Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

1993. július 22., csütörtök TÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarorszag V Tárgyalás az indiai elnökkel Tájékoztató a Külügyben Budapest (MTI) — A Közép-európai Kezdemé­nyezés budapesti kormány­fői tanácskozása alkalmat adott arra, hogy a magyar fél ismételten tisztázza va­lamennyi érdekelttel Szlo­vákia Európa Tanács-beli tagságával kapcsolatos ál­láspontját, illetve eljárását — mondta Herman János külügyi szóvivő a sajtó kép­viselőinek szerdán tartott tájékoztatóján. A Külügyminisztérium helyettes államtitkára el­mondta: Antall József Vac­lav Klaus cseh kormányfő­höz intézett levelében csak a korábbi cseh érdeklődésre fejtette ki Magyarország véleményét Szlovákia ET- tagságával kapcsolatban. Herman János hozzátette: úgy tűnik, hogy Václav Klaus tévesen ítéli meg An­tall József hozzá intézett levelét, ugyanis nem arról volt szó, hogy hazánk új ak­ciót kezdett volna, hanem arról, hogy — már Szlová­kia felvétele után — milyen lépéseket vár hazánk az ET- ajánlásaival kapcsolatban az új tagoktól. A magyar-román kap­csolatokról szólva Herman János elmondta, hogy ha­zánk a közelmúltban jegy­zéket intézett a román Kül- ügyminisztériumhoz, amelyben új határátkelőhe­lyek megnyitását szorgal­mazta. A magyar kormány szerint ugyanis a török ven­dégmunkások nyári átu­tazása olyan problémákat okoz, amelyek azonnali in­tézkedést tesznek szüksé­gessé. Budapest (MTI) — Ma­gyar indológusok társaságá­ban reggelizett szerdán Shanker Dayal Sharma indi­ai elnök, aki kedden érkezett háromnapos hivatalos láto­gatásra Magyarországra. A távoli ország államfőjét örömmel töltötte el, hogy hazánkban sok tudós szentel ügyeimet az indiai kultúrá­nak. A reggelit követően két mi­niszter tett látogatást az indiai elnök szálláshelyén a Béla ki­rály úti vendégházban. Első­ként Jeszenszky Géza külügy­miniszter kereste fel Shanker Dayal Sharmát rövid udvarias- sági vizitre, úgy is mint a ma­gyar diplomácia vezetője és úgy is mint a miniszterelnök képviselője. Jeszenszky Géza a beszélgetés elején átadta An­tall József levelét, amelyben a miniszterelnök összefoglalta gondolatait a magyar-indiai kapcsolat múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A magas rangú indiai vendég érdeklődön a magyar kormányfő egészségi állapota iránt és reményét fe­Budapest, Nyíregyháza (KM) — Az árumentés és a la­kosság kiegyensúlyozott el­látása érdekében a Csarnok- és Piaci Kereskedők Kamarája által, az áfatörvényben előírt nyugtaadási kötelezettség mi­att kezdeményezett demonst­rációs kényszerszabadságolási időszakra az önkormányzatok a piacokon, vásárcsarnokokon kívül a mezőgazdasági terme­lők számára alkalmi eláru­sítóhelyeket jelöltek ki. Erről adtak tájékoztatást a Föld­jezte ki, hogy az érvényes in­diai meghívással rendelkező miniszterelnök ellátogat or­szágába. Erről Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára tájékoztatta az újságírókat. A magyar külügyminiszter és az indiai elnök beszélge­tésén egyetértés volt a tekin­tetben, hogy a politikai kap­csolatok mellett a két ország gazdaságát összekötő szálak is fontos szerepet játszanak, mint ahogy igen nagy a jelentősége a tudományos együttműködés­nek is. Mindkét fél kifejtette: kölcsönösen érdeklődnek egy­más országa iránt. A két nép egymás iránti rokonszenvét az 1956-os magyar forradalom példája is bizonyította, amikor India síkra szállt a megtorlá­sok enyhítéséért, és azok közé az országok közé tartozott, amelyek az ENSZ-ben a ma­gyar kérdés kivizsgálását in­dítványozták. Egyetértett egy­mással az indiai elnök és a ma­gyar külügyminiszter abban is, hogy a demokrácia viszonyai között megszűntek azok a kor­látok, amelyek a két ország művelésügyi Minisztérium­ban. Mint körkérdésünk során megtudtuk, megyénkben más a helyzet, az igazi gond első­sorban a fővárosban lehet. (Az MTI közzé is tette a budapesti listát.) Többek között Nyír­egyházán sem kellett alkalmi elárusítóhelyeket kijelölni, mert a piacon, illetve a meg­szokott helyeken zavartalanul árusítanak a termelők és a ke­reskedők. Az persze az érem másik oldala, hogy a legtöb­együttműködését akadályoz­ták. Tanulmányozhatjuk egy­más tapasztalatait a tekintet­ben is, hogy a különböző val­lási, etnikai problémákat mi­ként kell kezelni. A külügyi tárca vezetőjét követően Kádár Béla külgaz­dasági miniszter kereste fel az indiai elnököt. A miniszter a beszélgetést követően el­mondta: az eszmecsere célja nem az volt, hogy konkrét üzleteket hozzanak létre, ha­nem az, hogy a jövőre tekintve felvázolják azokat a terüle­teket, amelyekkel az elmúlt évben háttérbe szorult ma­gyar-indiai együttműködés új életre kelthető. A miniszter szerint részben a két ország közötti közvetlen kapcsolatok erősítésével, rész­ben pedig az országok re­gionális kapcsolatrendszeré­vel lehet új lendületet adni a magyar és az indiai gazdaság együttműködésének. Vannak hagyományos terü­letek, amelyeken a két ország a jövőben is eredményesen tudna együttműködni, akár partnerországok piacán is. ben (ha ugyan nem mindenki) az APEH-hez benyújtották ké­relmüket, hogy mentesüljenek a számlaadás alól. A törvényes utat akarják járni, ezért már többen érdeklődtek a Búza téri piacon: van-e mód arra, hogy elektromos pénztárgépet hasz­nálhassanak. Keresik a megol­dást. Szabolcs-Szatmár-Beregben tehát nyugodtak lehetnek a vásárlók: van hol eladni és vásárolni, nincs sztrájk, illetve emiatt üres piacok. Megyénkben más a helyzet Nálunk nem sztrájkolnak a kereskedők a nyugtaadás miatt A gazdaságon van a fő hangsúly Budapest (ISB - D. Á.) — Az SZDSZ nem elégedett a parlament eddigi működé­sével — jelentette ki határo­zottan Kuncze Gábor. A párt parlamenti frakciójának ve­zetője szerint a törvényho­zásnak kiszámíthatónak kel­lene lenni, ami a kormány- koalíció többsége által meg­határozott Országgyűlésben nem áll fenn. Nem valósul meg az érdekképviseleti szervekkel való megfelelő egyeztetés, nem illeszkedik a jogalkotás az Európai Kö­zösségek rendszerébe, s nem készül el a törvények hatás- vizsgálatának az elemzése sem. A szabaddemokraták frak­cióelnöksége által tartott szerdai budapesti sajtótájé­koztatón először Hack Péter szögezte le, hogy nem feltét­lenül erény a parlament által meghozott nagymértékű tör- vénydömping. A statisztika szerint ugyan 48 új törvény készült, de ezek közül szá­mos csak formális aktus volt. A 22 valóban tárgyalást igénylő törvény közül az 5 legterjedelmesebb és leg­több vitát kiváltó a nyári szünet előtti utolsó napok­ban született. Hack szerint ezek a törvények (lakás és a három oktatási) a közeljö­vőben úgyis módosításra szorulnak. Gaál Gyula a gazdasági törvények meghozatalában különösen jellemző kapko­dásról, késlekedésről el­mondta, miközben a parla­ment sorozatban hozta az egyes szaktárcák által kidol­gozott pénzügyi alapokra vonatkozó törvényeket, a pénzügyminiszter már jelez­te: az államháztartás reform­jával összefüggésben újra kell szabályozni az alapok rendszerét. A mezőgazdasággal kap­csolatos törvények közül a kapkodás iskolapéldája a szövetkezeti törvény mó­dosítására tett viharos kísér­let. Miközben több nagy ál­lami vállalat járadékfizetési kötelezettségének elenge­déséről döntött a parlament, a vállalati válságkezelésre nem volt kormányzati kon­cepció. Kóródi Mária szerint a kapkodó törvénygyártás, a társadalmi és költségvetési hatások hibás kiszámítása mellett óriási felelősség ter­heli a parlamenti többséget azért, hogy ellehetetlenítette az Országgyűlés ellenőrző szerepét. Ezzel elősegítet­ték, hogy a végrehajtó ha­talom megfelelő alkotmá­nyos kontroll nélkül működ­jön. Kuncze Gábor frakciója álláspontját ismertetve kije­lentette: az év második felé­ben az SZDSZ a gazdasági törvényhozásra teszi a hang­súlyt. A vártnál nagyobb inf­láció miatt már szeptember­ben tárgyalni kell a nyugdíj- emelésről. Számos olyan alapvető törvény meghoza­talára szükség volna, ame­lyeket a kormány még be sem terjesztett az Ország- gyűlés elé. (Az 1992. évi vagyongazdálkodásról szóló beszámoló, az 1993. évi vagyonpolitikai irányelvek, az 1992. évi zárszámadás.) Horthy, a tengerész (3.) Tűzkeresztség vaskoronarenddel Az Erzherzog Friedrich gőzkorvett és iskolahajó Archív felvétel Budapest (MTI Press) — Nagybányai Horthy Miklós­ról a fiatalabb nemzedékek alig tudnak valamit. Pedig 1920. március 1-jétől 1944. október 15-éig kormányzó államfőként állt az ország élén. Horthyt, az Osztrák- Magyar Monarchia hadi­tengerészetének tisztjét, pa­rancsnokát még kevésbé is­merik. Holott 50 éves koráig a tenger és a flotta töltötte be egész valóját. Részleteket közlünk a Zrínyi Kiadó kö­zeljövőben megjelenő köny­véből. A pólai haditengerészeti parancsnokság 1915. május 23-án, délután 4 órakor ér­tesült a hadüzenetről. Haus tengernagy nyomban kiadta a parancsot, amit a vezérhajó árbocára felkúszó jelzőlobo­gó adott hírül: „Kazánokat felfűteni!” A hadműveletre úgyszól­ván az egész hajóhad kifutott, hogy Olaszország keleti part­ján, Velencétől Brindisiig szétlőjje a vasútvonalat, be­rendezéseit, hídjait. Ezen akarták az olaszok a frontra dobni a csapatokat. A sikeres, meglepő rajtaütés álmában érte az ellenséget, s így csak két héttel később indíthatták átütőnek tervezett offenzívá- jukat Görz irányában, s köz­ben a Monarchia hadvezető­ségének volt ideje átcsopor­tosítani erőit. Elsőként este 7 órakor a fel­derítő csoport hagyta el Pólát. Fél órával később Haus ten­gernagy átköltözött a Habs­burg csatahajóra, amely az egész hajóhad élén haladt. Nyolc órakor a csatahajók is kifutottak, velük a Sankt Georg páncélos cirkáló és a Novara csoport. A Habsburg mögött az Árpád és a Babenberg, nagy romboló és torpedónaszád kí­sérettel. Mögöttük az Erzher- zog-osztály csatahajói (három egység), majd a Viribus Uni- tis-osztály modem csatahajói következtek (három egység). A menetet a Zrínyi, a Radet­zky és az Erzherzog Ferdi­nand zárta. A hajók az olasz part előtt 25 mérfölddel szét­szóródtak s mindegyik ment az előre kijelölt célpontja felé. A Novara a támadás leg­északibb szárnyára került, Porto Corsinit kellett lőnie. Kíséretében volt a Scharf­schütze romboló és négy tor­pedónaszád. Hajnali 3 órakor értek Porto Corsini elé. Hor­thy itt parancsot adott a rom­bolónak, hogy farral hatoljon be abba az 1200 méter hosz- szú, 30 méter széles csatorná­ba, ahol búvámaszádok és torpedónaszádok jelenlétét sejtette. A műveletet a tenger­ről a Novara és a torpedó­naszádok fedezték. Már tíz perce hátrált a csa­tornában a romboló, amikor az olaszok felébredtek. „Ma ehe cosa volete?” — kiáltotta a Scharfschütze felé egy olasz katona a csatornát szegélyező lövészárokból („Ugyan mit akartok?”). Nowotny korvett­kapitány tüzet vezényelt, amit az olaszok viszonoztak. A romboló szétlőtte a jelzőál­lomást, az őrházakat, vámhá­zakat és lőtte a lövészárkokat. Hamarosan három olasz tü­zérüteg is bekapcsolódott a harcba. A romboló szorult helyzet­be került: a parti lövész­árokból puskatűz, 500 méter­ről géppuskatűz és 1000 mé­terről ágyútűz árasztotta el. De csodálatos módon, egyet­len találatot sem kapott, mindössze a mellette becsa­pódó lövedék légnyomása és a felszökő víz rántotta a ten­gerbe egyik tisztjét és két em­berét, akiket nyomban kiha­lásztak. Ezalatt a közeli lak­tanyából rohamosztag köze­ledett. A romboló géppuska- tüze lefektette őket, majd a Scharfschütze végre abba­hagyta a hátramenetet és a pa­rancsnok előre vezényelhette hajóját, hiszen feladatát — a jelzőállomás lerombolását — teljesítette. Még ez előtt kapcsolódott be a harcba a Novara, amely a laktanyát, a lőszerraktárakat és az ütegeket lőtte. Az olasz tüzérség hamar észrevette a nagy hajót, és tüzét a Scharf- schützéről áttette a Novarára és a körülötte lövöldöző tor­pedónaszádokra. Az olaszok itt sikeresebbek voltak. Egy lövedék eltalálta a 80 T tor­pedónaszád tiszti étkezdéjét és a hajótestet a vízvonal alatt. A léket sikerült eltömí­teni. A gránát egy tengerész­nek letépte a jobb alsó karját. A Novara szintén kapott találatokat. Elesett a torpedó­tiszt és négy tengerész, köz­tük a magyar Szemere An­tal. Hárman súlyosan, heten könnyebben sebesültek, köz­tük a manővertiszt, Dürrigl Róbert fregatthadnagy. Az olasz emberveszteség ennek húszszorosa volt. Horthy hajnali 4 óra 50 perckor parancsot adott a tü­zelés beszüntetésére, majd három torpedónaszádjával megindult először Trieszt fe­lé, de a menet közben kapott parancsra irányt változta­tott és visszatért Pólába. A Scharfschützét már korábban útnak indította a sérült torpe­dónaszáddal, hogy mielőbb hazaérkezzenek. Bár nem tartozik szorosan Hrothy akciójához, megem­lítjük, hogy hajnalban a Tatra és a Csepel rombolók talál­koztak két olasz rombolóval, s közülük az egyiket, a Turbi- net tűzharcban elsüllyesztet­ték. Az olasz romboló halált megvető bátorsággal, utolsó pillanatig harcolt, de a túlerő legyőzte. Parancsnoka Bian- chi korvettkapitány volt. Az olasz hajóhad csak ekkor, reggelre ébredt föl, de már hiába futott ki... A Novara — és Horthy — ezen a napon esett át a tűz­keresztségen, ekkor érték a hajó személyzetét az első veszteségek. A Novarának már voltak halottai. A gyorscirkálók, miután a megadott helyen találkoztak, egyenletes, 25 mérföldes se­bességgel haladtak Cattaro felé. Elöl a leglassúbb Saida, hogy hozzá igazodjanak, mö­götte a Helgoland s a menetet utóvédként a vezérhajó, a Nő- vara zárta. Ezen a sebességen akkor sem változtattak, amikor vet­ték a Csepel rádiójelentését a felbukkant ellenségről (brit cirkálókról és olasz rombo­lókról), majd 7 óra 20-kor az egyik vízirepülőgép tájékoz­tatását. Kisvártatva két re­pülőgép támadását kellett el­hárítaniuk. Horthy 8 óra 6 perckor arcvonalba, alakzatba rendezte hajóit. A már említett rombolók is­mét megtámadták cirkálóin­kat, de azok lőtávolon kívülre űzték őket. Ezek többé nem avatkoztak a csatába. Horthy Miklós sorhajóka­pitányt az ellenség előtt tanú­sított kiválóan vitéz és ered­ményes magatartásáért a ha- diékítményes 3. osztályú vas­koronarenddel tüntették ki. Következik: Össztűz a No­varára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents