Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
1993. június 1!L_ J3 Xe(e.t-lMaflWrorszáfl hétvégi meííé^íetc ] 3 Törd meg az éhezőknek kenyeredet Bemutatjuk Bosák Nándort, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első püspökét Bosák Nándor Harasztosi Pál felvétele Balogh József A tájékoztatón az egész magyar püspöki kar ott volt. Már ez jelezte: ritka és szokatlan esemény résztvevői lehetünk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dísztermében, ahol dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke, Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök, a püspöki kar elnökhelyettese, Angelo Acerbi pápai nuncius, dr. Ternyák Csaba pöspök, a püspöki kar titkára vállalta fel, hogy az egyházmegyék átszervezéséről tájékoztatót adjon, ami néhány, a történelem kényszerítette átszervezésen kívül Szent István óta érintetlen volt. Az apostoli levél is erről tanúskodott. „A magyarországi egyház, amely a közelmúltban fájdalmas próbatételnek volt kitéve — hangzik a levél — most osztozik az egész nép örömében a szerencsésen visszanyert szabadsága miatt és hálát ad az Úrnak, hogy már szabadon adhatja a társadalomnak Krisztus és az ő Evangéliuma világosságát. Az új körülmények azonban, amelyekben küldetését teljesítenie hivatott, megkívánják egyházmegyei beosztásának újrarendezését, hogy a II. Vatikáni Zsinat kívánalma szerint a püspökök „Isten népe üdvösségének szolgálatát a lehető legtökéletesebb módon elláthassák”. Alkalmasnak találtam tehát, hogy létrehozzak két új egyházmegyét, a Kaposvárit és a Debrecen—Nyíregyházit, módosítsam a többi egyházmegyék meglévő határait és met- ropolita székhellyé tegyem a Veszprémi Egyházmegyét. Ezekhez az intézkedésekhez szeretném hozzákapcsolni — visszaemlékezve nemrég történt apostoli látogatásomra — az egész magyarországi egyháznak szóló szívből jövő jókívánságaimat. Legyen ez alkalom arra, hogy az ország újra evangelizálásában meg- újúljon az az elkötelezettség, amire mindnyájatokat: püspököket, papokat, szerzeteseket, szerzetesnőket buzdítottam, Magyarország megkeresztel- kedésének ezredik, és a keresztény kor kétezredik évfordulójára készülve”. A püspöki kar elnöke az indokokat mondta. — Az intézkedés már ennek a századnak az elején is indokolttá vált. A katolikus hívek számának növekedése és arányuk különböző alakulása az ország városaiban és falvaiban az egységes és eredményes lelkipásztorkodás érdekében szükségessé tette az egyházmegyék átszervezését. A 20. század sok szomorú és nehéz eseménye késleltette, mígnem a Szentatya magyar- országi látogatása után az ő akkori személyes tapasztalatainak a nyomán végül is az apostoli Szentszék sürgette ennek az átalakításnak a megtörténtét. Többen terjesztettek elő az átalakítással kapcsolatos tervet és javaslatot, amelyek közül — legalábbis az én szememben — minden nehézség ellenére nagyon szerencsés megoldás született. Az egri püspökséget a kabar Aba Sámuel szállásterületén, Szent János evangélista patrónussága alatt már 1004-1009 között megszervezték. Az ország északkeleti és keleti részeit foglalta magában, s délen lenyúlt egészen Ajtony szállásterületéig. így az első évtizedekben a későbbi bihari (majd váradi) püspökség területe is az Egri Egyházmegyéhez tartozott. Egészen a XVIII. század derekáig e déli rész maradványaként keskeny csík húzódott a Bihar-Váradi és a Csanádi Egyházmegye között pankotai főesperesség néven, amely jogilag Egertől függött; és csak 1750 táján lett a Csanádi Egyházmegye része. A bihari püspökség felállítása szintén Szent Istvánnak tulajdonítható, s ez párhuzamosan történt a bihari dukátus (Bihar megye) megszervezésével. A trónörökös, (Szent) Imre jelenléte elégséges indok volt az új püspökség létesítésére, amely területileg az Egri és az Erdélyi Egyházmegye közé ékelődött. Az 1020-as években történt a szervezés, székhelyét Szent László 1077 után Bihar helységből a közeli Váradra tette át. Az 1920-as trianoni békekötés következtében csak a Veszprémi, Székesfehérvári, Váci, Egri és Pannonhalmi Egyházmegye területe maradt érintetlen. Rozsnyó, Kassa, Szatmár, Várad és Csanád Egyházmegye esetében a terület csökkenése mellett a székhelyek is az utódállamokhoz kerültek. A prímási székhely megmaradt, de területének legnagyobb része elszakadt. A Csanádi püspökség székhelye 1923-ban Temesvárról Szegedre tevődött át. A váradi rész irányítását Debrecenből apostoli kormányzói helynök végezte. Egerhez pedig, bizonyos adminisztratív függetlenséget megőrizve, a rozsnyói, kassai, szatmári rész került. 1945 után a trianoni határok visszaállításával ez a helyzet maradt fenn, némi módosítással. A római Szentszék 1982- ben a Kassai, Rozsnyói és Szatmári Egyházmegye magyarországi területét az Egri Főegyházmegyéhez csatolta, ezzel Magyarország legnagyobb területű egyházmegyéje lett, ezért érintette legnagyobb mértékben az átszervezés. Belőle vált ki most a Debrecen—Nyíregyházi Egyházmegye, amelynek területe azonos a két megye területével, központja Debrecen, székesegyháza a debreceni Szent Anna templom, és a Nyíregyházi Nagy boldogasszony társszékesegyház, első megyéspüspökévé Bosák Nándort, az egri szeminárium rektorát nevezte ki a Szentatya. Mit jelent a társszékesegyház és miért nem a katolikus Nyíregyháza, hanem a Kálvinista Róma lett a székhely? Seregély István érsek úr azt válaszolta: — Nyíregyháza eddig az Egri Egyházmegyéhez tartozott és tudom, hogy a nyíregyháziak mennyire vágyódtak arra, hogy Nyíregyháza legyen az új egyházmegye központja. Tekintettel azonban arra, hogy Debrecen Magyarország kulturális életének egyik legkiemelkedőbb városa, semmiképpen sem lehetett egyértelműen úgy eldönteni a kérdést, hogy Nyíregyháza vagy Debrecen váljon az egyházmegye központjává. Ezért lett neve Debrecen—Nyíregyházi kettős székhelyű egyházmegye és székesegyháza is a debreceni és nyíregyházi templom. Ez annyit jelent, hogy a püspök mindkét templomában egyházmegyét kormányzó főpapi, főpásztori tevékenységet folytat, egyformán lehet papszentelésnek, vagy más kiemelkedő egyházi eseménynek temploma a nyíregyházi Nagyboldogasszony templom és a debreceni műemlék templom. Bosák Nándort, az új megyéspüspököt bemutatkozásra kértük. — Az Egri Hittudományi Főiskolának voltam a rektora négy évig, előzőleg 13 éven keresztül ugyanebben az intézetben teológiai tanár és lelki igazgató voltam. Születés szerint felvidéki vagyok, Galánta mellett, Taksonyfalván születtem. Szüléimét a háború után kitelepítették Szlovákiából és így kerültem Szabolcsba, Kálmánházára. 1947-től laktak szüleim és rokonságom ebben a kis szabolcsi faluban. Teológiai tanulmányait a Központi Papnevelő Intézet növendékeként kezdte meg. 1959-ben állami nyomásra a Központi Szeminárium növendékeinek döntő többsége a papnevelő intézet elhagyására kényszerült. Főpásztora ekkor visszarendelte az egri Érseki Hittudományi Főiskolára, ahol befejezhette tanulmányait. Felszentelése után 1963-tól az Egri Egyházmegye különböző területein tevékenykedett mint lelkész, 1977-től teológiai tanár. — Öten voltunk testvérek, négyen ma is Kálmánházán élnek. Amíg szüleim éltek, gyakran hazajártam. Azóta ritkultak ezek a hazautazások, havonta, kéthavonta szoktam őket meglátogatni, ahogy az elfoglaltságom engedi. Éddig a tanítási szüneteket használtam ki leginkább ilyen család- látogatásokra. Bosák Nándor püspöki jelmondata: „Törd meg az éhezőknek kenyeredet!” (Iz.58,7) Mit ért ez alatt az új egyházmegye első püspöke? — Ebben az a gondolat fogalmazódott meg, hogy annak idején Krisztus látta a népnek az ínségét, és az apostolait bízta meg, hogy adjanak nekik enni, de nekik csak öt árpakenyerük volt. Ezt az öt árpakenyeret odaadták Krisztus kezébe és ez elég volt volt a népnek, mert Krisztus megszaporította. Úgy gondolom, hogy az ínség, a szükség, a lelki szükség és az erkölcsi szükség kívánja a táplálékot és mi Krisztus nevében ebben szeretnénk szolgálni a híveinek, hogy lelki táplálékot, szellemi táplálékot nyújtsunk. Ebben a magunk emberi ereje, legfőképpen a Krisztus ereje a biztosítékunk, s ebben bízunk. * * * Bosák Nándor püspökké szentelése és püspöki beiktatása 1993. június 15-én, kedden 17 órakor lesz Debrecenben, a Szent Anna templomban. A szentelést Paskai László bíboros úr végzi, társszentelő a nagyváradi püspök és az egri érsek lesz. A püspökszentelés és a beiktatás az egyházmegye létrejöttének dátuma is. Éz után két hétre, vagyis június 29-én, kedden lesz Bosák Nándor püspök úr beiktatása, a nyíregyházi társszékesegyházban. A nyíregyházi Nagyboldogasszony templom, amelyik az új püspökség társszékesegyháza Balázs Attila felvétele Rákóczira emlékezve (1.) Reszler Gábor Nyíregyháza Fájdalmasan beigazolódott Zrínyi Miklós jóslata: ha a magyarok nem önerejükből űzik ki a törököt, a függetlenség továbbra is vágyálom marad. A nyomasztó Habsburg fölényt már a XVII. század derekán sem nézte jó szemmel a magyar főnemesség. Ellenállásukat jelezte a Wesselényi- összeesküvés. A balul végződött kísérlet után a nemzeti ellenállás társadalmi keretén kívül maradt az arisztokrácia. A Thököly-felkelés bukása a birtokos kisnemessé- get tántorította el a további küzdelemtől. A kudarcok láttán a legvérmesebb nemesúr sem gondolt arra, hogy újra támadást lehetne kezdeni Bécs ellen. Közel háromszáz évvel ezelőtt — pontosabban szólva 290 esztendeje — azután mégis elemi erővel tört felszínre a társadalmi elégedetlenség a Habsburgok magyarországi berendezkedése ellen. Akkor már csak a szegénylegények körében élt a kuruc küzdelmek eszménye. A hol latroknak, hol haramiáknak titulált szegénylegények a társadalom különböző rétegeiből érkeztek. Megtalálhatjuk közöttük az elszegényedő, sorsával elégedetlen kisnemest, a végvárakból szélnek eresztett vitézt, Thököly lézengő katonáját, és az állami vagy a földesúri adóterhek elől elbujdosó jobbágyot. A szegénylegények száma a XVII. század utolsó negyedében rohamosan növekedett, és az északkeleti vármegyékben volt a legnagyobb. így többek között Szatmár, Máramaros és Ugo- csa vármegyékben. A szatmári főispán. Károlyi Sándor vármegyei hajdúkkal próbálta szétszórni őket, kevés sikerrel. A császári katonaság határozott fellépésére lett volna szükség a hegyekben szívós kitartással szervezkedő kurucok ellen. A felső- magyarországi főkapitány, Nigrelli császári generális azonban az ilyen mozgalmakat Magyarország „mindennapos bajának” vélte, s kezdetben nemigen törődött vele. A szegénylegények első fölkelése 1697 júniusában ott tört ki, ahol nem várták: a Hegyalján. A regéci erdőkből előszivárgó kurucok a sátoraljaújhelyi vásárban megtámadták a vásárosokat vámoló császári csapatot, majd Tokaj és Patak vára ellen indultak, és bevették azokat. Thököly nevében indult a felkelés, a bujdosó „kuruc király” azonban messze török földön volt. Megérkezéséig az 1694-ben birtokaira hazatért Rákóczi Ferencet akarták vezérüknek megnyerni a felkelők. A nemzeti függetlenségi küzdelemhez sok szállal kötődő főnemesi család sarját azonban váratlanul érte a felkérés, és hogy a császáriak gyanúját elkerülje, lóhalálában Bécsbe sietett. Pedig már a hegyaljai felkeléskor a kurucok táborában találjuk a tiszántúli mozgalom irányítóját, Esze Tamás tarpai jobbágyot. A felkelés leverése után tömlőébe vetették, majd kiszabadulva sókereskedelemből élt. Tarpa a többi beregi és a szomszédos Szatmár vármegyei településsel együtt sokat szenvedett a hadiadó miatt. Maga a szatmári főispán, Károlyi Sándor is teljesít- hetetlennek ítélte a kirótt adót. Jelentésében olvashatjuk, hogy a jobbágyok közül sokan kötéllel vetettek véget nyomorult életüknek. A terhek évről évre növekedtek. Szedték a hús, a gabona, az ital forgalmazására kivetett adót, de fizetni kellett a malmok, a pálinkafőzők és a „semevelők” után is. A kincstár 1701-ben átvette a máramarosi sóbányákat, és megvalósítván az állami sómonopóliumot, ötszörösére emelte a só árát. A kenyerüket vesztett jobbágyok, katonák, kisnemesek ezrei adták fejüket tiltott kereskedelemre, nagyszabású orgazdahálózat alakult ki a falvak és a mezővárosok között. A vállalkozó szellemű tarpai jobbágy, Esze Tamás sókereskedéssel próbálkozott. Tiszaújlakról Debrecenbe fuvarozott sót. A tiszaújlaki sótisztek tiltott sókereskedéssel vádolták, és büntetésül elhajtották minden marháját. Újra a hegyekbe, a bujdosók közé vette útját. A szegénylegények a széles látókörű, kiváló politikai tehetséggel bíró Esze Tamásban találták meg vezetőjüket. Valószínűleg 1702 őszén határoztak egy országos felkelés megindításáról. Kedvező alkalmat teremtett, hogy a kibontakozó spanyol örökösödési háborúhoz Lipót császár három magyar ezred kiállítását rendelte el, és a katonának beálló bujdosóknak, tolvajoknak kegyelmet hirdetett. Esze Tamás a nép kuruc- ság mozgalmának másik jeles alakjával, Kis Alberttel vállalta Bereg vármegyében a toborzást. A császári ezredgyűjtés ürügyén szabad mozgást nyertek, és az országos felkelésre szervezték maguk köré a népet. A felállított ezredekből számosán megszöktek, és a bujdosók közé álltak, A hegyaljai felkelésből okulván a szer- vezkedők tisztában voltak azzal, hogy csak nemzetközileg is jelentős vezető zászlaja alatt remélhetnek sikert. Tudták, vezérük nem lehet más, mint a Habsburgok ellen időközben francia támogatást kereső, s emiatt 1701-ben letartóztatott, majd a bécsújhelyi börtönből Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferenc. A tiszaháti népi mozgalom követei a lengyelországi Brezna várában keresték fel Rákóczit. Május elején jött létre a szövetség, amely jelezte, hogy az ország szabadsága és a nemesi kiváltságon kívül élők társadalmi szabadsága összekapcsolható, nemesek és nemtelenek között megteremthető az együttműködés. Amikor 1703. június 16-án Rákóczi Ferenc átlépte a magyar határt, a felkelők Dolhánál már elszenvedték első vereségüket. De a kedvezőtlen előjelek sem tántoríthatták el a szabadság ügyéért küzdeni akarókat a felkelés folytatásáról.
