Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-31 / 177. szám

14 Ä “Keíet ■‘Afagyarország hétvégi meífékfetc 1993.júCius31. A KM vendége __________________ A sívó homok kutatója Nyéki Zsolt , Nyíregyháza (KM) — Általános igazság, hogy kutatások és fejlesztések nélkül a legsikeresebben működő ágazat is hamar elveszíti előkelő pozícióját. E törvényszerűség érvé­nyesül a mezőgazdaság részterületein is, ahol a produktum erőteljes növe­lése évszázadok óta nem­zetgazdasági érdeknek számított. Ám a sikerek idején keve­sen gondoltak arra, hogy a hozamok növelésében mi­lyen nagy szerep jut a nö- vénynemesítők és kutatók gyakran évtizedes munkájá­nak. A termelés szürke emi­nenciásai ők, gyakran hát­térben maradva teszik dol­gukat. Közéjük tartozik Bor­bély Ferenc, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Nyíregyházi Kutató Köz­pontjának tudományos mun­katársa is, aki harmincöt éve munkálkodik a nyírségi ho­mokon termesztésre legin­kább alkalmas növényfajták előállításán. A kertészet iránti vonzal­ma már gyermekkorában ki­alakult, mivel édesapja a szeghalmi gazdaképző inté­zet igazgatójaként gyakran vitte haza munkáját, élmé­nyeit. A rövid kecskeméti gyermekéveket követően a család Nyíregyházán telepe­dett le, mezőgazdasági ta­nulmányait már itt folytatta középfokon. Kitartva a vá­lasztott pálya mellett, Buda­pesten végezte el a Kerté­szeti Egyetemet, s szerzett diplomát 1957-ben. Bár be­vallása szerint nem kutató­nak készült, a végzést köve­tően egy évvel a Gyulata­nyán folyó csillagfürt neme- sítési programba csöppent.. Az idő előrehaladtával egy­re jobban megismerte a nö­vényt, a kutatás fejtelmeit, izgalmas kérdéseit, hamar megkedvelte a szakmát. A Nyírség homokterületeinek hasznosítása mindig is ko­moly fejtörést okozott a gaz­dálkodóknak, a legmegfele­lőbb növényfajok kiválasz­tására és azok nemesítésére központi programok szület­tek. Tulajdonságai alapján a választás a csillagfürtre esett, melyről a kutató olyan szeretettel és büszkeséggel beszél, hogy az elárulja: szí­véhez közel áll ez a növény. Nem is csoda, hiszen nem­csak megél a térség kies tala­ján, hanem javítja annak ál­lapotát, s többféle gazdasági felhasználásra alkalmas. Az ötvenes évek derekán a me­gyében mintegy húszezer hektáron termelték a vető­magot, amelyet exportálva komoly pénzforráshoz jutot­tak a termelők. Amolyan kisparaszti gondoskodást megháláló növény ez, amely nitrogén gyűjtésével, mély gyökerezésével, kis táp­anyagigényével zöldtrágya­ként a homoktalaj javítását elősegítette, magas fehérje- tartalmával pedig fehérjedús takarmány és kiváló előve- temény. Később, a nagyüze­mi szemlélet térhódításával termesztése háttérbe szorult, a rossz minőségű talajokat műtrágyázással kívánták ja­vítani, s ez a kutatásra fordí­tott figyelem és támogatás csökkenéséhez vezetett. Borbély Ferenc Harasztosi Pál felvétele — A nemesítő munka azonban az egyre nehezebbé váló körülmények között folytatódott és folytatódik ma is — említi meg tiszte­lettel kutatótársai kitartását is Borbély Ferenc. A hetve­nes években több mint száz herbicid kipróbálásával si­került kidolgozni a nagyüze­mi termesztés egyik legfon­tosabb technológiai elemét. A kemikáliák háttérbe szo­rulásával és a környezetkí­mélő technológiák iránti igény növekedésével az új fajták ismét szerephez jut­nak. A kitartó munka ered­ményeként egy fajtát Né­metországban is elismertek már. A sikeres kutatás bizo­nyítéka, hogy a német pia­con olyan nagy a kereslet a vetőmagja iránt, hogy a megrendeléseknek nem tud­nak eleget tenni. A nemesí­tés területén túlmutató prob­léma, hogy az aszályos idő­járás mellett a földtulajdon­lás jogi tisztázatlanságai je­lentik a legnagyobb aka­dályt a termeltetésben. Pe­dig ez a lehetőség a munka- nélküliség által különösen sújtott megyénkben most sok család gondján enyhíte­ne. Másik probléma, hogy a kutatási eredmények befo­gadása elég körülményes, nehezen teijednek el a gya­korlatban az új fajták. A szükséges ellenőrzési me­chanizmus mellett a kész eredmény és a megvalósulás között még hosszú idő telik el. — Optimizmus nélkül ne kezdjen el kutatni az ember — hangzik az állítás, de ez a szakma valóban nagy türel­met kíván. A kísérleteket legalább három-nény évig ismétlik, s a bejelentést kö­vetően újabb próbák követ­keznek. Az eredmények gyakran csak tíz-tizenöt év elteltével köszönnek vissza a terme­lésben. S hogy az aszályos éveket is a tudomány szol­gálatába lehet állítani, arra a kutatóközpont a példa. Míg nyugaton drága üzemelteté­sű fitotronokban produkál­nak száraz éghajlati körül­ményeket, addig nálunk a természetes viszonyok kö­zepette végezhetnek száraz­ságtűrésre szelekciót. Borbély Ferenc nyugdíj előtt áll, de munkahelye minden bizonnyal számítani fog még rá a kutatásokban. Ez egy olyan munka, amit nem lehet napi nyolc órás ciklushoz igazítani. Család­ja éveken át megértéssel fo­gadta áldozatvállalását, ami­ben segítségére volt az is, hogy felesége 1986-ban be­következő nyugdíjazásáig szintén a központban, kuta­tóként együtt dolgozott vele. Ha a sívó homok a Nyírség anyagi forrássává válik, ab­ban az ő munkájuk is benne lesz. Festett vér a műhavon Hamar Péter A vámpírmítosz újra divatba jött. A minap játszotta a Szív TV Jesse Franco rendezésé­ben a Drakula gróf című olasz­amerikai műremeket Klaus Kinskivel a főszerepben, ho­lott itt volt nekünk március óta a teljes mozihálózatban, min­den mennyiségben a vérszívó vajda története, ahogy azt Francis Ford Drakula .....bo­csánat!... Coppola vászonra ál­modta. Valamikor volt gyerekszo­bám, bár csak rövid időre, mert Rákosiék elvették a csa­ládtól, természetesen a többi helyiséggel és a bennük levő hobelevánccal együtt. Ha ne­veltetésem nem ilyen zaklatott körülmények között történik, biztosan nem imám le a szebb napokat is látott amerikai ren­dező Drakula című opuszárói, hogy ízléstelen baromság, de így megteszem, meg én! A legjellemzőbb számadat: 24 ezer liter piros festéket használtak el vér gyanánt a forgatás során. A másik szám­adat: belekerült 40 millió ke­mény amerikai dollárba. Ha ennyi pénz jutna egy egész esztendőben a teljes magyar filmgyártásra, akkor a hazai alkotógárda hálaadó Te Deu- mot mondatna a Mátyás-temp­lomban, de legalábbis felaján­laná, hogy ingyen statisztál Coppola tervezett következő filmjében, amely ismét rendkí­vül eredeti ötlet — a Franken- stein-mítosz — feldolgozása lesz. Egy vámpírfilmtől termé­szetesen senki sem várhat filo­lógiai vagy földrajzi pontossá­got, de az azért mégis túlzás, ahogy Jamis V. Hart, a forga- tókönyvíró keveri a lapokat. A csúcs: Drakula vajda a széke­lyek ura! Mivel a film tulaj­donképp szót sem érdemel, pillantsunk a mítosz valóságos történelmi eredetére! A mitikus figurává növesz­tett Drakula (drakul ördögöt jelent románul) eredeti neve Vlad volt. 1456-ban került ha- vasalföld trónjára, s több ok­levelet Draculea névvel írt alá. A Tepes utónév később tapadt hozzá. Ez a szó felnyársalót, karóba húzót jelent, a Tirgo- vistét fővárossá fejlesztő vajda ugyanis leginkább kegyetlen­ségével írta bele a nevét a nép emlékezetébe. Egyébként Má­tyás királyunk vendégszeretét is élvezte. Erről Bonfini így emlékezik meg krónikájában: „Nem tu­dom miért, mert igaz okát sen­ki sem tudta meg, Drakulát Er­délyben elfogatta, foglyul vitte Budára és tíz évi börtönnel sújtotta.,, A vajda kiszabadu­lása után visszakerül trónjára, de a bojárok hamarosan megö­lik. Heltai Gáspár XVI. századi krónikájában megemlékszik a kegyetlen nagyúrról eképpen: „ Nagy sok törökeket nyársba vonnatá egy körületbe. Annak utána körükbe téteté asztalát és ott ebédelék barátaival nagy vígan.” Azt a várkastélyt, amelyet Drakula egykori lakhelyeként ma is meg lehet szemlélni, nem a Keleti-Kárpátokban, a Borghói-hágó környékén kell keresni (ahogy az az eredeti, 1897-ben megjelent Bram Stoker-regény alapján mind­egyik filmváltozatban szere­pel), hanem a Déli-Kárpájok- ban, a Fogarasi-havasok déli lejtőjén, az Arges folyó mel­lett. Filmtörténeti érdekesség, hogy az első Drakula-filmet hazánkban forgatták 1921- ben. Lajtay Károly rendezte, sajnos minden kópiája meg­semmisült. A figurát híressé Mumau 1922-ben készített né­mafilmje tette. Az első hangos Drakula címszerepét Lugosi Béla játszotta, bár amerikai al­kotásban. A téma legrokon­szenvesebb feldolgozása Ro­man Polanski munkája, a Vámpírok bálja, amely a szo­kásos horrormegoldásokat vígjátéki eszközökkel oldotta könnyeddé. Coppola leginkább két ok miatt kárhoztatható: a korábbi feldolgozásokhoz képest meg­kísérli a bevezetésben törté­nelmi szituációba helyezni a mesét, de a pontosság szikrája nélkül. Ez akár meg is bocsát­ható, de az, hogy a logika sza­bályain is könnyedén átlép, már aligha. Ami a leginkább taszító filmjében: öncéllá emeli a kegyetlenséget. A le­vágott fejek naturalisztikus aprólékossággal részletezett látványa figyelmen kívül hagyja a jóízlés minden szabá­lyát. Ezekhez képest akár apró­ságnak tűnik, hogy a témától idegen szexi-elemeket is bele­kever a történetbe, vagy hogy az üldözési jelenetek során né­ha egy westemfilm helyzeteit kapjuk. A filmet élvezni már nem gyermeki naivitás, hanem né­mi infantilizmus kérdése. Könyvespolcunk ____________________ Antológia ünnepről ünnepre Antal Attila Hány szülő, pedagógus töri a fejét egy-egy ünnep, külön­leges családi vagy iskolai ese­mény előtt: milyen prózai vagy verses művekből, irodal­mi szemelvényekből állíthatna össze műsort a gyerekek szá­mára. Az ilyesféle gondokkal küszködőknek (s persze, a gyerekeknek) sokféle kézi­könyv, antológia áll a rendel­kezésére, melyekből válogat­hatnak. Nincs azonban olyan gyűjtemény, melynek anyaga idővel meg ne kopna, vagy amely minden alkalomra a legmegfelelőbb szöveget aján­laná. Ezt a szempontot vették figyelembe az Ünnepsoroló című antológia összeállítói, amikor jól ismert könyvük anyagát felfrissítették, s a kül­sőleg is megújított gyűjte­ményt ismét — immár ne­gyedszer — az olvasók kezébe adták. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó által útjára bocsá­tott kötet az év hónapjait sorra véve számba veszi a naptári ünnepeket és jeles napokat, az alkalomnak megfelelően cso­korba szedi a jól előadható iro­dalmi műveket, szól az egyes ünnepek eredetéről, tanácso­kat ad játékok, bábok készíté­séhez, de megtudhatja belőle felnőtt és gyerek a húsvéti to­jásfestés fortélyait vagy a vi­rágrendezés műhelytitkait is. Az antológia újjáalkotóinak, Granasztói Szilviának és T. Aszódi Évának a célja válto­zatlan: élményt nyújtani a ter­mészet jelenségeiből és az ün­nepek légköréből fakadó örömök felidézésével, segítsé­get adni szülőnek és pedagó­gusnak a gyermekek sokolda­lú foglalkoztatásához. A ko­rábbi kiadások anyagának ér­tékesebb, időtállóbb részét e szép kiállítású új kötetben is változatlanul megtalálhatjuk, így többek között Weöres Sán­dor, Nemes Nagy Agnes, Cso- óri Sándor, Zelk Zoltán gye­rekverseit, Móra Ferenc egy elbeszélését, s a népköltészeti alkotások többségét. Talán az olvasói ízlés változását jelzi, hogy próza és vers aránya a próza javára változott. Örven­detes, hogy a szerzők között az erdélyi magyar irodalom olyan klasszikusai is helyet kaptak, mint Benedek Elek és Aprily Lajos. Az új válogatás tükrözi az ünnepi naptár átren­deződését is. A korábbi kiadá­sokban helyet kapott politikus szovjet ciklust, elmosta az idő, az érdeklődők olvashatnak vi­szont a gyertyaszentelő ünne­péről, a Balázs-naphoz kötődő szokásokról, pünkösdről vagy az advent szó jelentéséről. Ä külföldi irodalmat ezúttal egy angol népköltés, egy Milne — és egy Gianni Rodari vers, La Fontaine egy fabulája s a ko­rábbi válogatásokban is szere­pelt A kesztyű című ukrán nép­mese képviseli. Ünnepeink, népi hagyomá­nyaink megismertetése gyer­mekeinkkel mindannyiunk kö­zös ügye. Ezen ismeretek által is erősödik otthonosságérzé­sük, s természetessé válhat majd számukra, hogy csak elődeink felgyújtott kincseit megőrizve, épségben megőr­zött anyanyelvűnkkel, népi jelrendszerünkkel, szokása­inkkal illeszkedhetünk be a jö­vőbe, hisz a hagyományok vállalása nem elszigetel, ha­nem összeköt minden más, ön­álló arculatot őrző néppel, ösz- szeköt Európával s a világgal. (Móra Könyvkiadó, 1993.) ÉÉmS éli SZÍNES,SZINKRONIZÁLT AMERIKAI-NÉMEJ BŰNÜGYI FILM, Jp GYfLKOSSAG LOLEPESBEN TJ& Cfi Rendezte: CARL SCHENKEL Főszereplők: CHRISTOPHER LAMBERT, DIANE LANE Aforizmák Kiss György Mihály Korunk kérdése: Több­pártrendszerben a politiku­soknak lehet-e egy követ fújniuk? * Szakmai ártalom az is, ha egy futóbolondnak térdig kopik a lába. * A természet nagy ajándé­ka, hogy az ember beszélni tud... Persze néha jobban teszi, ha hallgat. * Figyelmeztető tábla: „Ve­zess óvatosan! A település orvosa szabadságra ment.” * Semmi rosszat nem mondhatok a főnökömről... Azonnal visszamondják ne­ki! * Az élet szomorú fonáksá­ga, hogy a nagy áldoza­tokat mindig a kisemberek hozzák! * A titkárnő kiengedte a szellemet a palackból... Most reprezentációs konya­kot tart benne. * Azt kívánták tőle, hogy találja fején a szöget, közben minden kalapácsot eldugtak előle. * Ókori bölcsek szerint az ember nem a barátaitól ta­nul sokat, hanem a rossz­akaróitól. * Piacgazdasági tapaszta­latom: Azért vagyunk sze­gények, mert mások meg­gazdagodtak rajtunk. * Ha tartós barátság alakul ki férfi és nő között, ez azt jelenti, hogy szerettek volna együtt hálni, de nem sike­rült. * Főnökök figyelmébe: A tévedés lehetősége olykor­olykor a beosztottat is meg­illeti.

Next

/
Thumbnails
Contents