Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-31 / 177. szám
Kelet-Magyarország 3 Sok hordalékot hozott a nemrég megáradt Tisza, amit csónakkal szednek össze a tiszalöki vízi erőműnél Harasztosi Pál felvétele Megemelt bérek szeptembertől Az oktatás, az egészségügy, a közművelődés és a helyi igazgatás került az első csoportba Kállai János Nyíregyháza (KM) — A Munkaügyi Minisztérium a közalkalmazottak bérviszonyait elemző vizsgálatának egyik végkövetkeztetéseként fogalmazták meg: a listán az utolsó helyre a pedagógusok kerültek, mintegy negyvenöt százalékkal elmaradva a tarifától. Fölöttük vannak a közművelődésiek 32 százalékos elmaradásukkal, őelőt- tük pedig az egészségügyiek harminccal. Az 1993. évben esedékes, de eddig még végre nem hajtott, központi bérpolitikai intézkedésekről kérdeztük Németh Ferencet, Nyíregyháza önkormányzatának intézményirányító csoportvezetőjét. Az első csoport tagjai — Önkormányzatunk a nyári szabadságolások ideje alatt döntött a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésében tervezett, központi bérpolitikai intézkedés végrehajtásáról. Ez a költségvetési intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottak körére értendő. □ Milyen nagyságrendű a felosztható, állami keret? Németh Ferenc A SZERZŐ FELVÉTELE Mennyi jut belőle a megye- székhelynek? — A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (KIÉT) ez év május 25-i ülésén megállapodott az országosan tíz milliárd forintnyi keret felosztásáról. A költség- vetési intézményeket a felosztási differenciák szempontjából három csoportba sorolták. Nyíregyházát illetően az oktatás, az egészségügy, a közművelődés és a helyi igazgatás az I. csoportba került. Önkormányzatunk az állami finanszírozású bérpolitikai összegből havi 6 312 000 Ft bért kapott meg. □ Hány embert érint a bér- fejlesztés, és mikortól értendő az emelt összeg? — A közalkalmazottak közül az egészségügyben 620, az óvodai ellátásban 791, az alapfokú oktatásban 1909, a középfokúban 1697, a közművelődés területén 224 — összesen 5241 dolgozó részesülhet béremelésben, visszamenőleges hatállyal, 1993. május 1- től. Ez átlagosan 1100 forint havi béremelést tesz lehetővé. A vezetőket írásban értesítették □ Szó, ami szó: ez nem sok! De vajon tudnak-e már az intézkedésükről az intézmények vezetői? Egyáltalán: mikor lesz ennek a szünidei akciónak kézzel fogható eredménye? — Nem vitatom: az elmaradások nagy mértékéhez viszonyítva az ezeregyszázas átlag tényleg nem jelentős emelés. De ennek az éves hatása—hét hónapot véve figyelembe — 40 719 000 forint és a társadalombiztosítási 17 000 915 forint, ami összesen 58 629 000 forint. Az intézményeket július 22-én írásban értesítettük az intézkedésünkről, a végrehajtást illetően pedig arra kértük a vezetőket: úgy lépjenek, hogy a közalkalmazottak a felemelt bérüket szeptember 3-án megkaphassák. □ Szükségesnek tartja-e felhívni az intézményvezetők figyelmét bizonyos elosztási elvekre, illetve a felhasználásban érvényesítendő elvárásokra? — Az intézményeken belüli felhasználási elvek alapja is elsősorban a KIET-megálla- podás lehet, és természetesen az intézmény saját bérszabályzata. Az intézkedés, mint mondottam, visszamenőleges — május 1-jei hatállyal —, és a kapott keretösszeg csak a béralapba tartozó kifizetésekre használható fel! Kívánatos, hogy ne változzék a vezetők és a beosztottak keresetének, továbbá az állandó és a mozgó kereseti elemeknek (túlóradíj) az aránya. Az alap az átlaglétszám □ Az intézményenként lebontott keret nagyságát illetően milyen létszámokat vettek figyelembe? — A létszám megállapításának az alapja a költségvetésben szereplő átlaglétszám volt, mely természetesen tartalmazza mind a fenti, mind a túlórákból átszámított álláshelyeket. Az illetmények növelésénél pedig figyelembe kell venni a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakat, és célszerű számolni az egyes intézményekkel jogviszonyban álló, de a munkából tartósan távollevőkkel is.--------------Tárca — XT em tölt el felhőtlen iV örömmel az, hogy egy ének-zene tanár ismerősöm mosószereket, konyhai és háztartási tisztítószereket, bőr- és testápolókat, és szemre elbűvölő edénykészletet forgalmaz. Valójában nem direkt módon árusít, mert nem házal vele, mint régen az ügynökök, hanem kiépít egy neki alárendelt hálózatot, amelynek tagjai szintén kiépítik a nekik személy szerint alárendelt hálózatot. És ez így megy a végtelenségig, országhatárokon átnyúlva, mert a határ talán csak a csillagos ég. A párhuzamosok a végtelenben találkoznak, ezek a kiscsoportok is rendszerbe szerveződnek valahol, hiszen az adatokat fellövik egy műholdra, amit a cég leszed és átteszi egy komputerbe. Ez a hálózatépítés hasonlít a Martinovics-féle összeesküvéshez, ahol minden beszervezettnek kötelessége volt másik 3-5 főt beszervezni. Itt csak a módszer azonos, nem a cél. Ma nem a politikai hatalomért, hanem a kereskedelmi területek megszerzéséért folyik a harc. De azért iszonyatos nagy harc folyik, olykor semmitől sem visszariadva. S csak félve jegyzem meg, ezt már így kell elfogadnunk, hisz nincs az a hatalom, amely ezt meg tudná állítani, nemhogy visszaszorítani. Szóval ha harc, akkor harc, vallja a fegyvert fogó. Zenetanár ismerősömet biztosan kellemesen érintette, ha a teremben a Csajkovszkij B- moll zongoraversenyét hallgató holgyközönség Chloé, vagy Anais-Anais parfümtől illatozott, de valószínűleg arra soha nem gondolt, hogy ,ezt majd a hölgyek végül is az ő segítségével szerzik be, és hogy ez neki egy adózott jövedelmet fog jelenteni. Végül is a piacgazdaság fogalmába ez minden további nélkül belefér. A bban az egyben azért feltétlenül reménykedem, hogy a barátom, amikor ezek a csodálatos szépségű krómnikkel rozsdamentes edények összekoccannak, a benne lévő szakmaszeretetből ösztönösen megállapítja, hogy crescendo vagy netán egy forte piano hangzást hallott. Cserbakőy Levente Hálózatépítés Nézőpont j Nagyfiúk bandában Nábrádi Lajos A szünidőző fiatalok fel- szabadultságáról, illetve elszabadultságáról, a közbiztonságról, valamint az emberi közönyről szól ez a jegyzet. Az újágíró álláspontjáról lehet, talán kell is vitatkozni. A minap a nyíregyházi Kert közben a keskeny köve sut mindkét oldalát eltorlaszolták a parkoló autók. 'Középen a szűk szabad helyen csak lassítva és nehezenfértek el a személyautók, teherkocsi nem fért volna el. A szabálytalanul parkoló kocsik körül 6-8 fiatalember diskurált, vihorászott. Az egyik szabályosan közlekedő, siető autós udvariasan kérte a legjobban útonálló CWK 626 rendszámú Wartburg vezetőjét: legyen szíves hajtson már odébb pár métert. Az dülöngőzve ment a szabályosan közlekedő sofőrhöz, aki megállapítota, hogy ittas a fiatalember. Trágár szavakat használt, s nem hajtott tovább a tilosból. Erre a sofőr kiszállt, mondván, hívja a rendőrséget. Az ott trécselő autó- kereskedők furcsa módon a részeg sofőr pártjára álltak. Amikor azonban a pár méterre lévő telefonfülkébe lépett az indokolatlanul feltartóztatott sofőr, a részeg wartburgos tovább hajtott. Vajon a becsületesnek mondott (minden bizonnyal azok is) autókereskedők miért nem léptek fel a részeg wartburgos ellen? Szintén Nyíregyházán az Ady Endre utca és a Szántó Kovács János utca sarkán van egy szépen gondozott park. A minap 5-10 szüni- dőzőfiatal fiú jelent meg ott, nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabáltak egymásnak, a körtefáról ágastól tépték le a körtét, a padra álltak, kamasz létükre ráálltak a kislányok hintájára. Az erélyes figyelmeztetésre távoztak, de pár perc múlva bandába verődve tizenöten jöttek vissza és fenyegetőztek, üvöltöztek. A lakók—az erős férfiak is — becsukták az ablakot, csak egy fiatal hölgy akarta kihívni a rendőrséget. gy távol-keleti közmon- L-j dós így szól: Rosszat ne láss, ne hallj, ne tégy! Nem minden ügyet a túlterhelt rendőröknek kell elintézni. Lássunk, halljunk — és tegyünk a rossz ellen! A szorítóban Balázs Attila felvétele Kommentár Dohánydilemma Szőke Judit AT em értek a privatizá- iV dóhoz, dohányt sem termesztettem még, de érdeklődésem a napi, főleg a jövőt érintő gazdaságpolitikai történések iránt — hogy stílusos legyek — töretlen. Áttanulmányozván az eddigi Nyídofer-privatizá- ciával kapcsolatos (nem kevés) publikációt, vettem a bátorságot, hogy bizonyos következtetéseket vonjak le. Két kérője van a nyíregyházi gyárnak: az egyik a KOTEX, a másik az UTL. A magyar cég nagyobb vételi ajánlatot tett — ez szinte az egyetlen erénye Pénzügyi háttere — állítólag — bizonytalan. A világhírű amerikai dohánytermeltető cég még az AVÚ-szabta leglehetetlenebb próbákat is kiállta. Szakmai berkekben a pályázat írásos adatai alapján nem kétlik, hogy valóban a hazai dohányipart akarják fejleszteni, magyar termékkel akarnak a piacon jelen lenni. Terveikben több millió dollárt szánnak az öntözés támogatására, a termelők számára kedvezményes kamatozású hitelt ígérnek, s komoly összegeket invesztálnának a Nyídofer fejlesztésébe. (A menedzsment stratégiai elképzelései egyébként az amerikaiakéval egybeesnek.) Am az AVÜ annak ellenére, hogy az igazgatótanács idestova egy hónapja már egyszer nekik ítélte a pályázatot, késlekedik a végső döntést meghozni. Pedig még a Re- emtsma, a debreceni dohánygyár tulajdonosa is aggódását fejezte ki: nem lenne hasznos, ha az ország egyetlen fermentálója puha kézbe kerülne. A laikus félve teszi fel a kérdést: ugye nincs az ügynek politikai háttere? Ugye, az AVÜ nem arra vár, hogy az ÜLT — türelmét elvesztvén — maga álljon fel az asztaltól? Hogy aztán azt hirdesse ki győztesnek, akit ő akar. Veszélyes, alkudozás játék. Ugyanis az idő sürget, a dohányfronton éles a verseny, a taktikázás miatt piacvesztés következhet be. S ha mégis új tender kiírására kerülne sor, az aztán tényleg végzetes volna: egy üzleti év lenne — meg persze a szabolcsi dohánytermelők—az áldozat. Ha ez színjáték, akkor nem lesz fergeteges közönségsikere. Sőt. A darab bukni fog. HÁTTÉR 1993. július 31,, szombat
