Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

KULTÚRA Dráma Klapka tábornokról Komárom (MTI) — Könyv jelent meg Klapka György honvédtábornokról, és hamarosan a színpadon is fölidézik az 1848/49-es for­radalom és szabadságharc kiemelkedő alakját. A könyv szerzője Szénássy Zoltán észak-komáromi helytörté­nész és irodalmár. A képek­kel és rajzokkal illusztrált kötet korabeli dokumen­tumokra támaszkodva mu­tatja be a komáromi vár egy­kori hős védőjét. Egy róla szóló színmű megírására az észak-komáromi Jókai Szín­ház, a Jókai Alapítvány és a Klapka György Alapítvány hirdetett közös pályázatot, amelyre nyolc alkotó küldte be színpadi művét. A zsűri első díjat nem adott ki; a má­sodik díjat Mészáros László pozsonyi írónak ítélte oda A mi hősünk című pályamű­véért. Az észak-komáromi Bástya Színház ennek a drá­mának a bemutatásával kez­di meg az idei nyári sza­badtéri játékokat, július 16- án, 17-én és 18-án. Nemzetközi gitárfesztivál Budapest (MTI) — Ti­zenöt országból több mint százhúsz gitárművész rész­vételével rendezik meg a XI. esztergomi nemzetközi gi­tárfesztivált augusztus 6. és 18. között. A háromfordulós verse­nyen az európai gitárosok mellett több tengerentúli versenyző is szerepel. A művésztalálkozót első ízben szervezi az 1992-ben életre hívott Szendrey-Karper László Nemzetközi Gitár­fesztivál Alapítvány, amely méltóképpen kívánja foly­tatni névadója tevékenysé­gét — hangzott el a feszti­vált beharangozó sajtótájé­koztatón, a Fészek Klubban. A szervezők elmondták: éppen húsz esztendeje an­nak, hogy Szendrey-Karper László útjára indította az azóta már jelentős nemzet­közi ranggal bíró fesztivált. Az eltelt két évtized alatt kiemelkedő eseménnyé vált az esztergomi találkozó, s ennek köszönhetően évről évre visszatérő vendégekkel dicsekedhet. A fesztiválnak emellett egyenrangú felada­ta a fiatal tehetségek felfe­dezése is. A gitárművészek verse­nyén túl mesterkurzust és szemináriumot is tartanak. Madarász Iván zeneszerző erre az alkalomra írott művét ősbemutatón szólaltatja meg a gitárfesztivál zenekara. A előadók Esztergomon kívül koncertet adnak többek kö­zött Budapesten, Tatán, Hat­vanban és Komáromban is. Agai Karola, az alapít­vány kuratóriumának elnöke végezetül sajnálattal szólt arról, hogy mind ez ideig nincs gitárművészképzés a Zeneakadémián, s e hang­szer szerelmesei külföldi konzervatóriumokban tanul­nak. Snetberger Ferenc (Trio Stendhal) klasszikus akusztikus gitáron játszik Szekeres Tibor felvétele Kolozsvári magyar iskolák Bukarest (MTI) — Az RMDSZ tájékoztatójának közlése szerint újabb ve­szély fenyegeti a kolozsvári magyar tannyelvű oktatási intézményeket. Tavaly ro­mán tannyelvű osztályokat próbáltak becsempészni a három magyar tannyelvű középiskolába, ezzel elindí­tani a vegyes oktatás folya­matát. Miután ezt sikerült megakadályozni, idén új kí­sérlettel kell szembenéznie a város magyar középiskolái­nak. Épülethiány címén az egyetem közgazdasági fa­kultását akarják beköltöztet­ni a város gimnáziumaiba, köztük a Báthory, illetve a Brossai líceumba. Az előb­biről már letettek ugyan a javaslat támogatói, de a Brassai gimnáziumhoz ra­gaszkodnak. Grigore Zanc prefektust eddig nem sikerült meg­győzni arról, hogy miért el­képzelhetetlen egyazon épü­letben elemisták, gimnazis­ták és egyetemi hallgatók egyidejű jelenléte. A prefek­tus érvelése szerint nem et­nikai ügyről van szó, a ro­mán tannyelvű líceumok hozzájárultak egy-két év­folyam befogadásához. Gheorghe Funar polgár- mester egyenesen azt java­solja, hogy a magyarokat la- koltassák ki a Brassai gim­názium épületéből, és az egészet adják át a közgazda- sági fakultásnak. Törvény — nyolcszáz módosítással A PSZ az értékelését még csak a jogszabály szellemével kapcsolatban tudja megtenni Miattuk, értük, róluk... törvénnyel és módosításokkal — felelősséggel Harasztosi Pál felvétele Budapest (MTI) — Még meg sem száradt a tinta a parlament által a napokban elfogadott közoktatási tör­vényen, feltehetően több passzusa máris módosításra szorul — vélekedett Szöllősi Istvánná, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára múlt heti sajtótájékoztató­ján. A PSZ országos vezető testületének értékelését is­mertetve kijelentette: felemás törvény született, s ha annak jó és rossz oldalát a mérleg két serpenyőjébe tennénk, az min­den bizonnyal a rossz felé bil­lenne el. Ingyenes oktatás — miből? Kijelentette: értékelésüket még csak a törvény szellemé­vel kapcsolatban tudják meg­tenni, mivel a tervezethez beérkezett 800 módosító in­dítvány miatt, nagy valószí­nűség szerint jelenleg még maga Mádl Ferenc miniszter sem tudja, hogyan is alakult a törvény végleges szövege. A törvény egyetlen pozitívuma­ként említette a főtitkárasz- szony, hogy kimondja az ok­tatás ingyenességét. Ennél is látnak azonban egy aggályos pontot, nevezetesen, hogy az állami költségvetés hiánya soha nem látott mére­teket öltött, s jövőre várhatóan még nagyobb lesz. Kérdés te­hát, hogy milyen pénzből biz­tosítja a kormány az ingyenes oktatást? Tízosztályos alapképzés Fenntartásokkal fogadja a PSZ a 10 osztályos alapképzés 1996-tól történő teljes körű bevezetését, már csak azért is, mert még nem tudni, mit kell majd tanítani a következő tan­évben a 9. és a 10. osztályban. Az érdekekképviselet ma is azt a nézetet vallja, hogy meg kell őrizni a 8 osztályos isko­laszerkezetet, hiszen arról be­bizonyosodott, hogy működő­képes. Hiányolják a törvény­ből a pedagógusok speciális jogállására vonatkozó részt, annál is inkább, mert ez ma mindössze kormányrendelet szintjén szabályozott — hang­zott el. ROK-szobor kemény talapzaton Gondot látnak a világnézeti semlegesség garantálásával kapcsolatban is, mivel a PSZ álláspontja szerint az állami, önkormányzati iskolákban még fakultáció szintjén sem kaphat helyet a vallásoktatás. Szöllősiné megjegyezte: bár a törvény csak szakaszosan lép hatályba, azok a pontok, ame­lyek a kemény, centrális irá­nyítást biztosítják, már idén szeptembertől életbe lépnek, így például a regionális okta­tási központok (ROK) szobra kemény talapzaton áll, és szeptembertől pompázni fog a közoktatás felett. Végezetül Kálmán Attila művelődési minisztériumi ál­lamtitkár szavaira utalva Szöl­lősiné kijelentette: a pedagó­gusok most kanalanként ve­szik próba alá a pudingot, és apránként vizsgálják, le tud- ják-c nyelni. Megyénk a „Jelcin dossziédban Ki lehetett valójában a Petii nevű BM főosztályvezető vagy Lopi őrnagy, aki nem menekült el? Balogh László Rohod — Országos érdek­lődést váltott ki Jelcin orosz elnöknek az a gesztusa, hogy 1992. november 11-i buda­pesti látogatása idején mega­jándékozott bennünket az egykori szovjet irattárakban őrzött eredeti 1956-os doku­mentumok egy részével. Ezek a dokumentumok azó­ta „A Jelcin dosszié”. Szov­jet dokumentumok 1956-ról (Bp. 1993.) címmel nyom­tatásban is megjelentek. Ahogy a kezembe került, én is belelapoztam a kis kötetbe, és — önmagámmal kerültem volna ellentétbe, ha nem így történik — minden oldalán megyénk településneveit ke­restem. De csupán a Záhony, Nyírbátor és Nyíregyháza ne­vekkel találkoztam a 242 olda­las könyvecskében. Zavaros mondat megyénkről Ám, ez a szerénynek tűnő adalék is gazdag: felvet prob­lémákat, közöl nyilvánvaló tévedéseket, és homályban hagy neveket. Az első, té­vedésekkel terhelt adalék an­nak a Szerov-nák. az 1956. ok­tóber 29-ei, Mikojan-hoz és Szuszlov-hoz címzett jelen­tésében található, aki 1956 ok­tóberében és novemberében az állambiztonsági szervek mű­ködését irányította Magyar- országon. Megyénkre vonat­kozó egymondatos zavaros adaléka a következő: „Sza­bolcs városból a BM megyei főosztálya (40 munkatárs) át­ment Romániába") (Jd. 63.). A másik adalék Andropov budapesti szovjet nagykövet 1956. október 30-án kelt rövid jelentésében tűnik föl. A szovjet nagykövet cáfolata A nagykövet itt arról ad szá­mot, hogy Nagy Imre meg­bízásából felkereste a szovjet követséget Horváth Imre kül­ügyminiszter amiatt, hogy „...jelentős szovjet fegyveres erők lépték át a magyar határt Záhony, Debrecen, valamint Nyíregyháza térségében, és folytatják előrenyomulásukat magyar területen” (Jd. 67-68). Andropov jelentésében termé­szetesen tagadja ezt a tényt, ír­ván a hírekről, hogy „... azok nem felelnek meg a valóság­nak” (Jd. 68). A legrészletesebb megyénk­re vonatkozó dokumentum az a jelentés, amit Sztarovojtov határőr ezredes írt 1956. ok­tóber 31-én. Ez a kötetben mintegy négy nyomtatott ol­dalra rúg, és helyesbíti, ér­telmezi Szeröv előrébb már idézett zavaros jelentését. Tu­lajdonképpen beszélgetésnek mondott kihallgatási jegyző­könyv ez a dokumentum abból az alkalomból, hogy a nyír­egyházi, október 27-ei véreng­zések után a BM megyei főosztályvezetője néhány tár­sával és családjaikkal előbb Nyírbátorba, majd onnan öt gépkocsin szovjet területre menekült 1956. október 28-án. Noha tanulságos az egész szö­veg, most csupán néhány adalékot idézek belőle: „A beszélgetésen részt vet­tek: Víg őrnagy, megyei főosz­tályvezető, Branovics száza­dos, a megyei főosztályvezető államvédelmi helyettese, a BM megyei párttitkára, valamint négy operatív tiszt” (Jd. 76). „Víg őrnagy és a többi elv­társ a továbbiakban a Szabolcs megyében és Nyíregyházán történtekről számolt be” (Jd. 78.) Noha az álhírektől sem mentes beszámoló nagyon ta­nulságos, itt mégsem ismer­tetem, minthogy az érdeklődő megtalálhatja az idézett kötet 70-80. oldalain. Két azonosítatlan név Izgató viszont két, a kötet­ben szereplő olyan név, ame­lyet a szerkesztők nem tudtak azonosítani. Az egyik Petii és viselője a nyíregyházi BM megyei főosztályvezetőjének az a helyettese, aki nem me­nekült el, és azzal volt megbíz­va, hogy a BM megyei iratait elrejtse. A másik Lopi őrnagy neve, aki a nyírbátori határ­őrosztag osztagparancsnoka volt. ő ajánlotta Víg őrnagy­nak, hogy szovjet területre meneküljenek. E két név nyil­vánvalóan elírásból keletke­zett. Mint nyelvészkutató, nem találom lehetetlennek, hogy a torzulás a latinbetűs forma cirillbetűsre történt át­írásából adódik, s így a Petii név mögött valami Réti-féle, a Lopi név mögött pedig valami Lányi-féle magyar nevet ke­reshetünk. Persze más elgon­dolás is lehetséges! Öltöztetés Mária-szobrok Fehérváron Székesfehérvár (MTI) — Öltöztetős Mária-szobrokból — a liturgikus időszaknak megfelelő színű ruhákba öl­töztetett Madonna-alakokból — nyílt kiállítás a múlt hét végén a székesfehérvári Feke­te Sas Patikamúzeumban. Az augusztus 2-ig látható tárlaton bemutatott szobrokat Szilágyi Julis textiltervező gyűjtötte, Szőnyi Zsuzsa res­taurálta, a rajtuk levő ruhákat Sárvári Katalin és Szilágyi Júlia varrta. A szobrok közül kettő eredetét biztosan ismerik a rendezők: egy Máriazellről, egy pedig Andocsról szár­mazik. A népi vallásosság sajátos, a középkorból származó kife­jezésmódjaként Európa szá­mos templomában, a búcsú­járóhelyeken, a kápolnákban a Mária-szobrokat a liturgikus időszaknak megfelelő ruhákba öltöztetik. Magyarországon ez a szokás a barokk korban ter­jedt el. A Mária-szobrok öltöztetése egyben közösségi rítus is, a szokás ápolásában ugyanis nagy szerepük volt, sok helyen még van jelenleg is a rózsa- füzér társulatoknak, a búcsú­járáson részt vevőknek. A ru­hákat általában a hívek ké­szítették, s azokat a kegy­templom sekrestyéjében őriz­ték. A nagy egyházi ünnepeken mindig az egyházi előírá­soknak megfelelő színű palás­tot adták a szoborra: advent­ben lilát, karácsonykor fehéret és kéket, húsvétkor, pün­kösdkor pirosat, év közben pe­dig zöldet 12. Kelet-Magyarorszag

Next

/
Thumbnails
Contents