Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
14 A %eiet-Aiagyarország hétvégi melíékfete 1993. május 22. A KM vendége ______________________ Az evangélikus gimnázium igazgatója Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Megyénk irodalmi életének egyik kiemelkedő személyisége Bánszki István irodalomtörténész. Az ELTE-n szerzett magyar-franc ia-tör- ténelem szakos tanári oklevelet. Előbb középiskolai tanár, majd szakfelügyelő. Több mint két évtizedig tanított a tanárképző főiskolán. Több kötet szerzője; könyvei, írásai elsősorban a nagy gondolkodó, író Bessenyei György életével és munkásságával foglalkoznak. Munkásságának nagy részét is a Bessenyei-kutatásnak szentelte, 1987-től a Bessenyei György Irodalmi és Művelődési Társaság alapító tagja és elnöke. Több éven keresztül lapunk közölte irodalmi hírleveleit, a nyíregyházi rádió pedig könyvismertetőit. Bánszki tanár úr aztán váratlanul otthagyta a tanárképző főiskolát, és a múlt évtől a nyíregyházi evangélikus Kossuth gimnázium igazgatója lett. — Ezelőtt 45 évvel érettségiztem a Kossuth gimnáziumban. Ez az év volt iskolánk utolsó egyházi vezetésű éve 1948-ban. Isten csodálatos kegyelme folytán életem most visszajutott ide, a Kossuth gimnáziumba, az újra evangélikus iskola igazgatójaként. Sokan kérdezték már, hogy miért is vállaltam el ezt a megbízatást, hiszen a tanárképző főiskolán több mint két évtizeden át az irodalom tanszéken megbecsült állásom volt. Erre a válaszom rendkívül egyszerű. Én ide hazatértem, visszatértem életem alkonyán, itt találom meg azt a lehetőséget, hogy e régi, nagy múltú, a megye elsőként alapított gimnáziumából újra evangélikus intézményt, magas szintű és keresztény életszemléletre nevelő iskolát próbáljak kialakítani. □ Több mint negyven év után ez a változás nem lehet könnyű. Ugyanakkor tekintettel kellett lenni az itt kialakult szokásokra, tanárokra és diákokra... — Az önkormányzat és az egyház hivatalos megállapodása szerint 1992. július 1-jé- vel úgy került vissza ez a gimnázium a nyíregyházi evangélikus egyház tulajdonába, hogy az itt tanító tanárokat és az itt tanuló diákokat az iskolaépülettel együtt átvettük. Minden tanár — aki akart — a helyén maradt, és minden diák változatlan körülmények között folytathatta munkáját. A tantestületünk tehát egységes, mert minden itt maradt tanár, a közösen tisztázott lojalitás elve alapján végzi munkáját, és kibontakoztathatja szakmai tudását. □ Úgy gondolom, azért egy egyházi iskolában más elvárások is vannak, mint az államiban? — Hogy mit jelent egyházi iskolában dolgozni, illetve, hogy milyen szellemiségűnek, lelkületűnek kell lennie az itt tanító tanárnak, arra az iskola alapításakor, 1806-ban az első professzort felkérő gyülekezeti levél ad legvilágosabban választ. Akkor az első tanárt arra kérték elődeink, hogy „ keresztyén szelleBánszki István Harasztosi Pál felvétele miségben nevelje a diákokat, a mindenkori korszerű tudományokra oktassa őket, a honi nyelvet, a magyar nyelv tanítását mindenek fölé helyezze”. Mi ma is ennek az alapítólevélnek a szellemében kívánunk dolgozni. Nevelési elveink nem tiszavirág életű módszertani divatokra épülnek, hanem a szeretet pedagógiájára, amelyet Pál apostol intelme így fogalmazott meg: „minden dolgotok szeretetben menjen végbe”. Ez az ige található a tanári szoba falán, és ez a mottója az iskolai diákújságnak is. □ Mit ért Ön a keresztyén szellemiségen, amelyek szerint nevelik a diákokat? — Ami az iskola keresztény szellemiségét illeti, azt alapvetően a tolerancia gyakorlata határozza meg. Ebben a gimnáziumban ma is, és a történelem folyamán mindig, szinte minden történelmi egyház tanulója járhatott. Ilyen értelemben ma is diákjaink 30 százaléka evangélikus, mintegy 30 százaléka református, és mintegy 40 százaléka római és görög katolikus. Felekezeti megkülönböztetés tehát nem volt, és ma sincs. Ennek nyilvánvaló bizonyítéka, hogy a nálunk órarendbe állított heti két kötelező hittanórára (ami természetesen az általunk felvett tanulókra vonatkozik, vagyis a mostani elsősökre) minden felekezetnek a hittantanára kijár az iskolába a hit- és erkölcstant tanítani. A hittanórákon kívül még az iskola egyházi jellegét az is meghatározza, hogy az elsőévesek minden tanítási napját közös reggeli fohász- szál kezdjük. Ugyanígy zárjuk is a tanítási napot. Ezeknek az osztályoknak a tantermében az ország címere mellett ott található a keresztyén- ség szimbóluma, a feszület. Ezen kívül minden héten egy alkalommal reggeli áhítatot tartunk. Egyébként állami tanterv szerint dolgozunk. A hagyományos tantárgyak mellett szépen működő zománc és kerámia műhelyünk van, és az iskoláink diákjai részt vesznek minden tanulmányi, kultúr- és sportversenyen. □ Ennyi feladat mellett jut- e még egyáltalán idő irodalomra? — A gimnázium vezetése igen időigényes. Ennek ellenére változatlanul a Bessenyei Társaság elnöke maradtam, és a Társaság havonta rendszeresen megtartja a korábban is szokásos irodalmi jellegű előadásait. Azzal a formai különbséggel, hogy rendezvényüket — mint hajdan, — most újra az evangélikus gimnázium dísztermében tartjuk. A magyar gyorsírás első kidolgozója Balogh László Buda, 1790. július 16. A magyar országgyűlés zárónapját tartja. Jelentős a kivívott eredmény, hisz II. Lipót császár sok egyéb között azt is szentesítette, hogy hazánk hivatalos nyelve ettől kezdve a magyar lesz. A rendek tehát befejezték küldetésüket, és elégedetten készülődnek hazafelé. Ám, ekkor történik még valami! A Hadi és Más Nevezetes Történetek című lap munkatársai ötszáz hazainduló magyar nemesnek ingyen adták a kezébe egy általuk frissen kinyomtatott kis könyvecskéjüket, mely ezt a hosszú címet viselte: A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiúi elmélkedések (Bécs, 1790.) A könyv szerzője egy addig teljesen ismeretlen pap, Mára- marossziget lelkipásztora volt, aki az említett lap pályázati felhívására írta meg művét. A mű nemcsak első díjat nyert, hanem a lap költségén ki . is nyomtattatott, és ingyenesen szét is osztatott. így indult Gáti Istvánnak, annak a polihisztorrá lett tudósnak az irodalmi pályafutása, aki 1749. április 8-án az erdőháti Mánd községben született a helybeli református lelkész fiaként. — Mert ő volt a fönt leírt mű szerzője! Arról nincs tudomásunk, hogy a család meddig élt Mán- don, de a források szerint Gáti István elemi iskolai tanulmányait Szamossályiban fejezte be. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy az édesapa időközben parókiát változtatott. Mint a szatmári papfiúk általában, Gáti István is a Sárospataki Református Kollégiumban kezdi gimnáziumi tanulmányait. Innen azonban hamarosan Losoncra kerül, felsőbb tanulmányait pedig Debrecenben végzi el. 1772-ben már Szatmáron ta- nítóskodik, de két esztendő után megelégelte nemzetnapszámosának lenni, és külföldi tanulmányútra indul. Hazatérte után Tamásváralja papja lesz, majd innen Dabóczra, később pedig Husztra megy lelkésznek. 1787-1803 között Máramarosszigeten működik. Egyházmegyei jegyző és esperes lesz, aztán ismeretlen okok miatt egyik napról a másikra lemond papi hivataláról. Csak öt év után, 1808-ban ölti magára újra a palástot Szatmáron. Itt lelkészi munkája mellett tanítóskodást is vállal. 1831- ben nyugdíjazzák, 1843. február 17-én hal meg. Szatmáron temették el. Ahogy a források említik, élete nagyobbik része „rideg özvegységben telt el”. Felesége ugyanis még 1795 táján egy baleset áldozata lett, és ő nem nősült újra. Ettől kezdve hűséges cselédje. Sármasági Sára gondozta és ápolta haláláig. Gáti István irodalmi munkássága is versírással kezdődött. A ma már különcködésnek tekintett, de akkoriban divatos, csupa a, o, i, u hangú versek írását művelte, s közülük sok megjelent a Magyar Hírmondóban. Később azonban a tudomány felé fordult az érdeklődése, és főként a természettudományban, a nyelvészetben és a gyorsírás terén végzett úttörő jelentőségű munkát. Természet históriája (Pozsony, 1785,.) című művében az ásványok, növények és állatok világát ismerteti. De e munkának a jelentősége nem a témában van, hanem abban, hogy magyar nyelven írja olyan időben, mikor még minden magyar tudós latin nyelven adja ki műveit. Gáti munkája tehát az első magyar nyelvű természetrajz. A stenographia (Pest, 1820.) című művében ő rakja le először a magyar gyorsírás, ahogy akkoriban mondták: szapora írás alapjait. Ilyesmivel ő előtte hazánkban nem foglalkoztak. Épp emiatt ez a munkája olyan jelentőséghez jut, hogy Vikár Béla, a finn Kalevala híres-neves fordítója, 1889-ben újra kiadja a szerző arcképével együtt. Legszívesebben nyelvész- kedett Gáti István. Van munkája a szóalkotásról, a nyelvjárásokról, de a beszédművészetről is. Ez utóbbi Fontos beszéd tudománya vagy oratorio (Sárospatak, 1828.) címen könyvalakban is megjelent. Az önálló kötetekben kiadott mintegy kilenc műve mellett számtalan kéziratos munkát hagyott hátra. Or- szágh Pál, a kántorból lett naturalista festőt is megörökítette. A Vikár által újra kiadott kötetben erről az arcképről található a másolat. Most látható a mozikban: Medicine Man. Hátat fordított a civilizációnak, hogy megmentse. A főszerepben Sean Connery. Gyári felvétel Könyvespolcunk Őrizd az álmot, súgja a haldokló Emma Tóth Kornélia Több évszázadra vezetik vissza a családfa eredetét azok a famíliák, amelyek a világkereskedelem, a banki élet, a termelés irányítói. Apáról fiúra száll a mesterség. De nemcsak a tudás csínyja-bínyja öröklődik, hanem a klán feje vasakarattal ügyködik azon, hogy a megszerzett javak gyarapítását erkölcsi kötelességének érezze a felnövekvő nemzedék. Apáról fiút mondtunk, noha Barbara Taylor Bradford Őrizd az álmot! című könyvében a nagymama, Emma Harte unokáiba igyekszik átplántálni az együvé tartozás érzését, a gazdasági, kereskedelmi pozíciók megőrzésének titkát. S teszi mindezt olyan bájjal és kedvességgel, hogy nemcsak környezete, családja imádja és bálványozza, hanem üzleti ellenfelei is kalapot emelnek előtte. Azért tisztelik, mert igazságosnak, egyenesnek, emberségesnek ismerték meg és ezek a tulajdonságok a legyőzendő ellenfelet is rokonszenvessé teszik. A nyolcvanas éveiben is fiatalos tempóval, minden apró részletre figyelő precizitással dolgozik Emma Harte, aki hajlott korára Anglia egyik legnépesebb, leggazdagabb, legsikeresebb családjának jótevője, bálványa és irányítója lett. Pedig őt sem kergették a képzeletbeli zongora körül, ha nem itta meg reggelire a habos kakaót. Igen kemény sorsot teljesített be és elmondhatja magáról, hogy kizárólag saját erejéből sikerült feljutnia a világhírnevet jelentő csúcsra. Természetesen a szerző felvillantja azt is, hogy Emma Harte is esendő ember. Éppen a családi vagyon gyarapítása, a vállalati élet sikereinek hajszolása közepette megfeledkezett saját gyermekeinek neveléséről. Nem fizikai, hanem lelki téren. Nem tudta beléjük átplántálni maradéktalanul a nagycsalád szeretetét, az egymásért végzett munka örömét, a mindig többre törekvő, ám közben becsületesnek megmaradó üzletasszony eszményét, fsak akkor döbbent rá a kihagyott lehetőségre, amikor unokái megszülettek és szétesni látszott a Harte-birodalom. Egy huszárvágással és egy bomba ötlettel jóvá tette unokái felnevelésével a gyermekeivel szemben elkövetett hibát. Vett egy kis tanyát, távol a civilizáció zajától és a nagyváros kényelmétől és szigorú fizikai munkára szoktatta a kissé elkényeztetett csemetéket. De csodák csodája, a lányok és fiúk is élvezték a saját munkájukkal járó erőfeszítést, a nem túl bőkezűen mért nagyanyai ajándékokat és közösen összeállított műsorokat. Alig várták a tanév végét, hogy ismét ösz- szejöjjenek az egyre szépülő tanyán. Nemcsak a munkát, hanem az egymás iránti felelősséget is megtapasztalták. Érezték, hogy a családtagok együtt mindenre képesek, míg külön- külön kevés az erejük egy cél elérésére. Innen pedig nyílegyenes út vezet a Harte-birodalom megszületéséhez, amelyben az unokák egyenrangú partnerei lettek az ambiciózus nagymamának. Őrizd az álmot! — súgja a haldokló Emma legkedvesebb unokájának, Paulának, akit a birodalom irányítójának nevezett ki. Őrizd az álmot — sugallja mindannyiunknak Barbara Taylor Bradford, hiszen valamennyien továbbvisszük magunkban az öröklött és a szerzett javakat. Az anyagiak gyarapítása fontos, de soha nem lehet annyira fetisizálni, mint a pozitív emberi tulajdonságok megőrzését. Ugyanis a pénz akkor szolgálja fejlődésünket, ha azzal nemes célokat kívánunk megvalósítani. Ezt a szellemet akarta megértetni és elfogadtatni Emma Harte az unokáival, akik a harmadik generáció tagjaként, ízig-vérig mai fiatalként úgy munkálkodnak a családi vagyon kiterjesztésén, hogy közben magmaradnak szerelmesnek, megcsaltnak, kedvesnek, zsarnoknak, egyenesnek és kiskaput is elfogadónak, egy szóval: hús-vér embernek. J.Barbara Taylor Bradford: Őrizd az álmot! Európa Könyvkiadó, Budapest, 1992.)
