Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-21 / 168. szám

TÚL A MEGYEN Kelet-Magyarország 9 1993. július 21., szerda A fejlődés lehetőségei A felsőoktatási törvény hatálya a nem állami intézményekre is kiterjed A vállalt felelősség Amerikai segítség Nyíregyháza (MTI) — Több szakmai program fe­jeződött be, illetve kezdő­dik el ezekben a hetekben amerikai közreműködéssel a magyar mezőgazdaság­ban — adott tájékoztatást kedden a VOCA, az Ön­kéntes Tengerentúli Coope- ratív Segélyszervezet mun­katársa, Gál Anikó. A VOCA-t, amely 1990 óta tevékenykedik hazánkban, az amerikai szövetkezetek hozták létre, annak érdeké­ben, hogy szakmai támo­gatást adjanak a külföldi gazdálkodóknak és szövet- kezteknek. Budapesti iro­dáját tavaly év elején nyi­totta meg. Az elmúlt három évben több tucat munka- programban vettek részt ha­zánkban a VOCA szakértői. A jelenleg folyó munká­ról a magyar iroda munka­társa elmondta: a napokban fejeződött be többek között Répcelakon a Rábamenti Állami Gazdaságban az a jelentős sertéstenyésztési projekt, amelynek során a magyar módszerről mon­dott véleményt egy USA- beli szakértő. Ennek lénye­ge: alapvetően megfelelőek a tenyésztési körülmények, ám a technológia néhány részterületén lehet még ja­vítani a kedvezőbb ered­mények elérése érdekében. Ezek többek között: a takar­mányösszetétel megváltoz­tatása, a luxusetetés meg­szüntetése, a mesterséges megtermékenyítés helyett ismét a természetes pároz- tatás alkalmazása az alom­szám növeléséért. Az elhul- lási arányszámmal igen elé­gedett volt az amerikai ta­nácsadó, mivel ez kedve­zőbb értékeket mutatott az amerikaiaknál. Budapest (ISB - D. Á.) — A négyes oktatási törvény­csomagból a szakképzési és a közoktatási törvény párhu­zamos parlamenti tárgyalá­sa és elfogadása mellett a fel­sőoktatási és az akadémiai törvénytervezettel nem tud­ta a T. Ház ugyanezt meg­tenni. A nyári szünet előtt ugyan egyszerre tárgyalták a sok szempontból összefüg­gő két törvénytervezetet, de elfogadni már csak a felső- oktatási törvényt tudták. A törvény jelentőségét az is adja, hogy ez az első magyar Felsőoktatási Törvény. Közel hároméves előkészítő munká­val — hazai és külföldi szak­értők széles körének bevoná­sával — a Király Tibor vezette 31 tagú törvény-előkészítő bi­zottság közreműködésével ké­szült. A tervezetet három alkalom­mal — 1991. elején és 1992. elején és közepén — köz­zétették a Magyar Felsőokta­Nyíregyháza (KM - K. É) — Hazai, magyar magánbe­fektetők elsősorban szabol­csiak vagy szabolcsi illetősé­gűek lettek a Szabolcs Me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat fele vagyo­nának tulajdonosai — dőlt el a pályázat második fordu­lóján tegnap Nyíregyházán. A vállalat 15 vagyontár­gyából 9 talált gazdára, közöt­tük termelési társaságok il­letve a vállalat dolgozóiból alakult csoportosulások is vannak. Amint a pályázatot értékelő tás című lapban. így aki akart, annak módja volt a javaslatról véleményt mondani. A törvény hatálya kiterjed az állami, egyházi, magán és alapítványi felsőoktatás egé­szére. Készítői szándéka sze­rint — a tanítás, a tanulás és a tudományművelés szabadsá­gára és az intézményi autonó­miára épít, szigorú szakmai követelményekkel garantálva a képzés minőségét. A doktori képzés, valamint a doktori fo­kozatadás, valamint a habilitá- ciós és magántanári intézmény bevezetésével egyrészt az egyetemek tudományos arcu­latának, másrészt autonóm fej­lődésének lehetőségét bővíti. Bakos István, a minisztéri­um főosztályvezetője hangsú­lyozza: a törvény új alapokra helyezi a felsőoktatás finan­szírozását a hallgatólétszám és a képzés jellegének alapján számított képzési előirányzat, valamint a pályázati úton meg­szerezhető fejlesztési és kuta­tási költségek révén. Az új fi­bizottság közléséből kiderül, a fennmaradó vagyontárgyakra — közöttük két nagyobbra és kisebb raktárakra — zárolt ha­táridőn belül újabb pályázatot írnak ki. A pályázat végeredményét, a tulajdonosok nevét pénteken hirdetik ki, s ekkor tesznek szerződési ajánlatokat a leen­dő új gazdáknak is. A vállalat körül zajló huzavonákról és perekről feltett kérdésünkre a pályázatokat elbíráló bizottság vezetője közölte, azok gazda­sági jellegű perek, melyek sze­rinte a vállalat privatizációját nem érintik. nanszírozási rendszer egyik eleme az állami felsőoktatási intézményekben is a tandíj. A minisztérium felhívja a figyel­met a kompenzációkra, a tan­díjkedvezményekre, sőt a tan­díjmentesség lehetőségére. A törvény két új intézményt létesít. Az irányítás társadal­masítását a Felsőoktatási és Tudományos Tanács szolgál­ja, amely egyharmad arányban a kormányzat, egyharmad arányban a felsőoktatás, egy­harmad arányban pedig a szakmai kamarák és a poten­ciális alkalmazói szféra képvi­selőiből áll. Alapvető feladata a felsőoktatás tervezése és szervezése. A másik testület az Orszá­gos Akkreditációs Bizottság, amely az intézmények prog­ramjait minősíti. Á törvény hatályba lépésével már 1993. szeptember 1-jétől ennek je­gyében folyik az oktatás, de a finanszírozás tekintetében az egység csak 1995-től valósul­hat meg. Vizsgálat Budapest (MTI) — A Mi­niszterelnöki Sajtóiroda tájé­koztatása szerint Antall József miniszterelnök hétfőn, kedden és szerdán néhány órás, esedé­kes orvosi vizsgálat, illetve kezelés alatt áll. Emellett na­ponta több órát hivatalában is tölt. Az orvosi vizsgálatok időpontja miatt július 19-én írásban juttatta el beszédét a nagykövetek értekezlete részt­vevőihez. Július 20-án a ma­gyarországi látogatáson tar­tózkodó indiai köztársasági el­nököt levélben üdvözölte. A protokolláris jellegű találko­zókon nem vett részt, e vonat­kozásban a külügyminiszter helyettesítette, mint a minisz­terelnök állandó helyettese. Budapest (ISB - R. S.) — Az Országgyűlés elmúlt há­rom évében kilenc alkalom­mal nem fogadták el a hon­atyák a privatizációs minisz­ter interpellációs válaszát. A kilenc „nem” kapcsán meg­említhető például a növény­olajipar, a miskolci vendég­látó, a békéscsabai konzerv­gyár, a Volán-TEFU vagy a nyíregyházi dohányfermen­táló privatizációs esete, s ide sorolható Körösi Imre, a volt MDF-frakciótag híres-hír­hedt általános privatizációs kérdésekkel foglalkozó in­terpellációja is. Az interpel­lációk során legtöbbször le­szavazott Szabó Tamást a történések okairól és ezzel kapcsolatos véleményéről kérdeztük. Szabó Tamás megállapí­tása: meggyőződésem, ami­kor a kormány javaslatára tavaly ősszel a parlament megváltoztatta a privatizá­ció jogi és intézményi rend­szerét, alapvető fordulat kö­vetkezett be a hazai tulaj­donosváltásban. A privatizá­ciós csomag elfogadása egy­részt a spontán privatizáció káros hatásait orvosolja, másrészt a törvények a tőke- befektetést, a hatékonysá­got, a versenyt, a hazai tulaj­donszerzést és a nyilvános­ságot helyezték előtérbe. A miniszter szerint a privatizá­ció varázsszó, ezért minden­ki, akinek politikai mon­danivalója van a mai gaz­daság és társadalmi változá­sokról, a privatizációs folya­mat minősítésén keresztül teszi ezt. A másik ok az — hallhat­tuk a tárca nélküli minisztert —, hogy a privatizáció rend­kívül sok érdek ütközőpont­jává vált. Az önkormányza­tok, a dolgozók, az ÁVU és a vállalati vezetők mind­mind részt vesznek benne, s megpróbálják érvényesíteni akaratukat. Természetes te­hát, hogy a privatizáció az érdeklődés homlokterébe került, s az is, hogy a poli­tikai csatározások színterévé vált. Mutatja ezt az is, hogy az érdekeket megjelenítő politikusok, képviselők igen gyakran szólalnak fel priva­tizációs ügyekben. A miniszter határozott vé­leménye: a privatizáció túl­politizált volta káros a ma­gyar gazdaságra nézve. Elbi­zonytalanítja a hazai és a külföldi befektetőket, vala­mint a privatizációt vezény­lő bürokráciát és a döntésho­zókat is. Ezt csak részben tudják ellensúlyozni a rend­kívül sikeres privatizációk — hallhattuk a minisztert, aki így folytatta: a privatizá­ció túlpolitizáltsága lénye­gében a magánosítás ellen hangolja az embereket. Az Állami Vagyonügynökség tevékenységével összefüg­gésben a miniszter elismeri: hiba nélkül nem lehet priva­tizálni, de a kritizált ügyek zöme akkor keletkezett, amikor még nem voltak tapasztalatai az ÁVÜ-nek, s amikor még nem volt áta­lakulási és vagyonvédelmi törvény sem. Szabó Tamás véleménye: nem állítom, hogy azóta minden privati­zációs ügylet mintaszerűen történik, de kétségtelen, az ÁVÜ sokkal jobban végzi a dolgát, és keményebben el­lenőrzi a folyamatokat. Szabó Tamás végül kije­lentette: nyugodtan néz a jövő elé, s vállalja a priva­tizáció terhét és az ezzel kapcsolatos politikai felelős­séget. Nem vállalja viszont azokat a bűnöket, amelyeket ’88 és ’89-ben egy rossz tör­vényi rend árnyékában a spontán privatizáció során követtek el. Félig már eladták a gabonaforgalmit A flotta huszárainál Horthy Miklós sorhajózászlós, 1893 Archív felvétel Budapest (MTI Press) — Nagybányai Horthy Miklós­ról a fiatalabb nemzedékek alig tudnak valamit. Pedig 1920. március 1-jétől 1944. október 15-éig kormányzó államfőként állt az ország élén. Horthyt, az Osztrák Magyar Monarchia hadi­tengerészetének tisztjét, pa­rancsnokát még kevésbé is­merik. Holott 50 éves koráig a tenger és a flotta töltötte be egész valóját. Részleteket közlünk a Zrínyi Kiadó kö­zeljövőben megjelenő köny­véből. Horthy Miklóst, aki a rang­létrán haladva 1901. január 1-jével I. osztályú sorhajó­hadnaggyá (százados) lépett elő, váratlanul érte és meglep­te az új beosztás, amelyet fel­jebbvalói szántak neki. Fela­data a haditengerészet költ­ségvetésének magyarra fordí­tása volt. Ugyanekkor kine­vezték a magyar, valamint az osztrák parlament delegációi mellé tolmácsnak. A parlamentenként 60 tagú bizottság felváltva ülésezett Bécsben és Budapesten. Azt kellett eldönteniük, hogy a közös költségekhez hány szá­zalékkal járuljon Ausztria, il­letve Magyarország. A hadi­tengerészeti költségvetés tár­gyalásán a felszólalásokat kellett tolmácsolni, átültetni magyarról németre, németről magyarra. Nem volt könnyű dolga, de végül is sikerrel ol­dotta meg a feladatát. A dele­gációkban azonban alkalma nyílt arra, hogy betekintsen a politikai kulisszák mögé. Kö­zelről láthatta a különböző ér­dekek összeütközését, az ér­dekellentétek kiegyenlítését célzó művéleteket, sőt, bizo­nyos fondorlatokat. Mindazt, amitől az igazi tiszt gondol­kodásmódja távol állt. A delegációk üléseinek be­fejeztével sorhajódhadnagyi megbízatása véget ért. Sza­badságot kapott, Kenderesről később elutazott nővéréhez Miskolcra. És most átadjuk a szót Horthynak. „...a pályaudvaron az ottani huszároknál szolgáló sógo­rom azzal fogadott, hogy a nővérem Budapestre utazott, ő maga pedig régi barátaihoz készül látogatóba és a meghí­vásról már nem mondhat le. Menjek hát egyszerűen vele. Azt hittem, hogy csak dél­utáni látogatásról beszél és beleegyeztem. Nagyot cso­dálkoztam, amikor az állomá­son négyes fogat várt bennün­ket. Ez hosszabb útra vallott és azt jelentette, hogy majd az éjszakát is Hejőbábán töltöm, az előttem még ismeretlen vendéglátóim házánál. Bi­zony, kissé feszélyezett a helyzet és úgy éreztem, mint­ha a házigazda, a felesége és ennek elragadó húga minden szívességük mellett sem tud­nák eltitkolni csodálkozásu­kat afelett, hogy ugyan mi­ként is került ide ez a vadide­gen tengerésztiszt. Szerényte­len betoppanásomért bocsá­natot kértem, de hallani sem akartak mentegetőzéseimről és végül is oly kitűnően érez­tem magam, hogy nagy öröm­mel fogadtam el a tartóztatást és három boldog napot töltöt­tem Hejőbábán...” A hejőbábai háziasszony, Melczemé húgát jószási Purgly Magdának hívták. A tengerésztiszt és Purgly Mag­da találkozásából szerelem, majd házasság lett. Nagy­bányai Horthy Miklós I. osz­tályú sorhajóhadnagy 1901. július 22-én, a menyasszony névnapján, Aradon házassá­got kötött Purgly Magdával, majd elutazott nászúira a Semmeringre. Ezután ifjú fe­leségével Pólába költözött. A flotta fő hadikikötőjének vá­rosában azonban nem találtak megfelelő lakást. Ezért, első gyermekük — Magdolna, 1902. június 5-i — születése után saját kertes házat épít­tetett, ahonnan szép kilátás nyílt a tengerre. Itt születtek azután gyermekei: Paula, 1903. augusztus 11-én, Ist­ván, 1904. december 9-én és Miklós, 1906. február 14-én. 1902-ben kinevezték a tor- pedóflottilához csoportveze­tőnek. Előképzettsége és be­hajózási torpedónaszádokra szinte predesztinálták arra, hogy ebben az új fegyverben: a flotta „huszárságánál” fej­lessze ki képességeit. A torpedó akkoriban vi­szonylag új fegyver volt. A szolgálat a torpedók kilövésé­re kifejlesztett kicsi, de gyors, minden kényelmet nélkülöző torpedónaszádokon kemény volt. Különösen a kisebbe­ken, ahol például, menet köz­ben, a kormányos a tiszti he­lyiség asztalán állt és már kö­zepes hullámverésnél is csu­rom vizes lett minden. Télen rendkívüli fizikai megpróbál­tatásoknak tette ki magát a személyzet. A fiatal tisztek legtöbbje — Horthy is — kí­vánta a fizikai erőpróbát je­lentő szolgálatot a torpedó­naszádokon (nem véletlen, hogy a világháború búvárha- jóstisztjei torpedónaszádok­ról kerültek a tengeralattjá­rókra), a haditengerészet ve­zetősége azonban óvatosan válogatott a jelentkezők kö­zött. Csak olyanokat rakott naszádra, akikről feltehető volt, hogy úgynevezett „pa- rancsnokihíd-idegekkel” ren­delkeznek. És kétszeresen fontos a jó ideg a nagy sebes­séggel, fürgén mozgó kis tor­pedónaszádokon, mert a na­szádok harci rendeltetése az, hogy a csatahajó- vagy cirká­lóköteléket védő egységek nyomdokvonalának áttörésé­vel a legnagyobb sebességgel száguldjanak a kiszemelt el­lenséges hajó felé, azt ameny- nyire lehet megközelítsék, és akár a leghevesebb ellenséges tűzben is pontosan célozva, néhány száz méterről kilőjék torpedóikat. Mindehhez természetesen biztos manőverezőképesség, fölényesen nyugodt idegrend­szer, hidegvér, halált megvető bátorság, biztos szemmérték, óriási gyakorlat, a gép és a kormány kezelésében mesteri tudás szükséges. A torpedó­szolgálat tehát nemcsak ke­mény, de veszedelmes is volt... Következik: Tűzkeresztség vaskoronarenddel Horthy, a tengerész (2.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents