Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

Jelein— Kravcsuk Kijev (MTI) — Leonyid Kravcsuk ukrán és Borisz Jelcin orosz elnök kedden telefonon beszélt egymás­sal, s a két politikus megál- Tapodott: újból találkoznak, hogy megpróbálják végleg megoldani a Fekete-tengeri Flotta megosztása kapcsán felmerült vitákat. A találkozó helyét és ide­jét a Reuter jelentése szerint később határozzák meg. A két fél vitáját az élezte ki is­mét, hogy a moszkvai par­lament egy minapi hatá­rozatában Oroszországhoz csatolta az ukrajnai Sze- vasztopol városát, a Fekete­tengeri Flotta legfőbb tá­maszpontját. A lépést Jelcin is elítélte, az ENSZ Biztonsági Taná­csa pedig — már a Jel­cin—Kravcsuk telefonbe­szélgetés után — egyhan­gúan, tehát orosz támoga- tásssal semmisnek nyilvá­nította a döntést. Morillon Boszniáról New York (MTI) —Egy Szarajevó elleni támadás az ENSZ-erők elleni támadás­nak minősülne — közölte keddi New York-i sajtóér­tekezletén Philippe Moril­lon tábornok, a boszniai bé­kefenntartók nemrégiben távozott főparancsnoka. A francia főtiszt ezzel nyilván Alija Izetbegovic bosnyák elnök szavaira re­agált, aki aznap felhívás­ban kérte a világ segítségét a szerb előrenyomulással szemben. Morillon szerint a boszniai biztonsági zónákat — például Szarajevót — érő támadásokra azonnali, de korlátozott légicsapással kell válaszolni. A tábornok egyébként nagyon aggasztónak mond­ta a múlt hét végén indított Szarajevó környéki szerb offenzívát, de kijelentette: a szerbek korábban már meg­értették, hogy egy katonai győzelem Szarajevónál na­gyon költséges, politikai té­ren pedig egyenesen ka­tasztrofális lenne számuk­ra. Meghalt Foster Washington (MTI) — Kedd este holtan találták egy Washington melletti parkban, a Potomac folyó közelében Vince Fostert, Clinton elnök tanácsadóját, a Clinton-család barátját. A 48 éves jogász halálát tűz­fegyver okozta. Az AP Fehér Ház-i forrá­sokra hivatkozva azt jelen­tette, hogy Foster valószí­nűleg önkezűleg vetett vé­get életének. Bili Clinton látogatást tett a családnál, és rövid közle­ményben méltatta az el­hunyt érdemeit—jelentette az AFP. Miként az elnök, Vince Foster is az arkansasi Ho­pe városban született, és Hillary Clintonnal együtt dolgozott egy Little Rock-i jogi cégnél. Clinton megvá­lasztása után került a Fehér Házba. Háromezer keresztből álló jelképes temetőt állítottak fel a duisburgi Thyssen acélipari cég dolgozói a központ előtt tiltakozásul a bejelentett elbocsátások ellen, mely 10 000 acélipari munkást érint. A megmozduláson hétezren vettek részt AP-felvétel A dpa tudósítójának jelentése a Vajdaságból, az ottani nemzetiségekről Újvidék (MTI) — Nem azért megy rosszul a sorom, mert a magyar kisebbséghez tartozom. Azért megy rosszul, mert Slobodan Mi­losevic szerb elnök ellen va­gyok — mondja György, egy elbocsátott újvidéki rádió­műsor-szerkesztő. György tagja a magyarok egyetlen pártjának, a Vajdasá­gi Magyarok Demokrati­kus Szövetségének (VMDK), amely a legutóbbi választáso­kon 17 helyet szerzett a hata­lommal nem rendelkező 120 tagú tartományi parlamentben. Most minden döntés Belgrád- ban születik — így György. Szavait Dubravko Kolendic, a dpa tudósítója idézi szerdai je­lentésében. A Vajdaságban, amelynek 1945-ben bevezetett messze­menő politikai autonómiáját három esztendeje eltörölték, mintegy 26-féle nemzetiség fiai élnek, köztük 340 ezer ma­gyar, több mint 70 ezer horvát, 60 ezer szlovák, 170 ezer ju­goszláv, továbbá románok, ro­mák, ruténok, németek (mint­egy 1900) és 1,1 millió szerb, akik a kétmilliós összlakosság 57 százalékát alkotják. Vala­mennyi kisebbségnek van le­hetősége az anyanyelvén való tanulásra, beleértve a főiskolát is. Saját rádió- és televíziómű­sorral, újságokkal, színházzal rendelkeznek. E téren nincs panasz. A panaszok a politikai szfé­rát érintik. Hivatalos források szerint a tartományban a hely­zet jó, a kisebbségek elégedet­tek. Eme elégedett kisebb­ségek képviselői ellenben mindinkább bírálják a fokozó­dó politikai nyomást, amely valamennyi nem szerbre ne­hezedik. A horvát és a magyar népcsoport rendelkezik csu­pán politikai párttal, a szerb hatóságok s az általuk ellenőr­zött tömegtájékoztató eszkö­zök e két pártot azzal vádolják, hogy a külföld szolgálatában (a Szerbiából és* Montenegró­ból álló) kis Jugoszlávia fel­osztására törnek. — A magyarok pártja pol­gári engedetlenségre hívott fel, s ezzel fenyegeti a jó nem­zeti kapcsolatokat — hangoz­tatja Slobodan Ignjatovic szövetségi (jugoszláv) tájé­koztatási miniszter. A magyar születésű Margit Savovic, az emberi és kisebbségi jogok szövetségi minisztere így vé­lekedett: — E párt előjogokat kíván, és különleges státust igényel a tartomány számára. Nem lehet szó az autonómiá­hoz való visszatérésre vonat­kozó tárgyalásokról. A népcsoportok képviselői­től most hűségnyilatkozatot követelnek. Mindenkinek lo­jális magatartást kell tanúsíta­nia az állam érdekeivel szem­ben — jegyzi meg Milan Todorov, az újvidéki rádió és televízió igazgatója. Todorov az állam érdekeit azonosítja szocialista pártjának érdekei­vel — véli a szlovák Michal, a szlovák rádióadás szerkesztő­ségének újságírója. A hatóságok — kiváltkép­pen a délszláv háború kitörése óta — bizalmatlanok a nem szerbekkel szemben. Magya­rok, szlovákok, horvátok, sőt szerbek is ezrével menekültek külföldre, nehogy a horvátor­szági vagy boszniai frontra küldjék őket. — Úgy kezelnek bennünket, mint valami veszélyeztetett fajt — fejtegeti egy újvidéki horvát. — Am segítség he­lyett, Milosevic arra vár, hogy kihaljunk, vagy kivándorol­junk. Én inkább kivándorlók — idézi a dpa tudósítója. A Lordok Háza elfogadta London (MTI) — A brit parlament felsőháza szerdára virradóra harmadik olvasatban is elfogadta az európai pénzü­gyi-gazdasági unióról szóló maastrichti szerződés ratifiká­lási javaslatát. A végső szava­zásnál 141-en voksoltak igen­nel, s csak 20-an nemmel. A maastrichti egyezmény törvénnyé válásához a kor­mánynak még meg kell vívnia egy nehéz ütközetet: az alsó­Peking (MTI) — A Rolls- Royce Motor Cars Limited az utóbbi négy hét folyamán 26 luxusautót adott el Kínába, zömmel a virágzó délkeleti tartományokba — jelentette be Michael Donovan, a cég kereskedelmi igazgatója az Uj Kínának adott nyilatkozatá­ban, melyet szerdán közölt a hivatalos kínai hírügynök­ség. Donovan rámutatott, a vi­lágméretű recesszió közepet­te csökkent a luxusjárművek házban csütörtökön szavaznak arról az ellenzéki javaslatról, hogy a szerződés szociális fe­jezetét — amely alól London felmentést kapott — mégis ve­gyék be az egyezménybe. Mi­vel a kormánynak csak 18 fős többsége van, s lehetséges, hogy taktikából több konzer­vatív is az ellenzékkel szavaz, a csütörtöki nap még összeza­varhatja a ratifikálási menet­rendet. iránti kereslet, ezért a kizáró­lag luxusigények kielégítésére szakosodott cégnek új piacok után kellett néznie. Kínát tartósan célba vette, mert reményei szerint a világ leggyorsabban növekvő gaz­daságában kialakult vagyonos társadalmi rétegekből legalább évi száz luxusgépkocsira kerül vevő. A cég által gyártott Rolls-Royce és Bentley típusú gépkocsik árai egyenként 100 és 350 ezer dollár között mo­zognak. Lassú az átkelés Csap, Záhony (KM - K. D.) — A határhelyzet gyakor­latilag változatlan — hallottuk a hírt a záhonyi közúti átkelő­ről. A kifelé forgalom jelenleg is zavartalan, mind a személy- gépkocsik, mind a kamionok folyamatosan mennek Ukrajna felé. Az esetenként szakaszok­ban kintről érkezőknek sem kell már a magyar oldalon so­kat várni, az ellenőrzés után hamar folytathatják útjukat hazánkban. A csapi oldalon továbbra is legalább két napot várakoznak a kamionok, holott tegnap dél­után egykor teljesen üres volt a záhonyi rész, ahol tizenöten is elférnének. Ez azt jelenti, hogy az ukránok nem enged­ték felénk a kilépőket. A hét­végi időleges — mintegy más­fél napos — normális tempó­ból ismét visszavettek, jelen­leg nem folyamatos az átkelés, továbbra is hosszadalmas a várakozás. Rolls-Royce-ok Kínába A belga föderáció Brüsszel (MTI) — Egy­szerre ünnepelte múltját s egyúttal beszédek sorában jövendölte új alkotmányos alapokra helyezett jövőjét is szerdán a Belga Királyság. 162 évvel ezelőtt ezen a na­pon koronázták királlyá Bel­gium első uralkodóját, I. Li- pótot. És éppen múlt szerdán zárult le az ország történe­tének leghosszabb alkot­mánymódosító folyamata, elvezetve a királyság föderá­cióvá nyilvánításához. Belgium két (valójában: három) nemzetisége, a fla- mand, a vallon és a német közösség markáns jelenléte, az évszázadokon át váltako­zó, ám külön-külön amúgy tartós francia, holland vagy éppen spanyol fennhatóság, az egykoron folyton módo­suló területi hovatartozás előzménye visszatérő mó­don kétkedések tárgyává tet­ték az ország puszta létét is, sokak által csupán mester­séges képződménynek mi­nősítve 1831-es létrejöttét. A kelet-európai naciona­lizmusok lángra lobbanásá- val aztán új megvilágítást kaptak az országban amúgy már évtizedek óta szervesen fejlődő etnikai elkülönülési törekvések is, amelyek még a nyugati sajtóban is egye­seket a csehszlovák analógia felállítására késztettek meg­jövendölve, hogy a föderá­ció voltaképpen csak egy ál­lomás lesz a tényleges és tel­jes szétválás előtt. Amit a hi­vatalos belga politikai élet azóta is konokul cáfol, és a föderáció megjelenésében a belga állami keretek meg­erősödését látják. Annyi mindenesetre bizo­nyos, hogy bár Belgium je­len formájában önálló ál­lamként csupán alig több, mint másfél évszázada léte­zik, azonban a területén élő népek jó évezrede élnek már együtt, méghozzá — vál­takozó határszélek között ugyan, de — többnyire min­dig közös igazgatás alatt is, amelyeknél a különbség in­kább abban állt, hogy kinek a zászlaja alatt fogták össze a térséget. Nem előzmény nélküli hát az együttélés, s ennyiből sokatmondó, hogy az 1830-as forradalom ide­jén a hollandhoz közelálló nyelvjárást beszélő flamand politikai elit is a vallonokkal közös függetlenségre szava­zott, pedig akkor éppen — a Bécsi Kongresszus döntése értelmében — Nagy-Hollan- diához tartozott az ország. Mint ahogy a királyság nagyobb etnikai egységei ma sem holmi korábbi anya­országokhoz akarnak vissza­csatlakozni, elkülönülésük sokkal inkább csak a kul­turális identitás egymáshoz képesti hangsúlyozására, de főként és mindenekelőtt a gazdasági önállóságra irá­nyul. Mert bár tény, hogy valaha a vallon nehézipar tartotta el az országot, azon­ban az ágazat világválsága Belgiumot sem kerülte el, és a csapást Vallónia azóta sem tudta kiheverni. A fiatal és dinamikus fla­mand tőke hozzá képest na­gyon megerősödött, s ma már a területre valamivel ki­sebb, de népességre na­gyobb Flandria (az előbbi 45 százalékát, az utóbbi 56 szá­zalékát adja a királyságnak) a nemzeti össztermék vagy a külkereskedelmi mutatók te­kintetében bőven ráver a franciaajkú délre. S flamand földön sokakat irritált, hogy az általuk megtermelt jöve­delemből a központi költ­ségvetés szerintük méltány­talanul nagyobb hányadot forgat vissza a ráadásul bőkezűbb szociális hálót fenntartó Vallóniának. A területi-gazdasági önálló­ság deklarálásának szándéka mögött mindenekelőtt ezek a szempontok álltak. Végső jóslásokba persze , felelőtlenség lenne bocsát­kozni arról, vajon valóban megáll-e az elkülönülési tendencia a föderáció szint­jén, vagy a kötelékek továb­bi lazítása felé visz majd a folyamat. A belgiumi nagy­tőke egyelőre a közös kere­tekre szavazott, és mellette tett hitet idén tavasszal az a több tízezer ember is, aki Belgium mellett és a szepa­ratizmus ellen tüntetve vo­nult az utcákra. A végső ér­vet azonban valószínűleg a Maastrichti Szerződés mondja majd ki, no feltéve, hogy életbe lép. Ebben ugyanis kimondva-kimon- datlanul csökken a nemzeti keretek befolyása, s helyébe a összközösségi és a regio­nális (tehát éppen, hogy a flamand, vallón) szint kap majd főszerepet, fölösleges­sé téve a belga zászlóhoz fű­ződő viszony kérdésének boncolgatását. Aligha véletlen, hogy a mostani ünnepi beszédek is különösen két dolgot hang­súlyoztak visszatérően: a fö­deráció létrejöttének békés és kiegyensúlyozott módját, illetve annak fontosságát, hogy Belgium — úgyis, mint pillanatnyilag EK-el- nökségi ország — mindent tegyen meg az európai integ­ráció erősítéséért. Sokan úgy tartják ugyanis belga földön, hogy miként a mostani elnökség — fél évre legalább — megmentette a jelenlegi Dehaene-kormányt — úgy az európai föderá­ció is megmentheti Belgiu­mot. A két napja tartó esőzés következtében a folyók kiléptek medrükből Bangladesben. Dhaka váro­sában az utcákon térdig ér a víz, és az áradások­nak eddig 230 halálos áldozata volt AP-FELVÉTa Én inkább kivándorlók 1993. július 22., csütörtök IWI1MIII KÜLPOLITIKA Kelet-Magyarország 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents