Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
Véges végtelen vakáció Kállai János Ha június, akkor tanév vége, akkor vakáció, akkor: sutba a tankönyvekkel, le az iskolaköpennyel — ha még valahol netán „divatja” van —, jöjjön a pihenés, a kikapcsolódás. Persze, ez a nagy felszabadultság- érzés nem mindenkit kap el, aki az iskolákban, kollégiumokban tölti az év tíz hónapját. Főként akkor nem, ha pedagógus az illető. Mert, mint mindennel, amibe belebonyolódik az ember, egyik napról a másikra nem lehet tökéletesen szakítani a sulival sem. Amikor a diákok kirajzanak a szünidőre, az iskolák falain belül még jó ideig bokros teendői akadnak a tanító- nak-tanámak. Az oly sokszor meghirdetett antibürok- ratizálás ellenére, következnek a nemszeretem munkák: a kimutatások készítése, statisztikák összeállítása, a naplók, anyakönyvek rendbetétele, ilyen-olyan jelentések, valamiféle igazolási kényszer jegyében fogant beszámolók skribolása, és mindezek mellett egészen június végéig zajlanak a vizsgák. Tudom, sokan még ma is irigykedve jegyzik meg: jó a pedagógusnak, kipihenheti magát a két nyári hónapban, ami, ha egy kicsit utánaszámolunk, alig másfél, hiszen augusztus közepétől ismét indul a verkli. Azt már inkább csak feltételezem, hogy az a fenenagy ellazulás „tanáréknál” hogyan realizálódik. Az első két hét, amikor a szabadság tényleg elkezdődik a gyengébb tűrő- képességűek esetében általában az alvás, a tudat-kikapcsolt semmittevés napjait jelenti. Ilyenkor nem hiányzik a könyv, a tévé, a színház, még az újságok sem igazán, de nincs szükség vendégekre, mégcsak beszélgető partnerekre sem. A viszonylagos regenerálódást követően jöhet a rendezés periódusa. A tanév napi hajszájában szétzilálódott családi környezet lakhatóvá tétele. (Aligha lep meg bárkit is: a pedagógusok döntő többsége változatlanul nő, azaz háziasszony, feleség, anya, vagyis a teendők zöme rájuk marad.) Mosás, takarítás, selejtezés, az elhalasztott beszerzések lebonyolítása, és még milliónyi, ap- róbb-nagyobb kiigazításra szoruló „ügy”. Mire mindezt elvégzi a „hosszú és megérdemelt” pihenéssel megáldott oktatási szakember, újabb két hét röppent el a nyárból. Sebaj! Ott van még a nyolcadik hónap, illetve 15-20 nap belőle. Igen ám, de akkor komolyabb dolgokba — mondjuk egy hosszabb utazás vagy üdülés — már nincs értelme belevágni. Ami érdekes és vonzó lehetne, az változatlanul és megfizethetetlenül drága a bérezésben elkeserítően hátul kullogóknak. Azért pedig csak, hogy mindegy-hová alapon menjen az ember, nem szabad kis pénzt sem kidobni. Ilyenkor jönnek aztán a „mi itthon érezzük a legjobban magunkat” jellegű szentenciák, aminek az őszinteségét csupán a pedagógus-gyerekek szokták megkérdőjelezni. Ők egyszerűen nem értik, hogy az anyjuknak, az apjuknak, szerencsétlenebb konstelláció esetén mindkettőjüknek miért nem ért véget a tanév még a vakációban sem. Miért nem tudnak igazándiból pihenni? Miért keresik az alkalmi munkákat, ahelyett, hogy strandra járnának vagy kirándulni, vagy csak lemennének egy-egy kiadós esti sétára, ami egyelőre még ingyen megoldható. A kérdések általában megválaszolatlanul maradnak, miközben elérkezik a szeptember elseje, és beindul a taposómalom. A nyár csodája megintcsak elmaradt, nem sikerült feltöltődni-megújul- ni sem. Persze, vethetik jogosan a szememre, mi értelme van az ilyesfajta, pesszimizmussal átitatott előszámvetésnek. Várjuk ki a végét! Minek is? Az önáltatásnak, a magunk nyugtatgatásának, az erőt imitáló tiltakozásoknak? Mert vége kell hogy legyen ezeknek is előbb-utóbb. Addig meg: próbáljunk szusz- szanni egyet. Hátha köny- nyebbedik a lelkünk. Tankönyv a rászorulóknak Budapest (MTI) — A Művelődési és Közoktatási Minisztérium az arra rászoruló tanulóknak ingyenes tankönyvkölcsönzési lehetőséget biztosít. A Nyugat-Eu- rópában bevált módszerhez hasonlóan, a minisztérium az iskolák könyvtárainak juttatja el azt a pénzösz- szeget, amelyből azok a rászoruló diákjainak megvásárolják az egy tanévre kikölcsönözhető tankönyveket. Az igényeket az iskoláknak és a helyi önkormányzatoknak június 30-ig, közösen kell eljuttatniuk a regionális oktatási központokhoz. Tüntessék fel az önkormányzat nevét, irányítószámát, az iskola nevét, típusát, címét, számlaszámát A munka- nélküli szülők által nevelt tanulók, valamint a legalább még két testvérrel rendelkező diákok számát és azoknak a diákoknak a számát is közöljék, akiknek egy testvérük szintén iskolás. Kérem szavazni! Minya Károly A parlamenti helyszíni közvetítések során gyakran lehet hallani a következő mondatot: Most kérem szavazni! A nyelvérzékére támaszkodva mindenki észreveheti, hogy ez magyartalan így. De vajon miért? A gondot a főnévi igenév helytelen használata okozza. Akarást, kellést kifejező igék mellett lehetőleg kerüljük, és helyettesítsük mellékmondattal a következőképpen: Kérem, most szavazzanak. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy a főnévi igenevek mindig helytelenek lennének, így jó például a következő esetekben: elment dolgozni, szeret énekelni, enni kér stb. A futásba beépült vereség Emlékezésféle J. C. F. Hölderlin halálának százötvenedik évfordulóján Gyüre Ágnes nek kiporciózására óhajtotta fordítani. így hát nélkülözött. Nyíregyháza (KM) — Százötven éve, 1843. június 7- én hunyt el J. C. F. Hölderlin német költő. Negyven évnyi skizofrén állapot után megváltás volt számára az elmúlás. Tán tudományosabb, szabályosabb méltatást érdemelne, mint amilyet én szándékozom írni. Mert nem panteista verseinek nyugalmáról, nem embert, Istent, természetet har- mónikus egységbe álmodó igyekezetéről akarok értekezni. Nem is az általa megénekelt tiszta szerelemről, hanem arról, mennyire élhetetlennek, mennyire hasznavehetetlennek látszik a modem korban a költő. A költőzseni kenyérgondjai Hölderlin például hirdette: „Ó lélek, lélek, világ szépsége! te romolhatatlan, te elragadó, te örökifjú! te létezel; mi hát a halál, mit számít minden emberi baj?” Ezt azonban nem a környezete kívánalmai szerint, nem egy falusi templom szószékéről tette. Hát kenyérgondjai lettek. A vágyak és a valóság kereszttüzében Egyetemi katedrához sem jutott, mert nem volt aki beajánlotta volna. így hát a vágyak és a valóság kereszttüzében megőrült. Puskin vagy Petőfi országot-népet tömörítő mozgalmak örvényébe kerülhetett organizátomak, vezérnek, prófétának. Másokat — Höldcrlint és a ma lírikusait is — hullámvölgybe vetette az idő. írre sokáig rossz szájízzel goncoltam. Rjményt adó gondolatok A idei Pünkösdön azonban egy a tragikus költősorsra visz- sza taló, de reményt adó Pilin- szk-írás került elém. Álljon itt ebtíl végszó gyanánt egy idézet „...a hosszútávfutónál is vai egy bizonyos nullpont, airkor tagjai halálosan elnehe- zenek, de amit ha sikerül le- gyzni, egyszeriben mintha el- leállás nélküli közegben talál- nánagát. Ezentúl mintha szél erelné, s már nem is ő, hanem a álya futna alóla. A futásába bépült vereség röpíti előre.” Friedrich Hölderlin — Franz Karl Hierner pasztellképe, 1792 Balázs Attila reprodukciója A házitanítóskodás sem fe- teljes filozófiai rendszer meglelt meg neki, mert idejét egy alkotására és nem ismereteiKészül a Magyar Nagylexikon Budapest (MTI) — Már a nyomdai munkálatoknál tart az Akadémiai Kiadó eddigi talán legnagyobb vállalkozása, a Magyar Nagylexikon első kötete. A 16 kötetesre tervezett sorozat első darabja idén novemberben — száz évvel az első jelentős magyar nagylexikon, a Pallas Nagy Lexikona megindítása, illetve ötvennyolc évvel a Révai Nagy Lexikon utolsó kötetének megjelenése után — lát napvilágot. A nagylexikon a magyar szellemi élet terméke, az ezredvég legbővebb, legátfogóbb és legkorszerűbb hazai ismerettára. A sorozat 16 kötetében mintegy 160 ezer címszó, ezer négyszínnyomású és fekete-fehér kép, valamint ötven térkép kap helyet. A nagylexikont megjelentető Akadémiai Kiadó szerint a sorozat olyan adattár és információgyűjtemény, amelynek helye van nemcsak a családok könyvespolcain, hanem valamennyi magyarországi könyvtárban, köz- és magánintézményben, iskolában. A kiadványban a határokon il élő magyarság is megtalál- i a nemzeti identitást fenntar- > ismeretanyagot. A tervek zerint a Magyar Nagylexikon tolsó kötete még az ezredfor- iuló előtt megjelenik. A nagy- exikon köteteire július 15-ig ehet előfizetni, a megrende- ők 3 ezer forintért juthatnak nozzá az első kötethez. Egy sikerfilm-forgatás véletlenjei A Talpalatnyi föld-ben mutatkozott be a Mészáros-Szirtes kettős Hamar Péter 1968-ban szavaztak a kritikusok az elmúlt 20 év legjobb filmjeire. Első helyre a Talpalatnyi föld került. 1985- ben egy újabb szavazás során Bán Frigyes alkotása a hatodik lett a rangsorban. Ez arról tanúskodik, hogy a film 1948 óta változatlanul élvezi a szakmai elismerést, és a statisztikák szerint a közönség szere- tetét is. Sikerének titka nem kis mértékben köszönhető a véletlennek. Az alkotótársak visz- szaemlékezéséből tudjuk, hogy Bán Frigyesre azért esett a választás, mert ő lakott a legközelebb a filmgyárhoz. Korábban többen szóba jöttek, de valami mindig közbejött, a forgatást viszont sietve el kellett kezdeni. „Nézzétek meg, otthon van-e!” — mondta Révai Dezső, a Hunnia igazgatója. Megnézték. Véletlenül otthon volt. Vállalta. A dolgok néha ilyen egyszerűen mennek. A másik véletlen, hogy a rendező rátalált az addig ismeretlen színinövendékre, Szirtes Juhos Marika és Piros Góz Jóska szerepéin Mészáros Ági és Szirtes Ádám Archív fel vél Ádámra, és rá merte bízni Piros Góz Jóska szerepét. A kockázat óriási volt, hiszen Juhos Marika szerepére Mészáros Ágit kérték fel, aki akkor már ünnepelt színésznő volt. A végeredmény ismerős, de ahogyan létrejött a varázslat, arra nézve a leghitelesebb tanú maga Szirtes Ádám. Visszaemlékezéséből álljon itt két mozzanat, miként is zajlott a forgatás! „Na és az ágyjelenet — itt már nemhogy remegtem — de minden tagom megfeszültá- adásul rá is kellett feküdm Ágikára. Hű de — hűdeűt —, irultam-pirultam. Bánatot akartam kérni Ágilól, de csak mekegtem, mingy bakkecske.” — emléks: a színész az egykor törtértre. Egy másik történet a :ga- tásról, ugyancsak írtes Ádám előadásában: „Rendező: Felvétel in! — Csapó! Tessék Ágika! Ágika: Gyerekem lesz Ádám! Rendező: Állj! Ágika: Mi az... nem jó? Rendező: (ámul-bámul) Semmi Ágika... Fénykorrekció. Ágika: Igen? Jó. Rendező: Kész? Világosító: Rendben. Rendező: Felvétel indít! Csapó! Tessék Ágika! Ágika: Gyerekem lesz Ádám! Rendező: Állj! Ágika: Mi az? Baj van már megint? Rendező: Csend legyen a műteremben! Ágika: Frici, én nem hallottam semmit. Rendező: Felvétel, csapó, tessék! Ágika: Gyermekem lesz Ádám! Rendező: Állj! Állj! Ágika kérem, Jóskát mondjon! Ágika: Miért? Mit mondtam? Munkások: (Kórusban röhögve) Ádámotü En: (majd elsüllyedtem) Ágika: Igazán? Hihetetlen! Ne haragudjon Ádám!” A Mészáros-Szirtes kettős később több nagysikerű filmünk szerelmespárja lett. Múzeumi különdíjat kapott Székefehérvár Székesfehérvár (MTI) — Az év európai múzeuma nemzetközi pályázat egyik külön- díját nyerte el a székesfehérvári Szent István király Múzeum. Mint F. Petress Éva régész, a díj átvevője elmondta: az Európa Tanács támogatásával működő ICOM — az Európa Közösség múzeumait tömörítő egyesület — 1977 óta minden évben meghirdeti a pályázatot. Azon új neum- mal, új kiállítással, illeiprog- rammal lehet részt vei s ezúttal először pályáztak a volt szocialista orszác múzeumai is. A székesfehérvári intézmény tavaly megnyílt, „Évezredek kincsei” című új régészeti kiállításával nevezett a vetélkedőbe, s nyerte el az öt közül az egyik különdíjat. 19 Kl Vf í i/i ti TMp a —** 1993 június 23 sz€rd&
