Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-22 / 169. szám
10 Kelet-Magyarország AMERIKAI EXKLUZÍV 1993. július 22., csütörtök Amerikában a Cantemus Pittsburg (KM) — Szabó k Dénes Liszt-díjas karnagy, a nyíregyházi Kodály Zoltán általános iskola tanára, a Cantemus kórus vezetője válaszol. Aki kérdezi: Tassy Jenő, az Amerika Hangja (Washington) főmunkatársa. (Az előző' tudósítás lapunk július 15-i számában jelent meg. A szerk.) □ Mi történt Kanada után? — Kanada után autóbuszba ültünk és a Niagara vízeséshez utaztunk, amelyet óriási örömünkre órák hosz- szat csodálhattunk kanadai oldalról. Megérkeztünk Ea- riebe, az Earie tó partjára. Ott egy nyári fesztivált rendeztek az egyetemen és ennek a fesztiválnak voltunk a vendégei két napig. Itt találkoztunk ismét magyarokkal, Juhász Feri bácsival, az ottani magyarok egyik legfontosabb emberével. O sokat segített nekünk, kedvesen segítette az énekkarnak a programját. Magyaros vacsorát főzetett nekünk az egyik este, ami nagyon jólesett és egyébként is mindenütt velünk volt a két napon és ez nagyon jó volt. □ Ez volt a második fesztivál Earieben. Es utána? — Aztán Buffalóba utaztunk, ez a program egy picit bizonytalan volt. Talán kevésbé előkészített, mint a korábbiak. Itt is magyarokkal találkoztunk, akik segítettek bennünket. Tulajdonképpen számunkra volt fontos ez az ott rendezett hangverseny, de mint megtudtuk, összesen egy héttel korábban tudtak jelenlétünkről, úgy hogy nem nagyon sikerült a dolgot jól megszervezni. Ennek ellenére a hangverseny jó volt, a mintegy 100 főnyi közönség — zömében magyarok — nagyon el voltak ragadtatva a hallottaktól és nagyon sajnálták, hogy nem tudtak jobban felkészülni a mi megérkezésünkre. □ Amíg telefonon üldöztem a csoportot, én is arra a benyomásra jutottam, hogy talán az előkészítés nem volt mindenütt a helyzet magaslatán. De honnét is beszél ? — Pittsburgtól körülbelül 80 mérföldre található egy hegyi üdülő, elég messze mindenféle lakott területtől. □ Tehát a vadonban vannak kint? — Igen! Gyönyörű a hely, a gyerekek számára óriási élmény és nagyon jó hely. Többen tovább se akarnak utazni, annyira tetszik nekik ez a dolog. Azt is el tudom mondani, hogy az idén harmadszorra vagyunk itt, mert 1990-ben két ízben töltöttünk itt néhány éjszakát. □ És itt megint egy magyar házigazdájuk volt, Mr. Varga... — Mr. Vargával többször is találkoztunk és feltehetőleg most is neki köszönhetjük ezt a két és fél napot itt a hegyekben. Most ugyan személyesen még nem találkoztunk vele, nem tudom, hogy sor kerül-e a találkozásra, de nagyon hálásak vagyunk, hogy harmadszor is segít rajtunk. □ Milyen az elhelyezés? — Azt gondolom, hogy jó. A központi nagy épületben vagyunk, ahol 9 kétágyas szoba van és aztán van a felső emeleten egy gyerekek számára nagyon romantikus dolog, a csúcsíves tetőszerkezet alatt húsz ágy egyetlen helyiségben, és úgy láttam, hogy nagyon élvezték a gyerekek. □ Milyen a kilátás a toronyépületből? — Nagyon szép kilátás nyílik a környékre, alattunk körülbelül 150 méterre egy szép kis tó van, tele halakkal, körülötte erdők vannak és állandóan azt hallják a gyerekek, hogy ,jönnek a medvék”. □ Láttak már medvét? — Korábban a turné egyik állomásán és a legnagyobb meglepetésünkre az országúton óriási fékezések történtek, és akkor vettük észre, hogy az egyik oldalról a sztrádán szépen gyalogolt át egy medve a másik oldalra. Nagyon nagy szenzáció volt a kis barna medve. □ Milyen probléma a karmester útimarsainak 45 fiatalt szervezni, irányítani, fegyelmezni, dirigálni és velük fellépni? — Ez tulajdonképpen nagyon nehéz feladat, épp azt szerettem volna, ha valaki mellettem még utazik, aki a részletekkel is tud foglalkozni, de ezt most nem tudtuk megoldani. Azt is elmondom azonban, hogy ezekkel a gyerekekkel igen jó utazni, ők mindannyian maximálisan tudják a feladatot és otthonról már úgy indultunk el, hogy semmiféle gondunk nem lehet. Hál Istennek el kell mondjam, ha ők nem ilyenek lennének, akkor ezt nem lehetne így megcsinálni. Most látom, hogy el lehet végezni ezt a hármas feladatot, mert olyan szervezett, olyan jó közösség az, aki most itt utazik, hogy tényleg semmi gond nincs velük. □ Tudatában vannak-e ezek a fiatalok annak, hogy ők most Magyarországnak az éneklő nagykövetei? — Azt gondolom, hogy igen. Nagyon büszkék vagyunk erre, hogy Magyarországnak még mindig van egy olyan aranytartaléka, amely a világ szemében maximális elismerést jelent. Ugyanis az utóbbi 30 évben szép lassan meg kellett érnünk azt, hogy hajdani nagyságaink, mondjuk a fut- balltudományunk ma már nem a régi szépségükben ragyognak. Az éneklés és főleg a gyerekek zenei nevelése azonban változatlanul a világ élvonalában van, sőt azt kell mondjam, hogy ez a kórus most feltehetőleg azt . bizonyítja, hogy^ a legelső vonalában van. Ok ezt tudják, nagyon szeretnek énekelni. Egészen fantasztikus, hogy tegnap este például éjjel 11 -kor elmentünk sétálni. A környező dombok tetején van egy kis kilátó és egyszerűen nem lehetett őket csití- tani. mert éjjel fél 12-kor Thomson: Alelujját énekeltek és Horst: Ave Mariját és Bárdos Lajos: Huszártáncát énekelték kint az erdő közepén, tehát nagyon szeretnek énekelni. □ Önmaguknak is! — Önmaguknak és a hegyeknek, amik nagyon szépen visszhangozták. Talán még a medvék is hallották... (Ez a tudósítás elhangzott a nyíregyházi rádió szerda esti műsorában.) « Mindent elönt a Mississippi / > / Esik Sándor jelenti az Amerikai Egyesült Államok árvíz borította középnyugati területeiről Saint Louis (KM) — Phoe- nixből szállt fel a repülőgép, amikor a közelmúlt napok egyikén Arizonából Iowába utaztam, egészen pontosan Cleveland-be. A sivatagi államban a negyven negyvenöt fok mindennapos, a városokban nem lehet egy percnél tovább állni az aszfalton, mert átsüt a cipőtalpon. A sivatagi gyík járt az eszemben, amelyik szinte másodpercenként váltja lábait a forró kövön. Eső valamikor tél végén volt vala- mennyicske. A kaktuszok földjén is aggodalmasan figyelik az emberek a híreket, melyek igen gyászos mondatokkal kezdődnek, és a Mississippi völgyéből kelteződnek. A híradókban az árvízi jelentések megelőzték a tokiói csúcstalálkozót, és Japán csak egyszer került be első hímek, amikor a nagy földrengésben és szökőárban több mint százötven ember halt meg. Clinton is több időt kapott, amint Davenportban homokzsákot töltött, mint amikor Jelcint ölelgette a leggazdagabb hét, plusz Oroszország találkozón. Saint Louishoz közeledve beszédessé vált a gép kapitánya. Percről percre közölte, hogy a jobb, vagy bal oldalon mit kell nézni. Csoda, hogy meg nem billent a gép, amikor az emberek egyik oldalról a másikhoz tódultak. Előbb csak a Mississippi tűnt fel. Délről haladtunk északnak. Hatalmas kanyargós meder, tízezer méterről csak sejteni lehet gigantikus méreteit. Igaz, ezen jócskán lódított, hogy a gátakig ért a víz. Kétoldalt haragoszöld szántóföldek, errefelé földi- mogyoró, gyapot, és kukorica díszük. Aztán egyszercsak tengerré szélesedett a folyó. Ekkorának az Obot láttam, amikor Szibériába vetett sorsom. Még egy folyó képe vetült lelki szemeim elé. A Tisza. 1970-ben ott voltam a Szamos és a Tisza nagy árvizénél. Ott is láttam hatalmas fákat derékig vízben, háztetőkön kuporgó embereket és állatokat. Hatalmasnak láttam akkor azt a tengert, és el sem bírtam képzelni, hogy valaha nagyobbat látok. Saint Louisban sikerült... A leereszkedő gép pilótája még rá is játszott. Tett egy kört a víztől körülvett város fölött egészen alacsonyan. A környező ritkás parkerdő szeny- nyessárga áradatban állt, a fasoroknak csak a teteje látszott. Nehéz gépek álltak, ahol valamivel kisebb volt a víz. Víz víz, egészen a látóhatár aljáig. Itt folyik egybe a nagy folyó a lowa felső középnyugati részén, Colfaxban készült a légifelvétel. A nagyrészt mezőgazdaságból élő vidék farmjainak nagy részét tönkretette az áradás amerikai kontinensen. A légköri áramlat aztán a Nagy tavak előtt északnak kanyarodik, és itt adja ki páraterhét eső formájában. Az érintett hat állam fölött mindenesetre nem fogynak el az esőfelhők, és nem múlik el a nap újabb záporok nélkül. Immáron huszonhét emberáldozat is van, a károk pedig a tízmilliárdhoz közelednek, dollárban. Igaz, hogy az And- rew-hurrikán húszmilliárd kárt okozott nemrég a déli államokban, ám ott a biztosító nagyobbrészt enyhítette a károkat. Az árvízsújtotta középnyugaton a víznél is nagyobb kétségbeesést okoz, hogy alig volt ember, aki erre a kárfajtára biztosítást kötött volna. A farmerek szidják a biztosítókat, mert elviselhetetlenül drágák a díjtételelek, és kapacitálják a szövetségi kormányt, hogy vissza nem térítendő segéllyel enyhítsen bajukon, ám errefelé az ilyesmire nem kerül sor nagyon gyorsan. A víz tartja magát, évszázados rekordok dőlnek meg. Az utánpótlás nem fogy, az eső változatlan mennyiségben zuhog. Eközben a keleti parton a hőhullámban haltak meg tucatnyian, és magam is tapasztaltam New Yorkban hogy a párásság egészséges embernek is elviselhetetlen. Az arizonai sivatagot övező hegyekben síelni lehet, egyszóval csupa időjárási ellentmondás ma Amerika északi része. Izzadnak az emberek, és közöttük is legjobban a meteorológusok, akiktől estéről estére jobb híreket várnak -— hiába. másik nem kevésbé hatalmassal, a Missourival. Róla kapta az állam is a nevét. Hogy hol folyik össze, azt most nem nagyon lehet kideríteni. Mint ahogy egy folyó volt annak Önkéntes homokzsákpakolók Des Moines városának nyugati részében. Az iowai település egyike a legnagyobb kárt szenvedetteknek. Lakosainak egy részét evakuálták a víz emelkedtével idején a Szamos és a Tisza is néhány hétig. Amikor elhagytam a várost, még egy pillantást vethettem az állandan emelkedő vízre. Mellettatn egy helybéli hölgy kérés nélkül magyarázni kezdte: ő egész életében nem látott még ehhez hasonlót, pedig itt lakik, amióta létezik. Talán hetvenben? — bizonytalanodik el. De az is sokkal dátlan természeti csapást. Sokan a a környezetszennyezést okolják, benne azt, amivel az üvegházhatásnak nevezett jelenségben magunk is tapasztalhatjuk az időjárás megváltozását. Aztán egy El Nino nevű új tengeri áramlatot, amely felől nedves légtömegek áramlanak folyamatosan, és szüntelenül a Csendes-óceán felől keresztül az észak A Missouri állambeli Saint Joseph utcáin csónakkal közlekednek a lakosok. A képen látható Terry Brown éppen vendéglőjéből jön, barátai segítségével kimentette a hűtőkből, amit lehetett AP-felvételek kisebb volt. Sírástól elcsukló hangon ismételgeti: katasztrófa, katasztrófa. Az amerikai tudósok egymásra licitálva elemzik, milyen okok válthatták ki a pél
