Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

u" A %e,te t - ■Magyarország Hétvégi mettékfete 1993. június 19. A KM vendége _________________ Az idő fogságában Tóth M. Ildikó Nyíregyháza (KM) — Erős termetű, elegáns, kutató tekintetű férfi. Sze­reti a színes öltönyöket, a nemes, időtállóságot sugal­ló dolgokat. Nagy érdeklő­dést mutat a technikai új­donságok iránt. Kényelmes, modem, de nem hivalkodóan berende­zett irodájában sokat tudó telefonok, számítógép szol­gálják a munkáját. Másként nem is lehetne irányítani azt a valóságos birodalmat, amit Balogh Zoltán vezérigazga­tó hozott létre a Mozgáskor­látozottak Megyei Egyesü­letével együtt röpke öt év alatt. Ez a START Rehabilitá­ciós Vállalat és Intézmé­nyei, amely Magyarorszá­gon egyedülálló a maga mi­voltában, hiszen munkaké­pességükben korlátozott, ám egyébként ügyes emberek számára biztosít munkalehe­tőséget. Ezzel pedig esélyt olyan emberi életre, amely­től a genetikai károsodás, a kegyetlen kór vagy egy bal­eset majdnem megfosztotta őket. Nehézségeiket csak az ért­heti meg igazán, aki maga is átélte, vagy családjában lát­ja... Balogh Zoltán ifjan nem sejtette, hogy egyszer irigyei által is elismert kiváló szer­vezőkészségét a megválto­zott munkaképességűek szolgálatába állítja. Több szakmával kacérko­dott, humán érdeklődésű lé­vén a riporterkedéssel is, mégis műszaki pályát vá­lasztott. A szerelem is eljött az éle­tébe, húsz évesen megnősült (két esztendeje 25 éves há­zasságot ünnepeltek, ma már boldog nagyszülők), és magasépítő mérnökként dol­gozott. Részt vett a megyei ipar- telepítés tervezésében, aztán lakások építésében. — Szerettem ezt a munkát — mondja —, mert álmaim, elképzeléseim testet öltöt­tek. Hogy mégis feladtam több, mint két évtized után az állásomat, annak oka a fe­leségem állapotának súlyos­bodása volt. Csípőficammal született, az akkori nehézkes orvosi ellátás miatt későn kezdték meg a kezeléseket. Nem sokkal a fiúnk születése után leszázalékolták. A világ rendje olyan, hogy a gyermekek egyszer kire­pülnek. Amikor ez megtör­tént, egyre nehezebbé vált az egyedüllét, mert ő is te­vékeny, energikus ember. A rokkantak évtizede volt és kezdeményezte, hogy alakít­sák meg a Mozgássérültek megyei Egyesületét, aminek ma ő az elnöke... Az egyesület 1987-ben határozta el, hogy a megvál­tozott munkaképességűek számára munkalehetőséget biztosító vállalatot alapít. Balogh Zoltán addig a moz­gáskorlátozottak speciális lakásátalakításának terve­zési munkáiban vett részt. Egy megrázó élmény után döntötte el, hogy sokoldalú tudásával a vállalatot kell tá­mogatnia. — Egy nyírbátori férfihez mentünk, hogy lakását áta­lakítsuk. Az ágyon feküdt, csak feje és törzse volt. Balogh Zoltán Balázs Attila felvétele Kezeit, lábait levágták... Harminchárom csonkoló műtéten esett át súlyos ér­szűkülete miatt. A látvány úgy sokkolt, hogy sose fogom elfelejteni. Akkor azt mondtam, hogy ezeken az embereken azok­nak kell, kötelességük segí­teni, akik tőlük többre képe­sek — emlékezik még most is belesápadva. Kis szünet után folytatja. — Akkor már nyitott a gaz­daság, kisebb szövetkezetek alakultak, de mi úgy éreztük és ez vezet most is, hogy kötöttebb formában minél több fogyatékos ember kap­jon munkalehetőséget. Beleértve azt is, hogy egyénileg érezzék a fontos­ságukat, az igényt a tevé­kenységükre. A vállalat megszervezé­sének nagyon nehéz idősza­ka után, nem túl rózsás kö­rülmények között, 1988 feb­ruár elsején elkezdtük a munkát. A hónap végére harminc bedolgozó volt, varrtak és cipőfelsőrészt készítettek. Az év végéig kilenc telep­helyet avattak a megyében; 1989-ben már műanyag-, és faipari, varrodai termékeket gyártottak, autóforgalmazó és gázcseretelepeket nyitot­tak; 1990-ben a START központja a Bujtos utcára került, új üzemeket adtak át Ibrányban, Tiszalökön, Túr- ricsén, tavaly Nyírteleken, Ököritófülpösön is, és szep­temberben megnyitották az oktatási központjukat. Ma 1000 megváltozott munkaképességű ember dol­gozik a START-nál, hosszú listán sorolhatnánk, mennyi mindennel foglalkoznak. Termékeiket Nyugat-Eu- rópában is vásárolják. Min­debben oroszlánrésze van Balogh Zoltánnak. — És a munkatársaimnak — teszi hozzá. — Kiváló képességű szakemberek, rengeteget dolgoznak és összetartóak... □ Ön elégedett ember lehet. — Lehetnék? Én csak akkor vagyok az, amikor be­jön hozzám egy dolgozó beszélgetni, és elmondja, hogy jól érzi magát, kedveli a munkáját, otthon gyara­podnak. Nem hiszek a sorsban, de ilyenkor úgy érzem, nekem ez a pálya volt kijelölve. Szeretem ezt a munkát, szin­te rám van szabva, bár néha fárasztó a velejáró sok uta­zás. Igen, ára van mindennek. Balogh Zoltán fekete hajá­ban már ezüst szálak csillog­nak. Ritkán töltheti idejét ked­ves kertjében, vagy olvasás­sal, unokájával való játsza­dozással. Foglyául esett a vágtató időnek... Címszerepben két Hollywood-i Gombás Sándor Fenemód nehéz dolga van a jegyzetírónak e film láttán. El­mondom miért. A rendező, Deran Sarafian vérbeli akció­filmjét vígjátéki elemekkel ötvözte. Ezzel merőben eltér (pozitív irányban) a filmgyár­komplexum hasonló műfajú alkotásaitól. Szokatlan megol­dás. Igazán nagy film született. No persze nem művészfilmről van szó, „csak” kitűnő mozi­ról, amihez ritkán van szeren­csénk. Pedig de nehezen jött össze a dolog. Stephen Som­mers már 1989-ben készen volt a forgatókönyvvel, ami azután hosszú és kalandos utat járt be. Végül Mark Davis Flock vállalta a produceri munkát. Christopher Lambert miután megismerte a forgató- könyvet imigyen válaszolt mindenki meglepetésére: „Szeretném eljátszani Danit.” Lambertet talán nem kell bemutatni a nézőknek. Ismer­hetjük a Tarzan-sorozatból, misztikus hőst alakított a Hegylakóban, de nemrég a Fortress címszerepében is lát­hattuk. Ha rejtélyes, nem hét­köznapi figurát kell játszani a rendezők mindjárt megtalál­ják. No ez a szerep nem ilyen Mario Van Peebles volt, véleményem szerint törö­köt fogott vele, de erről majd később. Filmbéli társául Mario Van Peebles szegődött, akit nap­jaink Sidnéy Poitier-jének tar­tanak. Kitűnő választás volt, persze ő is akarta a szerepet. Érdekes duót hoztak össze, mindketten beleadtak mindent a véres komédiába. Golyózá­porban, kilátástalan helyzetek­ben, vérfürdőben sem lankadt a jókedv, mindvégig megma­radt az egészséges, könnyed humor. Nekem közben végig az volt az érzésem, hogy ez a szerep minden igyekezete el­lenére nem Lambertnek író­dott. Mario Van Peebles vi­szont brillírozott, különben is afféle néger Brandauerként mindent képes eljátszani. Hi­degvérű, kiszámíthatatlan, ör- döngős, a célért mindenre ké­pes fickót alakít. De mi is a cél? 400 millió dollár megszer­Christopher Lambert zése a tét, amit egy hajó gyom­ra rejt. Egyikük a hajó nevét ismeri, másikuk ennek az is­tenverte járműnek a lelőhe­lyét. Nyomukban több tucat kábí­tószer-kereskedő gengszterrel kell a zsákmányt megszerezni­ük, miközben egymást is árgus szemmel figyelik. Ennyit a történetről, ami végig lebilin- cselően izgalmas és szórakoz­tató. Különös élményt jelent a két főhős kapcsolatának alaku­lása. Rendezői érdem, ■ hogy sikerült ezt a két merőben eltérő karakterű színészt összehangolni. Olyannyira, hogy a forgatás során barátok lettek. Ez használt a közös munkának. Megtalálták azt a hullámhosszot, amelyen át tökéletesen tudták közvetíteni egymás felé gondolataikat és érzéseiket. Egyébként a filmbéli fene­gyerekeknek is össze kellett fenegyerek barátkozniuk, meggyőzően si­került. Kapcsolatuk alakulása során a vérbeli komédiázás teljes kelléktárát felvonultat­ták, még egymás lábába is belelőttek a bizalom erősítése okán. Filmbéli hőseink már csak ilyen kemény és vagány fickók. Miért írok ennyit a figu­rákról? — mert ők a film, ez a két ember. Azért az igazság kedvéért ne feledkezzünk el Deran Sarafi­an érdemeiről sem, aki a Börtöncsapda c. film után is­mét nagyot alkotott. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a történet itt-ott kicsit mese­szerűre sikeredett. Gondolok itt az akciójelenetekre. A főhőseinket üldöző bandák is túlzásba viszik rémtettei­ket. A fényképezés és a zene néhány kívánnivalót hagy ma­ga után. A muzsika nem tud azonosulni a film alaphangu­latával. Hiro Narita operatőr sem hozta a tőle megszokott formát. Eddig látott munkái után pl. A Jeddi visszatér én többet vártam volna. A sze­replők mellett tehát a forgató- könyv a „ludas” a film sike­rében. Aki szereti a gengsztertörté­neteket, az akciókat és a vér­beli humort, egyáltalán a jó mozit, az kitűnően fog szóra­kozni. A Flamex forgalmazza, Európában nálunk mutatták be először. Guszti, akit Tóth Augusztának hívnak A Művészbe szerződtetett színésznő mosolya Dolezsál László felvétele Barabás Tamás % Budapest (MTI-Press) — Nem lesz könnyű a helyzete, Gusztikéin, de maga vasbeton­ból van, kibírja! Főiskolai tanára, Kapás De­zső a fenti mondattal bocsátot­ta útjára egyik legkedvesebb növendékét, Tóth Augusztát, ezt a törékeny nőiességű, de kőkemény akaratú, jellemes pici lányt. Ez még főiskolás korában történt, amikor Veszprémbe hívták Edit szerepére A kőszí­vű ember fiaiban. Nyári gya­korlat volt. Akkor úgy gondol­ták, hogy egy év múlva, ha vé­gez ez a Hónai István és Ka­pás Dezső vezetése alatt álló főiskolai osztály, az egész csa­pat együtt marad, és Veszp­rémbe szerződik, Kapás direk­ciója alatt. Csakhogy Kapás nem lett a veszprémi színház igazgatója, s az osztály egy évig ugyan még együtt maradt a Játékszínben, minisztériumi státusban, ám utána ki-ki oda szerződött, ahová hívták. Tóth Auguszta az Arizona Színházba került. Valló Péter vitte oda azt követően, hogy Guszti két szerepet is hirtelen beugrással, de feltűnő bizton­sággal és szép sikerrel oldott meg a Radnóti színpadon: egyiket A két ána című Füst Milán drámában, a másikat A képzelt beteg című Moliére komédiában. Valló felfigyelt arra, amit akkor más rendezők is láttak már: Auguszta ko­molyságára, önmagával szem­beni szigorára, lelkiismeretes­ségére. Ezzel a hozzáálással, no meg mélyről fakadó tehet­ségével vígjátékok és tragé­diák eljátszására egyaránt al­kalmas. Valló tehát meghívta a Meteor című Dürrenmatt komédia egyik főszerepére az Arizonába, ahol az akkori direktornak, Mikó Istvánnak is annyira megtetszett, hogy ál­landó szerződést kínált neki. — Csakhogy ez az egész Arizona-ügy nem sokáig tar­tott — folytatja a történetet Guszti —, jött egy igazgatói pályázat, amelyet Törőcsik Mari nyert meg, aki aztán az Arizona társulatából Művész Színház néven újra induló teátrumába alig néhányunkat vett át. — A kevesek között a pálya­kezdő Tóth Augusztát. Hogy történt? — Egy februári napon, dél­után háromnegyed hatra vol­tam hozzá berendelve. Szer­vusz, mondta, s kedves mo­sollyal nyújtotta a kezét, s bár jóval idősebb nálam, vissza­tegeztem rögtön, mert úgy éreztem, azzal sérteném meg, ha magáznám. Mari meg­mondta nyíltan, hogy engem még nem látott színpadon. Nem lepett meg, erre számí­tottam, feleltem. S hogyan fo­gadnád, kérdezte, ha nem szer­ződtetnélek? Az sem lepne meg, leginkább erre számítot­tam, hangzott a válaszom. Ekkor megkérdezte, mikor van legközelebb műsoron a két darab, amelyben játszom (a Meteor és A kölyök című musical), hogy láthasson. Két hét gondolkodási időt kért, akkor majd újra találko­zunk: Azon a találkozón már ott ült Mari mellett Schwajda György ügyvezető igazgató és Taub János főrendező is. Örömmel közlöm, hogy itt akarunk tartani, mondta Törő­csik Mari, és én nagyon bol­dog voltam. — Látta magát Törőcsik közben abban a két darabban? — Nem tudom, nem mertem megkérdezni tőle... A Művész színház október végén nyit egyszerre három darabbal, Guszti még nem tud­ja, miben és mit fog játszani. A nagyközönség addig is láthatja. Most sugározta a televízió a Szerelem című új, Ottlik Géza- Makk Károly tévéfilmet, amelynek főszereplője, s nem­sokára a Boldog idők is képer­nyőre kerül (Kodolányi János művéből Honáth Z. Gergely rendezte). — Ez a szerelmetes hivatás, amelyet magamnak választot­tam, engem a repülésre em­lékeztet kicsit — mondja befe­jezésül a rövid idő alatt befu­tott színésznővé vált Tóth Au­guszta —, a gép elrugaszkodik a betonpályáról, felszámyal a magasba, és egy repülés után ismét leszáll. De ha jól csinálta, akkor legközelebb újra elrepül, mert akkor van miért megint fel­szállnia, Könyvespolcunk A megismerés bonyolult körkörös csapdái Nagy Zsuzsanna Ez a kis zsebkönyv formátu­mú tanulmány a lelki jelensé­gek biológiai hátterét kutatja, pontosabban az érzékelés élet­tan és a megismerés összefüg­géseit kísérli meg feltárni öko­lógiai aspektusból. Köznyelvre lefordítva a megismerés nem más, mint tükrözés, azaz az agyban a külső világ tükörképként je­lenik meg. De a folyamat itt nem áll meg, hanem visszafelé is működik. Az agy megfelelő zsigeri impulzusok révén visszahat az érzékszervekre, melyek az in­gerküszöbök erősségével be­folyásolják az ember lelki te­vékenységét. A megismerés tehát körkörös, ciklikus. Van egy érzékelt külső tárgy, egy külvilági inger, ez hat az agy­ra, de ez még érzelmileg üres. Az emóciót a zsigeri szervek visszahatásai hordozzák. A megismerés csapdája azonban nem ez, hanem az, ami az agyban történik a felvé­tel és a visszahatás közötti idő­ben. Ezalatt ugyanis az törté­nik, hogy a beérkező informá­ciót az agy összeveti a már régebben tárolt ún. várakozási emlékképekkel. Tehát a meg­ismerés alaptényezője az em­lékezés. Ezzel a felismeréssel meg­magyarázhatók, leírhatók a megismerésnek olyan, eddig misztikusnak tartott folyama­tai, melyeket a szerző maga szimbolikusan az érzékelés csapdáinak nevez. Ilyen az intuíció, amely vé­gül is ebben a felfogásban az előző tapasztalatmozaikokból nagy sebességgel összeálló agyi képmás. Vagy az illúzió, melynek alapját a túltanult agyi sémák­ban kell keresni. Ezt bizonyít­ják az amputált emberek fan­tom érzékelései. Az adott végtag eltávolítása után a többség nyomási, szó­rási élményekről számol be. Mindez érthető, mégis marad­nak megválaszolatlan kérdé­sek az olvasóban. Vajon van- nak-e tökéletes felejtések, azaz az egyszer tárolt memó­riatartalmakat lehet-e teljesen törölni? Az elmaradt válaszok azon ban nem a szerző, Adám György, hibájául róhatok fel. Ezek az agy titkai, melyek még további feltárásra várnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents