Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-26 / 121. szám
1993. május 26.. szerda KÜLPOLITIKA Kelet-Magyarország Szabó Béla (MTI-Panoráma) — Munkácson egy hétig tartó rendezvénysorozattal méltatták Zrínyi Ilona születésének 350. évfordulóját. Az ünnepség záróakkordját a munkácsi várban tartották, melyet egykoron oly hősiesen védelmezett a fejedelemasszony. A Zrínyi-emléknapokat a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség munkácsi szervezete és a II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Kor rendezte. Rég nem volt ennyi ember, hangzott el ennyi magyar szó a munkácsi vár udvarán. Megtisztelték jelenlétükkel az ünnepséget a mátészalkaiak, akik testvérvárosi kapcsolatban vannak a munkácsiakkal, továbbá Filló Katalin, a Magyarországi Zrínyi Ilona Egyesület elnöke, Iványi Péter, a Budapesti Zichy Galéria alkotóközösségének igazgatója és Povázsai Sándor, a Magyar Köztársaság ungvári konzulja. Újra visszatért Zrínyi Ilona a munkácsi vár ódon falai közé; a vár falán elhelyezték ugyanis a hős asszony bronz domborművét. Nagy Lajos szobrászművész alkotását a Zichy Galéria adományozta a munkácsiaknak, elismerését fejezve ki ez által a város közösségének és a Rákóczi Körnek azért, hogy megőrizték a magyar történelem nagy alakjához fűződő hagyományokat, példát állítva ezzel jelennek és jövendőnek. Az avatóünnepség fennkölt perceinek örömében osztoztak a munkácsi ruszinok is. A magyar nemzeti lobogót és a ruszin zászlót egybetűzve vettek részt az ünnepségen, ezzel jelképezvén a Kárpátalján élő népek sorsközösségét, összetartozását. Szónokuk emlékeztetett II. Rákóczi Ferenc szavaira, aki hűséges népének nevezte a ruszinokat. Idézte a vár bejáratánál olvasható feliratot, amely szerint ennek falai addig fognak állni, amíg csillag ragyog az égen. — Amíg csillag ragyog az égen, addig senki sem törheti meg e csodálatos vidék népeinek a barátságát — mondotta. Megerősítette ezt felszólalásában Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége elnöke is, emlékeztetBene Janos felvétele ve: a szövetség mindig síkra- szállt azért, hogy a ruszinok visszakapják nemzetiségüket. Ha ma van is nézetkülönbség a KMKSZ és a Ruszinok Társasága között, ami az ukrán-magyar alapszerződés értékelésében nyilvánul meg, ellentét nem lehet közöttük. Ezt a törekvést juttatták kifejezésre a jelenlevők' azzal is, hogy magyarok és ruszinok együtt énekelték az avatóünnepségen előbb a magyar, majd a ruszin himnuszt. Zrínyi-napok Munkácson Amíg csillag ragyog az égen, addig senki sem törheti meg népeink barátságát Jo szomszédság: török átok? Élénk érdeklődés kíséri a keleti határok mentén lakók részéről azt: milyen irányba formálódnak a szomszéd országokkal kapcsolataink. Teljesen világos, hogy ezeket a rendszerváltások után új alapokra kell helyezni. Ez nem azt jelenti, hogy mindent elölről kellene kezdeni, mintha most költöztünk volna egymás szomszédságába, de a proletár internacionalizmus sem bizonyult az együttélés igazán használható alapjának és formájának. Milyen jelenségekkel kell ezen a területen szembenézni ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes utat? Történelmi sérelmek. Közép- és Kelet-Európa népeit többször tette próbára a történelem. Kultúrában, államiságban, fejlettségben vannak különbségek — hiszen nem egy kaptafára teremtettek minket —, de mindegyik nép életében, gondolkodásában jelen vannak a sérelmek, az országút szélére vetettek megalázottsága, félelme és bizalmatlansága. Most, hogy a szabadságnak hazudott vörös kényszerzubbonytól megszabadultunk, elemi erővel tör fel a sértettség ezer álarcú kísértete. Egyének és népek most érzik az alkalmas pillanatot, hogy benyújtsák a számlát: Európának, a történelemnek, s ha ezeknek nem sikerül, hát egymásnak. A gyűlölködés futótűzét ki lesz képes eloltani? Talán hasznosabb lenne megfogadni végre Ady szavait: „Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Miért nem találkozunk , süvöltve Az eszme barrikádokon?" (Magyar jakobinus dala) A történelmi „parkoló” után új lehetőségek nyílnak előttünk. Nagy kár és felelőtlenség lenne, ha csak panaszkodásra, és félelemre futná erőnkből, hitünkből. A Parlamentben lezajlott vita az ukrán-magyar alapszerződés körül azt bizonyította: vannak olyan képviselők, akik sérelmi politikát szeretnének folytatni. Nem az volt a baj, hogy a történelmi sérelmekről beszéltek, hanem az: ezt azzal az igénnyel tették, hogy a kérdés ilyen megközelítése emelkedjen a hivatalos politika rangjára. Történelmi sérelmeket azonban nem szabad a hivatalos politika rangjára emelni. A közép- és kelet-európai demokráciák megszületése most a történelmi megbékélés, az együttélés, a fölemelkedés és egy új európai rend létrejöttének esélyét hordozzák magukban. Ennek valóra váltása azonban térségünk demokratikus erőinek közös felelőssége. E felelősség tudatában kell látnunk: a létrejött határok igazságos vagy igazságtalan mivoltuktól függetlenül a jelenlegi európai stabilitás meghatározó realitásai. Ugyanakkor jogosan várjuk el a határainkon túli magyarság egyéni és kollektív kisebbségi jogainak teljes körű — az adott állam belső jogrendjében és államközi szerződésekben lefektetett — biztosítását és garantálását. A történelmi sérelmekből következik a területi igények külpolitikája. Bibó István 1946-ban így értékelte a két világháború közötti időt: „Az egzisztenciális félelmekkel megterhelt politikai tudat következménye volt az is, hogy a két világháború között Közép- és Kelet-Európa népeinek külpolitikáját végsőleg nem elvek, nem lelki habitusok, de még csak nem is tárgyi érdekek döntötték el, hanem kizárólag a területi vitákból fakadó pozíciójuk... Olyan nemzet. mely a maga területi érdekei fölé emelkedő külpolitikát tudott volna folytatni, nem volt ezen a területen: egyikük sem volt demokrata vagy fasiszta önmagáért, hanem azért a területi biztonságért, amit a demokrácia vagy a fasizmus jelenthet számára.” (Bibó István Válogatott tanulmányok. II. kötet, 235. o.) Bízom benne, hogy a Kárpátmedence népeinek lesz annyi bölcsessége, hogy rendezni tudják közös dolgainkat. Ezekután vegyük sorra a magyar-ukrán kapcsolatok fontosabb eseményeit. Szükséges azt látni, hogy ezek a kapcsolatok történelmi gyökerekkel rendelkeznek. Az Árpád-házi királyok alatt töretlen volt az együttműködés, amit a kor szokásának megfelelően különböző házasságokkal igyekeztek bizonyítani és biztosítani. A kijevi Lavra kolostorban mind a mai napig nagy megbecsüléssel ápolják „Magyar Mózes” sírját és emlékét, akit az ortodox egyház szentként tisztel. Az egymásrautaltság és a közös érdekek felismerése tehát több évszázados hagyománnyal rendelkezik mindkét nép életében. Az elmúlt években Magyar- ország és Ukrajna is visszanyerte függetlenségét. A szabadság első, mámorító pillanatai után világossá vált, sok munkára, energiára van szükség ahhoz, hogy a két ország közt szerződésekkel garantált jó viszony jöjjön létre. A „nagypolitikában” és a regionális politikában is felismerték a kölcsönös előnyök realitását. Ennek szellemében jártak az államfők és miniszterelnökök egymás országában (Göncz Atpád, Antall József, Leonyid Kravcsuk stb.) Minden reálisan gondolkodó és politizáló ember előtt világos, hogy még távolról sem értünk el mindent, de az eredmények nem söpörhetők le az asztalról. (Határátkelőhelyek nyíltak, gazdasági kapcsolatok épültek ki, rokoni szálak váltak újra élővé.) Sokat járok Kárpátaljára. Tapasztalom azt, hogy igen nehéz gazdasági körülmények között élnek az emberek. A nyomor mindenkit egyformán sújt: ukránt, magyart, oroszt, ruszint. A gazdasági bajokkal együtt mégis azt tapasztalom, hogy Kárpátalján (Ukrajnában) a legjobb a kisebbségek helyzete politikailag. Hiszen ennek is régi hagyománya van. Egy idős técsői bácsi mesélte, hogy az ő szülei még tudtak ukránul, oroszul, németül, románul, és zsidó nyelven, mert hozzátartozott a normális együttéléshez, hogy egymást meg tudják szólítani. Ennek a kultúrának az újraélesztése viheti előre a kárpátaljaiak életét; a másságnak ez a tisztelete. Ugyanakkor az is világos, hogy az ukrán törvények is biztosítják a kisebbségi, nemzetiségi jogokat. Krailó úr ehhez kapcsolódó rendelete pedig európai mértékkel mérve is ígéretes. Természetesen semmilyen szerződést nem kell túlértékelni. A magyar-ukrán alapszerződés elfogadásától nem változik meg minden egycsapás- ra. Csak a lehetőségek bővültek. A mi felelősségünk, hogy élünk-e velük... Még pár szubjektív megjegyzés a parlamenti vitához. Azt mondják, az amputált lábú embernek ún. fantomfájásai vannak. Az illúziók azonban ugyanolyan rossz tanaács- adók, mint a harag. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a legnagyobb kormánypárt belső vitája úgy hullámzott túl a párton, hogy egyben az ország tekintélye is veszélybe került. Az Interparlamentáris Unió Magyar-Ukrán Baráti Tagozatának elnökeként arra kértem az ukrán nagykövet urat, hogy legyen sportember. A sporttörténet is a végeredményeket jegyzi, a mérkőzéseket elfelejtik. Laborczi Géza országgyűlési képviselő (SZDSZ) Bosznia három darabban (MTI-Panoráma) — A Vreme című belgrádi liberális hetilap szemleírója a legújabb Bosznia körüli bonyodalmak kapcsán azt állítja, hogy az ügyet egy szemfényvesztőre kellene bízni. Ő tudná csak a szerencsétlen államot, mint a pódiumon a hölgyet, úgy három részre fűrészelni, hogy mindegyik rész nagyobb legyen az eredetinél és a hölgy mindezek után sértetlen és egészben maradjoh. Vance és Owen ilyen bűvészmutatványt akart bemutatni, csakhogy nem rendelkeztek szemfényvesztői képességekkel. Ha egyáltalán nem jelent szentségtörést egy ilyen, a szó szoros értelmében halálosan komoly témával ékelődni, akkor azt is meg lehet kockáztatni, hogy egy régi pesti viccet idézzünk. Nevezetesen azt, hogy ki a legjobb színész a világon? A válasz: Bosznia. És természetesen azért, mert a legtöbb darabban szeretnék őt látni. A washingtoni ötök, vagyis az amerikai, az orosz, a francia, a brit és a spanyol külügyminiszter legújabb „kezdeményezése” ékes bizonyítéka annak, hogy a katonai intervencióval való eddigi fenyegetőzés csupán blöff volt. A boszniai szerbek azt mondták, hogy nekik nem tetszik a Vance-Owen féle terv, annak rendje és módija szerint vissza is utasították azt, sőt megfenyegették a világot, hogy bombázni fognak néhány európai várost, ha a nemzetközi erők komolyabban beavatkoznának belügyeikbe. Erre mit történt? Természetesen semmi. A boszniai horvátok sem maradtak tétlenek, hanem fegyverrel mutatták meg, hogy — noha aláírták a tervet — arra rá se hederítenek. Történt erre valami? Persze hogy nem. A jelen pillanatban ott tartunk, hogy a világ könyörög a szemben álló boszniai feleknek: legalább a terv egy kis részét fogadják el, a többit majd meglátjuk. Az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy a jobb sorsra érdemes terv leglelkesebb híve Milosevic szerb és Cosic szövetségi elnök lett. Korábban ők mereven elutasították és a szerb nemzeti érdekek megsemmisítőjének nevezték azt. Pálfordulásuk még akkor is változatlan maradt, amikor a közvetlen katonai intervenció veszélye elmúlt. Ez arra utal, hogy Nagy-Szerbia elméleti és gyakorlati atyja nem az amerikai rakétáktól hőkölt vissza, hanem attól a dermesztő gondolattól, hogy az általuk másnak megálmodott Nagy-Szerbia megfojthatja a kicsit, és vele együtt őket is. Pestiszárlat Brüsszel (MTI) — Pénteken dönt majd az Európai Közösség Állandó Állategészségügyi Bizottsága arról, kívánja-e valamilyen formában korlátozni a Magyarországról EK-piacokra érkező élősertések és sertés- készítmények behozatalát, azt követően, hogy két szabolcsi gazdaságban sertéspestismegbetegedést észleltek. A brüsszeli magyar EK- misszión az MTI érdeklődésére elmondták, hogy Magyarország — az érvényes megállapodásoknak megfelelően — hivatalosan is tájékoztatta az illetékes brüsz- szeli hatóságot a megbetegedésről. Közösségi szinten a kérdéssel leghamarabb valószínűleg csak pénteken, az állategészségügyi bizottság következő ülésén foglalkoznak majd, Németország azonban már addig is egyoldalúan felfüggesztette a magyarországi szállítmányok fogadását. Az Európai Közösség rendelkezései a tagállamok számára lehetővé teszik, hogy a helyzet tisztázásáig felfüggesszék valamely országból származó behozatalukat. A német állategészségügyi hatóság most ezt — az egyébként nem kötelező, csupán lehetséges — intézkedést hozta meg a magyar sertések és sertéskészítmények importjával szemben, várva a közösségi döntés megszületését — mondták tájékoztatásul a brüsszeli magyar kirendeltségen. Magyarországon utoljára tavaly októberben észleltek sertéspestist, akkor az EK bizottsága két hónapos zárlat után — a helyszíni ellenőrzést követően és a magyar minisztériumtól kapott megfelelő garanciák alapján — csak az előfordulási körzetből, Békés megyéből származó szállítmányokra rendelt el behozatali tilalmat. Vérengzés a repülőtéren. Guadarajara egyházi vezetője is áldozatául esett annak a lövöldözésnek a város repülőterén, amely konkurrens bűnbandák között tört ki. A kardinális egyébként teljesen véletlenül hajtatott arra AP-felvétel
