Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
10 ß 'Kelet-'Magijarorsz-ág ünnepi mettéí&te 1993. augusztus 19. A pántlikában kenyér napjai Kállai János Illő és szép szavakkal kellene szólni államiságunk születésének ünnepén, István királyunk napján, akit egyházszervező tevékenysége alapján méltán iktattak — fiával, Imre herceggel együtt — a szentek sorába, s akit a krónikák tanúsága szerint halála után három évig gyászolt az ország. Egyedülálló tette volt, hogy megalapította a Magyar Királyságot, ezzel biztosítva az Európához tartozás lehetőségét a magyarságnak. nekünk. 1083 óta emlékezünk rá augusztus 20-án, mely nap már régtől fogva összekapcsolódik az új kenyér köszöntésével. Pontos, tiszta tartalmú, utólagos kiigazításokra nem szoruló mondatokat kell ilyenkor fogalmazni, hogy a nemzeti színekkel, szimbólumokkal gazdagon felékesített, körbekoszorú- zott naptári dátum saját méltóságának szertesugárzó fényében tündökölhessen, és ne valami másban bukdácsoljon: a széthullás ködeiben fojtogatódva, az oldódásnak indult kéve félelmétől beárnyékolva, eszmebeli és tárgyiasult gondjainktól tovább már nem nehezülve. Mert nem másról: az életről beszélünk, a beérett búza végtermék-ajándékáról, a Miatyánk könyörgéseinek egyik legfontosabbikáról. Mostanság mind többször látom a mi mindennapi kenyerünket külsőségeiben félreérthetetlenül megszentelt állapotában. Körbekötözve piros-fehér-zölddel, feldíszítve címerrel-pajzs- zsal, melléhelyeztetvén bornak, Bibliának, koronának- jogamak, országiásunk jelképeinek. Mondhatnám: a napi táplálék szükséglete mintegy megemelkedik ezáltal, zászlós pompájával is kifejezvén együvé tartozásunkat munkában, boldogulásban, harcokban, a megmaradásunkért folytatott évezredes küzdelmeinkben. Jól van ez így? — kérdezhetnénk önmagunktól, egymástól, egyszersmind bizonytalanná téve az ünneplő ruha gyakori felöltésének jogosságát, beleoltva a kételkedés keserű ízeit a frissen sütött cipók illatözönébe, abba az örömérzésbe, ami azáltal támad bennünk, hogy ismét a végére értünk valaminek — történetesen: az aratásnak —, ami létünk folytatását megelőlegezi, így van ez jól? — töprenghetnénk tovább, akkor, amikor a túlélés praktikáinak napi félelmei riogatnak közülünk mind többeket, akiknek a felszalagozás parádéja nélkül is pirosbetűssé jelesülnek a kenyérszegés leghétköznapibb mozdulatai. Önmagában attól, hogy még van mit reggelenként a táskába. tarisznyába, a gyerekekkel övezett konyhaasztalokra tenni. De ne tovább! Mert az ősi szimbólumok bármilyen sokszori szerepeltetése sem lehet ok arra, hogy akárcsak megfoganjon az agyunkban a devalválódó eszmeiség, a demagógiába, a frázispuffogtatásba veszés miatti ir- tózat. Mert ünnepre gyűlni, múltat idézni, az értékeinket világnak-országnak felmutatni kell, a legnehezebb időkben, körülményekben is: de sohasem engedve a talmiságnak, a felszínességnek, az álságos buzgalmaknak. A templomi csöndességű elgondolkodások talán a legmegfelelőbb alkalmak ilyentájt, a meditáció befelé forduló pillanatai, a vezérlés nélküli együttlét felszabadító ereje. És ehhez nem tartozik szükségszerűen a'túlcicomá- zottság. A lélek öltözzön ünneplőbe, hogy a megszentelt, szegett kenyér falatjaira érdemesülten állhasson az Úr asztala elé, legyen az akár egy hatalmas méretű szentegyházban, vagy egy jámi-mozdulni képtelen nagy beteg ágyánál. Olyan természetes egyszerűséggel kellene befogadnunk a nemzetünk ünnepén ránkzuhogó gondolatokat, mint ahogyan hajdanán, a balmazi református parókián mi, gyerekek részesülhettünk — mindig, minden körülmény ellenére — e szent nap kegyelmében. A szépség és az öröm eltaposhatatlan Nyírbátori beszélgetés Petrovics Emillel • Új művének alapja A vén cigány Petrovics Emil Harasztosi Pál felvétele Baraksó Erzsébet Nyírbátor (KM) — Több alkalommal járt Nyírbátorban Petrovics Emil zeneszerző, egyetemi tanár, ebben az évben az ő zárszavával fejeződött be a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor. A televízióban most láthatjuk-hall- hatjuk a Ki mit tud?-os fiatalok produkcióit minősítő értékeléseit. Az alábbi beszélgetésünk Nyírbátorban készült. □ Ez a tábor immár 17 éve fogadja egyre nagyobb számban és egyre több országból a fiatal muzsikusokat. Mi lehet az ilyen zenei táboroknak a jelentősége? — Itt az az azonos érdeklődésű és hivatástudattal rendelkező fiatalok találkoznak, a művészek és művészjelöltek együtt muzsikálnak, és az lehet az elsőrangú jelentősége, hogy együttmuzsikálással lehetőségük van a tanulásra, továbbfejlődésükre. Ezekből a fiatalokból összeáll egy szimfonikus zenekar és egy kamarazenekar is, mindenki a tudása legjavát adja, tud egymásnak és a közönségnek olyan élményt adni, amitől a lélek megtisztul és emelkedetté válik. Olyanfajta tevékenység, amire összegyűlnek, ami a szép életet adhatja, aminek célja a gyönyörködtetés, az örömszerzés, a kölcsönös tisztelet és szeretet. Itt a zene élő kontaktust teremt az elszigetelődött egyének között, a zene barátságos, szeretetteli hullámhosszakat tud létrehozni azok között, akik Japánból, Amerikából, vagy a szomszédos sorsverte országokból jöttek ide, és a zene nyelvén megértik egymást. □ Hogyan látja Ön azt, hogy egy ilyen, immár nemzetközileg jegyzett tábor az ország szélén egy szabolcsi kisvárosban gyűjti egybe a fiatalokat a világ minden tájáról? — A kérdésben bizonyos kishitűséget érzek, és azt a régi ellentétet, ami Budapest és vidék, főváros és kisváros között volt. Világszerte kezdenek ezek a falak leomlani, például Franciaországban, ahol Párizs volt a centrum, és vidéken szinte semmi nem volt. Most ott is megjelennek az ilyen típusú kezdeményezések, és a versenyek, fesztiválok nyomán olyan művészeti élet alakul ki, amely nem függvénye a párizsinak. Úgy tűnik, nálunk is hasonló jelenséget tapasztalhatunk, Budapesttől függetlenül jönnek létre komoly művészeti értékek. Itt például Vállajon, egy kicsi faluban volt egy koncert, és az ottani lakosok természetesnek veszik, hogy egy igazán magas színvonalú hangversenye legyen a falunak. □ Ön most hétről hétre megjelenik az otthonainkban a Ki mit tud? adásain, s minősít egy-egy produkciót. Vajon a Ki mit tud?-ot összességében hogyan értékeli? — A Ki mit tud? jobbára a népszerű, könnyebb szórakoztatás színtere, természetesen komoly tehetségek bukkannak fel. Nagyon szerencsés dolognak érzem, hogy egy játék keretében próbálják ki magukat, persze, akiket a képernyőn láthatunk, már a legjobbak. Azért tartom szerencsésnek ezt a játékot, mert felhívja a figyelmet arra, hogy állandóan kutatnunk kell, lehetőséget kell adni a fiataloknak az érvényesülésre, önmaguk megmutatására. Mi mindent próbálnak a fiatalok a zongorázástól a hastáncig, a bábmozgatástól a népzenéig, jómagunk, akik ott ülünk a zsűriben, mindig elcsodálkozunk, hogy jut az eszükbe ilyeneket csinálni. De örömmel csodálkozunk el rajta, mert ez azt bizonyítja; van még életkedv, érvényesülési kedv, próbálkoznak azzal, hogy megtalálják önmagukban a leginkább tehetséges és életrevaló adottságokat, azokat fejlesszék és bemutassák. — A Ki mit tud? ilyen szempontból egy állandó fenyegetés is: nem szabad lemondanunk, belenyugodnunk, hogy most nehéz az élet, mert gazdaságilag, politikailag bajban vagyunk. Mert van, akinek fontosabb egy szép Cho- pin-sorozat elmuzsikálása, mint állandóan azon spekulálni, hogy van-e munkanélküliség vagy nincs, tehát a szépség, a szórakoztatás, az öröm azért az életben eltaposhatatlan. A Ki mit tud? erre figyelmeztet bennünket, és megfenyegeti azokat, akik azt hiszik, hogy mindig csak olyanokról kell beszélnünk, ami a haragról, a másik utálatáról szól, akik szerint a létért való küzdelem a legfontosabb, s el kell taposni, aki nem tud elég pénzt keresni, vagy kezdeményezni, vagy vállalkozni. Ezek a fiatalok önmaguk megmutatásáért vállalkoznak. Egy másfajta életformát és világszemléletet sugall ez a játék, azt, hogy az életben rengeteg szépség van, ami az utóbbi időben bizony nagyon háttérbe szorult. A műsor népszerűsége pedig azt bizonyítja, hogy az emberek mégis ezt szeretik, nem pedig a három óráig tartó politikai beszélgetéseket. □ Egy kulisszatitkot hadd kérdezzek: hogyan vették rá a tekintélyes zsűritagokat, hogy róka komával, cicával, majommal bábozva szavazzanak? — Volt már mindenfajta ötlet arra, milyen formában lehet beadni a keserű pirulát annak a versenyzőnek, aki nem jut tovább. Meg kell mondanom, először én is bárgyúnak tartottam ezt a dolgot, de végül is meggyőztem magam, hogy elég koros úriemberek, akik a zsűriben ülnek, azzal, ha fölvesznek a kezükre egy ilyen kis figurát, maguk is beszállnak egy kicsit a játékba. □ Végezetül hallhatnánk a személyes művészi terveiről, mivel foglalkozik mostanában? — Tanítok és zenét írok, ez a két dolgom van az életben, túl azon, hogy istápolóm a főiskolás lányomat, ami nagy boldogságot ad. Új zenekari darabot írok a székesfehérvári szimfonikus zenekar felkérésére, amit nagy örömmel vállaltam el: a húszéves a zenekar jubileumi koncertjére Vörösmarty gondolatköréből, elsősorban. A vén cigányra alapozva írom a zenedarabot. Részt vettem a nyírbátori tábor előkészületi munkáiban, ezzel kapcsolatban azt szeretnénk, hogy a tábori zenélésben kapjanak megfelelő helyet a magyar szerzők művei. □ Nagyon köszönöm a beszélgetést. Rendszerváltás a jogban D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — Az államalapító Szent István korabeli igazságtételhez képest ma lényegesen más módszerekkel, törvényekkel dolgoznak a bűnüldöző szervek. A cél azonban ma is az, hogy megbüntetni azokat, akik magatartásukkal sértik a társadalmi együttélés szabályait, az emberek jogait. Minden társadalmi, politikai változás magával hoz új elveket, rendelkezéseket a jogrendszerében is. A Büntetőtörvénykönyv módosításáról és annak okáról kérdeztük Szalai Istvánt, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei főügyészhelyettest. Az emberrablás bűntette — Az új rendelkezések május 15. napján léptek hatályba. A megváltozott életviszonyok Dr. Szalai Isván, megyei főügyészhelyettes Harasztosi Pál felvétele között a törvény kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a személyi szabadságnak, az emberi méltóságnak. így például beiktatásra került az emberrablás bűntette, aki mást ugyanis személyi szabadságától megfoszt, és szabadon bocsátását valamilyen követeléstől teszi függővé, az bűncselekményt követ el. Sajnos ilyen tényállás eddig ismeretlen volt hazánkban, de ma már erre is fel kell készülni. Büntetendővé nyilvánították a közveszéllyel fenyegetést is. A bíróságon — különböző intézményekhez hasonlóan — volt már bombariadó. Ismeretlen személyek betelefonálnak és azzal fenyegetnek, hogy robbanószereket helyeztek el. Ez az emberekben félelmet, riadalmat kelt. Az elkövetőt ezért akkor is megbüntetik, ha a robbanás nem következik be. A „selyemfiúk” felelőssége □ Az előbb az emberi méltóság védelmét, tiszteletben tartását említette, a Btk.-ból mégis törölték az üzletszerű kéjelgés büntethetőségét. Ez nem bűncselekmény, miközben köztudomású, hogy például a baktalórántházi, téglási, hadházi útvonalon egyre több nő adja áruba a testét. — Ez meglehetősen kényes kérdés: egyrészt úgy is felfoghatjuk, hogy ez az illető nő személyiségi joga, és azt csinál, amit akar, másrészt ennek a bizonyítása rendkívül nehéz. Melyik férfi áll a bíróság elé és mondja el, hogy ezzel a nővel ő pénzért közösült? Fontosabb dolog ennél azonban az, hogy a prostitúcióval járó bűncselekményeket leplezzük le, azokat büntessük meg, akik az üzletszerű kéjelgést elősegítik, akik abból hasznot húznak. Az úgynevezett „selyemfiúk” felelősségre vonásához ugyanis lényegesen nagyobb társadalmi érdek fűződik. A nemzetközi egyezmények ezt már 1950-es években rögzítették. Az utóbbi időkben különböző üzletek, klubok, szalonok alakultak, ahol a színfalak mögött üzletszerű kéjelgést folytatnak. Sajnos ezeken a helyeken megjelenik a kábítószer is. U Magyarország az elmúlt években a kábítószer egyik tranzit útvonalának számít, több rakományt a záhonyi határnál le is foglaltak. Fennáll a veszély; sokan hozzájuthatnak e hódító szerhez, és nemcsak kereskednek vele, hanem fogyasztani is fogják. Milliárdos csalás — A bűnüldöző szervek fel is készültek ennek a veszélyére. Gyakorlatilag minden tevékenység tilos, amely kábítószerrel kapcsolatos. A törvény 17 elkövetési magatartást sorol fel. A kábítószerélvezővel szemben a törvény azonban elég lojális, hiszen itt már egy beteg emberről van szó, ha aláveti magát egy gyógykezelésnek, akkor mentesül a büntetés alól. □ A rendszerváltást követően jó néhányon meggazdagodnak, a társadalom széles rétege azonban elszegényedik. Vannak, akik úgy gondolják, nem tisztességes úton jutnak a milliókhoz. — Miért baj az, ha egyesek kiváló vállalkozói képességgel rendelkeznek, és a lehetőségekkel ügyesen élnek? A probléma ott kezdődik, ha megszegik a törvényt. Ha valaki úgy jut gazdasági előnyhöz, hogy mást megtéveszt, azt szigorúan megbüntetik, de a gazdasági bűncselekményekhez tartoznak a különböző csalások esetei. Most is folyamatban vannak ügyek, ahol például kettőmilliárd forintos vagyon hátrányt okoztak. — A bűncselekmények 80 százaléka vagyon elleni cselekmény. Az elmúlt évben 20 ezer volt az ismertté vált bűn- cselekmények száma, ebből 80 volt súlyosabb bűntett. Az emelkedés már a rendszerváltás előtt elkezdődött, most stagnál, reméljük a jövőben ez csökkenni is fog, a bűnüldöző szervek legalábbis ezért igyekeznek mindent megtenni.
