Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

1993. július 8., csütörtök GAZDASAG Kelet-Magyarország 13 Karácsonyi ajándék: egy üveg bor Egyszer volt 20 ezer forintom az egyik zárszámadáskor, akkor ruhát, cipőt is vettem Tiszabezdéd (KM - M. Cs.) — Megrezzentem, ahogy ne­kem szegezte a kérdést. Hogy lehet munka nélkül megélni? Talán segélyből, vontam meg a vállam, de er­re csak legyintett. Az sincs! — vágta ki összeszűkülő szemmel és kajánkodva fi­gyelte, most erre mit lépek. Alkalmi munkából, bizony­talanodtam el, mert tudtam, az már nem az igazi, se nem fizet jól, se nem állandó. És ha nincs? — kérdezett visz- sza. A válaszra már semmi­lyen adum nem maradt. A kínos helyzetet mentve egy évekkel ezelőtt Litváni­ából kapott likőrfélét vettem elő, azzal kínáltam meg. A Durbints sógoros üveg mellé állítottam a palackot, de Sanyi már vette is a szájához. Ha a füle nem lenne, akkor a fején körbeért volna a szája úgy vi­gyorgott az első húzás után, nem győzte a nedűt dicsérni. Csuklójával törölte végig a száját, majd kenyeret és sza­lonnát vett elő, meg egy irdat­lan nagyságú kést. Na, kezdhetjük, szólt rám, miközben félszemmel a li­kőrrel szemezett, gondolom azon morfondírozott, elte­szem, vagy otthagyom neki. Az utóbbi mellett döntöttem, de már akkor, amikor kitettem az asztalra. — Nem adott segélyt az önkormányzat — morgott egy pillanatig Papp Sanyi —, most hogy éljek meg. Napszámból? Ha van, szólnak, megyek, ha nincs, akkor nézem a Napot és várom haza a két testvéremet, hátha valamelyik hoz egy ka­réj kenyeret.- Nyáron még is­tenes is, mondják, hogy mit kell csinálni, én meg hajnali kettőkor már megyek is. Jan­csi, tudja az egyik ismerősöm, a múltkor hajnali ötkor jött volna értem, nevettem is rajta, akkorra már a munka egyhar- madát elvégeztem. Délben egy kis pihenő, egy jó nagy pohár Durbints, aztán estig folyta­tom. Az a pár száz forint, amit adnak, az már nem pénz. Csak italra elég, enni már alig szok­tam. Sehogysem áll a szám a Sándorra, hiszen Tiszabezdé- den is mindenki „pappsanyi- nak” ismeri a 43 éves, szikár, csokibamára sült férfit. A Naptól már rendesen összea­szott az arca, a karján az iz­mok sem dudorodnak úgy mint egy évtizede, de ahogy a munkára terelődik a szó, fo­gadást ajánl, akár egy mázsát is elcipel a karján, mondja. Nem csapok a kezébe, inkább elhiszem. Tiszabezdédi téesz, KEMÉV sorolja munkahelye­it, majd megáll, azoknak a ne­veit már nem taglalja, akiknél napszámot vállalt, mert a sor igencsak hosszú lenne. — Öt osztályt végeztem el — kuncog, ahogy kimondja —. Nem volt pénzünk, nem jártam iskolába, inkább kon­dásnak menten el a téeszbe. Reggeltől estig őriztem a ma­lacokat. A kétdeci pálinkát, meg a bort bevágtam magam­nak, az tartotta bennem a lel­ket. Nem ettem semmit, csak ha a falubeliek adtak valamit, egyik egy szelet kenyeret, másik gyümölcsöt, vagy zöld­séget. A legrettenesebb,' amikor egy falat sincs, akkor addig megyekőmig nem találok va­lamit enni. Ha kell kölcsönké­rek, tudják, hogy úgyis meg­adom. Lopni nem fogok, mert becsületes vagyok, büntetve még egyszer sem voltam. A bezdédi házban egy-egy szoba jut a három testvérnek, akik közül Feri rokkantnyug­díjas, korábban egy autó ütötte el, Bandi halász volt, de fel­mondtak neki, télen hálót köt, a varsát adja el, abból él. Nem sokat kellene gondolkozniuk a vagyonadó kitöltésénél, hogy mit írjanak a megfelelő helyre, legfeljebb a házat jegyezhet­nék fel. A kárpótlásból Sanyi­nak 11 aranykorona jutott, Tiszaszentmárton alatt egy hektár erdőt fogott ki magá­nak, de arra már nem hajlandó, hogy a kimérés költségét ki­fizesse. Azt fundálta ki, hogy télre úgyis kell fa, engedélyt kér a kivágására, a fát pedig eladja. — Jó az erdő is, de ha egy kis önálló földem lenne — sóhajt akkorát, hogy a Dur- bintsos üveg majdnem ledönti a likőröset. — Krumplit, ten­gerit, meg minden olyan vet­nék bele, amit meg lehet enni. Télen akkor nem lenne gon­dom az evésre. Mindjárt má- sabb ha az ember a sajátját műveli, meg a sajátját szedi, mint a másét. Jó, most a kuko­rica, krumpli, meg az alma­szedésnél inkább pénzt kapok, mint terményt, de az hamar el­fogy. Ha pedig pénzem van, megyek a boltba és azonnal el­költőm ennivalóra. Egyszer volt 20 ezer forintom az egyik zárszámadáskor, akkor ruhát, cipőt is vettem, most már azt sém, azokat is kapom. Név­nap, születésnap, karácsony egyforma, veszek egy üveg bort, a testvéreim kapnak be­lőle egy-egy pohárral. Az len­ne az igazi, ha egy kis nyugdí­jat kapnék, volna miből meg­élni, akkor biztos, hogy nem mennék napszámba. Miközben megyeszerte gondok vannak a meggyfelvásárlással és a termelőktől már 16 forintért sem vették a hét elején a leszedett árut, Nyírmeggyesen nyugodtan sorakoznak leadásra a meggyes gazdák. A helyi Maszovker Kft. — kizárólag a nyírmeggyesi lakosok számára! — garantálja az első osztályú áruért a 26 forintos árat, egészen július 20-áig Galambos Béla felvétele Napjaink agrárválsága Szabolcsiak Angliában Nyíregyháza (KM - N. L.) — Szabolcs-szatmár- beregi gazdasági és keres­kedelmi küldöttség járt a közelmúltban Angliában. Az üzleti utat a PRIMOM Tanácsadó Kft. szervezte. A vállalkozókból és az érdekképviseleti szervek képviselőiből álló küldött­séget Kiss Lajos, a PRI­MOM Alapítvány kuratóri­umának elnöke vezette. Li­verpoolban és Lancashire- ben konkrét üzleti ajánlá­sokra is sor került. Az angolok tájékoztatót tartottak a szabolcsi szak­embereknek. Többek közt fémipari termékek, vegyi áruk és kozmetikai szerek viszonylag olcsó eladására tettek ajánlatot, egy-egy an­gol szervező és menedzselő cég partnerközvetítést vál­lalna. A szabolcsi küldött­ség javasolta, hogy hozza­nak létre angol-magyar ve­gyesvállalatot. Ezen kívül főleg élelmiszeripari fel­dolgozó üzemek létrehozá­sához várjuk a külföldi be­fektetőket. Megállapodás született hogy ez év őszén angol gazdasági és kereske­delmi küldöttség érkezik Magyarországra, illetve megyénkbe. Ekkor, vagy ezt követően üzletkötésekre is sor kerülhet. Az agrárágazat napjainkra számokban és következmé­nyeiben ki sem fejezhető vál­ságba jutott. A 30 százalékos termeléscsökkenés, a félmillió hektár parlagon maradt föld, a 170 ezres agrármunkanélkü­liség, a 23 százalékos átlag- bérszínvonal-elmaradás ennek a válságnak jelző kövei. Megyénket az agrárválság még súlyosabban érinti, pedig az agrártermelés, az élelmi- szerelőállítás Szabolcs-Szat- már-Bereg megye lakossága nagy hányadánál egyenesen létkérdés. Ma már az agrárter­melők több mint 50 százaléka munkanélküli megyénkben. A koalíciós kormány agrárkon­cepciója, nem az egész la­kosság koncepciója. 850 ezer állampolgár a szövetkezés mellett döntött. A kormány ezt nem akarja tudomásul venni, a szövetkezetek szétverésén mesterkedik. A tettek, a törvények, a meghozott intézkedések, el­hangzott miniszteri nyilatko­zatok nem ezt támasztják alá! A tőkehiány, a pénztelenség, a meglevő hitel kamatai miatt a kár napról napra növekedni fog. A föld termőképessége romlik, a tenyészállatok szá­ma és genetikai képessége csökken. Meddig mehet ez így? Meg kell állítani az agrár­válság folyamatát! Sürgősen el kell készíteni egy válság- kezelő programot — az érdek- képviseletekkel egyetértésben —, az ágazatban dolgozó és abból élő emberek vélemé­nyének meghallgatásával! Az agrárágazat termelési felvásárlási, feldolgozási és értékesítési rendszere össze­omlott. A termelők nem tudják mikor, milyen terméket, hol, meddig és mennyiért vásárol­nak fel. A mezőgazdasági vál­lalkozások megtorpantak. A szomszédos országok az ága­zat támogatását megtartva kedvezőbb helyzetben, ol­csóbban értékesíthetik termé­keiket a külpiacokon. A ma­gyar termékek szinte verseny- képtelenek. A külföldi élel­miszeripari termékek előtt szabad utat nyitott a szaktárca. A hazai termékek háttérbe szorultak. Mikor tesz lépé­seket a kormány a hazai ter­mékek védelmére? A kormány nem vállalta a — piacgazdaságra áttérés sza­kaszában létfontosságú —- szervező szerepet. Az ered­mény: a már-már megalázóan alacsony meggy és egres át­vételi ár, a sertéstartók több­szöri becsapása, az állatlét­szám rohamos csökkenése. Ma még senki sem tudja, mi lesz Szabolcsban az alma, a burgonya, a napraforgó felvá­sárlási árával, magával a fel­vásárlással. Még van lehetőség az ágazat talpraállítására. De ez nem politikai kérdés, hanem szak­értelem és mindenek előtt bizalom kérdése. Bízni-kell az ágazatban dolgozókban, egy­szer és mindenkorra véget kell vetni az időszakos zaklatás­nak. Tiltakozunk a mezőgaz­daságban végbemenő „rom­bolás” miatt. Tiltakozunk a szövetkezeti törvény várható módosítása ellen, mert az nem a földet művelők érdekét szol­gálja! Tiltakozunk a magán- és szövetkezeti gazdákat szem­beállító politika ellen! Ez így tovább nem mehet! A termelők — legyenek azok szövetkezeti tagok, ma­gánvállalkozók avagy kister­melők — fogjanak össze, mert egyetlen túlélési esély az együttműködés, a társulás. Minden termelőnek jogbizton­ságra, politikai garanciákra, döntésük tiszteletben tartására és esélyegyenlőségre van szükségük. A Magyar Szocialista Párt a kialakult helyzetben rövid időn belül nyilvánosságra hoz­za részletes agrárprogramját, melynek célja a termelés fo­lyamatának beindítása, a lét- biztonság megteremtése. Dr. Czövek László, a Magyar Szocialista Párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei agrártagozata Külpiaci hatás Csökkent az export, nőtt az import Nyíregyháza (KM - T. K.) — A vásárlók a zsebü­kön közvetlenül és köz­vetve is érezhetik külpiaci kereskedelmünk hatását. A KSH adatainak segítsé­gével az export-import idei első négy hónapjának ala­kulásából vonhatunk le következtetéseket a mai, il­letve a közeljövőbeli hely­zetre. A külkereskedelemben áprilisban folytatódott az ex­port csökkenése és az egyen­leg passzívumának növeke­dése. A Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Minisz­tériuma előzetes adatai sze­rint a négy havi export ér­téke 211,9 milliárd forint volt, ami a múlt év azonos időszakához viszonyítva 53,9 milliárd forinttal ke­vesebb. Folyó áron ez mint­egy 20 százalékos, volumen­ben pedig — az I. negyedévi árindexszel számolva — kö­rülbelül 25 százalékos visz- szaesést jelent. Az ipar exportértékesítése — a fentiektől eltérően — az előző év azonos időszakáét megközelítette. Az eltérés­ben nemcsak a mezőgaz­dasági export játszik jelen­tős szerepet, hanem a spe­ciális (elsősorban bérmun­ka) ügyletek alakulása is. A négyhavi import 305,7 milliárd forint volt, 20,4 mil­liárd forinttal, folyó áron 7 százalékkal több az egy év­vel korábbinál. Az import volumenének növekedése — szintén az első negyedévi árindexszel számolva — 4-5 százalékra tehető. E folyamatok hatása az egyen­legben úgy jelentkezett, hogy a tavaly január-áprilisi 19,8 milliárd forinttal szem­ben idén 93,8 milliárd forint (1072 millió dollár) a vám­statisztikai termékforgalom passzívuma. Az árufőcsoportok közül a legnagyobb részarányt kép­viselőknél következett be az a visszaesés, ami az export egészének csökkenését is meghatározta. Különösen nagymértékben csökkent a mezőgazdasági-élelmiszeri­pari termékek és a fogyasz­tási iparcikkek értékesítése, de az anyagjellegű terméke­ké is számottevőven mérsék­lődött. Az elmúlt években alacsony szintre süllyedt gép- és berendezésexport fo­rintértékben némileg meg­haladta ugyan az egy év­vel ezelőttit, dollárértékben azonban (és mennyiségben is) elmaradt attól. Az impor­tot ugyanakkor a mezőgaz­dasági-élelmiszeripari és a fogyasztási iparcikk-vásárlá­sok erőteljes növekedése jellemezte. Mellettük nőtt még az anyagjellegű import is, míg az energiahordozók, valamint a gépek és beren­dezések behozatala csökkent. Keletet csak mi értjük Nyíregyháza (KM) — Ki- jevből érkezett haza a na­pokban Primom Alapítvány két munkatársa — Kovács István és Kruppi Imre —, akik a Magyar Vállalkozás- fejlesztési Alapítvánnyal együtt vettek részt a „Priva­tizáció és Kisvállalkozás­fejlesztés Kelet-Közép-Eu- rópában” címmel az ENSZ által rendezett konferencián. A nyíregyháziak a regi­onális vállalkozói központ működésének és a mikrohi- tel programnak a tapaszta­latairól tartottak előadást. A konferencián, amelyen a nyugati szaktanácsadók mellett jelen volt a hajdani szocialista tábor szinte vala­mennyi európai utódállama, megállapították a szovjet utódországok képviselői, hogy az ő helyzetüket nem igazán értik meg a nyugati­ak. Ezért szívesebben ven­nék például a problémáik iránt fogékonyabb, de már kellő tapasztalatokkal ren­delkező magyarok segítsé­gét. Árfolyamok ______________________ Tőzsde Index július 6.: 722,08 (-6,86) Hivatalos árfolyamok Érvényben: 1993. július 7. Valuta Deviza Kanadai dollár 70^9 7239 71,40 71,74 Pénznem Vétel Eladás Vétel Eladás Kuvaiti dinár 302.49 307,99 303.92 30536 Német márka 53,56 54,52 54,03 54,27 Angol font 136,86 139.66 137.82 138,52 Norvég korona t2.6t 12,85 12.73 12.79 Ausztrál dollár 61,59 62,83 6191 62,21 Olasz lírád 000) 58.87 60,15 59,34 59,66 Belga frank(IOO) 259,88 264,54 262,07 263.23 Osztrák sc.(100) 76U2 775.12 768,30 771.70 Dán korona 13.91 14,17 14,03 14,09 Port. esc.(lOO) 56.29 57,39 56.71 56,99 Finn márka 15,99 16.39 16.14 16,24 Spanyol pes.(IOO) 70,06 71.58 70,65 71,03 Franca frank 15.82 16.10 15.94 16.02 Svájci frank 6039 61.47 60,86 61,14 Hollandfonnt 47,58 48,44 48.00 48.22 Svédkorona 11,63 11.89 11,71 lf,77 írfont 13022 132,82 131,21 131,85 USA dollár 91.19 92.75 91,70 92,10. Japán jen (100) 84,10 853 0 85.46 85.76 ECU 104,77 106,73 105.58 106.08

Next

/
Thumbnails
Contents