Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-26 / 121. szám

12 Kelet-Magyarország KULTÚRA szerdal Móra gyöngyszemei Nyíregyháza (KM — N. I. A.) — Évekig úgy tűnt, hogy a magyar könyvki­adásnak az a része, amelyik az esztétikai értékek elköte­lezettje, a padlóra kerül. Nem bírja majd a versenyt a piacot elözönlő bóvlival, szeméttel. Jóleső érzés tapasztalni, hogy az utóbbi hetekben egyre több színvonalas alko­táshoz lehet ismét hozzájut­ni. A Móra Könyvkiadó két régi-új sorozatot indít útjára a könyvhéten. A Magyar Irodalom Gyöngyszemei kö­zött ott találjuk Vajda János, Tóth Árpád, Balassi Bálint legszebb versei. A Világiro­dalom Gyöngyszemei között ott van az elsők között Ro­bert Bums legszebb versei és Catullus minden verse. A magyar irodalom ki­emelkedő alkotói bemutató sorozat világoskék színű, míg a világirodalom jelesei sötétkék borítót kaptak. Mindkettő zsebkönyv for­mátumú, igazán alkalmas ar­ra, hogy a várokozás magá­nyát, az utazás unalmát el­űzendő magunkkal vigyük valamelyiket. Ami további erénye a két sorozat eddig megjelent kö­teteinek, hogy mindegyik­hez a magyar irodalom egy- egy kiemelkedő személyisé­ge (Szerb Antal, Bródy Sán­dor, Kosztolányi Dezső, De- vecseri Gábor, Nagy László) írt eligazító, az alkotó sze­mélyiségét megrajzoló utó­szót. Csak reménykedni le­het, hogy a Móra Könyvki­adónak ez az új kezdemé­nyezése a piacon is jelesre vizsgázik. A selyem káplár Balogh László Rohod — Gyermek volt és katona. Alig töltötte be a tizenharmadik életévét, 1849. áprilisától mégis ott szolgált önként a honvédse­reg szabad-vadász alakulatá­ban. Felnőtt harcostársaitól a kedveskedő „selyem káplár” rendfokozatot kapta bece­névként, parancsnokától pe­dig előbb az alvadász, ké­sőbb meg a hadnagyi rangot. Hogy ki volt ez a „selyem káplár”? — Hát Illyés Bá­lint, nagytiszteletű Illyés Ist­ván református lelkész és Szathmári Ágnes 1835. ok­tóber 2-án Fehérgyarmaton született gyermeke. Ami vele történt, ha ma csodálatosnak is látszik, ak­koriban csak természetes volt. Elvégezte az elemi is­kolát, aztán ment a Sárospa­taki Református Kollégium­ba. Mikor beütött a forrada­lom és szabadságharc, gyer­meki szívére hallgatott, és sok diáktársához hasonlóan beállt honvédnek. Lett belő­le félév alatt „selyem káp­lár” és honvéd hadnagy. A bukás után iskolája visszafogadta, s ő beült a padba, tanulta a bölcseletet és teológiát, hogy néhány év után Marosvásárhely gimná­ziumának nebulóit taníthas­sa irodalomra, történelemre és görög nyelvre. Ezt az ideiglenesnek te­kintett tanári pályát azonban Illyés Bálint három év után otthagyta, és báró Kemény György tordai főispán házá­ba ment nevelőnek. Innen 1860-ban Szatmárra kerül, ahol segédlelkész és tanár lesz. A következő esztendő­ben azonban Tiszabecs re­formátus gyülekezete meg­hívja és lelkészévé választja. Hét esztendőt tölt el itt, eb­ben a Rákóczi-hagyomá- nyoktól izzó kis Tisza menti faluban. 1868-ban kerül Kis­újszállásra ugyancsak lel­késznek. Ettől kezdve papi pályáján egyre emelkedik. Előbb egyházkerülete al­jegyzője, majd egyházme­gyéje tanácsbírája, 1881 -ben pedig a református zsinat képviselőjévé választották Debrecenben. Az egykori „selyem káp­lár” azonban nem veti meg a hívságosnak tűnő világi tisz­tséget sem. Mikor 1887-ben a kisújszállási választó- kerület 48-as programmal képviselőjévé választotta, nemcsak elfogadta azt, ha­nem a lelkészi pályától vég­leg visszavonult, hogy teljes erővel képviselői és irodal­mi munkásságának élhes­sen. És ezt élete végéig be is tartotta. Mert valóban, Illyés Bálint nemcsak országgyű­lési képviselő volt, hanem író is, bár irodalomtörténe­tünk nem nagyon emlegeti a nevét. Két dalnok című balladá­jával kiemelt díjat nyert a Kisfaludy Társaság pályáza­tán 1870-ben, s a következő esztendőben ezt megismé­telte. Állandó munkatársa volt a jónevű Vasárnapi Újság cí­mű lapnak. írt költeménye­ket, világi és egyházi meg­emlékezéseket, vallásos el­mélkedéseket, sőt könyvis­mertetéseket is. Tudunk nyolc önállóan megjelent kötetéről is. Köl­temények (Bp. 1876.) címen verseinek első gyűjteménye jelent meg. Felebaráti szere­tet (Karcag, 1877.) címmel vallásos elmélkedéseit adta ki, válogatott prédikációinak gyűjteménye pedig Egyházi beszédek (Debrecen, 1878.) cím alatt látott napvilágot. A kiadás nemes szándéka alapján kiemelten említésre méltó Emlék-füzér (Bp. 1895.) címen megjelent ver­ses munkája. E művét Kos­suth Lajos sírjára ajánlotta, a kiadás tiszta bevételét pedig a készülő Kossuth-szobor javára fordította. Antik könyvsláger London (MTI)‘— Leg­alább félmillió fontos árat remél elérni a brit Christie, s aukciós cég az első, angol nyelven megjelent könyvért, amely júniusban kerül kala­pács alá. Az 1473-ban ki­nyomtatott elbeszélésgyűjte­mény az antik Trója történe­teit foglalja össze. A köny­vet William Caxton fordítot­ta franciáról angolra, s ösz- szesen 18 példány maradt fenn belőlük a mának, de ezek közül csak kettő hiány­talan. Az egyik a British, a másik New York-i Pierpont Morgan könyvtárat gazda­gítja. Az árverésre kerülő könyvből hét oldal hiányzik. Erkel Ferenc a pálya csúcsán A Bánk bán olyan óriási sikert aratott, amelyről minden zeneszerző csak álmodik Tárcái Zoltán Nyíregyháza — Erkel Fe­renc karmesteri kinevezése a Magyar Színház társulatá­hoz, meghatározta további sorsát. Brassai Sámuel ugyan hívta vissza Kolozs­várra, de ő már Pest mellett kötelezte el magát. A színház új távlatot nyitott számára, ahol fő feladatának a színvo­nal emelését tekintette, ami­hez erős kézzel hozzá is lá­tott. Csak így érhette el, hogy a divatos darabok mellett jelen­tős műveket is bemutassanak. 1939. dec. 29-én pl. Beethoven Fidelioját adták elő, melyen az akkor először hazalátogató Liszt Ferenc is részt vett. Ket­tejük életre szóló barátsága és művészi szövetsége innen szá­mítható. Mint zeneszerző 1840. au­gusztus 8-án mutatkozott be, amikor a Báthori Mária c. ope­ráját adták elő. A Honművész így tudósít az eseményről: „Ha a szerző úr már első mű­vén ilyen mesteri műértést tud feltüntetni, lehetetlen neki sze­rencsét tiszta szívből nem kí­vánni; s így méltán óhajtjuk, vajha minél előbb új művel ör­vendeztessen meg..." A kívánság négy év múlva, 1844. január 27-én teljesült, amikor a Hunyadi László ke­rült a lelkesen ünneplő közön­ség elé. Ezzel megszületett a magyar történelmi opera, amely azóta sem vesztett hatá­sából. Néhány értetlenkedő írás kivételével a kritika is el­ismerő volt. „Ha van a ma­gyar zenének jövője, ha zene- művészetben magyar iskoláról valaha is szó lehet, úgy annak megalapítását nagyrészben a Hunyadi László szerzőjének fogja köszönni nemzetünk..." — olvasható a Honművész méltatásában. „Míg magyar­ban szív dobog, E név: ERKEL élni fog!" — hirdette egy lel­kes röpirat. Népszerűségét csak fokozta, hogy pár hónap múlva elnyeri a Himnusz meg­zenésítésére kiírt pályázatot. Ezzel valóban örök időkre be­írta nevét a nemzet emlék­könyvébe. Azt gondolnánk, ennyi siker után új művek egész sorával lepi meg a közönséget. Fel is ■röppent a hír, hogy „Bánk bán címmel szomorú operát készül írni”, de Erkel, a zeneszerző hosszas hallgatásba burkoló­zott, amit a bekövetkező törté­nelmi helyzet némileg meg­magyaráz. Jó 16 év telt el, mi­re az új opera, a Bánk bán vé­gére pontot tehetett. Talán ép­pen e sok éves vívódás miatt került 1860. október 30-án a több értelmű mondat a par­titúra utolsó lapjára: „Hála Is­tennek. Vége az egész Come- diának.” A bemutató 1861. március 9-én volt a Nemzeti Színház­A partitúra részlete a ne­vezetes bejegyzéssel Erkel Ferenc a Bánk bán partitúrájának címlapján Szekeres Tibor reprodukciói ban, kirobbanó sikerrel. „Soha opera a politikai világban még nem játszott oly fontos és kiha­tó szerepet, mint e válságos években Erkel Bánk bánja...” — írta Ábrányi. A közönség „a kitombolásig megtapsolta Petur bordalát és Bánk kifaka- dásait az idegen uralom el­len... s hatalmasan pótolta a magyar országgyűlésen elné­mított szónoklatokat.” A siker legbiztosabb jele, hogy a Rózsavölgyi cég rövi­desen — gyönyörű kiállítás­ban — megjelentette a mű zongora átiratát, a szerző „al­kalmazásában”. Az újságok hosszas elemzéseket közöltek. A Zenészeti Lapok Erkelt a „magyar dalműszerzés határ­talan bánja” címmel illette, „...egy ily mű költőjével kezet szorít egy egész ország, s az elismerés, lelkesültség még életében hervadhatatlan babér­ral fonja körül a szerző fejét..” Erkel pályája csúcsához érkezett. Ám a következő 30 esz­tendő — látni fogjuk — már kevesebb örömet tartogatott számára. (Folytatjuk) A művészetek együttélése Velencei Biennálé előzetes. A kiállítók között ott lesz Yoko Ono is (MTI-Panoráma) — Erhard Busek osztrák alkancellár és Göncz Árpád, a Magyar Köz­társaság elnöke a két fővédnö­ke az idei Velencei Biennálé egyik nagyszabású és újszerű kiállításának, amelynek címe: A művészetek együttélése. A kiállítás kurátora dr. Hegyi Lóránd, a bécsi Modem Mű­vészetek Múzeumának igaz­gatója, akit — szavai szerint — nem e funkciójában, nem is mint magyart, sokkal inkább „Hegyi Lóránd művészettörté­nészként,, kérte fel a Biennálé idei igazgatója, az ismert olasz műkritikus, Achille Bonito Oliva. A biennálé hagyományai szerint a nagy központi kiállí­táson kívül lehetőség van a nemzeti bemutatkozásra — vázolja az igazgató-kurátor a bécsi beszélgetésben a körül­ményeket. Az idén mindezt egy harmadik nagy egység egészíti ki: tíz nemzetközi pro­jekt, — Velence különböző helyein, nem a Biennálé területén, ám annak központi témájával teljes egységben. E téma: kulturális sokoldalúság, transznacionalitás és kulturális nomadizmus. Hegyi témája Közép-Euró- pa, ez a történelmileg évszáza­dok alatt kialakult multikultu­rális, transznacionális régió, amelyben a szellemi emberek a kulturális nomadizmus je­gyében szinte állandóan úton vannak. Ha Hegyitől példát kémek, elsőként a cseh zsidó, németül író Kafkát említi. A sok kicsi nemzet, sok nyelv, vallás — ez mind Közép-Eu- rópa, amely például a Monar­chiában egymás mellett, nem­zetek feletti struktúrában élt. Az akkor kialakult kulturális sokoldalúság ma minden elle­ne ható — politikai esemény ellenére óriási potenciális kul­turális értékként jelenik meg. Ez olyan pozitívum, amelyet semmitől sem lenne szabad háttérbe szorítani engedni. A bemutatón közép-európai mű­vészek — olaszok, osztrákok, magyarok, szlovének, szer- bek, csehek, szlovákok — állí­tanak ki együtt. Spielberg Mosoly-díja Varsó (MTI) — A len­gyel gyermekek Mosoly-dí­jával tüntették ki Steven Spielberget, a világhírű amerikai filmrendezőt. Spielberget, aki a jövő héten fejezi be Krakkóban és kör­nyékén legújabb filmjének, a Schindler levelének for­gatását, gyerekek százai fo­gadták ujjongva az ünnep­ségen. isiivel a rendező rendkívül visszahúzódó ter­mészetű, és nem szívesen vállal közszereplést, az utol­só pillanatig kérdéses volt, vállalja-e a játékos ki­tüntetési ünnepségen való részvételt. A gyerekeknek azonban úgy látszik nem tu­dott ellenállni. mm Nem merülnek feledésbe a népi kismesterségek me­gyénkben, mert a Népművészek Egyesülete és stú­diója sikeresen gondoskodik az utánpótlásról: az idősebb mesterek átadják tudásukat a fiataloknak. Képeink a szövők, a fafaragók és a korongozók mű­helyében készültek Harasztosi Pál felvételéi r-

Next

/
Thumbnails
Contents