Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-08 / 157. szám
14 Kelet-Magyarország CSUPA ERDEKES 1993. július 8., csütörtök Melósból király M egkésett áprilisi tréfának vélte a British Gaz vezérigazgatója postájának egyik levelét. A merített papíron írott és pecsétviasszal nyomósított szövegből ugyanis megtudhatta, bogy egy bizonyos Ronnie Mutebi nevű alkalmazottja ezennel tisztelettel felmondja állását. Mostmár ugyanis király lesz. Aláírás: 36. Ka- baka, Burundi királya. A British Gaz vezérigazgatójának jó oka volt fel sem tételezni, hogy voltaképpen diplomáciai küldeményt tart a kezében; Ronnie Mutebi egyike volt csupán a színes bőrű, overallos munkásainak, akikről semmit sem kellett tudni. Megelevenedett a mese? Operett? Nevezzük inkább annak, ami — történelemnek. Mutebi király ugyanis leszármazottja a közép-afrikai Uganda legismertebb törzsének; a Búgandó királysághoz az ország közel fele tartozott, ide számítva a fővárost, Kampa- lát is. A dinasztia hanyatlása 1954-ben kezdődött, amikor is „Freddy király", vagyis az édesapja, nem írta alá a brittekkel való egyezményt, s ezért száműzték. Mivel angolul tökéletesen beszélt, s mert szenvedélyesen kedvelte a bridzs játékot, ezért egy londoni luxusszállót választott száműzetése helyszínéül. Országa 1962-ben elnyerte a függetlenséget, „Freddy király” visszaülhetett a trónjára. Ahonnan négy év múlva az alattvalói államcsínynyel elűzték. Az új rendszer első intézkedésként „befagyasztotta", azaz elkobozta a vagyonát: az öt palotát, az öt Rolls- Royce kocsit, a két Mercedest, a két Buickot, s természetesen a 800 négyzetkilométernyi birtokot. Buganda ősi királyságát megszüntették, a volt király egyetlen penny nélkül ismét Londonba érkezett. n onnie Mutebi természete. tesen mindezt tudta, de soha senkinek sem említette a londoni gázműveknél. Igaz, az sem volt téma, hogy Cámbridgeben jogot végzett... Ami bizonyára hasznosabb lesz új foglalkozásában, mint a szakszerű tömítés gázszivárgás esetén. Koronázás júliusban, a kampa- lai anglikán katedrálisban. Az ötnapos ünnepségre az európai trónok képviselőit is meghívják. Talán a British Gaz is jelen lesz. Szárnyas futárok MTI-Press — Németországban az első galamb- és baromfi kiállításokat 1848- ban illetve 1854-ben rendezték meg. A galambtenyésztésnek ebben az országban évszázados hagyományai vannak. A postagalamb tenyésztésnek és a galambsportnak nemcsak a tábora, de az irodalma is jelentős Németországban. Nemrégibenjelent meg egy szakkönyv a postagalambok történetéről és tenyésztési kérdéseiről. A TÖRTÉNET A galambposta története több ezer évre nyúlik vissza. Ez a kitartóan repülő, kitűnő tájékozódó képességgel rendelkező madár igen nagy távolságokról is könnyen visszatalál. Régészeti leletek azt tanúsítják, hogy már időszámításunk előtt 3-4000 évvel Kínában, Egyiptomban, Mezopotámiában sikerrel használták fel a galambokat. Darwin szerint Kr. e. 2750-ben, az 5. egyiptomi dinasztia idejében a különböző tartományi székhelyeken hatalmas tornyokban tartották a szárnyas futárokat, és amennyiben valamelyik tartományban lázadás tört ki, ennek hírét a gyorsröptű kis galambok vitték meg a dinasztia székhelyére. Az ókori görögök Kr. e. 2500. évben szintén posta- galmbok segítségével küldték meg a győztes olimpikonok neveit azoknak a szülővárosaiba. EURÓPÁBAN a reneszánsz idején kezdték alkalmazni a szárnyas hírvivőket. Az első világháborúban csaknem valamennyi hadviselő fél alkalmazott [rosta- galambokat. A németek a hírvivésen kívül megpróbálták a szárnyas futárokat felderítésre is alkalmazni. Speciális tréningben részesített galambok mellére köny- nyűfémből készült, önkioldóval ellátott megfelelő gyújtótávolságú fotokamerát erősítettek. A galambok 2-300 méter magasan 30 kilométer mélységben berepültek az ellenséges vonalak mögé, és ott az önkioldós gépek légi felvételeket készítettek az ellenséges vonalakról. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN a katonai híradás már meglehetősen magas színvonalon állt. Háborúban azonban a vezetékes összeköttetés megrongálható, a rádiósok pedig bemérhetők és zavarhatok. Ezért a hadviselő felek postagalambokat is alkalmaztak a hírközlés támogatására. A jól felszerelt amerikai hadseregben is 54 000 postagalamb teljesített szolgálatot a második világháború idején. A hatvanas évtizedben a detroiti állatkertben elpusztult egy veterán postagalamb. Ez a galamb a G. I. Joe közlegény nevet viselte. A galambot még közvetlenül a háború után London polgármestere érdemrenddel tüntette ki, Detroit városa pedig azt kérte, hogy a galambot élete végéig állatkertjében tarthassa. Ez a postagalamb az olaszországi hadjárat idején közel 1000 angol katona életét mentette meg, ugyanis 1943 október 18-án villámsebességgel repülte végig azt a 32 kilométeres távolságot, amely Colvi Vecchia olasz falu és a legközelebbi angol repülőtér között volt. A falucskát, ahová német csapatok fészkelték be magukat, az angol légierő bombázni akarta. Időközben azonban az angol csapatok a falut gyors támadással elfoglalták. A közeli repülőtéren egy angol bombázó század már bevetésre készen állott, amikor az utolsó pillanatban a postagalamb megérkezett a falu elfoglalásának hírével. Ezért kapott érdemrendet, G. I. Joe közlegény. Kutya: tizenkétezer éve társ Kétszázhatvanszor jobban szimatol • A barlangi koplalás • Érdekességek az állatvilágban Budapest (MTI-Press) — A nálunk honos gólyák téli szálláshelyükre még Dél-Afri- ka csúcsáig is elrepülnek. Augusztusban indulnak, és december közepén érnek célhoz. Azt már kevesebben tudják, hogy a madarak alig több mint egy hónapot töltenek téli szállásukon, és máris indulnak haza. Január végén útrakelnek, és április elején újra Magyar- országon vannak. Az évente megtett út oda-vissza mintegy 20-25 ezer kilométer. Az út során a vándorló gólyák többször megpihennek. *** A víziló számára a nappal a pihenés, a lustálkodás ideje. Éjszaka aztán kijön a vízből, mert kizárólag ilyenkor táplálkozik. Ha lehetősége van rá, elsősorban a vízparton eszi a füvet, de néha kénytelen kilométereket megtenni, hogy táplálékhoz jusson. Az erdők aljnövényzetének a friss hajtásait szereti, de gyökerekkel, gyümölcsökkel is táplálkozik. A hím „háremet” tart, vetélytársaira rátámad, ürülékkel jelöli meg birodalma határát, tehát szagjelet használ. A szagjel hatására a többi hím legtöbbször elkerüli, ő pedig a térség valamennyi nőstényével párosodik. A vízilóbébik legtöbbször az esős évszakban jönnek a világra, amikor bőséges táplálékot találnak a vízparton. *** Kísérletképpen egy kutyát zárt ládában lakóhelyétől egy mérföldre szállítottak, majd szabadon engedték. Állandó szimatolással egy óra tíz perc alatt hazaért. Ebből következik, hogy kedvenc háziállatunk szaglószerve rendkívül fejlett. Orrának szaglómezeje 260-szor nagyobb, mint az emberé. A hallása is 16-szor jobb az emberi hallásnál, ezért olyan hangokat is meghall, amelyeket az ember már nem érzékel. Tudósok szerint a kutya már több mint tízezer éve társa az embernek. A háziállattá szelídített kutya legrégibb leletére Irakban bukkantak. A Palegavra-barlangban talált csontmaradványok tizenkétezer évesek. *** A legtöbb vádormadár nem túl magasan, 100 méter körüli magasságban repül egyik kontinensről a másikra. Mindössze néhány tucat azoknak a madaraknak a száma, amelyek 900-1000 méter magasságban vándorolnak. A madár által elért legnagyobb magasság 11 ezer méter felett van. 1973- ban egy keselyű Elefántcsontpart felett 11 ezer 200 méter magasan nekiütközött egy repülőgépnek. A gép egyik hajtóműve leállt, de nagyobb baj nem esett, a gép sikeresen földet ért. A madarat a tollmarad- ványok alapján azonosították. *** A barlangokban élő állatok hozzászoktak a koplaláshoz, mert lakóhelyükön kevés táplálékot találnak. Kevesebbre is van szükségük mert a viszonylag alacsony hőmérséklet következtében életfolyamataik is lassúbbak, mint a felszínen élő fajok esetében. A dalmát karsztvidéken élő vakgőte, a mintegy 15 centi hosszú kétéltű bizonyosan a „kiváló koplalóművészek” listáját vezeti, hiszen három éven át tud életben maradni táplálék nélkül. Különleges képessége van a táplálék hasznosítására, a legparányibb táplálékot is teste építésére, fenntartására használja fel. *** A ragadozók ellen kivételes módon tudnak védekezni a szépiák, más néven a tízlábú polipok. A nap nagy részét a sekély tengerben, a talajon fekve töltik. Változtatni tudják színűket, így jól beolvadnak a környezetbe. Ha a polip közeledő állatot vesz észre, hirtelen elsötétül és „köddé válik”, szétoszlik a vízben. A rejtély nyitja: a szépia sötét színt ölt, ugyanilyen színű festékanyagot bocsát ki magából, s ezzel egyidőben távozik a helyszínről. A ragadozót megtéveszti a festékfolt, a foltra csap le, s az állat közben el tud menekülni. Mintegy kétezer normandiai iskolás gyűlt össze hétfőn, hogy megformázza a „Liberté” (Szabadság) szót a normandiai (Franciaország) tengerparton. A fiatalok az Egyesült Csapatok 1944 júniust normandiai partraszállásának 50. évfordulójára készülnek AP-felvétel--------------Krimi — / ó napot, uram. Pablót keresem — mondta Mike pocsék spanyol kiejtéssel. A kövér kocsmáros dühös pillantást vetett rá, amiért a tévé focimeccse közben megzavarta. Rövid mozdulattal egy ajtóra mutatott. — Az emeleten, a folyosó végén. Felment a nyikorgó lépcsőn és cseppet sem érezte magát nyugodtnak. Mi van, ha tőrbe csalják? Morfondírozott, aztán el is hessegette a gondolatot; végtére is egy piti, pénzéhes pasas várja, akivel üzletet szeretne csinálni. S minthogy a fickó nem mutatott semmi hajlandóságot a „dologra", gyorsan távozott. A hátsó bejáratot választotta, hogy a kocsmáros ne is emlékezzen rá. A drágán vett pisztoly nyomta a zsebét, s hogy nem jött létre az egyezség, tudta: most már neki kell rendeznie a számlát. Hiszen ezért is jött ide, ebbe az eldugott kisvárosba. Elégedetten lépdelt az esti sziesztájukat élvező bennszülöttek között. A Karib-tenger sajátos világa azonban nem nagyon érdekelte. Belépett egy bárba s a jeges whisky mellett inkább a múlton mélázott. A börtönben töltött öt esztendő nehezen feledhető... Aztán Ted arca merült fel a múlt ködéből. Ő vezette az autót is, amikor azt a dolgot megcsinálták. Most is előtte van, hogy ő még mindig vibrált az idegességtől, amikor Ted káromkodással törte meg a szótlanságot. „Mit izgulsz?! Most már biztos, hogy minden oké.” Aztán a koffer felé bökött. „Mire vársz? Nyisd már ki!" Hát azt a pillanatot sohase feledheti. Meglátta a pénzkötegeket, aztán rávetette magát a kofferre és mindkét kézzel beletúrt a zsákmányba. Ted szinte hűvösen mondta: „Ne hülyéskedj. Csináld azt, amit elterveztem.” Csakugyan, ő dolgozta ki a tervet. Aztán, egy félreeső helyen hirtelen megállította az autót, majd pisztolyt szegezett rá. „Kiszállni!” Mondta nyersen. Emlékszik, tiltakozni akart, de a meglepetéstől egy hangot sem tudott kinyögni. Lassan lekászálódott, de akkor már dörr ént is a lövés... Nagy szerencséje volt, hogy rátaláltak, még mielőtt elvérzett volna. Ezzel szemben pechje volt, hogy rábizonyították: részese volt a többmilliós zsarolásnak. „Tednek mindenért fizetnie kell” — motyogta maga elé, amint a poharába bámult. Es fizetni fog azokért az évekért is, amelyeket a rács mögött töltött, úgy ahogy ott megfogadta. A szabadulás után ezért is kezdett nyomozni az egykori „barát” után. Kiballagott az éjszakába és határozottan jobb kedvre derítette a hűs, esti szellő. A villa a várost övező dombok egyikén állt és gondozott park vette körül. Teraszáról a tengerre lehetett látni. A férfi azonban, aki itt ült, s akit Robert Hall vállalkozó néven ismertek a kisvárosban, nem a tájat nézte. Úgy látszott, mintha aludna. Hall úr azonban az éppen öt évvel ezelőtti eseménnyel foglalkozott; emlékezetébe tolakodott a bankár arckifejezése, akitől a dollármilliókat elvették és persze, a társ, Mike Silton, aki annyira naív volt, hogy az már megható. Ó azonban nem meghatódó típus, kezdettől tudta, hogy egyetlen centet sem kap a fickó. Csak azt sajnálja, hogy akkor, ott, a félreeső helyen nem pontosabban célzott. Ha ezt tette volna, nem kellett volna lefizetnie néhány gyanús egyént, hogy a szabadulása után Mike minden lépéséről beszámoljanak. Biztos volt benne, hogy Mike is készül valamire. Egy fekete fiú zavarta meg. Néhány fényképet vett fel az asztalról, ezek mind Mike-ot ábrázolták. — Most kereshetsz ötezer dollárt—mondta hűvösen. — Jól nézd meg ezeket a képeket. A fickó a városba érkezett. Tökéletes munkát szeretnék. Na és úgy nézzen ki, hogy baleset történt. Világos? A fiatalember bólintott és zsebre vágta a képeket. Mike Silton dühösen káromkodott, amikor észrevette, hogy a bérelt kocsit feltörték. Még azt is látta, hogy a tettes, egy fekete fiú, ijedten futott a kocsi mellől, amikor őt köze/ ledni látta. Úgy látszik, ez zavarhatta meg, mert semmi sem hiányzott, állapította meg, majd az ülésre huppant. Elégedetten indult útjára. Egy hete már mindent tudott a hajdani társról, tisztában volt a szokásaival, a terepet is tanulmányozta. Ma éjjel tehát ott fog állni Ted előtt, pisztollyal a kezében és a pénzt fogja követelni. Az utolsó vasig! Elvezni fogja, ahogy reszketve könyörög az életéért. Gyorsan vezetett, bár az idő nem sürgette. Az út lejtősen kanyargóit, szerpentin következett, benne hajtűkanyarral. Látta, hogy felfelé, szembe is jön egy kocsi. Határozottan a fékre lépett, de a gép nem vett róla tudomást. Megrántotta a kéziféket. Semmi! A másodperc törtrésze alatt átvillant az agyán a reménytelen helyzet; félrerántotta a kormányt... Az út azonban túl szűk volt, a szembejövő autó pedig nagyon gyors. Még hallotta a csatta- nást, aztán a mélybe zuhant a ronccsal. M ásnap részletes riportban számolt be a szerencsétlenségről a helyi újság: „Két ember vesztette életét, mert az egyik kocsi fékjének meghibásodása miatt ennek vezetője elvesztette uralmát a gép felett. A szembejövő autóban Robert Hall úr már nem tudta elkerülni az összeütközést. Mindkettőjüket holtan szedték ki a roncsok alól. A rendőrség kéri a szemtanúk jelentkezését.” H. Doriano Végelszámolás
