Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

I 0 Xeiet-Maßyarorszäß hétvégi mttéí&te 1993. június 19. Helló, Meló-diák! Nyíregyháza (KM) — Meló-diák. A szellemes szó­játék mögött komoly szándé­kok, érdekszövetségek hú­zódnak, húzódhatnak meg. Ha valaki tüzetesebben meg­ismerkedik ennek a titokza­tos mondatnak a hátterével, azaz elolvassa az alábbi pro­filismertetést — mondjuk ki, szolgáltatáskínálatot —, könnyen meggyőződhet az állítás igazságáról. Mi is a Meló-diák? — kérdeztük Molnár Csaba elnöktől. Nem más, mint egy három éve — tanárképző főiskolai szék­hellyel — működő gazdasági vállalkozás 16 év fölötti nap­pali tagozaton tanuló közép- iskolásokból és főiskolai hall­gatókból. Az „üzlet” egyik oldalán állnak a vállalkozók, mármint az előbbiek, akik ebből a tevékenységből némi zsebpénzre szeretnének szert tenni, ösztöndíjat kiegészíte­ni. Ők jelenleg kettőszázan vannak. A másik oldalon azok a magánszemélyek, cégek, akiknek rövidebb-hosszabb ideig szükségük van munka­erőre valamely problémájuk megoldásához. A Meló-diák megbízóival cégszerű, szer­ződéses alapon nyugvó part­neri kapcsolatot hoz létre. A szolgáltatás díja rezsiköltség­ként számolható el, tehát nem terheli semmiféle járu­lék. Alkalmazásról szó sincs, így a létszám nem gyarap­szik— „a munka mégis elvé­geztetik, a probléma megol- datik.” A diákvállalkozás tevé­kenysége igen sokrétű, csak néhányat emelünk ki kö­zülük: mivel állandó, gya­korlott terjesztőhálózatot ala­kítottak ki, gyorsak, sőt pro­fik termékminták, szóró­anyagok, kiadványok teríté­sében. A megyeszékhely egész területén és környékén vállalnak ilyet a postaládába bedobástól a személyes át­adásig. Felkészült kérdező­biztosaik vannak, akik részt tudnak venni akár országos vagy szűkebb körű kérdőíves megkérdezésben, piackuta­tásban. Adatrögzítésben igen jártas tagjaik vannak, akik még több műszakban, éjjel­nappal sem restek dolgozni, ha arról van szó. Magas szin­tű nyelvtudásai rendelkező társaik szívesen elszegődnek alkalmi tolmácsnak, hostess- nek és röid határidőre ké­szítenek fordítást. Nem utasí­tanak el cégfelkéréssel, in­formációszolgáltatással ösz- szefüggő feladatokat sem. Mindenféle reklámkampány­ban részt tudnak venni, szendvicsembereik megál­lítják tábláikkal a járókelő­ket. De nem vetik meg az iro­dai, sőt a fizikai munkát sem. Takarítanak, ha kell, költöz­tetnek, ha kell, kisegítenek, csomagolnak, anyagot moz­gatnak, kőműveskednek, de jöhet idénymunka, roham­munka is nekik... A speciális teendőkhöz is gyorsan megtalálják a meg­felelő munkaerőt. Kreatívak, rugalmasak. Fiatalok, diá­kok. A keresetek alakulása Budapest (KM) — A KSH közzétette a keresetek alakulását április hónapban. Ennek alapján a 20 fő feletti létszámú gazdálkodó szerve­zeteknél a teljes munkaidő­ben foglakoztatottak havi bruttó átlagkeresete 26 669 forint volt, mely 26 százalék­kal haladja meg az egy évvel korábbit. Ezen belül a fizikai foglalkozásúak átlagkeresete 20 856, a szellemieké 39 856 forintot ért el. A keresetek nettó értéke 16 845 forintnak felel meg, ami 16,6 száza­lékkal magasabb az 1992. ja­nuár-április közöttinél. Figyelembe véve, hogy ugyanezen idő alatt a fo­gyasztói árak 24,2 százalék­kal nőttek, úgy a nettó kere­setek reálértékben 6 száza­lékkal maradnak el a tavalyi­tól. A fizikai és szellemi dol­gozók keresetének különb­sége ezer forinttal nőtt már­ciusról áprilisra, mert a szel­lemi foglalkozásúaknál a ke­resetnövekedés mértéke ma­gasabb volt, mint a fizikai ál­lományba tartozóké. Az oldalt összeállította: Szőke Judit Lakiteleken lobogott a lelkünk Balczó nem tehetett mást, csak öttusázhatott • Új cselekvés égi jelre # A tízgyermekes atya Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Bal­czó András nevére még meg­telnek a termek. így volt ez nemrégiben, amikor az evan­gélikus Kossuth Gimnázium dísztermében három generá­ció képviselői kutatták az élő legenda titkát. Balczó, akinek nevétől egykor visszhangzott a világsajtó, megyénk szülöt­te. Innen hódította meg az öt­tusa világát és hódította el a világbajnoki címet egyéniben és csapatban, tiszteletére több­ször felcsendült a Himnusz. S egyszer elcsendesült körü­lötte a zajos sportélet, Balczó nemcsak visszavonult, hanem önmagába zárkózott. Kereste azt az utat, amelyet neki a sors különös kegyelméből és Isten személyes rendeléséből végig kell járnia. Megszenvedte a hitet, de pótolhatatlan kegye­lemben részesült: rátalált az egyetlen útra, ami számára a célhoz vezet. Szenvedély a szavakból Nem szokványos riport­alany. Nyíregyháza díszpolgá­ra, az öregdiák, az öttusaki­rály, a különös Balczó nem ad külön interjút. Nyitott könyv az élete, kérdezzen tőle min­denki a plénum előtt. Nincs takargatnivalója. Boldog ember. Ezt röpke néhány perc alatt megérezték a jelenlévők, hiszen szenve­dély sütött a szavaiból, amikor rólunk, magyarokról, megcsa­latott, reményvesztett, fészek­alja népről szólt. Balczó nem­csak kivételes sporttehetség, hanem kiváló szónok is. Apjá­tól, az evangélikus paptól örö­költe? Vagy sok-sok keserv után kristályosodott ki benne a gondolat, amely hitté, meg­győződéssé magasztosult, s amelytől földi ember el nem tántoríthatja? Útravaló egy életre A szinte szószékké neme­sedett katedrán a nézők más és más Balczót véltek felfedezni. A bujtosi öregek a biztonság kedvéért megkérdezték, hogy még mindig tegezhetik-e, mint gyerekkorában? Az egykori tanárai az ösztönösen a maga feje után menő, öntörvényű diák felnőtt hitére voltak kí­váncsiak. A sportsikereit szá­mon tartók szerettek volna be­pillantani a fantasztikus rekor­dok születésének műhelytit­kaiba. Akik látták Kosa Fe­renc Küldetés című filmjét — s ki ne látta volna a jelenlévők közül? — a hitét bátran vál­laló, a mellőzést is büszkén tu­domásul vevő exsportoló tár­sadalmi helykeresésére vártak választ. — Engem mindig akkor hívnak az emberek, amikor baj van az országban. Ha szapo­rodnak a meghívások, gyötrő­döm, talán tényleg sok a tenni­való. Vagy egyszerűen a pa­nasz szava nem hallatszik az égig és velem szeretnék meg­osztani a gondot az emberek? Én is ott voltam Lakitelken 1987-ben, de a változtatás iránti eufórikus hangulatot nem akartam elrontani. Ma már restellem, hogy ott nem szóltam, hogy egycsapásra nem kergethetjük el magunk felől a sötét fellegeket. Akkor ott lobogott a lelkünk. Személyes indíttatása sokak előtt ismert. Evangélikus lel­kész apja hitet és kitartást adott útravalóul, az akkori tár­sadalmi ranglétrán a feljebb emelkedéshez ez vajmi kevés­nek bizonyult. De Balczót nem olyan fából faragták, hogy a nehézségek elől meg­hátrált volna. Aki csak egy kicsit is járatos sportberkekben, tudja, az öt különböző tusa nem minden­napi technikai tudást és fizikai felkészültséget igényel. Kez­dődik a lóval, amely nem mindig fogad szót alkalmi gazdájának. Vívni egy fél na­pon át, a pisztolylövés kötél­idegeket követel. Úszni és fut­ni szintidőre, kivételes össze­tett sport. S minden idők leg­nagyobb rekordja mellett ott áll Balczó neve. Egy ország és nemzedékek büszkék erre a nem hétköznapi mércével mérhető férfira. Ő is, akárcsak kortársai, a szocialista szel­lemiségű iskolák padjait kop­tatta, bár igazából gyakran ki­lógott a sorból. Noha a vallás sem kényszer, sem divat nem volt a családjában, eltávolo­dott, pontosabban nem került közel az Istenhez. Ma is em­lékszik a dátumra, amikor egy­értelmű jelet kapott, megtudta, kihez tartozik és melyik úton kell elindulnia. Innen már csak be kellett teljesíteni az isteni tervet és szándékot, amely őt azóta is cselekvésre ösztönzi. Rendező elv Politizál, amikor az elhitet- lenülés vírusával fertőzött tár­sadalom bajait sorolja. Beül­hetett volna a képviselők közé, de nem hallotta a cselekvésre ösztönző belső hangot. Sok mindennel nem értett egyet már az indulásnál. Eladottsá- gunkat nagyobb fokúnak véli, mint a korábbi, kiszolgáltatott évtizedekben. Fáj neki az is, ha valaki most csak azért mu­togatja magát a templomban, mert ezt előnyösnek véli. Ahe­lyett, hogy a hitét gyakorolná, amely nem feltétlenül köthető egy templomhoz, egy feleke- zethez, egy paphoz, hanem igenis köthető egy világszem­lélethez; életfilozófiához. S ha már szabadabban gyakorol­hatjuk a vallásunkat, az egy­házi vezetők miért nem dugják össze a fejüket a választás előtt? A tízgyermekes apa Buda­keszin saját kezűleg építi a há­zát. Lassabban halad, de a mester drága. Hat iskolás és négy pici nevelkedik a család­iján, amelyben a kimondott szó és a tett egysége jelenti az energiát a hétköznapi ügyek megoldásához és a Küldetés teljesítéséhez. Az idők szava: a második diploma Ha apu, anyu tanult, csendben kellett lenni • Ha újra kezdhetné a villamosmérnök... Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — „Mondta a férjem, hogy csak tanuljak nyugodtan, majd ő főz, ám percenként bekiabált a szobába, hogy mi hol van, most mit kell csinálni...”, „Vizsgaidőszakban sohasem mosogattam...”, ,JÉn amúgy sem túl gyakran”... Fintorok, megértő bólogatások, immár a felszabadult öröm jóleső érzé­se, kis fáradtsággal vegyítve. Öt félévet tanultak, hogy meg­kapjanak még egy diplomát. De nem is az oklevél volt a fontos, hanem a sansz, a lehe­tőség, hogy ezzel hátha köny- nyebb, kiszámíthatóbb lesz a további élet, biztonságosabb a család létalapja. Fiatalok, a középső életkor elején álló férfiak és nők, kisgyermekek és a pályát még nem próbáló kamaszok apái, anyái. Egy hete már mérnök-üzemgazdá­szok. Ötvenen indultak, fele annyian vehették át diplomá­jukat két és fél év megfeszített tanulás után a Pénzügyi- és Számviteli Főiskola nyíregy­házi kihelyezett tagozatán. Ötüket kértem egy csoport­képre, egy portrécsokorra. Az idők szava Sikolya Aliz férje 1989-ben került Romániából véglegesen Magyarországra. Nyíregyhá­zán, a mezőgazdasági főisko­lán kapott állást és szolgálati lakást. Idehozta családját egy év múlva. Az építőmémöknő a MEZÉP-nél helyezkedett el, ami hamarosan csődbe ment, váltani kellett hát. Munkahe­lyet és ahogy ő megítélte a helyzetet, pályát is. A Start Rehabilitációs Vállalatnál dol­gozik, pénzügyi-számviteli munkakörben. Munkahelyé­nek sokat köszönhet, tanulását minden lehetséges úton támo­gatták. Egy humán beállított­ságútól távol van a számok vi­lága — különösen az első félév volt nehéz. A gyerekeket megviselte a mama gyakori hiánya, sok kötöttséget jelentő elfoglaltsága, talán a nyugod- tabb nyár alatt behozhatok az „elmaradások”. A műszaki pálya leértékelődött A kisvárdai 111. számú szakmunkásképző műszaki ta­nára Gyenes István. Őt nem kényszerítette közvetlenül semmi a tanulásra, saját ambí­ciói mozgatták. Mérleget vont: mit ért el eddig s milyen a szellemi kapacitása. Az idők szavára hallgatott, ez a szak­ma keresett, s úgy véli, minél képzettebb valaki, annál ke­vésbé kiszolgáltatott, de az is­kolában is van ilyen tudásra igény — több okból is. Egy­részt, ha nem is sok órában, de tanítja a leendő szakmunká­soknak az üzemgazdaságtant, melynek szakszóhasználatába mindig új fogalmakat kell be­építeni, másrészt, ha szakkö­zépiskolává válnak, különösen szüksége lehet a főiskolán szerzett friss ismeretekre. 14- 17 éves gyerekei miatt-miat- tuk fontos volt neki a példa- mutatás is. Ők már másképp in­dulnak, látván, hogy a tanulás nem fejeződik be az iskola el végeztével. Hogy otthon használja-e a tanultakat? Nem­igen, mert a felesége nem enged beleszólást a háztartás pénz­ügyeibe, persze, más is az... A legtávolabbról, Szolnok­ról, Séllei Lászlóné járt a kon­zultációkra. Bár Nyíregyháza nem volt számára ismeretlen, ugyanis a Vasváriban érettsé­gizett. A Szolnoki Víz- és Csatornamű Vállalat főener­getikusa, végzettségét tekintve vegyipari-automatizálási mér­nök. Munkája egy kicsit mű­szaki, egy kicsit gazdasági. Meg akarta cáfolni azt az állí­tást, miszerint a műszakiak egysíkú gondokodásúak. Per­sze, ennél fontosabb ok, hogy a műszaki pálya leértékelő­dött. Nem akar szakmát vál­tani, jelenlegi munkáját sze­retné tudatosabban végezni. Igaz, hogy két nagy gyerekétől igencsak elvette az időt és energiát a tanulás, de fontos­nak tartja a folyamatos önkép­zést is. Ha nem is fog most azonnal vállalkozni, legalább az adóbevallását el tudja maga készíteni... Senkinek sem volt könnyű ez az időszak, de aki gyed alatt tanulta a tervezést, a könyve­lést, a statisztikát... Dr. Veréb- né György Marianna két kis­gyereke közül a vizsgaidőszak­ban valamelyik biztosan beteg lett. Egy dolog miatt azért sze­rencsésnek nevezhető: bár ere­detileg gépészmérnök, köz- gazdasági egyetemre szeretett volna már a műszaki helyett is menni. Most némi kerülővel végre azzal foglalkozhatott, ami mindig is vonzotta. Egy hónap múlva lejár a gyed, készült visszamenni a konzervgyárba, ám közölték vele, hogy az rt.-t felszámol­ják, várhatja a felmondást. A nyár egy hónapja áll rendelke­zésére, hogy munkát találjon. Inkább legfrissebb végzettsé­gében bízik, bár a kettő együtt sem lehet piacképtelen. Elmé­letileg. Reméljük, hogy pró­bálkozásai sikerrel járnak és eddigi majdnem nyolc évig tartó felsőfokú tanulmányai alatt szerzett tudására szük­sége lesz valamilyen cégnek. Ha apu tanul, lábujjhegy Az Állami Fejlesztési Inté­zet nyíregyházi kirendeltségén dolgozó Bárány Pálnak ez már a harmadik diplomája. Családjának nem volt szokat­lan, hogy ha apu tanul, lábujj­hegyen kell járni, mert már a műegyetemet is levelezőn vé­gezte. Villamosmérnökként kezdte a főiskolát, gondolván, jól jöhet még a pénzügyek is­merete, s menetközben váltott. Jelenlegi mukahelyén igen­csak jártasnak kell lennie pénzügyi kérdésekben, a napi munkában azonnal használ­hatta, kipróbálhatta az elméle­tet, a tankönyvek példáit. Már többet nem akar tanulni, az ed­digieket szeretné elmélyíteni, és persze egy nyelv ismerete azért jó lenne. Bezzeg, amikor nappalis volt, ingyen tehette volna, minden feltétel biztosított volt, soha nem fogja magának megbocsátani. Ha újrakezd­hetné...

Next

/
Thumbnails
Contents