Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
12 [ 91 yCeíet-'Maffiiarorszáfl ünnepi mdfékjét e 1993. augusztus 19. Szent István korának falusi templomai Ki ne hallotta volna Szent István egyházszervező munkája kapcsán törvényéből az alábbi idézetet: „Tíz falu építsen templomot, amelyet lássanak el két telekkel és ugyanannyi szolgával, továbbá lóval és igásállattal, hat ökörrel és két tehénnel, harminc apróállattal. A ruhákról és oltártakarókról pedig a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspökök.” De néhány évtizeddel a király halála után, Szent Lászlónak már törvényben kell intézkednie a pogány felkelés miatt elpusztult vagy leégett egyházak helyreállításáról, valamint „a régiségük miatt elpusztult” egyházak újjáépítéséről. Fából ácsolt, sárból tapasztott Többnyire fából ácsolt, sárból tapasztott és rakott pa- ticsfallal épített kicsi épületek lehettek ezek a legkorábbi, a XI. századeleji templo- mocskák. E feltevés mellett szól, hogy a középkorban — de később is — az újonnan létesülő falvak először ilyen igénytelen, ideiglenes templomokat emeltek, s csak később került helyükre kőből rakott, állandónak szánt szentegyház. Középkori okleveleink egész sora tanúskodik arról, hogy településenként fatemplomok álltak, amelyeket olykor szétszedve elvittek vagy elvontattak. Az ormánsági Kiscsány lakói 1754-ben kerekeken, ökrökkel húzatták arrébb fatemplomukat. Mindezek után az is érthető, hogy a XI. századból, tehát Szent István idejéből nem maradt ránk egyetlen falusi fatemplom sem. Kerek templomok, mutatós épületek Annál becsesebbek azok a kicsi, kőből rakott templo- mocskák, amelyekről feltehetjük, hogy valóban a XI. században rakták le fundamentumaikat. Ha némileg átalakítva, bővítve is, esetenként nagyobb templom mag- vát alkotva, de áll még közülük néhány. Ezeknek egyik típusa, amely egész Magyar- országon elterjedt, a kerek templomoké. A kerek templom aránylag egyszerű építéstechnikát kívánó forma, ugyanakkor szilárd, mutatós épület. Kedvelték, mert a kerek templomhajó — ahol a hívek tartózkodtak — jól elkülönült a hozzá csatolt szentélytől (íves apszistól), ahol az oltár állt. Emellett a kör alaprajz gazdaságos volt: a legkisebb kerület mellett a legnagyobb az alapterülete, befogadó képessége, és ezt lehet belső támaszték nélkül a legkönnyebben befedni kupolaboltozattal, vagy sátortetővel. Fennmaradt jellegzetes példányai a hidegségi, a kisnánai, a kallóséi és a szalonnái templomok belső épületei. A tornyot később illesztették hozzá Hasonlít a kerek templomokra néhány olyan kör alaprajzú szentegyházunk, amelyeknek körformájából nem nyúlik ki — vagy amelyhez nem csatlakozik — apszis, mert a kerek rész maga a szentély és a hajó egyszerre. Ilyen a karosai, kiszotnbori és a határon túli Kárpátalján a gerényi. Mindhárom kívül hengeres fallal s abba mélyedő hat félköríves fülkével épült. A belső fülkéket elválasztó pillérek felett hatszögű kupoladob és kupola volt valamennyin, amely valóságos középteret terem- len. Falusi templomaink nagyobbik hányada azonban hosszanti elrendezésű volt. Egyszerű,- kisebb teremszerű, boltozatiam síkmennye- zetes térből állt a hajó. A hozzá csatlakozó szentély lehetett egyenes vagy félköríves záródású. A szentélyt többnyire boltozták. Ilyen egyenes záródású az egregyi plébániatemplom négyzetes szentélye, és kissé megnyújtott hajója, vagy a vegyes kőből falazott, ikerablakos tor- nyú mánfai templom. E templomok szentélye és hajója között olyan a kapcsolat, mint a román kor nagy monostorainak, székesegyházainak hasonló térrészei között: nyeregtetővel fedett kisebb kocka a szentély, föléje magasodó nyeregtetős fekvő hasáb a hajó, és felállított négyzetes hasáb a piramissal fedett torony. Az ilyen szerkezetű templomok nagy részéhez a tornyot később illesztették hozzá. Ugyanez vonatkozik a félköríves záródású szentélyekkel épített templomokra is, mint amilyen a magyarsiecsődi vagy a nagybörzsönyi Szent István templom. Megkapó színhatás megyénk két templománál Kerek templomot a XIII. század után nemigen építettek. A hosszanti elrendezésű templomtípus uralkodott ezután az egész középkoron át. Közkedveltségét alighanem liturgikus értelemben vett tisztaságának, jól tagolódó elrendezésének köszönheti. Érdekes, hogy e falusi templomok közül sokat építettek téglából. A tégla dekoratív szerepe feltűnik a XII. századi karosai templom külsején, a kis- zombori belső ívein. Szamosta- tárfalván, Bak- talórántházán is a vörösre és feketére égetett téglák omamen- tális rakásával értek el megkapó színhatást. A mánfai templom Amatőr felvétel Falikárpit a Józsa András Múzeumban Nyíregyházától Ferenczy Noémi kapott megbízást • Szokatlan volt a feladat 1938-ban a XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak helyet adó Magyarország egyúttal államalapító királya halálának 900. évfordulóját ünnepelte. A vallási ünnep egész országot megmozgató előkészületei sorában számos művészeti pályázat kiírására, egyházművészeti tárlat szervezésére került sor. Jövevények és magyarok Szent István udvarában Nyíregyházára, a polgár- mester fogadószobáját díszítő kárpit tervezésére 1939-ben Ferenczy Noémi kapott megbízást. A kárpit tárgya: Jövevények és magyarok Szent István udvarában. A tárgyválasz- tás alapja István király intelmeinek a jövevény és vendégnépek megbecsülésére vonatkozó részlete. „... nagy haszon vagyon bennük, különb-különféle szót, szokást, fegyvert és tudományt hoznak magukkal, ami minden országnak ékességére szolgál, a király udvarát nagyságosabbá teszi és igen megrettenti az idegenek magahitt szívét.” A megbízás nagyméretű kárpit tervezésére szólt. Harmonikus egységet képviselő mű Az 1940 februárjában bemutatott és elfogadott karton alapján Ferenczy Noémi megszőtte és 1941 márciusában, műtermi bemutatása után átadta nagyszabású kompozícióját. Ferenczy Noémi Szent Ist- ván-kárpitja a művész 30-as években kibontakozott konstruktív alkotókorszakának jelentős állomása: a számára szokatlan feladat tematikai és formai követelményeinek magas fokon való teljesítése, amelynek során egyéni hangú, munkásságába következetesen beleülő, önmagában harmonikus egységet képviselő mű született. Megőrzött vázlatok, tanulmányok Ferenczy Noémi 1941-ben elkészült kárpitját, a Jövevények és magyarok Szent István udvarában című művét ma a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében őrzik. A hozzá készült vázlatok, tanulmányok jelentős része a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményét gazdagítja, közvetlenül a szövés számára készült kartonja és számos ak- varell magángyűjteményének része. István király intelmei (részlet) X. A kegyességről és a hazugságról, valamint a többi erényről Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a királyok királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelen- ség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a királyi névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédokhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” Lény türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem fémek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Lény majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság bűnét, valamint a halál ösztönzőjét. Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen. Gárdonyi Géza: Ebéd a A z aratógazda körültekintett, és megszólalt: — Dél van. Csak a körülötte állók hallották meg. De azért megállóit a: egész munkástábor. Mert nem is kell oda kiabálás. Ahogy a gazda megáll, a közelében lévők felé fordulva fölemeli a mutatóujját, meglátják azt az egész földön. A kaszák és a sarlók leereszkednek. Mindenki a nagy vadkörtefához igyekszik. Annak az árnyéka kerek szőnyeg gyanánt terül el a gyepen. A nyári tüzes délnek egyetlen enyhe sátora. De nincs is olyan hűvöse semmifélefának! Megnéztem az órámat. Éppen tizenkettőt mutatott. — Illés bácsi — mondom a gazdának —, honban tudta meg, hogy dél van? A nagy, erős ember mosolyogva vont vállat: — Tudj az Isten. Megérzem én azt, uram, mint Paizs a szelet. — Sohase hibáz öt perce se —jegyezte meg az ispán, aki a határkövön ülve hírlapot olvasott. — Beállhatna akármelyik városba toronyórának. A körtefa alatt már akkor ott volt a szép Szabó Magda is az ura mellett. Ok a szomszéd földről jöttek ide által. Csak négyen aratnak ott, de a magukét aratják. A szép Szabó Magda kihozta az urának az ebédet. Láttam, mikor jött. Egyik karján a gyerek, másik kezében a fazekat lógatta. Tizenhat éves gyönge kis teremtés, és már asszony és már anya. Csík Imre először is a fiáért nyúl. A fia csak kis inges, ölbeli gyermek; még nincs egyesz- tendős. Aki megnézi, semmi különöset nem lát rajta: se járni nem tud, se beszélni, és még csak szépnek sem mondható, mert a feje hosszú. De azért Csíkék nagyra vannak azzal a kis poronttyal. Ha valaki egy tarisznya gyémántot kínálna a kis tudatlan féregért, bizonyára komolyan és határozottan visszautasítanák. Mert Csíkék azt tartják, hogy olyan gyerek, mint a Fercsi, nincs több sem a faluban, sem az egész világon. Lám, hogy leemeli Csík Imre az anyja karjáról, olyanokat csókol a kis pufitos pofácská- ján, hogy szinte csattan; és nevette nézdegéli, mintha most találta volna a bokorban. —Nézd csak milyen fekete a szénié! — mondja selypítve. És a szép Magda mosolyogva nézi, hogy milyen fekete a szeme a fiának. — Mondjad, fiam: apa! A kis féreg együgyű képpel nézi az apját. A szájacskája megmozdul: — Hapapap. Ez tetszik Csíkéknek. — Mondjad, fiam: apa! — Hapapap. Elmondatják tízszer-húsz- szor. A Fercsi gyerek mindig csak azt feleli: hapapap, de ez mindig új és mindig meglepő. Az apa úgy véli, hogy a szó kimondása kifogástalan, sőt kellemesen is hangzik. Olyan büszkén néz a fiára, mintha az máris valami generális volna. Az anya nem olyannak látja. Az azt mondja neki: —Jaj, te kis angyal! Eközben odatelepednek az uraság aratói is. Hej, ti királyok, királykisasszonyok és királylegények, ti pápák, bárók és grófok és egyéb aranykana- lú nagy urak, ha a ti magatok drága tálaiban ilyen jó falatokat találhatnátok! Ha a ti jégbe hűtött cifra üvegeitekből olyan jóleső italt tudnátok húzni, mint ezek húznak itt a csöcsös korsóból vagy a csobogóból! Ha a ti szmirnai és lyoni művészettel puhított dí- vánaitokon és hentergőiteken olyan édes nyugalmat tudnátok találni, mint ezek itt a vadkörtefa kétujjnyi kis gyepén, mikor ebéd után egy rövid félórácskát szenderegnek!
