Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
14 ál %e(et Magyarország hétvégi meCÜkfete 1993. augusztus 14. A KM vendége________________________________ A producer rendező Bodnár István Sokoldalú színházi szakember. Foglalkozását tekintve rendező, de ha úgy adódik, szívesen ugrik be valamelyik színészt is helyettesíteni. Kiváló zenész. A producer szakmát is kipróbálta. A közelmúltban A színházi management kézikönyve címmel kollegájával könyvet jelentetett meg. Kalmár Péter rendezte a kis- várdai várszínházban bemutatott Pippin című zenés darabot. (A produkciót egyébként ősztől a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház is műsorára tűzi.) Beszélgetésünk során kiderül az is, hogy szinte a színház világában nőtt fel, édesanyja korábban színész, apja pedig ma is rendező. Nem véletlen, hogy Kalmár Péter kiskorában már gyermekszerepeket játszott: nagy élménye, hogy Latinovits Zoltánnal is színre léphetett. Tizennyolc éves korában évfolyamán — a legfiatalabb- ként — vették fel a Színművészeti Főiskola zenés színházi rendező szakára. — Addig igazából nem is nagyon érdekelt a színészi mesterség. Rájöttem, nem érzek elég tehetséget ahhoz, hogy színész legyek. Körmendi János írta valahol: aki nem érez elég tehetséget a színjátszáshoz, nem tud írni és nincs szorgalma a zene gyakorlásához, abból lesz a rendező. Hát így lettem én is rendező — mondja tréfás szerénységgel. □ Kalmár Péter ízig-vérig pesti ember, aki nem szívesen hagyja ott a fővárost. Hogy keveredett Szabolcsba? Minek köszönhető, hogy elvállalta a Pippin rendezését? — Eddig valóban nem igen dolgoztam Budapesten kívül, s ha mégis, az a személyektől és a feladattól függött. Verebes István, a Móricz Zsigmond színház új igazgatója, régi jó barátom hívott, s így a felkérést félve, de elfogadtam. Félve, mert tudtam ugyan, hogy egy jó hírű társulattal kell majd dolgoznom, de azt is tudom, nagyon nehéz pillanatokban kell bizonyítanunk, Verebesnek és nekem is. Af. nyíregyházi színház inkább a Krobot féle vonalra állt rá, és talán az ilyen mu- sikel távolabb áll tőle. Kicsit nehezen indult be a kerék, de végül is úgy érzem, ösz- szekovácsolódott a csapat. □ Nem gondolták, hogy nagy kockázat bemutatni egy Magyarországon kevésbé játszott darabot? Miért éppen pont erre a produkcióra esett a választás? — Valóban, kicsit kockázatos volt a darab színrevitele, hiszen a Pippint nálunk csak egyszer, 15 évvel ezelőtt mutatták be az Operett színpadon, ami óriási bukással végződött. Ráadásul nem egy professzionista, amerikai sikerígérettel megírt, szokványos darab. Tetszett viszont, hogy kiváló közösségi munkára adott lehetőséget. A darab itt és most játszódik. A mai korról szól, amikor újféle ördögök kísértik, újfajta kihívások várják az embert. Sokan borzasztóan hajszolt tempóba kergetik magukat. Valóban be kell-e állnunk a mókuskerékbe? — veti fel a darab. Aktualitása mellett nagy előnye, hogy nem rétegdarab, hanem mindenkihez szól, legyen az gyerek vagy nagyapa, gazdag vagy szegény. □ Hallottuk volt már producer is. Nem éppen viharmentesen mutatták be annak idején az Operában a Has- felmetsző című, Ön által rendezett, és menedzselt da- rabot? — Úgy érzem a-rendezésével nem hoztam szégyent a társulatra. Rosszak, hátrányosak voltak viszont a szerződések, s így csak ötször mutatták be a produkciót. Megtanultam: a rendezés és a menedzselés egyidejűleg nem megy... □ Talán éppen ez vezetett a Színházi Management kézikönyv társszerzőként való megírásához, szerkesztéséhez? — Meglehet. Nagyon izgat, hogyan lehet Magyar- országon nem profitorientált színházat csinálni. Hogy tud nem kizárólag állami forrásból megélni. Nyugaton ennek tudománya van, kiépített apparátus áll rendelkezésre, nálunk évtizedekig producerek sem voltak. A siker, a fennmaradás érdekében meg kell tanulnunk ezt is. □ A könyvük előszavában valami olyasfélét írnak: a színház olyan kockázatos vállalkozás, amibe csak megbukni, tönkremenni, kikészülni és beleőszülni lehet. Valóban csak ennyi lenne a színház? — A színházi produkció tiszavirág életű. Este héttől tízig tart, aztán talán nyoma sem marad. Nem olyan, mint a könyv, amelyet bármikor elő lehet venni, vagy mint a kotta, amelyet évszázadok múlva is lejátszhatnak. Talán akkor éri meg létrehozni a produkciót, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy ha sikerült valami pluszt hozzáadni az emberek, a nézők életéhez. Nevetést vagy sírást, meghatottságot vagy feszültséget, katarzist. Olyasmit, amit máshol nem kap meg. Az lenne jó. ha mindezt együtt lehetne megkapni egy előadás során. Ez a színházi emberek nagy álma... Fityulát szakácsnők viselnek Hamar Péter Aki látta már Whoopi Goldberget korábbi filmjeiben (Bíborszín, Ghost, A játékos) aligha vitatkozik azon, hogy kiváló színésznő, s azon sem, hogy hiba lenne javasolni neki, induljon egy szépségkirálynő választáson. Szépség és színészi tehetség független egymástól annak ellenére, hogy mindkettő a sors ajándéka. Az ellentmondás akkor keletkezik, ha az egyik kedvéért azt kellene elhinni a hiányzó másikról, hogy megvan. Az Apácashow ugyanis azzal a képtelenséggel kezdődik, hogy Whoopi mint énekesnő magába bolondította egy Las Vegas-i showközpont tulajdonosát (Harvey Keitel alakítja), aki élethalál és egy fiatal, szőke, csinos feleség ura. Ezt még minden idők legkitűnőbb néger színésznőjének sem lehet elhinni. Persze, aki ilyen aprósággal nem foglalkozik, illetve aki készséggel elfogad minden élettényt a vászonról kritikai fenntartások nélkül, az kiválóan szórakozhat Emile Ardolino rendező filmjén. E jegyzet alapvető szándéka nem az, hogy lebeszéljen az Apácashow megtekintéséről. Ellenkezőleg. A kedves néző ugyanis pillanatok alatt leseperheti a jegyzetírót egy vitában, mert a mai magyar politikai vagy gazdasági élet területéről példák sorát hozhatja, amelyek meredekebb ellentmondásnak minősülnek, mint az, hogy Whoopi Goldberg bájai lenyűgözik Harvey Keitelt. A cselekmény logikai hiányosságaiért bőven kárpótol a zenei * megoldások ötletgazdagsága (szinte biztosra vehetjük, hogy a filmben hallható jazz rockosított egyházi muzsika népszerű lesz a fiatalok körében), a bumfordi, bohózati humor, nem beszélve a főhősnő csupaélet játékáról, már ahol nem a szívtiprót, hanem az alkalmi kórusvezetőt kell alakítania. A mese roppant egyszerű és áttekinthető. Az énekesnő véletlenül tanúja lesz annak, hogy válni nem akaró szeretője egy másik beosztottját agyonlöveti, mert az a rendőrség számára információkat adott gazdája viselt dolgairól. A rendőrségre menekül, ahol a nyomozótisztnek az az ötlete támad, hogy az énekesnőt a bírósági tárgyalásig eldugja egy apácazárdába, nehogy őt is elérje a bosszú. Beöltöztetik egyenruhába (bár a fityula az nem fityula, hiába szól így a reklámszlogen a szórólapon, hogy Virul a fityula, hanem vélum, kéretik a különbség ügyében elolvasni Gárdonyitól az Isten rabjait!) Kiderül, hogy az intézmény kórusa csapnivaló, de az énekesnő keze alatt átlényegül hogy a pápa is csodájára jár. Személyesen. Még billeg is a zene ritmusára a templom karzatán. (Ha lúd, legyen kövér! — vallják az alkotók.) Az Apácashow garantáltan siker lesz a mozikban, ez köny- nyen ellenőrizhető. Ami viszont aligha ellenőrizhető, az a magyar apácarendek véleménye Ardolino filmjéről. Nehezen elképzelhető, hogy a forgalmazó InterCom népszerűsítő vetítéseket szervez a hazai kolostorokban. Pedig az lenne az igazi show. Iis ott születhetnének a szakszerű vélemények. Ha bárki is túl kajánnak találná az előző mondatot, és sandán arra gondolna, hogy a filrh egyházellenes ízléstelenségeket tartalmaz, az téved. Ami a valláshoz való viszonyát illeti, az töményen ellentmondásos: néhol propa- gandisztikusan támogató, néhol kifígurázóan profán, azaz nincs irányultsága, logikáját az eredeti ötlet kibomlása határozza meg. Az Apácashow tipikusan az a film, amit szemrebbenés nélkül lehet forgalmazni, de ha magyar rendező állt volna elő itthon hasonló ötlettel, talán még a megfeszíttetését is kezdeményezik. A kegyeletsértéstől a vallás nevetségessé tételéig mindent a fejére olvastak volna. Nálunk bizonyos korokban bizonyos foglalkozási formáknak, hogy úgy mondjuk, nagyobb a társadalmi védettsége. A példát vegyük a régi időkből! A Halálos tavaszt már elkezdték forgatni, amikor az akkori Honvédelmi Minisztérium közbelépésére Karády vőlegényét, aki szerepe szerint katonatiszt, civilbe kellett átöltöztetni, mert hát egy magyar katonatiszt menyasszonya nem lehet „olyan”. A Szörényi Éva testvérét játszó katonát pedig átöltöztették tűzoltónak. Arról nem szól a krónika, tiltakoztak- e a tűzoltók. Ardolino filmjének apácái olyasfajta tanulságokra jönnek rá bohó kedvű alkalmi sorstársuktól, amiket a szent könyvekből nem sikerült kiolvasniuk. Hiába óvja őket a priorissza (Maggie Smith játssza ezt a szerepet, árnyalt figurát kelt életre, túllépve a bohózati sztereotipiákon), az élet ízei hatékonyabb érveket szolgáltatnak, mint a malaszttal teljes szöveg. Választani ugyanis az tud, aki ismeri az alternatívákat. Ez akár pedagógiai tanulságnak sem rossz. Az utolsó akcióhős Budapest (KM) — Jack Slater (Arnold Schwarzenegger) filmsztár. Nem egyszerű filmcsillag, hanem „a” Sztár, akinek neve neonbetűkből kirakva már évek óta sziporkázik Hollywood egén. • Danny Madigan (Austin O'Brien) pedig azon kívül, hogy kissárc, Jack Slater rajongója, és legfőbb álma, hogy egyszer személyesen is tálkozzon Slaterrel. És az Alkalom bekövetkezik... Legújabb filmjében Slater éppen lélegzetelállító hajszában menekül egy csapat mindenre elszánt gazfickó elől, amikor Danny egy bombarobbanás következtében beesik a filmbe, aminek cselekménye ettől kezdve elkanyarodik a forgatókönyvtől. Később a főgazfickó kilép a vászonról, hogy egyszer és mindenkorra Könyvespolcunk Jelenetek a filmből leszámoljon Slaterrel — illetve az őt alakító Arnold Schwarzeneggerrel. Erre pedig a legjobb alkalom a színész új filmjének díszbemutatója. Vérfagyasztó hajsza indul, melyben a képzelt és a valódi oly mértékben keveredik ösz- sze, hogy egy idő után már senki sem tudja, ki melyik oldalon áll. A világ sorsa természetesen ismét csak egy ember, Jack Slater kezében van... Az utoldó akcióhősben mindezeken túl egyszerű statiszta- vagy epizódszerepben olyan sztárokat láthatunk, mint James Belushi, Chevy Filmgyári felvételek Chase, Jean-Claude Van Damme, Little Richard, Sharon Stone, Whoopi Goldberg, Anthony Quinn, Tina Turner, Damon Wayans stb. Eredeti címe: The Last Action Hero. Gyártó: Columbia TriStar, Magyarországon forgalmazza az InterCom. E hétvégétől vetítik. Günter Grass: Békaszó Nagy Zuzsanna Günter Grass e legújabb regénye tényleg újdonság az író életművében. Na nem a téma változott, hiszen most is a halál és újjászületés örök folyamatán elmélkedik Grass. A helyszín is ugyanaz, Gdansk- Danzig, a térben és időben elhagyott, ősi német-lengyel város, amelytől azonban lélekben sohase tud elszakadni a Németországban élő alkotó. A másság az előző nagy regényekhez képest, mint a Bádogdob, A patkánynő, A hal mégis tisztán érezhető. Mintha a Békaszó visszafogottabb, szűkszavúbb lenne. A történet az eddigieknél jóval egyszerűbb, mondhatni hétköznapi: Két özvegyember al- konyi szerelme, egymásra találása és halála. Az utazás itt nem századok, korok átlépését jelenti. Sőt nagyon is valós az idő, nagyon is meghatározó a helyszín. 1989 a történet ideje, a mi időnk ez; a jelen Németország a fal lebontása idején, Lengyelország pedig a Szolidaritás után van. Itt a politika bár a történelem része, a szereplők mégsem akarnak a történelem részeseivé válni. Mit akarnak hát? Szépen megöregedni, és még idejében valami nyomot hagyni maguk után. Grass alakjai mindezidáig létükben nem ismertek korlátokat: átléptek korokat, átsétáltak múltból jövőbe, még valóságból mesébe is. Megváltoztatták nemüket, sőt képesek voltak állati formát is ölteni. Az új kötetben már nem történik ilyesmi, itt a lét végessé válik. A két öregember, a kétlaki Grass két énje rádöbben arra, hogy valahol minden út véget ér. Egyre távolodva nemzettől, országok fölött állva az út egybefut. Grass önmagává válik, az öregedő író békét köt önmagával. A megbékélés temetője feloldja a határokat, a halál békéje a történelem felett áll. Mélységes mély humánum ez, mely nem mond mást, mint azt, hogy az ember örök békére, nyugalomra teremtett. Az egész földi efelé tart. A vég, ha ugyan valaminek vége lehet, biztos. Vajon ha valaki, mint Grass már birtokolja a végtelent, hova vezet ezután az út? Talán az élet parányi dolgai következnek, hiszen erről nem lehet eleget beszélni, Vagy ellenkezőleg: a szavak már nem képesek kifejezni ezt a tudást, és Grass áttér a jelátadás egy másik, absztraktabb módjára, a rajzolásra. Hiszen ezt a könyvét is már ő maga illusztrálta, bizonyítván, ahogy a címmel is erre utal: a GÜNTER GRASS Békaszó szó önmagában kevés, a belső kifejezés sokszor annyira öntörvényű, hogy átlép a szavak által kiépített határokon, és olyan területekre jut, melyet már csak érzékeinkkel foghatunk fel. (Günter Grass: Békaszó, Európa, 1993.)
