Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-29 / 175. szám
12 Kelet-Magyarország "" ' *"'^" «U LTÚ RA 1993. július 29., csütörtök Egyetemre érettek A helyzet szerencsére nem reménytelen Vasy Géza Sok ezer diák, s a szülőket, családtagokat, rokonokat és jóbarátokat is figyelembe véve több százezer ember izgul nyárról nyárra, hogy sikerül-e a felvételi vizsga, bejut-e a gyerek az egyetemre, főiskolára. A sikereseknél, gondolom, felhőtlen az öröm, a nagyon gyengék és szüleik is megnyugodhatnak abban, hogy a pályázónak nem érdemes magát elérhetetlen célokért törnie, de mit szóljanak és méginkább mit tegyenek azok, akik nem reménytelen esetek, eleve csak ilyenolyan okokból nem sikerült a felvételijük. Esetleg azért, mert későn döbbentek rá, hogy az eredményes vizsgához tanulni kell, s hogy bizony elég kevés olyan tárgykör, tudomány van, amelynek akár középiskolai szintű anyagát is meg lehetne néhány hét alatt tisztességesen tanulni. Ilyen könnyű az egész? Idén találkoztam egy felvételiző öregdiákkal például, aki negyedik alkalommal próbálkozott, s ezúttal fényes sikerrel. Az írásbeli dolgozata is, a felelete is a maximális pontszámot érdemelte meg, tehát a 120 pontosok közé sorolódott. Esztendeje kilencven egynéhány pontot ért csak el. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem tőle, mitől táltosodon így meg, illetve miért nem sikerültek az előző vizsgái. A fiatalember elismerésre méltó önfegyelemmel azt válaszolta, hogy a tavalyi sikertelen szereplése után jött rá arra, hogy ahhoz, hogy bejuthasson az egyetemre —jelen esetben a bölcsészkarra —, tanulnia kell. S nem sajnálta az időt, s munka mellett némely részletében immár egyetemi szintű tudásra tett szert. Ilyen könnyű volna az egész? Az idén érettségizettek irigykedhetnének is esetleg, mondván, könnyű volt a fiúnak, hiszen a gimnáziumi négy év mellett további három állt a rendelkezésére, s azalatt többféle értelemben is bölcsebbé, érettebbé válhatott. S volna is a berzenkedőknek némi igazsága. Nemcsak az emberek különbözőek, hanem fejlődésük üteme is. S amiként létezik az iskolaérettség fogalma, bevezethetnénk az egyetemre érettségét is. Kétféle értelemben is. Egyrészt a diáknak alkalmassá kell válnia felsőfokú tanulmányok folytatására bizonyos irányokban, másrészt ki kell tudnia választani azt a szakirányt, amely érdekli is őt, s amelyen eredményesen tanulhat, majd dolgozhat is. S egyik érettség sem önmagában és önmagáért való. A kamaszkor álmai Vannak olyan emberek, akik többféle egyetem elvégzésére, többféle szakma művelésére lennének alkalmasak, s akadnak olyanok is, akik a gyakorlatban is sokoldalú értelmiségiek, még ha a polihisztorság ma már inkább csak elérhetetlen ábránd is. De ők inkább a kivételes tehetségek. A kamaszkor hivatásbeli álmairól viszont a legtöbbször az derül ki, hogy álmok-ábrán- dok csupán, nemegyszer a szülők vágyképeinek másolatai, s amikor szembesülni kellene a realitások szintjén az álmok megvalósításával, akkor teljes a kudarc. Mindig is voltak tanácstalan és céltudatos ifjak. S ebben a környezet hatása, felelőssége csak részleges lehet, mert ha felmutatja a lehetséges választási gazdagságot, már megcselekedte a legfontosabbat. Tehetségének természetét és mértékét végső soron ugyanis mindenki csak saját maga mérheti fel. Tanácsot adni lehet, segíteni lehet, megmutatni egy szakmát, egy pályát előnyeivel és árnyoldalaival együtt lehet, sőt ajánlatos is, de abban csak a diák dönthet, hogy milyen pályát választ, ennek felelősségét nem háríthatja át másra, még a szüleire sem, s ha áthárítja is, utólag sem tehet indokolt szemrehányást — legfeljebb önmagának. A tévedés azonban egészséges és nyitott társadalomban nem determinálhatja egy ember sorsát se pozitív, se negatív értelemben. Ha tehát valaki bekerül bármelyik felsőoktatási intézménybe, de később bebizonyítja alkalmatlanságát, s elégségesekkel és közepesekkel bukdácsolja végig a diákéveket, azt lehetőleg ne kárhoztassuk arra, hogy boldogtalan mérnök vagy tanár, vagy bármiféle értelmiségi legyen, s még kevésbé ártsunk magunknak és a társadalomnak azzal, hogy rossz munkáját, esetleg hatalmával való visszaélést kelljen elszenvednünk. Inkább ismerjük el két-három elvégzett tanévét közép- káderi végzettségnek, s ennek megfelelő munkakörben foglalkoztassuk. Ha viszont valaki egynéhány évvel az érettségi után válik igazán éretté a felsőfokú tanulmányokra való alkalmasság értelmében, azt ne zárjuk el ettől a lehetőségtől se a család, se a nagyobb társadalom szintjén. Mint nagyszüleik idején A helyzet ma nálunk szerencsére nem reménytelen. Ha részben gazdasági kényszerből is, de mind nagyobb az igény az egyetemi-főiskolai hallgatók létszámának növelésére. Ez a jó irányú tendencia sem járhat azonban az egyetemeken a színvonal, a követelmények csökkentésével. Ugyanakkor évről évre változatlanul kibocsátanak a középiskolák olyan érettségizetteket, akik megfelelően érettek arra, hogy részben négy évi tanulmányi eredményük, részben a vizsgákon mutatott teljesítményük alapján azon frissiben megkezdhessék felsőfokú tanulmányaikat. S néhány túlságosan igénybe vett intézménytől eltekintve talán rövidesen eljön annak is az ideje, hogy meghatározottan jó színvonalú középiskolai eredmények birtokában bárki beiratkozhat szeptemberenként az egyetemekre. Mint egykoron, nagyszüleik idején. Pénzek a Kárpát-medencében Érmek aranyból, ezüstből, rézből — október végéig látható a Magyar Nemzeti Múzeumban Budapest (MTI-Press) — Budapesten tartotta közgyűlését az International Association of Professional Numismatists, a numizmatikai műtárgykereskedelemmel foglalkozó nemzetközi szervezet, amelynek hálózata az egész világot átfogja. A közgyűlés színhelyéül ezúttal először választottak kelet-európai fővárost — reagálva a megváltozott magyarországi viszonyokra. Meg azért is, mert a Magyar Nemzeti Múzeummal illetve annak Éremtárával évtizedes a numizmatikai szervezet kapcsolata. így nyílott mód korábban is arra, hogy több numizmatikai hungarica hazakerüljön. A rendezvény apropójából, de annál jóval tovább — október végéig — nyitvatartó kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban A Kárpátmedence pénzverése címmel. Sok száz érme, arany és ezüst pénz, bankó, forint és fillér, garas és krajcár, dukát és tallér meg a pénzverés eszközei sorakoznak a vitrinekben, kinagyított rajzokon, fotókon, szépen megvilágított környezetben, élvezetes rendezésben. Időrendben a kelták által készített pénzek nyitják a sort, lévén, hogy az időszámítás előtti HI—I. században ők vertek először érmeket a Kárpátmedencében. Ezek a darabok még utánzatok voltak, s főként a görög — makedón és paion — királyok tetradrachmáinak mintájára készültek. Két császári pénzverde is ontotta a pénzeket az egykori Pannóniában, a római birodalom keleti tartományában. Sis- ciában az V. századig, Sirmi- umban a IV. század végéig működtek a pénzverdék. Később a bizánci birodalom pénzei hódították meg a Kárpátmedence népeit, olymódon is, hogy saját fizetőeszközeiknek a mintáit is tőlük vették. Nagy Lajos király ezüstgarasának hátlapja Szent László alakjával KM REPRODUKCIÓ seltek. Csakúgy, mint az 1848- as Kossuth bankók, de ezek a pénz kibocsátásnak már új fejezetét jelzik. Külön fejezet a 48-as 49-es szabadságharc pénzteremtése. Gazdasági fellendülések, inflációk, stabilizációs és re- cessziók pénzbeli vetületei sorjáznak a tárlókban. így aztán az érmek hol aranyból, hol ezüstből, hol meg rézből vannak. S természetesen papír pénzek is betolakodtak az értékálló fémek közé. Mill- és bilipengők, meg a sokasodó nullákat tartalmazó forintok. És a jelenlkori pénzérmek. Az eddig használtak és a közeljövőben meghonosodók. Látványnak pedig ott vannak az alkalmi arany, ezüst emlékpénzek nemzeti nagyjaink (Mátyás király, Széchenyi, Zrínyi), írók, politikusok, tudósok arcképével, jeles eseNagy teret szentel a kiállítás Szent István pénz-politikájának. O teremtette meg ugyanis az önálló magyar pénzverést. S kitűnő minőségű és szépségű pénzei Európa-szerte népszerűek voltak. Szentté avatásakor — 1083-ban — aranypénzt verettek a bizánci soli- dusok mintájára. Néhány szép érme az Árpádházi királyok műhelyeiből, például in. Béla rézpénze, és Nagy Lajos Anjou címeres arany forintja, s a Szent Lászlót ábrázoló arany forint egész Európában ismertté vált. A pénzek anyagukkal, ábrázolataikkal és felirataikkal, meg persze értékükkel is követik a történelmi változásokat. Mohács után a három részre szakadt ország pénzei egyrészt a Habsburg Magyar- országon az osztrák hatást mutatják. Ám Erdélyben a tehetséges fejedelmeknek és a gazdag aranybányáknak köszönhetően virágzik a pénzverés is. Ismertek a Rákóczi-szabadEgy hajdani pénzverde ságharc libertásai, ezek a pénzek a szabadságharc bukása után is különös értéket képviKM REPRODUKCIÓ mények — a pápalátogatás, olimpiák, világbajnokságok — felidézésével. Judit férjével forgat Budapest (MTI-Press) — Kis időbe beletelt, amíg rájöttem: mégsem akarok én az ország Juditkája lenni, mert nem is lehetek — mondja Endrei Judit, és magyarázatul hozzáfűzi: — Nincs olyan ember ugyanis, akit mindenki egyformán szeret. Ahogy nekem is vannak különböző vonzásaim és választásaim, s akit én különösen szeretek például a képernyőn, a kollégáim közül, azt másvalaki éppenséggel nem kedveli, vagy fordítva. Ugyanúgy, nyilvánvalóan, akadnak hűséges nézőim, szinte „előfizetőim” nekem is, de feltehetően olyanok is találhatók a nézők között, akik azonnal más csatornára váltják át készüléküket, ha engem látnak feltűnni a tévében. A magyarázat logikus és tárgyszerű, de nem igazán hiszek benne. Abban hiszek, hogy ha kevesen is, de vannak általános népszerűségnek örvendő, úgyszólván mindenkinek tetsző tévés személyiségek, és meggyőződésem, hogy Endrei Judit eme kevesek közé tartozik. Pedig soha nem készült tévésnek, mint a képernyőn láthatók közül oly sokan. Már kezdő felnőtt korában is pályát képzelt el magának, amikor francia-orosz szakos hallgatója volt a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolának. Csak mellékkereset szerzése Endrei Judit mti felvétel céljából (az ösztöndíj mindig kevés) vállalta el, hogy bemondója legyen a szegedi körzeti stúdiónak, amikor az 1976-ban megalakult. „Nem önálló tévéstúdió az olyan, amelynek nincs saját bemondója” — ezt a felfogást vallották akkor a szegedi vezetők. Az utóbbi években viszont éppen a tévé berkeiben uralkodik sok helyütt el az a felfogás, hogy nincs is szükség főállású bemondóra, hiszen a nagy példaképnél, a BBC-nél sincs. Még nem oldódott meg a dilemma, a magyar televízió továbbra is bemondókkal dolgozik, bár közülük az idők során jó néhányan váltottak át más területre. Köztük Endrei Judit is, aki annyira megszerette az eleinte csak zsebpénzszerző foglalatosságnak tekintett mikrofont és kamerát, hogy 1977-től már valóságos, belső munkatársa lett a Magyar Televíziónak. És a „csak” bemondói munkakörben eltelt időszak is régen elmúlt, Judit immár részlegesen sem az. Önálló műsorai vannak. — A Homokórával kezdődött, abban a negyvenperces élőadásban próbáltak ki először, és próbáltam ki magamat én is, mint önálló műsorvezetőt — meséli — aztán jött a Hétvége, közös maratoni műsorvezetésünk Horvát Jánossal, amikor csakugyan egy teljes, negyvennyolc órás hétvégét csináltunk végig a stúdióban. Csak azt sajnáltam, hogy ketten csináltuk Jancsival, izgalmasabb, érdekesebb és változatosabb lett volna, ha kívülünk legalább még egy pár hétvégé- zett volna, a maga stílusában, a maga koncepciója szerint. A Paraván két éve indult, Endrei Judit első és mindmáig rendkívül sikeres önálló műsoraként. Ő szerkeszti, ő csinálja benne az érdekes riportokat, izgalmas beszélgetéseket, sokoldalú portrérajzolással felérő interjúkat különböző híres emberekkel, eredeti személyiségekkel, akik valamilyen okból aktuálisak is éppen. A műsor rendezője Judit férje, Sütő Péter. Közös forgatásuk után szentendrei otthonukban a másfél éves Nóra vár rájuk, aki később majd — ki tudja — műsoraik részese vagy fő kritikusa lesz. Régió pályázat Debrecen (MTI) — A Kárpátok Eurorégió Inter- regionális Szövetség főtitkára — Adam Peziol — nemzetközi versenyfelhívást tett közzé a magyar, ukrán, lengyel és szlovák határmenti területek kezdeményezésére létrehozott Kárpátok Eurorégió szimbólumának megtervezésére. A most kiírt pályázatra professzionális művészek és tervezők versenymunkáit várják. Az elkészült jelképeket szeptember 15-ig lehet elküldeni az Eurorégió titkárságára, vagy szeptember 1-ig kell eljuttatni a Régiótanács magyarországi tagjainak. Címek: Virágh Pál köz- társasági megbízott, 4024 Debrecen, Piac u. 54. Medgyesi József, a megyei közgyűlés elnöke, 4400 Nyíregyháza, Hősök tere 5. Csoba Tamás polgármester, 3525 Miskolc, Városház tér 8. Az elkészült jelképeket titkosan kezelik, a verseny- felhívás első helyezettje pedig 1000 dolláros díjazásban részesül.
