Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-31 / 177. szám

Kelet-Magyarország 3 Sok hordalékot hozott a nemrég megáradt Tisza, amit csónakkal szednek össze a tiszalöki vízi erőműnél Harasztosi Pál felvétele Megemelt bérek szeptembertől Az oktatás, az egészségügy, a közművelődés és a helyi igazgatás került az első csoportba Kállai János Nyíregyháza (KM) — A Munkaügyi Minisztérium a közalkalmazottak bérviszo­nyait elemző vizsgálatának egyik végkövetkeztetéseként fogalmazták meg: a listán az utolsó helyre a pedagógusok kerültek, mintegy negyvenöt százalékkal elmaradva a ta­rifától. Fölöttük vannak a közművelődésiek 32 száza­lékos elmaradásukkal, őelőt- tük pedig az egészségügyiek harminccal. Az 1993. évben esedékes, de eddig még végre nem hajtott, központi bérpoliti­kai intézkedésekről kérdeztük Németh Ferencet, Nyíregy­háza önkormányzatának intéz­ményirányító csoportvezető­jét. Az első csoport tagjai — Önkormányzatunk a nyári szabadságolások ideje alatt döntött a Magyar Köztár­saság 1993. évi költségve­tésében tervezett, központi bérpolitikai intézkedés végre­hajtásáról. Ez a költségvetési intézményekben foglalkozta­tott közalkalmazottak körére értendő. □ Milyen nagyságrendű a felosztható, állami keret? Németh Ferenc A SZERZŐ FELVÉTELE Mennyi jut belőle a megye- székhelynek? — A Költségvetési Intéz­mények Érdekegyeztető Ta­nácsa (KIÉT) ez év május 25-i ülésén megállapodott az or­szágosan tíz milliárd forintnyi keret felosztásáról. A költség- vetési intézményeket a fel­osztási differenciák szempont­jából három csoportba sorol­ták. Nyíregyházát illetően az oktatás, az egészségügy, a közművelődés és a helyi igaz­gatás az I. csoportba került. Önkormányzatunk az állami finanszírozású bérpolitikai összegből havi 6 312 000 Ft bért kapott meg. □ Hány embert érint a bér- fejlesztés, és mikortól értendő az emelt összeg? — A közalkalmazottak kö­zül az egészségügyben 620, az óvodai ellátásban 791, az alap­fokú oktatásban 1909, a kö­zépfokúban 1697, a közműve­lődés területén 224 — össze­sen 5241 dolgozó részesülhet béremelésben, visszamenőle­ges hatállyal, 1993. május 1- től. Ez átlagosan 1100 forint havi béremelést tesz lehetővé. A vezetőket írásban értesítették □ Szó, ami szó: ez nem sok! De vajon tudnak-e már az in­tézkedésükről az intézmények vezetői? Egyáltalán: mikor lesz ennek a szünidei akciónak kézzel fogható eredménye? — Nem vitatom: az elmara­dások nagy mértékéhez viszo­nyítva az ezeregyszázas átlag tényleg nem jelentős emelés. De ennek az éves hatása—hét hónapot véve figyelembe — 40 719 000 forint és a társada­lombiztosítási 17 000 915 fo­rint, ami összesen 58 629 000 forint. Az intézményeket jú­lius 22-én írásban értesítettük az intézkedésünkről, a végre­hajtást illetően pedig arra kér­tük a vezetőket: úgy lépjenek, hogy a közalkalmazottak a felemelt bérüket szeptember 3-án megkaphassák. □ Szükségesnek tartja-e fel­hívni az intézményvezetők fi­gyelmét bizonyos elosztási el­vekre, illetve a felhasználás­ban érvényesítendő elvárá­sokra? — Az intézményeken belüli felhasználási elvek alapja is elsősorban a KIET-megálla- podás lehet, és természetesen az intézmény saját bérszabály­zata. Az intézkedés, mint mondottam, visszamenőleges — május 1-jei hatállyal —, és a kapott keretösszeg csak a béralapba tartozó kifizetésekre használható fel! Kívánatos, hogy ne változzék a vezetők és a beosztottak keresetének, to­vábbá az állandó és a mozgó kereseti elemeknek (túlóradíj) az aránya. Az alap az átlaglétszám □ Az intézményenként le­bontott keret nagyságát ille­tően milyen létszámokat vettek figyelembe? — A létszám megállapításá­nak az alapja a költségvetés­ben szereplő átlaglétszám volt, mely természetesen tartalmaz­za mind a fenti, mind a túl­órákból átszámított álláshelye­ket. Az illetmények növelésénél pedig figyelembe kell venni a nem teljes munkaidőben fog­lalkoztatottakat, és célszerű számolni az egyes intézmé­nyekkel jogviszonyban álló, de a munkából tartósan távol­levőkkel is.--------------Tárca — XT em tölt el felhőtlen iV örömmel az, hogy egy ének-zene tanár ismerősöm mosószereket, konyhai és háztartási tisztítószereket, bőr- és testápolókat, és szem­re elbűvölő edénykészletet forgalmaz. Valójában nem direkt mó­don árusít, mert nem házal vele, mint régen az ügynökök, hanem kiépít egy neki aláren­delt hálózatot, amelynek tag­jai szintén kiépítik a nekik személy szerint alárendelt há­lózatot. És ez így megy a végtelenségig, országhatáro­kon átnyúlva, mert a határ talán csak a csillagos ég. A párhuzamosok a végtelenben találkoznak, ezek a kiscsopor­tok is rendszerbe szerveződ­nek valahol, hiszen az ada­tokat fellövik egy műholdra, amit a cég leszed és átteszi egy komputerbe. Ez a hálózatépítés hasonlít a Martinovics-féle összees­küvéshez, ahol minden be­szervezettnek kötelessége volt másik 3-5 főt beszervezni. Itt csak a módszer azonos, nem a cél. Ma nem a politikai ha­talomért, hanem a kereske­delmi területek megszerzé­séért folyik a harc. De azért iszonyatos nagy harc folyik, olykor semmitől sem visszariad­va. S csak félve jegyzem meg, ezt már így kell elfo­gadnunk, hisz nincs az a ha­talom, amely ezt meg tudná ál­lítani, nemhogy visszaszo­rítani. Szóval ha harc, akkor harc, vallja a fegyvert fogó. Zenetanár ismerősömet biz­tosan kellemesen érintette, ha a teremben a Csajkovszkij B- moll zongoraversenyét hall­gató holgyközönség Chloé, vagy Anais-Anais parfümtől il­latozott, de valószínűleg arra soha nem gondolt, hogy ,ezt majd a hölgyek végül is az ő segítségével szerzik be, és hogy ez neki egy adózott jöve­delmet fog jelenteni. Végül is a piacgazdaság fogalmába ez minden további nélkül belefér. A bban az egyben azért fel­tétlenül reménykedem, hogy a barátom, amikor ezek a csodálatos szépségű króm­nikkel rozsdamentes edények összekoccannak, a benne lévő szakmaszeretetből ösztönösen megállapítja, hogy crescendo vagy netán egy forte piano hangzást hallott. Cserbakőy Levente Hálózatépítés Nézőpont j Nagyfiúk bandában Nábrádi Lajos A szünidőző fiatalok fel- szabadultságáról, illet­ve elszabadultságáról, a közbiztonságról, valamint az emberi közönyről szól ez a jegyzet. Az újágíró állás­pontjáról lehet, talán kell is vitatkozni. A minap a nyíregyházi Kert közben a keskeny kö­ve sut mindkét oldalát eltor­laszolták a parkoló autók. 'Középen a szűk szabad he­lyen csak lassítva és nehe­zenfértek el a személyautók, teherkocsi nem fért volna el. A szabálytalanul parkoló kocsik körül 6-8 fiatalem­ber diskurált, vihorászott. Az egyik szabályosan közle­kedő, siető autós udvariasan kérte a legjobban útonálló CWK 626 rendszámú Wart­burg vezetőjét: legyen szíves hajtson már odébb pár mé­tert. Az dülöngőzve ment a szabályosan közlekedő so­főrhöz, aki megállapítota, hogy ittas a fiatalember. Trágár szavakat használt, s nem hajtott tovább a tilos­ból. Erre a sofőr kiszállt, mondván, hívja a rendőrsé­get. Az ott trécselő autó- kereskedők furcsa módon a részeg sofőr pártjára álltak. Amikor azonban a pár mé­terre lévő telefonfülkébe lé­pett az indokolatlanul fel­tartóztatott sofőr, a részeg wartburgos tovább hajtott. Vajon a becsületesnek mon­dott (minden bizonnyal azok is) autókereskedők miért nem léptek fel a részeg wart­burgos ellen? Szintén Nyíregyházán az Ady Endre utca és a Szántó Kovács János utca sarkán van egy szépen gondozott park. A minap 5-10 szüni- dőzőfiatal fiú jelent meg ott, nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabáltak egymás­nak, a körtefáról ágastól tépték le a körtét, a padra álltak, kamasz létükre rá­álltak a kislányok hintájára. Az erélyes figyelmeztetésre távoztak, de pár perc múlva bandába verődve tizenöten jöttek vissza és fenyegetőz­tek, üvöltöztek. A lakók—az erős férfiak is — becsukták az ablakot, csak egy fiatal hölgy akarta kihívni a rendőrséget. gy távol-keleti közmon- L-j dós így szól: Rosszat ne láss, ne hallj, ne tégy! Nem minden ügyet a túlterhelt rendőröknek kell elintézni. Lássunk, halljunk — és tegyünk a rossz ellen! A szorítóban Balázs Attila felvétele Kommentár Dohánydilemma Szőke Judit AT em értek a privatizá- iV dóhoz, dohányt sem termesztettem még, de ér­deklődésem a napi, főleg a jövőt érintő gazdaságpoli­tikai történések iránt — hogy stílusos legyek — tö­retlen. Áttanulmányozván az eddigi Nyídofer-privatizá- ciával kapcsolatos (nem ke­vés) publikációt, vettem a bátorságot, hogy bizonyos következtetéseket vonjak le. Két kérője van a nyíregy­házi gyárnak: az egyik a KOTEX, a másik az UTL. A magyar cég nagyobb vételi ajánlatot tett — ez szinte az egyetlen erénye Pénzügyi háttere — állítólag — bi­zonytalan. A világhírű ame­rikai dohánytermeltető cég még az AVÚ-szabta leglehe­tetlenebb próbákat is kiáll­ta. Szakmai berkekben a pá­lyázat írásos adatai alapján nem kétlik, hogy valóban a hazai dohányipart akarják fejleszteni, magyar termék­kel akarnak a piacon jelen lenni. Terveikben több mil­lió dollárt szánnak az ön­tözés támogatására, a ter­melők számára kedvezmé­nyes kamatozású hitelt ígér­nek, s komoly összegeket in­vesztálnának a Nyídofer fej­lesztésébe. (A menedzsment stratégiai elképzelései egyébként az amerikaiaké­val egybeesnek.) Am az AVÜ annak ellenére, hogy az igazgatótanács idestova egy hónapja már egyszer nekik ítélte a pályázatot, késlekedik a végső döntést meghozni. Pedig még a Re- emtsma, a debreceni do­hánygyár tulajdonosa is ag­gódását fejezte ki: nem len­ne hasznos, ha az ország egyetlen fermentálója puha kézbe kerülne. A laikus félve teszi fel a kérdést: ugye nincs az ügy­nek politikai háttere? Ugye, az AVÜ nem arra vár, hogy az ÜLT — türelmét elveszt­vén — maga álljon fel az asztaltól? Hogy aztán azt hirdesse ki győztesnek, akit ő akar. Veszélyes, alkudozás játék. Ugyanis az idő sürget, a dohányfronton éles a ver­seny, a taktikázás miatt pi­acvesztés következhet be. S ha mégis új tender kiírására kerülne sor, az aztán tényleg végzetes volna: egy üzleti év lenne — meg persze a sza­bolcsi dohánytermelők—az áldozat. Ha ez színjáték, ak­kor nem lesz fergeteges kö­zönségsikere. Sőt. A darab bukni fog. HÁTTÉR 1993. július 31,, szombat

Next

/
Thumbnails
Contents