Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-14 / 162. szám

CSUPA ÉRDEKES Eltitkolt merényletek Mi a közös Lenin, Sztálin, Hruscsov, Andropov és Gor­bacsov pártvezetői múltjá­ban, azon tűi, hogy egy bizo­nyos korban az ő nevükkel jegyezték a szovjet politi­kát? Az a meglepő tény, hogy mindegyiküket leg­alább egyszer megkísérelték eltenni láb alól. Kivétel csu­pán Csernyenko volt, vele a halál végzett, meglehetősen hamar. E kísérletek némelyi­kéről tudott a világ, de most először olvashatunk arról, hogy a Kreml uraival hány­szor akartak végezni az elmúlt hét évtized során. Mihail Rugyenko — egyébiránt informatikával foglalkozó szakember — dokumentumok és tanúval­lomások alapján írta meg könyvét e témában. Kimu­tatta például, hogy Lenin ellen négyszer kíséreltek meg merényletet, az eddig elismert kettővel szemben, Fanny Kaplan 1918 augusz­tusában Leninre leadott lövései voltaképpen a titkos- rendőrség valamelyik tagjá­tól származtak, a merénylő szerepeltetése csak csel volt. Sztálin ellen két gyilkossági kísérletet is terveztek, mind­kettő a háború idején történt. 1942 november 6-án éjszaka a Vörös Hadsereg egyik tisztje — Dmitrijev — rálőtt Sztálin autójára. A genera­lisszimusz azonban nem ült a lefüggönyzött kocsiban. A merénylő további sorsa is­meretlen... Érdekes, hogy a követke­ző kísérletet is a novemberi díszszemlére időzítették, 1943-ban. Ezt azonban a németek szervezték. Egy uk­rán származású hadifogoly, akinek a szüleit Sztálin kivé­geztette, vállalta a megbí­zást, egy orosz nő köz­reműködésével kellett volna eljutnia a Vörös térre. De már az átdobástól figyelték, minthogy a felkészítésről is „köpött” valaki. Hruscsovra 1959 augusz­tusában, kedvenc pihenőhe­lyén, Picundán emelt kést valaki, amikor a lezárt stran­don fürdött. Brezsnyevről így ír a könyv szerzője: „Többször is meg akarták ölni, de csak egyet tudok bi­zonyítani, 1969-ben, Ilijev rálőtt a kocsira, amelyben a főtitkárt sejtette.” A merény­lő él, és elismerést követel a mai orosz kormánytól... Andropovról az derül ki, hogy személyes bosszúból tört az életére Solohov bel­ügyminiszter felesége. A hölgy azonban rosszul cél­zott, „csak” a veséjét találta el. Ám végül is ez a pisztoly­lövedék siettette a halálát. A Vörös tér egy további látvá­nyos gyilkosságnak is hely­színe lehetett volna: 1987 május 1-jén már Gorbacsov volt a célpont. A grúz merénylő azonban pontatlan volt. Három évvel később, 1990 november 7-én, ugyan­csak a Kreml előtt, két lövést adott le valaki. Vélhetően az utolsó merényletkísérletként a már bomló birodalomban. Kézikönyv kezdő raboknak Mérnökök, menedzserek, politikusok! Elkészült az a könyv, amelyre előbb-utóbb mindnyájatoknak szüksége lehet. — így jelentette be a La Repubblica az olasz kíjnyvpiac kétségkívül leg­meglepőbb újdonságát. A „Kézikönyv kezdő rabok­nak” informál, felkészít, ta­nácsot ad a lehetséges bör­tönlakóknak, segédkezet nyújt ä megfelelő viselkedés elsajátásásához. „A börtönt végig kell csinálni — hang­zik a palermói elítéltektől kölcsönzött igazság —, s akkor pedig mindent el kell követni, hogy a lehető leg­jobb módon teltessük.” A szerzők tehát kézenfogva vezetik a nyájas olvasót maj­dani tartózkodási helyére, becsukják mögötte a vas­ajtót, és máris hallhatja az első kérdést: „Hajlamos-e az öngyilkosságra?” helyzet- gyakorlatot javasolnak, kép­zelje el, hogy járás közben folyton el akarja hagyni a nadrágja, mivel a szíjat ki­húzták belőle. Jobb, ha előre tudja mit jelent, ha majd először találkozik a cellatár­saival. Ne legyenek illúziói, a be­mutatkozás korántsem az etikett szabályai szerint tör­ténik... A bőséges tapaszta­lattal bíró szerzők számos praktikus tanácsot adnak a bizonyára önkritikus olvasó­nak, a jövőjére nézve. S hogy nem zsebtolvajokra gondolnak, arra utaljon az intés megfogalmazása: ne kövessenek majd el végzetes hibát, ha bent lesznek, mert a cella úgy működik, mint egy svájci óra. Filmsztárcsemeték Az apák miatt bűnhődnek a híres fiiszínészek gyerekei. Ezt a következtetést vonhat­ta le annak a varsailles-i bí­rósági tárgyalásnak a közön­sége, ahol a franciák kedvelt színésze, Gérard Dépardieu fia felett ítélkeztek. Guilla­ume Dépardieu három évet kapott kábítószer csempé­szésért. A joggyakorlat sze­rint nem is sokat, de ha fi­gyelembe vesszük, hogy egy induló színészkarrier sza­kadhat meg — tehetséges­nek tartják az apjára nagyon hasonlító fiatalembert —, súlyosak lehetnek a követ­kezmények. „Mi vagyunk az igazi bűnösök, Gérard és én — nyilatkozta az édes­anya —, a fiunkat teljesen megzavarta a gondolat, hogy elválunk. S aztán Gérard is egyre inkább eltávolodott a fiától. Egyszerűen hiányzott az apa.” * Nem véletlen tehát, hogy a pszichológusok miért tanú­sítanak kitüntető érdeklődést azoknak a fiataloknak az élete iránt, akik a híres szü­lők fényéből az árnyékba zuhannak. Erre némiképpen választ ad Dépardieu most elítélt fia is: „Apám teljesen más irányba tartott, mint én. Nem fordulhattam segítsé­gért hozzá. Azt mondta, hogy neki is megvannak a maga problémái.” Nyilván ugyanezt érezhette Alain Delon fia is, amikor autó­lopásért elítélték Az oldal írásait az MTI-Press készítette Az örök fiatalság titka: halporcogó Ha nem is a szó szigorú értelmében — a New Scientist tokiói tudósítója szerint — egy fehérjében rejlik az örök fia­talság titka, amelyet a kutatók egy mélytengeri hal porcogói- ból vontak ki. A rotterdami Akadémiai Kórház egyik bőrgyógyásza kutatásai során szinte vélet­lenül jött rá arra, hogy ha vala­ki naponta két olyan tablettát vesz be étkezés közben, amely ilyen „mélytengeri fehérjét” tartalmaz, élete végéig meg­szabadulhat ráncaitól. A bőrgyógyász, Fons Heule negyvenöttől hatvannégy éves nőket vizsgált. A csoportot két részre osztotta. Az egyik pla- cebót, tehát semmiféle ható­anyagot sem tartalmazó tablet­tákat kapott, naponta kettőt. A másik pedig olyan szert. amely tartalmazta a „mélyten­geri fehérjét”, amelyet Ime- deennek neveznek. Három hónap múlva meg­vizsgálta a nőket, és nagy meg­elégedésére a valódi gyógy­szert szedők arcáról szinte tel­jesen eltűntek a ráncok. S hogy ne csak úgy ránézésre állapítsa meg a szer hatását, Heule a kezelés előtt és után megmérte a kísérleti hölgyek bőrének ru­galmasságát és vastagságát, és mindkét vonatkozásban javu­lást tapasztalt. A szert gyártó cég persze nagyon elégedett volt, Heule igazgatója, Theo van Joost, annál kevésbé. Követelte, hogy vonják ki a forgalomból a szert, és hangoztatta: ered­ményt csak akkor lett volna il­domos széles körben publikál­ni, ha azt egy szakfolyóirat neves bőrgyógyászok ellen­őrzése és véleménye alapján közlésre méltónak találja. Az ellenőrző vizsgálatok nélkül nem állítható, hogy a szer tényleg hatásos-e, vagy sem — vélekedett Joost. A gyártó céget lesújtotta a tiltó határozat. A vásárlók ugyanis úgy vitték az Ime- deent, mint a cukrot, és min­den készletük szinte napok alatt kimerült. Az Imedeent negyven or­szágban forgalmazzák. Az persze kissé gyanús, hogy sen­ki sem tudja, miként fejti ki hatását. Címkéjén is csak az áll, hogy mindegyik tabletta 190 milligramm „mélytengeri fehérjét” tartalmaz. A mellé­kelt ismertetőn is csak az ol­vasható, hogy a fehérjét egy, a Japánt övező tengerek mélyén élő, és onnan kifogott, való­színűleg porcos halfaj porco- góiból vonták ki. A fagyasztva szárított (liofilizált) porcogó­szállítmányokat Svédországba küldik feldolgozásra és tablet- tázásra. A gyártó cég vezérigazgató­ja nem volt hajlandó nyi­latkozni a „mélytengeri fehér­je” összetételéről. Es hol ma­radt az engedélyezés? A körül­tekintő és sajnos, hosszadal­mas klinikai vizsgálat sorozat, amely minden országban meg­előzi egy-egy gyógyszer en­gedélyezését? A New Scientist szellemes karikatúrát közöl a „szenzá­ciós” hír mellett: egy éltes hölgy aggódva kérdi férjét, va­jon vannak-e mellékhatásai ennek a szemek? — De erről nem szól a fáma. Párizs: a hőlégballon felfedezése 1785-ben írta az Affiches du Dauphiné: „Franciaország a Montgolfier-ballon lázában ég” Régi francia újságokat la­pozva követhetjük, a technika fejlődésének útköveit és a kü­lönféle újításokat. Az Affiches du Dauphiné című francia új­ság 1785-ös számában ezt ol­vashatjuk: „Franciaország Montgolfier-ballon lázban ég. Mindenki csak a ballonról be­szél. A fiatal lány nyitott ab­laknál alszik, és várja, hogy egyszercsak belép azon hozzá álmainak hercege, aki nem lovon, hanem az égből jön lég­gömbön.” Montgolfier 1783-ban talál­ta fel a hőlégballont amely melegített levegővel emelke­dett a magasba. 1784-ben ejtő­ernyőt szerkesztett. A hőlég­ballon különféle célokra tör­ténő alkalmazásáról hónapok alatt születtek ötletek, helyen­ként szabadalmak. Légipostái alkalmazását 1784-ben talál­ták fel, és a mellékelt metsze­tet, mint korabeli „sajtófotót” vették át a francia újságok. Groteszk megoldás: a hőlég­ballon kosarába helyezik el a küldeményeket, és a légijár­művet lovakkal húzatják meg. (Komplikált találmány, ennyi erővel gyorspostakocsis meg­Lóval vontatott postai hőlégballon oldást is választhatott korának embere.) Tény az, hogy az 1700-as évek végén a francia sajtóban a Montgolfier fivérek neve mellett gyakorta olvas­hatták a léghajózás úttörőinek: Pilatre Rozier-nek, d’Arland márkinak, Blanchard-nak, Charles-nek nevét. A francia hadsereg 1794-ben a fleurusi ütközetben használt kötött lég­gömböt megfigyelési célokra. A léggömb kosarában helyezkedett el az őrszem, és a földről hosszú kötelekkel ka­tonák vontatták ide-oda a lég­gömböt. A légiháborúk elő­szelei már fújtak... Kit szeretnek a szúnyogok? A sok esőzés szúnyoginvá­zióval jár együtt. Bár hazánk­ban az utóbbi időben kevés eső esett, egyes helyeken még­is nagyon sok a szúnyog. Kevesen gondolnak arra, hogy a családi, kertes házak kör­nyékén található esővízgyűjtő hordókban, ereszcsatornák­ban, vízmedencékben, talaj­vizes pincében, vagy akár a bérházak udvarain lévő pocso­lyákban, sőt szennyvízderítők­ben is tömegével fejlődhetnek a dalos szúnyogok lárvái. Ezért lehetőleg minden szú­nyognevelő helyet meg kelle­ne szüntetni. Erre a célra leg­jobb, ha egy-két kanálnyi ola­jat vagy petróleumot öntünk a víz felületére. A fürdőmeden­céket, díszkutakat időnként víztelenítsük, és jól szárítsuk ki. Érdekes, hogy a szúnyogok nem mindenkit kedvelnek. Függ ez a bőr hőmérsékletétől, a nemi hormonok működé­sétől is. Hogyan védekezhetünk el­lenük? A lakásba való bejutá­sukat könnyen megakadályoz­hatjuk' az ablakokra szerelt, keretben elhelyezett, sűrű szö­vésű műanyag- vagy drótháló­val. A háztartási boltokban ki­váló vegyi készítmények is kaphatók. Vigyázni kell, hogy ételbe vagy a szemünkbe ne kerüljenek bele. Hogyan kezeljük a szúnyog­csípést? A csípés helyén rendszerint lencsényi, fehér, tömött, visz­kető göb képződik. Ez néhány óra vagy egy-két nap alatt elmúlik. Nem szabad a csípés helyén képződő göböt fel- vakami, mert a szúnyog által a bőr alá bejuttatott testidegen, fehérjeszerű anyag okozta al­lergiás reakció sokkal lassab­ban múlik el. Esetleg el is fer­tőződhet, és maradandó, csúf nyomokat hagyhat a bőrön. A legjobb — röviddel a csípés után — valamilyen fertőtle­nítőszerrel, például alkohollal vagy jóddal kezelni a csípést. Kiváló hatású a cortison tartal­mú krém is. A viszketés a gyógyszertá­rakban kapható mentolos al­kohollal, vagyis rázókeverék­kel csökkenthető. A sósbor- szesz is hűsít, és egyúttal fer­tőtlenít is. Sokan esküsznek egy egyszerű módszerre: a csí­pés helyét be kell nyálazni és fújni. Ha a csípés okozta pa­nasz a hűsítőktől nem szűnik meg, akkor forduljunk orvos­hoz. Repülési tilalom A Nemzetközi Légiköz­lekedési Szövetség, amely­nek 213 légitársaság a tag­ja, arra kéri az utasokat, hogy különösen fel- és le­szálláskor kapcsolják ki tás­ka-számítógépeiket, mert ezek esetleg zavarhatják a navigációs számítógép mű­ködését. Balesetet valószí­nűleg még nem okoztak ezek a készülékek, de az elővigyázatosság nem árt. Néhány légitársaság, mint például a Lufthansa, már a repülés egész időtartamára betiltotta a rádiótelefonok, CD-lemezjátszók és más elektronikus eszközök használatát. Hétezer éves sarkvidéki sziklarajzok A New Scientistben szere­pel a hír, hogy norvég arche­ológusok a Sarkkörtől 400 ki­lométerre északra Soroya szi­getén hatalmas kőkori sza­badtéri sziklarajz-galériára bukkantak a jelenlegi füves homokréteg alatt. A kis, szik­lákba vésett rajzok különféle állatokat, rén- és jávorszarva­sokat, medvéket, madarakat, sőt embereket is ábrázolnak. A rajzok korát 7-9 ezer évesre becsülik, tehát a legrégebbiek Észak-Európában. Eddig mintegy 100 ábrá­zolás került elő, de még csak a lelőhely 5 százalékát tárták fel. Valószínűleg még sok száz sziklarajz rejtőzik a ho­mokréteg alatt. Jelentősége nemcsak az, hogy ez az eddig legészakibb sziklarajz-galéria, hanem hogy a rajzok között találhatók az első csónakábrá­zolások is. Némelyik Iélekvesztőben öt-hat ember ül, és halászattal foglalatoskodik. A valaha itt élt kőkori népesség a lappok őse lehetett, és szerszámaik, kőbalták, kések, nyílhegyek és kaparók, valamint festésre szolgáló vörös-okker darabok is előkerültek az ásatások so­rán. 1993. julius 14., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents