyíregyházi szabadtéri színpadon adott műsorukból Harasztosi Pál felvételei a francia Gergovia csoport... A görög Mega Aiexandrosz táncegyüttes,... Magyarosan____________________ Musical vagy muzikel? Minya Károly Az Idegen szavak szótára szerint a címben írt szó eredője a musical comedy angol kifejezés (kiejtve mjuzi- kel kamedi), ami mai tárgyú témákat feldolgozó, énekes, táncos színművet jelent, és ami jelentéstapadással rövidült a szószerkezet első felére, mint ahogy a fekete kávé helyett is csak azt mondjuk, hogy fekete. A szó igen gyors karriert futott be az elmúlt években, s már-már közkeletűnek tekinthető. Ez utóbbi indokolhatja a kiejtés szerinti írást (muzikel), valamint emellett szól az a helyesírási szabálypont, miszerint a nyelvünkben meg- honosodottnak tekinthető idegen szavakat magyarosan írjuk, mint például a kólát vagy a kempinget. Igaz azonban az is, hogy az így átírt formában kimarad egy „j”. Ugyanígy a komputer szót sem az angolos „kompjuter” ejtés szerint írjuk le, s ezt már a Helyesírási kéziszótár is „szentesítette”. A muzikelt viszont még nem, mivel a következő alakokban szerepel a szótár: musical, toldalékolva: musicalje, musicallel. Összességében elmondhatjuk, hogy elfogadható a muzikel írásforma, azonban azt a megjegyzést kell hozzáfűznünk, hogy ez egy megelőlegezett alak a szabályzat elkövetkező módosításáig, ugyanúgy, mint a lobbi, amit már i-vel írunk a végén, a szótárban viszont még y-nal szerepel. Atilla — Isten kardja Szörényi Levente új alkotása történelmi múltunkat idézi egy látványos produkcióval Bodnár István Budapest (KM) — Az ősrégi hun birodalom székhelyévé változott néhány napra a margitszigeti szabadtéri színpad, hogy felidézze a történelem sűrű homályába vesző nagy fejedelem, Attila alakját. Már maguk az előkészületek sem akármilyenek voltak, vitáktól sem mentes, a történelmet kutató, hosszas felkészülés előzte meg az Atilla — Isten kardja című rockopera bemutatását. Varga Mátyás látványterve Díszletrajz a rockoperához Ki hinné, hogy már tíz évvel ezelőtt mutatták be az István, a király című rockoperát, amely azóta fényes karriert futott be, és méltó helyet vívott ki magának művészeti életünkben. Nagy várakozás előzte meg tehát az Atilla bemutatóját. Lovas kaszkadőrök, lézersugarak Az időjárás is kegyeibe fogadta az ősbemutatót: varázslatos nyári estében jelenítették meg a hun fejedelem és tiszavirág életű birodalmának történetét, tragédiáját. Meghökkentően magával ragadó díszlet fogadta a margitszigeti színpadon a nézőket. Az évszázados fák karéjában, mintha valóban egy ősrégi birodalom központja jelent volna meg, hatalmas, fából faragott és kőből készült várépítmények, tornyok díszletében, egy elvarázsolt birodalomban érezte magát a néző. Az óriási színpad örvénylő tömegjelenetekre adott alkalmat, s olykor a nézőtér is részesévé vált a cselekményeknek. Felvonult itt minden: lovas kaszkadőrök, 120 táncos, 150 katona és legalább két tucatnyi énekesszínész. Tüzek lobbantak a nyári éjszakában, és lézersugarak röpítették el a képzeletet a mesék országába. Áldozatokra kész országálmodó Mesék országa? Valóban az lett volna Attila birodalma, akit oly sokat emlegetünk, és akiről mégis oly keveset tudunk? Barbár, vad fejedelem volt-e, vagy egy nagy, Európát megálmodó bölcs hadvezér? Fűzték-e rokoni szálak a hunokat a magyarsághoz, esetleg valóban előfutárai voltak a honfoglalásnak? S milyen volt a kereszténységhez való viszonyuk az ázsia vad sztyeppéiről érkezett nomádoknak. Keleti tájak zeneötvözete Nemeskürty István, a rockopera szövegkönyvének írója már jó ideje kutatja ezeket a kérdéseket, hogy a hunok nagy fejedelméről képet fessen. Az ő értelmezése szerint Attila nem kegyetlen hadvezér, népeket leigázó pusztító fejedelem, hanem egy birodalom bölcs feje, aki áldozatokra is kész országálmodó. Nem a hadakozás, a leigázás feltétlen híve, hanem a kereszténység követivei is szót értő vezér. Tettein el lehet tűnődni, mint ahogy a mostani produkció is ezt tette. Profán, vad dallamok hangzanak fel a nyári éjszakában, amelyeket olykor szelídebb, líraibb zene enyhít. Szörényi Levente most is kiemelkedően jelentős művet alkotott; keleti tájak számunkra ismeretlen és mégis ismerősnek tűnő zenéjét ötvözte irigylésre méltó gazdagsággal, felkészültséggel. Más kérdés, hogy az István a király zenéjénél olykor nehezebbnek tűnő dallamokból lesznek-e slágerek. Az előadás lenyűgöző volt, a rockopera nagy sztárjai, Vikidéi Gyula, Nagy Feró, Deák Bil! Gyula, Kováts Kriszta, Kovács Kati és Sebestyén Márta hangzatosán énekeltek. Mindezek ellenére némi hiányérzettel távozott a nézők egy része az előadásról. Egy dramaturgiailag jobban megszerkesztett darab teljesebb élményt nyújtott volna. Kossuth szobrának avatása Kárpátalján Ungvár (MTI - KM) — A kárpátaljai Nagypalád községben Katona Tamás miniszter- tanácsi államtitkár felavatta Kossuth Lajos szobrát, Kő Pál szobrászművész alkotását. A református templom előtti téren megtartott avatóünnepségen az államtitkár nagy tömeg jelenlétében mondott beszédet. Emlékeztetett a község 48- as hagyományaira, valamint arra is, hogy a települést az itt élő emberek szorgalma tette az egykori nagybányai egyházmegye leggazdagabb falvává. — Ha pedig egyszer ez a nép ezt meg tudta tenni, meg fogja tudni tenni még egyszer. Ehhez azonban az kell, hogy meg kell feledkeznünk arról, amit a történelem szöges drótokkal körénk gubancolt; a határokról, amelyeken úgy szeretnénk átjárni, ahogyan Európa nyugati felén teszik. — Keresni kell egymás kézszorítását, keresni kell az együtt dolgozást, az együttműködést. Mert nagyon megfér egymás mellett az ukrán kéksárga és a magyar piros-fehérzöld zászló — mondta. Nem szabad, hogy Európának ezen a részén bármely nemzetek is szembe forduljanak egymással. Meg kell tanulnunk — ahogy Szent István tanított és ahogy Kossuth figyelmeztetett — együtt dolgozni, mert így lehet eljutni gazdaságilag is Európába. Latinovits Szindbád hajóján. Vittorio de Sica 300 ezer dollárért vállalta volna a szerepet, de az üzlet nem jött létre Latinovits Zoltán és Dayka Margit Archív felvétel Hamar Péter „Menj, hajós, vitorláidra szívek vannak hímezve!” — írta Szindbád történetei elé Krúdy, s Huszárik Zoltán, aki filmre álmondta ezeket a különös kalandokat, maga is Szindbád volt egy kicsit. Filmjének főszerepét eredetileg nem Latinovits Zoltánnak szánta, hanem Vittorio de Si- cára gondolt. Olaszországba utazott, és egy beszélgetés lehetőségét kérte a nagy színésztől. A találkozóra Róma legelőkelőbb éttermében került sor, Huszárik emlékezete szerint ekképpen: „Az egész családja eljött. Anyósa, anyja, felesége és a két fia... Sicának tetszett a szerep, ragaszkodott ahhoz, hogy a fia szerezze a zenét a filmhez. Belement. Nagy fogás! Gyanútlanul figyeltem, milyen sokat esznek, rák, ravioli, marhasült, fagylalt, borok... Aztán elmentek, mit mentek, hömpölyögtek, és én ott maradtam a számlával. Rossz visszagondolni rá.” Vittorio de Sica egyébként bagatell háromszázezer dollárért vállalta volna a szerepet. A film teljes költségvetése alig volt ennél több 1971-es árakon számolva. Mindnyájunk szerencséjére — ahogy az ismert — a szereposztás másként alakult. A filmbeli hölgykoszorú legemlékezetesebb tagja Dayka Margit, Majmunka alakjának megformálója. Vannak színészi vallomások, amelyeket meglepetéssel fogadunk, ezek közé tartozik az alábbi is, hiszen aligha gondolnánk, hogy a magyar színészet nagyasszonya ilyen érzelmekkel kezdte a munkát: „Úgy éreztem, vén vagyok Majmunkéhoz... Féltem egy ilyen szép férfivel együtt mutatkozni... Nagyon féltem... Azt sehogy sem akartam, hogy ez női szerep legyen, hogy ott egy vénasszony féltékenyked- jen. Valami anyásat akartam, anyait... Nem párharcot, hanem végül is minden férfi számára való anyai békét...” A filmszalag jóvoltából ellenőrizhetjük és megállapíthatjuk, hogy színészi szándék és megvalósítás milyen brilliáns összhangja született Sára Sándor kamerája előtt. Talán nem érdektelen, ha idézzük Pilisy Róza Krúdyhoz írt egyik levelének részletét (megtartva az eredeti helyesírást), hiszen Majmunka figurájának ő volt a modellje. Az idősödő hölgy harmadik személyben beszél magáról: „Igaz, hogy akkor tíz gróf szaladt utána egyszerre ha a színházba ment — ma már legfeljebb Szin- bad kakái a sírjára mikor kakas szóra vissza áll a lantra. Hej ha tudnád ki udvarol most Mdme Louis-nak egy nagy művész, úgy énekel mint egy Isten- lova... de már hiába a tél beállt.” Pilisy Róza Mdme* Louise Majmunka immár végérvényesen Dajka Margit alakjában marad meg az emlékezetünkben. Latinovits Szinbádja pedig a felülmúlhatatlan, túl- számyalhatatlan alakítás visz- sza és előre a magyar filmtörténetben. 12 Kelet-Magy arország
