Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
1993. augusztus 25., szerda TÚL A MEGYÉN Szárszó — nemzetpolitika Csóri: Az idei találkozó még kínosabb lesz mint az 50 évvel ezelőtti Balatonszárszó (MTI) — Szárszó régen is és most is a magyar történelem provokációja, kíméletlen elszámoltató helyünk. Ha nem akarjuk becsapni magunkat, azzal kell szembenézni, hogy az idei találkozó még kínosabb lesz mint az 50 évvel ezelőtti — mondta Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke kedden az egyhetes szárszói tábor nemzetpolitikával foglalkozó kétnapos programjának megnyitó előadásában. Indoklása szerint akkor az ország egy rákényszerített háborúban vergődött, de a tanácskozás résztvevői Sztálingrád után a megtermékenyítő feszültség drámájában éltek. Mindannyian abban bíztak, hogy a vesztes háború után új osztályok, illetve társadalmi csoportok foglalják el a régiek helyét. így a polgárosodó parasztok, munkások és egy népre hangolódó értelmiség. Ok akkor 1943-ban vártak valamire, mi pedig utánavagyunk valaminek. A régi szárszóiak erőfeszítések és félelmek közben vártak a történelem befutó vonatára, mi viszont — Csoóri Sándor szerint — lemaradtunk róla. Tőkés László drámai szavakban hívta fel a figyelmet a nemzeti sorskérdésekre. Sorvad a magyar az anyák méhé- ben és a határon túli területeken — mondta. Ez a'sorvadás azonban még nem keltett bennünk elég veszélyérzetet. Felelőtlen könnyelműség mindezt nem érzékelni, és leszólni az ezzel foglalkozó szárszói találkozót. Fájlalja, hogy sokan, az olyan fogalmakat mint nemzetpolitika, kisebbségi kérdések, holmi külföldi kisebb rendű problémának kijáró figyelemmel illetnek csak. Nem érzik a nemzet életében betöltött fontos helyét, szerepét, súlyát a kisebbségben élő magyarságnak. A szárszói találkozó kedd délelőtti programjának következő előadója Kosa Ferenc filmrendező volt, aki az életüket Szárszón, önkezűleg be- végző József Attila, Latinovits Zoltán és B. Nagy László emlékét idézte fel, majd az 1943- as találkozó óta eltelt fél évszázad tanulságaként leszögezte: a szárszói gondolkodók ötven éve is helyesen cselekedtek, midőn egy önrendelkező Magyarország megteremtését tűzték ki célul, a hitleri és a sztálini önkényuralmat egyaránt tagadva olyan harmadik utat kijelölve, amelyen nem lesz szükség az idegen érdekeket kiszolgáló, gerinctelen helytartókra, akiket hazaárulóknak nevezett. Bihari Mihály, az ELTE tanára előadásában a demokrácia, a modem polgári társadalom, valamint a nemzeti kultúra értékeinek együttes érvényesítését nevezte a magyarság nemzeti sorskérdéseinek. Hangoztatta: bár a magyarság egésze nincs veszélyben, a nemzet jelentős részének tagjai létükben is fenyegetettek. Őket elszakították ugyan az anyaországtól, de a nemzetből nem tudták kiszakítani. Für Lajos honvédelmi miniszter az ötven évvel ezelőtti szárszói találkozó egyik résztvevőjét, Veres Pétert idézve hangsúlyozta: legfőbb parancs — megmaradni, ahogy lehet, s a néppel menni. Megmaradni azonban — Máraival szólva — csak méltányossággal, türelemmel, arányossággal lehetséges, s ez a mindenkori magyar politika ábécéje — mondotta Für Lajos. Pozsgay Imre, a Nemzeti Demokrata Szövetség társelnöke kemény szavakkal kritizálta a liberálisokat, s hangsúlyozta: a nemzet felemelkedéséhez nélkülözhetetlen egység helyett hazánkat ma a bi- zalomvesztettség állapota jellemzi, melyet az utóbbi évek kirekesztő politikai lépéseivel indokolt, azok egész lajstromát sorolva bizonyítékul. A tudás ajándéka Budapest (ISB - R. S.) A Magyar Világ Kiadó Kft. több tízmillió forintot fektet be azért, hogy kiadhassa a Britan- nica Hungarica Világenciklopédiát. A társaság keddi sajtótájékoztatóján elhangzott: a világhírű enciklopédia első kötete jövő októberben jelenik meg, ára durván háromezer forint lesz, s utolsó, 18. kötete 2000 őszén lát napvilágot. A számítások szerint a Kereskedelmi Bank Rt. által pénzügyileg is támogatott vállalkozás akkor lesz nyereséges, ha legalább 20-25 ezer enciklopédiát értékesít a cég. Az eseményen megtudtuk: a világenciklopédia 90 ezer szócikket és 18 ezer fotót tartalmaz, s ezt a magyar szerkesztőgárda újabb szócikkekkel egészíti ki. A feladatot a legkiválóbb hazai tudósok és szakemberek végzik el, s ezek az új ismeretek átkerülnek majd a Britannica újabb angol, francia, japán, spanyol, kínai és török kiadásaiba is. A magyar társaság által kötött szerződés értelmében a chicagói Encyclopaedia Britannica a teljes anyagot a kiadó rendelkezésére bocsátja, s az évente átlagosan megjelenő három kötet egyenként 750- 800 oldalas lesz. A könyvek rendkívül igényes kivitelben kerülnek az olvasók kezébe. Egy amerikai hírszerző Magyarországon A magyar ipar kifosztása • Zavar a szovjet vezetésben • Ausztria megszállása Christopher Felix „Először 1946 nyarán láttam Budapestet. Egy azóta megszűnt hírszerző szervezet — akkor még nem létezett a CIA — tagjaként, mint álcázott ügynök érkeztem a városba. Azért kaptam ezt a megbízatást, mert beszéltem oroszul és elsősorban a kelet-európai ügyek iránt érdeklődtem. És 1946- ban Budapest legalább any- nvira volt orosz, mint magyar probléma.” írja Christopher Felix, azaz James McCargar, aki akkor kezdte titkos háborúját Magyar- országon, amikor elhallgattak a fegyverek. Részleteket közlünk a könyvéből, amely az Európa kiadásában jelenik meg. 6. Louis jóslata hamar beigazolódik Csaknem hét órán keresztül beszélgettünk. Ha jól emlékszem, közben három üveg konyakot ittunk meg, és valamikor ettünk is. De a legfontosabb a beszélgetés volt. Csakis politikai témákról csevegtünk, kitérve Magyarország orosz megszállásának minden részletére, beleértve az érintett orosz, magyar és nyugati személyiségeket. Tyu- sin korántsem úgy beszélt, mint egy kiábrándult szovjet állampolgár. Amikor például felvetettem, hogy a szovjetek kifosztják a magyar ipart, nyíltan kijelentette, hogy joguk van újjáépíteni a szovjet ipart és a szovjet városokat, miután a németek és magyar szövetségeseik mindent elpusztítottak. Amikor megjegyeztem, hogy ehhez nem kellene a parasztok házaiból az utolsó matracig és párnáig mindent elvinni, egyszerűen válaszolt: „Ha az orosz paraszt csak fele olyan gazdag lenne, mint a magyar, meg lennék elégedve.” Tyusin tájékozott és határozott beszédéből világossá vált számomra, hogy jóval jelentősebb a szerepe, mint amit vörös hadseregbeli állítólagos ezredesi rangja jelez. S ami a legfontosabb, a többórás beszélgetés alatt Tyusin megjegyzéseiből lényegében kiderült, hogy a szovjetek között komoly nézeteltérések vannak abban a kérdésben, hogy miképpen járjanak el Magyarországon. Volt két fontos személyiség, akiket Tyusin a hosszú beszélgetés alatt egyszer sem említett: Georgij Puskin — akkor magyarországi szovjet követ, később nagykövet Kelet-Né- metországban, majd külügyminiszter-helyettes és legutóbb a Laoszról tartott genfi konferencia szovjet társelnöke — és Szviridov altábornagy — Vorosilov marsall utódja, a Szövetség Ellenőrző Bizottság szovjet elnöke, később az ausztriai Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet képviselője. Rákosi Mátyásról, a Magyar Kommunista Párt vezetőjéről érezhető ingerültséggel azt mondta: „Ha azt hiszi, hogy száz százalékig a mi emberünk, akkor nagyon téved.” (A történelem bebizonyította, hogy Rákosi Sztálin embere volt, a kérdés ezután csak az, mit értett Tyusin azon, hogy a „mi emberünk”.) Amikor elbúcsúztam Tyu- sintól, nem valamely konkrét megjegyzéséből, hanem a többórás beszélgetés egészéből éreztem ki, hogy nézeteltérés van a szovjetek között. Akkor sem gondoltam, és most sem gondolom, hogy a célok kérdésében ne tudtak volna megegyezni. Máig úgy vélem, hogy csak a taktikán és a módszereken civakodtak: hogy milyen messzire és milyen gyorsan lehet elmenni, hiszen azt tudták, hogy ha maximális sebességre kapcsolnak, azt a Nyugat nem nézné ölbe tett kézzel. Az is világossá vált számomra, hogy Tyusinnak, bár jelentős személyiség, nincs döntő szava a vitában. Viszont nyilván álltak mögötte olyan magasabb pozícióban lévő emberek, akiknek osztotta a véleményét. A problémát az jelentette számomra, hogy Tyusin szavaiból viszonylagos őszintesége ellenére nem lehetett pontosan kikövetkeztetni, hogy a szovjetek milyen alternatívákat mérlegelnek. Tyusin homályosan jelezte ugyan, hogy kik állnak szemben egymással, de a kremli politika sötét labirintusában ez nem nyújtott elég támpontot. Egyszóval úgy éreztem, nyomára bukkantam egy rejtett konfliktusnak, de nem tudtam, hogyan lehetne ezt kihasználni. Másnap — Aszpirinnel megerősítve magam — hosszú jelentést küldtem a központnak, részletesen beszámolva a beszélgetésről. Hozzáfűztem személyes benyomásaimat is, hangsúlyozva, hogy ezek valóban csak megérzések, majd elhatároztam, hogy ellenőriztetem az információt Louis- szal. A Tyusinnal folytatott beszélgetés részletezése nélkül megvitattam vele, hogy a szovjetek között valóban lehetnek-e komoly nézeteltérések a magyarországi helyzet megítélését illetően. Kiderült, hogy benyomásaink megegyeznek. Elmesélte például, hogy a fegyverszüneti tárgyalások alatt határozottan úgy érezte, hogy minden szovjet hadseregparancsnoknak van egy pártfogója a politikai bizottságban, sőt minden politikai biztosnak is van, de az ő pártfogójuk rendszerint más, mint a hadseregparancsnokoké. És nyilvánvalóan ugyanez a helyzet a diplomáciai képviselők esetében is. Sztálin pedig a jelek szerint tudatosan szítja a rivalizálást és a nézet- eltéréseket, mert így játssza ki az alárendeltjeit és az esetleges riválisait egymás ellen. Louisnak hasonló benyomásai voltak a párizsi békekonferenciát megelőzően, a különböző szovjet hivatalos személyiségekkel folytatott megbeszéléseken is; úgy érezte, nem tudtak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, hogy milyen mértékben támogassák a szomszédos államok Magyarországgal szembeni követeléseit. Louis nagyon rossz előjelnek tekintette, hogy a szovjetek nem hajlandók aláírni Ausztriával a békeszerződést, mert ez meggátolná a magyar békeszerződésből származó bármiféle esetleges előnyök érvényesítését. Mint mondta, stratégiai szempontból a szovjeteknek előnyös, ha továbbra is megszállva tartják Ausztria egy részét, mert ezzel időt nyernek, hogy elsimítsák a belső nézeteltéréseiket a magyar helyzet megítélését illetően. Három hátén belül beigazolódott Louis jóslata. Először is Tyusin egyszer csak eltűnt. Valahányszor az irodáját hívtam, közölték, hogy távol van, az utolsó alkalommal pedig egy nyers hang annyit mondott, hogy váratlanul vissza kellett mennie Moszkvába. Néhány nappal később egy fogadáson Szviridov altábornagy, Puskin követ és mások társaságában álltam, amikor valaki megemlítette, hogy egy ideje nem látta Tyusint, mire Puskin megjegyezte: „Váratlanul visszatért Moszkvába,” és furcsán szenvtelen hangon hozzátette: „Azt hiszem, valaki meghalt a családjában.” Mivel Tyusin soha többé nem jelent meg a nemzetközi színtéren, csak találgatni lehet, hogy valójában ki halt meg. Következik: Peyer amerikai segítséget kér. Mr -----Földtörvénytervezet három variációban Budapest (ISB - R. S.) — A minisztérium mindent megtesz azért, hogy az ígért határidőre, szeptember elsejére elkészítse a földtörvény valódi tervezetét — válaszolta érdeklődésünkre Szabó János. A földművelés- ügyi miniszter elmondta: a sajtóban nagy port kavart változatok nem tekinthetők tervezetnek, csupán vitaanyagoknak. A miniszter úgy vélte, etikátlanul cselekedett az, aki kijuttatta az anyagokat a minisztériumból, s nem igazán érti, miért kellett ekkora hadjáratot folytatni a földtörvénnyel összefüggő elképzelések kapcsán. Olvasóink emlékezhetnek, a legnagyobb vitát két pasz- szus váltotta ki: egyrészt a leendő törvény engedélyez- ze-e a külföldiek termőföld- vásárlását, másrészt mekkora területben határozzák meg az egy tulajdonban lévő birtoknagyságot. A korábban kiszivárogtatott hírek arról szóltak, hogy a földművelési tárca, s így minisztere lehetővé kívánja tenni a külföldiek tulajdon- szerzését, s mintegy 3-600 hektár között akarják meghatározni a maximális birtoknagyságot. A legnagyobb ellenkezést az első elképzelés váltotta ki: a bírálók arra hivatkoztak, mivel hazánkban nincs igazi földpiac, s az árak rendkívül alacsonyak, a külföldiek spekulációs célból nagyon sok termőföldet ösz- szevásárolhatnak, mi több, a falvakban élők így a határokon túli befektetők „cselédeivé” válhatnak. Végkövetkeztetésük tehát az volt, hogy mindenképpen tiltsák meg azt, hogy a külföldiek termőföldet vásárolhassanak. A tárca ezzel összefüggő szakmai álláspontjáról megkérdeztük Raskó Györgyöt is. A minisztérium közigazgatási államtitkára elmondta: egyetért azzal, hogy időben korlátozni kell a külföldiek tulajdonszerzését, s kezdetben nem szabad megengedni, hogy termőföldet vehessenek hazánkban. Előttük csak akkor szabad kinyitni a kapukat, ha már valódi földpiac lesz hazánkban, s az árak tükrözik az értéket is. A birtoknagyság korlátozása kapcsán kifejtet? te: nem látja értelmét a hektárok maximalizálásának, hiszen a mezőgazdasági termelés csak 100-120 hektár fölötti területen lesz gazdaságos. A korlátozásnak azért sincs értelme, mert a magyar okos nép, s biztosan köny- nyen megtalálja az esetleges szabály kijátszási lehetőségeit. Raskó György ezzel összefüggésben megjegyezte: illúzió azt gondolni, hogy minden mezőgazdasági termelő egyben tulajdonos is lesz. Tudomásul kell venni, hogy nagyon sokan bérmunkásként keresik majd a kenyerüket az agrárszférában. Ebben azonban nincs semmi kivetnivaló akkor, ha jól fizetett bérmunkáról van szó. Raskó Györgytől megtudtuk: a minisztérium a külföldi tulajdonszerzés kapcsán három változatot terjeszt a kormány elé. Egy minden gát nélküli, s egy minden tekintetben tiltó változatot. A „középső” javasolt megoldás szerint, csak időben kellene korlátozni a külhoniak vásárlását, s a földpiac kialakulása után lehetővé kellene tenni számukra a vételt. Ellenőrizni fogják a gyógyszerfelhasználást Budapest (ISB - S. Z.) — A jövőben minden orvosnak tételesen el kell számolnia a receptre felírt gyógyszerekkel. Számítógépes rendszer tartja majd nyilván, melyik orvos mikor, milyen gyógyszert írt fel a betegének, így azt is ellenőrizni lehet, hogy vajon a legalkalmasabb gyógyszerterápiát választotta-e. Mindez a takarékosságot szolgálja, hiszen a gyógyszertámogatások mértéke évről évre 9-10 milliárd forinttal nő, elsősorban a pazarló és helytelen fogyasztás miatt — hallottuk az egészségbiztosítási önkormányzat elnökségének keddi sajtótájékoztatóján. Egyelőre elhárult az egészség- és a nyugdíjbiztosítás összeomlásának közvetlen veszélye — mondta Sándor László, az egészség- biztosítási önkormányzat elnöke. A feszítő napi pénzügyi gondok megoldásán túl, így már arra is volt módja az elnökségnek, hogy legutóbbi ülésén az ágazat távlataival foglalkozzon. A legfontosabb kérdés, hogyan lehet az egészségbiztosítás bevételeit úgy növelni, hogy az ne okozzon felesleges többletterhelést a járadékfizetőknek. A kormány elképzelései között szerepel a járulékalap növelése, ami azt jelentené, hogy a ma még nem járulékköteles jövedelmeket is bevonnák a rendszerbe. Az önkormányzat elnöksége ezzel csak abban az esetben ért egyet — hangoztatta Sándor László —, ha néhány alapvető juttatás — például az étkezési hozzájárulás — továbbra is járulék- mentes marad. A táppénzrendszer reformjában kevésbé a munkáltatói terhek növelésére, mint a táppénz mértékének a csökkentésére kellene helyezni a hangsúlyt — véli az önkormányzat elnökségei Ebben a kérdésben egyébként az Érdekegyeztető Tanács szeptemberi plenáris ülése hivatott dönteni. Az orvosok évente 130 millió receptet állítanak ki. A gyógyszerek 80 százalékánál a tb támogatást nyújt, az esetek többségében a támogatás mértéke eléri a 95 százalékot. Az életmentő gyógyszerek ingyenességét, illetve jelentős támogatását az önkormányzat hosszú távon is szeretné fenntartani —jelentette ki Matejka Zsuzsa országos főgyógyszerész —, ugyanakkor valamilyen módon vissza kell fogni a pazarló gyógyszerfogyasztást. Ennek egyik módja az orvosok ellenőrzése lehet, amelyet január 1-től szeretnének bevezetni. Az önkormányzat tervezi azt is, hogy gyógyszercsoportonként megállapítja, mely készítmények a legalkalmasabbak. Kelet-Magyarország 9
