Kelet-Magyarország, 1993. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
12 [ A ‘KeUt-MafíWTorszáfi hétvégi meííéfjkte 1993. június 12. Egri Tibor: Epona Beszédes üzenetek Miklós Elemér Nyíregyháza — Európa közepének keleti felén, az asszimilációs olvasztó tégelyben már ritkulóak a népek sorsát érintő meglepetések. Nem hiánycikk az őszintén igaz szó, de annak ellentéte sem. Emiatt érthető, ám mégis furcsa a történés, hogy közszolgálatinak mondott televíziónk második csatornáján egy vallomásos, nagyformátumú filmsorozat csak lassan, araszolva képes az álkrimikkel, reklámvetélkedőkkel dacolva utat tömi a nézettebb műsorok közé. Igaz nem övezte hangos bevezetés, — reklám, mindössze adásidőben a személyes élményfedezetre épülő szöveghitelesség, s a képi megfogalmazásban a nagyfokú kreativitás, az emberközeli valóságidézés vezeti a néző figyelmét „Orbán Balázs nyomában”. Az elismerés, mit a valóságfeltáró szándék érvényesítésének tisztessége indukál, egyúttal tisztelgés az alkotóknak, kik a sokrétű gáncsvetéseket üggyel-bajjal megkerülve, szociografikus hűséggel szolgálva adnak számot barangolásaikról. Mert mi más lehetett vállalkozásuk — a hullámzó hevességű, ordas acsarkodások közepette —, mint a korszerű hírközlés eszközeit hasznosítva megmutatni, meg- vallani a közös múlt fájdalmait, a kínok tengeréből kiemelni mindazt, ami előremutat, tehát a haladást szolgálva láttatni emberi viszonyokat a múlt-jelen-jövendő átkarolásában. A kapcsolódó előzmény Orbán Balázs 1862 és 1868 között a Székelyföldön és az azt övező vidékeken tett nagy utazása, ^ az erről szóló, máig forrásértékű beszámolója, az 1868 és 1873 között hat kötetben megjelentetett „A Székelyföld leírása” volt. E rendkívüli teljesítmény ma is tiszteletet ébreszt és minden viszonyítás alapja, krónikások sem hagyhatják figyelmen kívül. Ezért lehetett iránytű, mérőeszköz az író-rendező, Vári Attila és Mánfai Miklós operatőr számára is. Segítőtárs a megmaradás történeti aspektusainak részletezéséhez. Ugyanis nem kevesebbre vállalkoztak, mint aprólékos (közel három évi) munka árán összegyűjteni azt az általános érvényűén eligazító tényanyagot, mely a Székelyföld és a környező vidékek társadalomtörténeti és benne az emberi viszonyok változásait jellemzi. Orbán nyomdokain nem az azonosságokra figyelnek, ellenkezőleg, a különbségekre. Nem a múló idő okán, hanem emberi sorsokra figyelve a sorsok próbáit egymást követően görgető hatalmi viszonyok változásaira visszautalva. A film kérdésköre (Mi volt? Mi változott? Mi van? Mi lehetne?) az értékteremtés módozataira irányul, s a földrajzi környezet és az emberi viszonyok változásait egységben szemlélve épít nagyívű tablót. Orbán Balázs statikus (hegyet, völgyet, patakot, várat, települést, népcsoportot ábrázoló) állóképeinek megelevenítésétől az átváltozások pillanatnyi állapotainak rögzítésével, a dinamikus mozgásfolyamatok jellemzésével az általánosításhoz kívánatos tényanyag összegyűjtéséig ível e valóságfeltárás. Vári Attila témavezető narrátuma mindvégig figyelmet ébren tartó, s imponálóan gazdag, verbális kifejező eszköztára révén igényli is nézője együttgondolkodását a lényeges, a fontos képi elemek ' összefüggéseinek megértésére. Rekedtes orgánuma, meggyőző szavai vi- gyázóan szabnak irányt az elszabaduló gondolatoknak, megtartva azokat a tények közelében. A mérték szerinti önfegyelem állapotában. S mégis indulattal. Pallérozott mondatai mögött úgy forrong az indulat, miként a bemutatott szénsavas források kristálytiszta vize a meredek-lejtős patakmederben. A gondok-sirá- mok panaszszava pedig (a föld nem ad megélhetést, csak redukált életminőség ismerhető meg, a • szorgalom nem vezet a jólét útjaira, a nagyipar nyomasztó árnyéka gúzsba köti a cselekvéseket, s következésképpen a „Hajdan szorgalmas vidék a balkanizálódás útjára lépett a XX. században”) a szülőföld-szeretet meg-megújuló vibrálása a „szomorú hanyatlás” állapotairól. Ismert, mások által is bejárt tájakat mutatnak meg a film készítői. A különös az együttérzés közös igénye, s hogy varázslatos tájakról, elhagyott vidékekről (ahol „nem fejlődött ki olyan infrastruktúra. mely gazdaggá tehetné a vidéket”), történelmi és irodalmi emlékhelyekről, ódon várfalak tövéből, megváltozott etnikai összetételű városokból tudósítanak, s elhozták az ég közelében segedelem nélkül megküzdő emberek némaságban is beszédes üzenetét. Feszes szerkesztésben, gondosan komponált képek illusztrációjával. Egy régi falusi rendelő Debreceni adomány a nyíregyházi kórházi orvostörténeti gyűjtemény számára Fazekas Árpád Nyíregyháza — Szokatlan tartalmú levél érkezett 1993. január 20-án Dr. Séra Gyula orvos-igazgatóhoz Debrecenből Csikós Éva nyugalmazott tanárnőtől. A levélíró teljesítette apjának, Dr. Csikós István (1900. július 11. Bal- kány-1983. július 18. Debrecen) végakaratát: orvosi rendelőjének berendezését és műszereit felajánlotta a kórház számára. Annak eldöntésére, hogy a felajánlott tárgyak bírnak-e orvostörténeti értékkel szakértő a helyszínen megtekintette a hagyatékot. Végül is 1993. március 9-én kétszer fordult a kórház kisteherautója, amely Keményffy Gyula mb. anyaggazdálkodási osztályvezető irányítása mellett a következő tárgyakat hozta el: orvosi műszerszekrény (vitrin) a falusi rendelő szokványos műszereivel, fali gyógyszerszekrény egykori gyógyszerek dobozaival, régi orvosi-vizsgálóasztal (fa), fehér székkel és lócák a várószobából és egy dossziéban sok irat, nyomtatvány, illetve értékes fényképek. Utóbbiak között található „A nyírbaktai járás tisztviselő kara 1917-1927" feliratú tabló összesen 41 fényképpel (ebből: 5 orvos és 2 állatorvos) valamint „Az Országos Tisztiorvosi Tanfolyam résztvevői Steiner József és Fia keksz- és tápszergyárában 1930. V. 28-/ látogatásának emlékére" feliratú tabló 25 személy arcképével (látható itt a fiatal Dr. Vilmon Gyula, a tanfolyamok kitűnő irányítója is). De szerepel az iratok között Dr. Csikós Gyula tisztiorvos feljegyzése a nyilasok által 1944. október 18-án a debreceni kisállomás előtti téren kivégzett 19 ember (15 zsidó, 2 orosz és 2 egyéb magyar) hullaszemléjéről, kiegészítve hevenyészett rajzvázlattal. Illő ezek után szólni dr. Csikós István személyiségéről és pályafutásáról. Balkány községben született 1900. július 11-én. Apja id. Csikós István gazdálkodott. Anyja Bay Zsuzsánna. Szülőfalujában járt elemi iskolába, s gimnáziumi tanulmányait Nagykállóban végezte. Innen vonult be 1918. május 1-jén katonai szolgálatra, s az általános leszerelés után a debreceni református főgimnáziumban tette le az érettségi vizsgákat. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1925. június 13-án lett orvosdoktor. Önéletírása szerint „Felavatásom után 1 hónapig a budapesti Szent Gel- lért Kórházban cselédköny- veztem, majd innen a nyíregyházi Erzsébet Közkórházhoz kerültem, ahol előbb mint segédorvos (1926. szept. 10- től), később mint alorvos (1926. okt. 1-1932. január 15. között) Nyírmadán volt körorvos. Közben 1930. szeptember 27-én Budapesten tisztiorvosi képesítést szerzett. így már nagyobb helyre, Debrecenbe kerülhetett, ahol városi kerületi orvosi, illetve külsőségi kerületi tisztiorvosi állásokat töltött be 1946-ban bekövetkezett B-listázásig (elbocsátásáig). Magánorvosként haláláig működött, a szegények orvosa volt. A II. világháborúban a debreceni 6-os Honvéd Helyőrségi Kórházban több ízben teljesített szolgálatot főhadnagyként, rendszerint a bőr- és nemibeteg osztályon. Huszonnyolc éves korában nősült, a házasságból 1 leánya és 1 fia származott. Ugyancsak értékes egyéniség leánya: Csikós Éva tanárnő, akinek 3 diplomája van (biológia és történelem szakos tanár, mezőgazdasági mérnök). Az egész rokonság buzgó református. Ezek után önként adódik a kérdés, hogy miért csak a halál után 10 évvel történt az orvosi hagyaték felajánlása. Csikós István doktor ugyanis már Jósa Jolán 1934-ben kiadott könyvéből ismerte Szabolcs vármegye és Nyíregyháza számos orvostörténeti vonatkozását. Figyelemmel kísérte a Jósa kórházban 1977-től kezdve erősödő hagyományápolást, s meghagyta leányának ezen adományozási kötelezettséget, ha a kórházunk ilyetén tevékenysége folyamatosnak mutatkozik. Alkalomszerű ezért most röviden szólni a Jósa András Kórház Orvostörténeti Gyűjteményéről. Főleg a mi Korányi Frigyesünk születésének 1977-ben országosan is ünnepelt 150. évfordulója és Jósa András születésének 1984-ben a régészekkel közösen megtartott 150. évfordulója kínálta az alkalmakat, hogy vegyük számba megyénk orvostörténeti értékeit. Ezekről sok cikk látott napvilágot a Kelet-Ma- gyarország, Népszabadság, Szabolcs-Szatmári Szemle, Orvostörténeti Közlemények c. stb. lapokban, sőt megyei kiadványsorozat: História Me- dica is indult (8 füzet jelent meg Dr. Bodnár Lóránt szerkesztésében). A kórház új központi sebészeti és diagnosztikus tömbjének avatása (1984) kapcsán a földszinti előadóterem öt faliszekrényében és vitrinjében kiállítottuk a sok fényképet (kb. 500 db), régi kórházi nyomtatványokat és orvosi könyveket, amelyeket a kórházi irattárból és adományokból (pl. Balogh József volt kórházi gondnok értékes iratait 1987-ben) sikerült összegyűjteni. Időközben elhalt kórházi főorvosaink (Dr. Faragó Lajos, Dr. Árvay László, Dr. Péterffy László, Dr. Lo- sonczy Ferenc) is számos tárgyi emléket hagyományoztak volt munkahelyüknek. Ezek hely hiányában „ömlesztve” a kórház különböző raktáraiban kerültek elhelyezésre. Dr. Csikós István nemes hagyatéka új lendületet adott orvostörténeti gyűjteményünk gondozásához. Az egészségügy is mind jelenleg, mind a jövőben nagyon sokat tanulhat a múltból, saját történetéből. Falusi orvosi rendelő berendezése dr. Csikós István hagyatékából Pardi Anna Apokrif Az első angyal megfújta harsonáját. S fölbukkant mögötte néhány ember. A vérrel vegyes jégesőben, mentek csak a szörnyű időben földet művelni, buszt vezetni, mikor már minden odavan, még akkor is cselekedni. A második angyal ekkor várni kezdett. Trombitája mellé térdelt sok-sok gyermek. Összekulcsolt kezeiken járni kezdett a tenger, az ország és a dicsőség, az ólból, szalmáról kirepült számítógépek vérvörös inputja Jézust zengett, és sírt a föld minden nemzetsége. Csíkos Éva nyugalmazott tanarno édesapja egyetemi leckekönyvét nézi A szerző felvételei Egri Tibor: Március
