Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-26 / 147. szám
1993. június 26. A ‘Ke(et-Ma#garorszá# hétvégi mettéíjtete 1 3 Matisse, a színészek mágusa Cserél az alapítvány Budapest (MTI) — Úgy látszik, most érkezett el a számadás ideje. Múzeumaink egymás után számolnak be arról, mivel sikerült az utóbbi néhány évben gyarapítani gyűjteményüket. És noha egyik közgyűjteményünk sem büszkélkedhet gazdag büdzsével, a muzeológusok leleménye, személyes kapcsolatai, meg a mecénások bőkezűsége pompás új szerzeményekkel örvendeztet meg bennünket. így van ez a Szépművészeti Múzeumban is, ahol most a grafikai gyűjtemény huszadik századi új szerzeményeit mutatják be Modem művészet címmel. Több mint hatszáz grafikát, nyomatot, kollázst, goua- chet, akvarellt, litográfiát, ceruza- és tollrajzot, vízfestményt, de még mérnöki tervrajzot is szerzett az utóbbi öt évben a múzeum. Nemrégiben Anna Margit a XX. századi alapítványra hagyta Ámos Imre és a maga rajzait. Adományával — a rajzok egy részének cseréjével és értékesítése révén — a modem művészet magyarországi gyűjtését kívánta elősegíteni. így aztán a múzeumnak lehetősége volt, hogy vétellel, cserével fontos modem műveket szerezzen meg. Sszerencsére a mecénások pártfogolják a modem művészetet. Dr. Schlegel István, zürichi galériatulajdonos egy évtizeden át, egészen 1991-ben bekövetkezett haláláig támogatta adományaival a gyűjteményt. Az ő révén kerültek a magyar gyűjteménybe Ős- kar Kokoschka, Mark To- bey, Carlo Vivarelli, Peter Nagel és mások grafikái, Hans Hinterreiter rajzai. Sikerült az alapítványnak megvásárolnia Konstantyin Melnyikov, Hans Arp, Jean Dubuffet, Miro és Christo egy-egy alkotását. Sikeres cserékkel lett a Szépművészeti Múzeumé egy Henri Michaux tusrajz. Budapest (MTI) — Minden idők legnagyobb Matisse kiállításán vált igazán feltűnővé, hogy a színek varázslója, a francia festő, grafikus és szobrász milyen gazdag életművet hagyott hátra. A New York-i Modem Művészetek Múzeuma (MOMA), Matisse 400 művét gyűjtötte össze — köztük számos, a nagyközönség előtt ismeretlen alkotást —, a katalógus két és fél kilót nyomott! A MOMA felülmúlta az 1970-es, Matisse-cen- tenárium alkalmából, Párizsban rendezett, 250 művet felsorakoztató kiállítást is. A véletlennek, egy vakbélgyulladásnak köszönhető, hogy az 1869-ben született Matisse-ból festő lett. A műtét után ágyhoz kötött 20 éves fiatalembert, egy párizsi ügyvédi iroda írnokát, hogy ne unatkozzon, anyja festékdobozzal ajándékozza meg. Henri festeni kezd. A kezdeti kudarcok nem kedvetlenítik el, a művészeti akadémiára is csak másodszorra sikerül bejutnia, egyetlen művét sem veszik meg, alkalmi munkából él, például 1900-ban, a Párizsi Világkiállításra 1,25 frankos órabérért babérlevél-girlandok kilométereit festi. Botrány kellett ahhoz, hogy észrevegyék. Az 1905-ös, őszi kiállításon néhány kollégájával Matisse is szerepel a Nő kalapban című művével. Modellje Amalie, a felesége. Vörös haj, kék orr, ibolya színű szemöldök — színek tobzódása... A kritikusok szerint ez nem egy nő, hanem egy szörnyeteg. „Vadállatnak” nevezik Matisset és a társait, ezt sértésnek szánták, de a festők büszkén vállalják „vadságukat”, Matisse a fauvizmus egyik vezéralakja. A festőt, a művészkávéhá- zakban, a Montpamasse-on is szüntelenül gúnyolják. „Egész életemen át karanténban tartottak” — írja a meg nem értett művész. A tiszta színeket keresve, meggyőződése, hogy jó úton halad. Dekoratív kompozícióit — melyek főleg in- térieurök nőalakokkal és csendéletek — derűs, ragyogó színfoltok, tiszta szerkezet és lírai hangulat jellemzi. Gertrud Stein, a művészeket pártoló írónő megveszi a Nő kalappal című képét, egy híres orosz műgyűjtő több alkotását vásárolja meg, köztük a Táncot, ez Matisse egyik legeredetibb műve, mezítelen alakok bachanáliája. Megszabadul az anyagi gondoktól, sokat utazik, Münchenben, Marokkóban, Moszkvában, New York-ban tartózkodik. Családi élete látszólag csendes, harmonikus, felesége horgol, fiai dámát játszanak, lánya kezében könyv van... a képek idilliek, a valóság azonban nem ilyen felhőtlen. Az apa zsarnok, családtagjaitól feltétlen odaadást, engedelmességet kíván, felesége, gyermekei modellként szolgálnak. A festőt idegesíti a família nyüzsgése, Nizzába, kedvenc tengerpartjára vonul vissza, ahol a színek olyan elbűvölök, Marokkóra emlékeztető a mediterrán környezet. Matisset, a „Riviera szultánjának” nevezték... Életében rendkívül fontos szerepet játszottak a nők. Feleségét és a lányát, Margueritet (egy sze- relmének-modelljének a gyereke) számos, híres képen örökítette meg. Olga az orosz, Laurette az olasz modell, háremhölgyek, prostituáltak, fiatal nők sora vonul fel a nagy mester ragyogó alkotásain. Henriette a munkatársa, Lídia nélkülözhetetlenné teszi magát Matisse mellett. Monique az ápolónője és utolsó, forrón szeretett barátnője apáca lesz... A festő sokat betegeskedett. Attól tartott, hogy elveszti a szeme világát. Megtanult hegedülni, hogy szükség esetén ezzel keressen pénzt. Felesége és a lánya részt vett a francia ellenállásban, letartóztatták őket, csoda, hogy életben maradtak. Matisse közben délen egyetlen percre sem hagyta abba a munkát. 70 éves korában súlyos műtétéi esik át, radikálisan változtatni kell az életén. Nem tud a festőállvány mellett naphosszat dolgozni, kezébe veszi az ollót, a színes papírt, és a legmagasabb szinten műveli a papírvágásos technikát. És micsoda képeket produkál! Talán a legismertebb A kék akt. 1954-ben, 84 éves korában halt meg. Madame Matisse (1905) és a málna giai úr, a fiam leveleit kérte tőlem, de én megmondtam őszintén, nem nagyon őrizgetem őket. Jön a levél, elolvasom, tudomásba veszem, ami benne van, aztán már vágom is ki a szemétre. De azért baj nincs, mert két levél valahogy megmaradt, Szolnokról írta a fiam őket, gimnazista korában. Ezek biztosan jók lesznek további lélektanul- mányokhoz. Mellékelem a két levelet: Krasznai István. Kedves Apuka! Ma volt az évnyitó. Szép volt. Mindenki rólunk, elsősökről beszélt, még az igazgató is. Azt mondta, hogy négy kemény esztendő áll előttünk, sok szülő volt itt, kár, hogy apuka nem. A kollégium is nagyon szép, nyolcán lakunk egy szobában. Biztosan jól kijövünk majd egymással. Hogy van, Apuka? Hét végén megyek haza. Van még málna? Remélem. Sokszor csókolja Dénes. A másik levél. Apa! Az, hogy elzavart hazulról, rendben van. Csak az nincs rendben, hogy a felesége miatt, aki — ezt fenntartom — 'egy szemét. Az egész falu tudta róla. Többet nem megyek haza. Éljetek ahogy tudtok. Dénes. U. i. A legnagyobb disznó- sága mégis az, hogy veteményt akar a málnáskert helyébe. Azért a néhány forintért, amit a piacon kapna a szaros paprikáiért? 4. Kihallgatási jegyzőkönyv Krasznai Dénes (többrendbeli magánlaksértés) Vizsgáló: dr. Béres r. al- hdgy. Vizsgáló: Nyilván tudja, hogy bűncselekményt követett el, amikor bemászott Presser- né kertjébe. Krasznai: Nem. V. : Miért mászott be az említett kertbe? K.: Csak. V.: El akart vinni valamit? K.: Nem, dehogy. V.: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? K.: Mikor-hogy... V.: Ezek szerint többször is bemászott oda? K.: Igen. V.: Más kertekbe is? K.: Néha. V.: Hova? K.: Nem tudom a címüket. V.: Elvitt valamit ezekből a kertekből? K.: Nem. V.: Pressémétől sem? K.: Nem. V.: Gyümölcsöt sem fogyasztott? K.: Néha megettem egypár szem málnát, de nagyon keveset. V.: Hányszor mászott be Pressémé kertjébe? K.: Úgy negyvenszer... Lehet, hogy többször, nem tudom pontosan. Inkább csak vasárnaponként vagy szombat éjjel. V.: Miért éppen akkor? K.:... V.: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? K.: Tíz-húsz percet, nem tudom pontosan. V.: Mit csinált ez alatt az idő alatt? K.: Semmit. V.: Hogyhogy semmit? K.: Semmit. Ültem a málnabokrok között. V.: Evett a málnából? K.: Ritkán. Ha megláttam egy szemet a sötétben. V.: Mikor járt először Pressémé kertjében? K.: Hát... úgy másfél évvel ezelőtt, amikor otthagytam a gimnáziumot. V.: Miért hagyta ott? K.:... V.: Van valami hozzátenni valója az elhangzottakhoz? K.: Nincs hozzátenni valóm. 5. Tisztelt Pszichológiai Úr! Előző levelében a fiam leveleit kérte. Nagyon szégyellem, hogy csak kettőt tudtam küldeni, ezért most elküldöm azt is, amit tegnap kaptam tőle. Ezt már a vizsgálófogságból küldte. Tisztelettel, Krasznai István. Apuka! Itt vagyok a főkapitányságon, előzetesben, Tessék feljönni hozzám, nagyon várom. Dénes. U. i. Csomagot is tessék hozni. Ha lehet, málnát is, legalábbfél kilót. Az ország Kati nénije Aki elvarázsolja az időt a gyerekeknek Forrai Katalin MTl-PRESS FELVÉTEL Zágoni Erzsébet Budapest (MTI) — Forrai Katalin az óvodai ének-zene nevelés esztétikájáért, a gyermekközpontú óvodapedagógiáért, az óvónők módszertani kultúrájáért rendkívül sokat tett, nemzedékek emlegetik hálával nevét, s ha vele találkoznak, az hónapokra szóló szellemi, lelki feltöltődést jelent. Három gyermek édesanyja, több unoka nagymamája, és egy ország Kati nénije. Közeledik a 70-hez, de úgy látszik, dalával még az időt is el tudja varázsolni, mert rendkívül kíméletesen bánik vele. Csupa szív és lélek, dal és muzsika, de ha kell, félelmetes Cerberusként őrzi a pedagógiai értékeket, a jó hagyományokat hatalmasok mániáitól, politikusok szeszélyeitől. A mindenkori hatalom ugyanis a gyermekek érzelmeire is igényt tart. Ferenc Józsefet éltetni kellett az óvodásoknak, németül, majd Lenint és Sztálint oroszul. Az Ég a gyertya, ég... kezdetű dalocskára rá akartak húzni egy Sztálint istenítő rigmust. Ma is vannak ilyen kísérletek, újabban Jézuska égő szívéről énekelnek e dallamra. „Isten óvja meg az óvodákat ezektől a túlzásoktól, s adjon a pedagógusoknak ítéleterőt és bölcsességet ahhoz, hogy lelkesedésük mindenkor lehessen józanul korlátozott!” — sóhajt Kati néni. — Kedves Forrai Katalin! Ön, aki tizenhat kultuszminisztert túlélt, több mint négy évtizedes munkásságáért nemrégiben kapta meg a Brunszvik Teréz-díjat. Elégedett azzal, amit elért? — Igen, érdemes volt az életemet ennek az ügynek szentelnem. A hétköznapok nem mindig szívet melen- getőek, de a kudarcokkal, a méltatlan csatákkal együtt van okunk és jogunk a büszkeségre: a magyar óvodapedagógiának nemzetközi tekintélye van. Az 1971-es és az 1991-ben átdolgozott programot lefordították a japánok, s készül az angol fordítás. Tanítványaim között vannak olaszok, franciák, ők is sikerrel használják, természetesen a maguk nemzeti zenei anyagára, dalirodalmára adaptálva. — Ami az iskolákban történik, az sajnos, szívszorító. Az általánosban még van énekóra, de a gimnáziumokban már osztályzásra nem kötelezett ez a tárgy, a szakmunkásképzőkben pedig egyetlen órát sem szentelnek az éneknek. Zeneileg süket, vizuálisan vak fiatalok ezrei nevelődnek úgy, hogy soha senki nem öblíti át lelkűket jó zenével. — Sajnos, a tanítók egykét nemzedéke nem kapott a főiskolákon ének-zenei képzést. Szerencsére sikerült újra elérnünk, hogy a tanítóképzők felvételijén alkalmassági vizsga legyen. A pedagóguspálya elégtelen presztízse miatt a zeneileg tehetségesek ritkán választják ezt a pályát, emiatt is kevés a jó szakember. De nem csak az ének-zenei képzés helyzete mostoha az iskolákban. Gondolja meg, a vizuális forradalom kellős közepén egyetlen óra sem jut a művészeti nevelésnek, a filmnek, a médiáknak! Újabb eredmény, hogy a Zeneakadémián tanulók kétéves, diplomát adó továbbképzéssel pedagógusok lehetnek. A NAT, azaz a Nemzeti Alaptanterv ének-zenei része jó kezekben van. Mindezek biztatóak a jövőt illetően. — Ön pokolra űzője a merev didaktikának, ugyanakkor szószólója a pedagógus felelős szabadságának. Ha jól tudom, egy kis Andriskától kapta az első didaktikai leckét. — Ha egy gyermek azt játssza, hogy ő autó, nem fog kérésünkre liliommá lenni, noha az óvónéni meg a közös daltanulás éppen ezt várná tőle. Pályám elején, 1946- ban, Andriska tanított meg erre. A csoportomban 60-70 egyforma melegítőbe bújt gyermek volt, és amíg én lelkesen énekeltem, Andris hunyorgott, biluxolt a szemével jobbra dőlt és balra dőlt. Később elmesélte, hogy ő autó volt, a szemével indexelt, miközben éles kanyarokat vett. A fantázia szabadsága, csellengése gyönyörű dolog, amelytől nem szabad megfosztani sem a gyermeket, sem a felnőttet. — Hogy ki milyen zenével öblíti a lelkét, eldöntheti műveltségbeli hovatartozását. A pedagógiának központi kérdése tehát, hogy milyen zenére kapatja azt, akit nevel. De a szülőknek, a családnak is nagy a felelőssége ebben. — De mennyire! Hogy az anya mivel táplálja gyermeke lelkét, zenei lőrével vagy nemes, szép harmóniákkal, az egy életre szóló választás.
