Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15 / 112. szám

1993.május 15. A %eíet-íhíapyarorszáyi hétvégi melléklete j 1 3 Angolok kutatnak Szabolcsban Éveken át minden nyáron eljön egy hónapra, mert szeret a magyarokkal együtt dolgozni Részlet a Newcastle Egyetem kiadványából, az angolok őszi tanulmányújáról szóló cikkből Balázs Attila reprodukciója Kováts Dénes Szabolcs (KM) — Talán a kívülállónak furcsa, hogy más nemzetbeli régészek ku­tatnak térségünkben, de egy­általán nem véletlen. A több­éves, Felső-Tisza Régészeti Program keretében ugyanis az angliai Newcastle Egye­tem Régészeti Tanszékének tanárai és diákjai is hazánk régmúltbeli emlékeit, törté­netét tanulmányozzák. A kö­zelmúltban Szabolcs község környékén tevékenykedtek, ekkor találkoztam John Chapman úrral, az angolok vezetőjével. Polgár és vidéke, Szabolcs térsége és a Bodrogköz egy ré­sze, a zempléni Regéc és kör­nyéke, valamint a Hemád- völgy egy szakasza a kutatási terület, ahol több intézmény, például az ELTE Régészeti Tanszéke, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Régészeti In­tézete és az említett angol egyetem szakemberei tevé­kenykednek, keresik és vizs­gálják a lelőhelyeket, támasz­kodva a megyénkbeli szakem­berek segítségére is. A régé­szek munkáját számos más szakterület specialistái segítik: a talajvizsgálattól a műholdas és légi felvételekig sokmin­denben. Dr. Laszlovszky József, az ELTE tanára elmondta, ősszel már jártak ezen a vidéken, most az akkori kutatásokat, vizsgálatokat egészítették ki. Egyebek között arra kíváncsi­ak a program során, miként változtak a települések az évszázadok folyamán, milyen lehetett a hegyvidéken és a síkságon élő emberek, kul­túrák kapcsolata. — Bizonyos fokig ott is vizsgálódunk, ahol már más szakemberek kutattak, de ter­mészetesen nem olyan mérté­kig, mint amikor új lelőhe­lyekre bukkanunk — fejtette ki kérdésemre. — Szabolcs­ban például a fel nem tárt, de feltételezhetően létezett másik templom maradványait ker­estük. A program során az is vezérel minket, hogy e régé- szetileg különlegesen gazdag térségben olyan őskori telepü­lések maradványaira bukkan­hatunk, melyek máshol nem, vagy alig találhatók meg. — Hogyan kapcsolódnak mindehhez az angolok? — Az általuk már alkalma­zott, de számunkra új módsze­reket próbáljuk ki, melyekből tanulhatunk, segítségével a múzeumok is pontosabb képet kaphatnak e területről. Hiszen a műholdas felvételek, a szá­mítógépes feldolgozás mind­mind céltudatosabbá, eredmé­nyesebbé teszi a kutatásokat, az eredmények vizsgálatát. — Mégis, hogyan kerül Magyarországra egy angol ré­gész? — fordultam John Chapmanhez, akinek a neolit korszak az egyik kedvelt ku­tatási területe, s akivel eljött lengyel származású felesége is, aki itt a kutatási eredmé­nyek számítógépes adatbevite­lében segít, Angliában egyéb­ként tolmácsként dolgozik. Először 1974-ben jártam itt, Makkai Jánossal is dolgoztam együtt ásatáson Békésben, aki Nyíregyházán is tevékeny­kedett korábban. Akkor kós­toltam bele a magyarországi régészkedésbe. Eveken át minden nyáron eljöttem legalább egy hónapra. Szeretek itt dolgozni, segítő­készek a magyar kollégák. Na­gyon sokat jártam Szerbiában, Horvátországban, Dalmá­ciában, Romániában, de elju­tottam Bulgáriába és Lengyel- országba is. — Mi itt az érdekesség az angol szakemberek számára? — Az egyik, hogy a magyar régészet már eddig is számos értékes leletet tárt fel, erről a vidékről is — felelte. — Eu­rópának ezen a táján igazán jó lehetőség nyílik a régi korok kutatására. Csupán egy példa erre: az úgynevezett teli-tele­pülések. (Az arab szó dombot jelent. A szerk.) Kialakulásuk nagyon érdekes. Az emberek egy adott korban sokáig élnek ugyanazon a helyen. Az agyagházaik, vert sövény fala­ik idővel elpusztulnak. Ezeket elegyengetik, majd ugyanarra a helyre épül a következő. És ez így megy nemzedékeken át, míg egy olyan domb alakul ki, melyen a rétegződésekből meg lehet határozni az egyes korszakok jellegzetességeit, s a tapasztalatok a más helyeken történő kutatások, a leletek vizsgálata során hasznosítha­tók. Ilyen teli-települések csak bizonyos helyeken találhatók, a Közel-Keleten, a Balkánon, Nyugat-Indiában, és az Alföl­dön. A Dunántúlon és az észa­kabbra lévő országokban már nem. —A többiek is szívesen jön­nek? — Érdeklődnek a diákjaink, nemcsak a kutatások, de Ma­gyarország iránt is. Talán nem véletlen, hogy akik tavaly itt jártak, az idén is jönni akartak. Mert igaz, nem könnyű mun­kát végzünk, de érdekeset, szép környezetben. Az sem megvetendő, hogy ez jó kuta­tási terület is a hallgatóknak, többen az itt tapasztaltakból ír­nak disszertációt. Laszlovszky József elmond­ta: minden adatot, egy nagy számítógépes rendszerbe táp­lálnak be, amely még a térkép- vázlatokat is rögzíti. Még azt is könnyen ki tudják ezáltal keresni, hogy például egy adott kor települései milyen talajon fordulnak elő. Már ed­dig számos eredményt mutat­hatnak fel, Polgár környékén például egy eddig ismeretlen teli-települést találtak. Gazdag kőanyag — melynek egy része obszidián, tehát vélhetően a feldolgozására specializáló­dott települések lehettek erre — került elő, a neolitikumban csiszolt kőbalták, s több olyan lelőhelyre bukkantak, melyek csak most, munkájuk során váltak ismertté. Zalkod kör­nyékén pedig a kerámialeletek alapján egy egykori falu ma­radványai kerültek elő. Még eltart egy ideig a kuta­tás, melyet közben, s lezárása után is az anyagfeldolgozás követ. Annyi bizonyos: gazda­gabbak leszünk általa, akik ér­deklődnek a régmúlt korokban élő kultúrák iránt. „a lombos akác” ez régi jó esztendők termései­ből. írásaiban akkor is őszi szél csörög, amikor egyébként a tavasz rezegteti szitakötő- szárnyait a ligetek aranypén­zes sétaútjain. Kedvenc hőse, az álmok vizén hajózó Szind- bád kalandjai lírába, hangulat­ba olvadnak, az idő síkján fel­oldódnak bennük. A magyar Casanovának hiába a százhét nő, ha minden aluszik, ha neki is „minden láng csak részek­ben lobban”, ha ő is érzi, hogy „minden egész eltörött” abban az álombéli világban, ahová a vörös postakocsi röpíti utasait. Nemcsak regényei, az Őszi utazás a vörös postakocsin, az Asszonyságok díja, a Napra­forgó, a Hét bagoly, a Bol­dogult úrfikoromban és a töb­biek, hanem novellái is remek­művek. Ezt a hivatalos el­ismerés, az 1930-ban Krúdy- nak ítélt Baumgarten-díj is bi­zonyítja. A tegnapok ködlovagja em­berről, világról szinte mindent — illúziót és csömört egyaránt — a férfi-nő kapcsolaton ke­resztül mond el. írásaiban ott vannak az anyák, akik „fájdal­masak, mint a szomorú fűz,” a feleségek, „a mindig csepegő őszi felhők” és a jegyesek, „a hervadó nyár virágai.” Rájuk gondol mindig szent áhítattal. A nőkre, akik szeretik a szép szavakat, a zenét, a virágot, az érzékeny sétákat, a könnyes órákat, a búcsúzásokat. Novelláinak cselekménye gyakran kimerül egy étkezés — például a csonthús elké­szítése és tálalása — leírásá­ban. A disznóból a legízlete- sebb húst, az orját főzette a levesbe, a marhából a bifsz- teknek való került az asztalára, a bárányból a gerinc, a bor­júból a comb, a pulykából és a kappanból a mell, a libából a máj, a vizából az ikra volt az, amelyért érdemes volt az asz­talkendőt a gallérjába dugni. írásaiban ott van apáink élete, konzervatív politikánk, furcsa ősi szokásaink, nyugo­dalmas, alvó telünk, dalos nyarunk. Az író elmerül a múltba, ott érzi jól magát a régi, madárlátta, meseszőtte Magyarországon. Az álomvilág sajátos ellen­téte publicisztikája, epikai műveivel való vitatkozó írá­sainak sora. Ezekben bemutat­ja a bethleni rendszer jogtiprá- sait, a munkanélküliek, a pe­dagógusok, a hírlapírók nyo­morát. Érzékenyen reagál a Monar­chia válságára, a nagy világ­égésre, a gazdasági megráz­kódtatásokra. Belélegezte a forradalmak kábító füstjét, szívébe zárta lángjaikat, követte tekinteté­vel felszálló röppentyűiket. Érezte, hogy az új történelem a leleplezések ideje, hogy a legszebb hazugságokról végre le kell mondanunk. Közírói munkásságának mottója, amit az Alföldi levelekben fogal­mazott meg: .Jussom van ah­hoz, hogy a hazugságok orszá­gában kimondjam az igaz­ságot.” „A gyenge kis rügy áttör a legerősebb fa kérgére, a fűszál vékony gyökerei megrepesztik a sziklát” — írja szerény mű­vészi hitvallásként. N apjainkban, amikor han­gyaharcaink közepette kevesebb időnk van arra, hogy elgyönyörködjünk az élet ap­ró, nagyszerű csodáiban, ame­lyet az író oly szuggesztíven ábrázolt, még nagyobb szük­ségünk van Krúdy Gyula alko­tásaira, regényeinek, elbeszé­léseinek zenei, ritmikai fogan- tatású stílusára, nosztalgikus édes prózájára, amelybe „a csodaszarvas rázta le agancsá­ról az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.” írójegyzet Ha... Bolya Péter M ár megint egy nóta­szöveg üti meg csú­csos füleimet: „Először csak óvatosan egy-két csöppet / Utána majd lehet mindig többet, többet.” Vajha én, B. P. dr., mire gondolnék eme textus hal­latán, ha krónikus alkoho­lista volnék? Hát... Vor allem arra, hogy jé, minő pontos szöveg, éppen így kezdődött nálam is. Ifjú voltam, vidám és erős, egy-egy csöppet meg­kínáltak a kollégák, a cim­borák, a szenvedélybeteg­ségre nem hajlamos szo­ciális ivók, s lám egyre töb­bet, többet ittam, végül már egymagám is, otthon vagy zsebből a munkahelyemen, kiszúrták, kirúgtak, a felesé­gem megutált — vagy sose szeretett —, elváltunk, és a Jog serpenyője úgy billent volt, hogy ő kapta a lakást, a gyerekeket, a tartásdíjat meg a pótlékokat, én meg egy nagy túróst. Csőlakó lettem, hajlékta­lan, ahogy mostanában mondják; néha munkát vál­lalok, hogy legyen egy-két csöppre — már megint csak annyi kell, hiszen én mint gyakorló iszákos és roncs, annyitól is elkábulok —, és már nem érdekel semmi és senki, főleg azok nem, akik rendes embert akarnak csi­nálni belőlem, mert sokan akarták már, tán előbb kel­lett vón elkezdeni!... Vagy nekem nem szaba­dott volna elindulni az „egy­két csöpp” irányába?!... Kállay miniszterelnök és a Kossuth gimnázium Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza (KM) — Közel félévszázad után hamvaiban tért haza a közelmúltban Kállay Miklós Magyarország egykori mi­niszterelnöke. Végső akara­ta szerint itt akart megpihen­ni, a nyírségi homokban. Azt már kevesen tudják, hogy a gimnázium alsó négy osztályát a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban végezte 1898 és 1902 között. Az 1861-ben alapí­tott gimnázium megyénk és városunk első gimnáziuma volt. Aki tehát Szabolcsban akart gimnáziumba járni, az a nyíregyházi evangéliku­sok áldozatkészségéből épült gimnáziumba járha­tott. így volt ez Kállay Mik­lóssal is. Útja a négy gimnázium elvégzése után elvezetett Nyíregyházáról, hogy még két évtized se teljen el és az egykori kisdiák Szabolcs megye főispánjaként térjen vissza Nyíregyházára. Fiait már nem a Kossuth gimná­ziumba íratta be, hanem az 1922-ben létesült királyi ka­tolikus gimnáziumba, lévén a család katolikus. Nem maradt hűtlen a Kos­suth gimnáziumhoz sem, mert amikor 1929-ben létre­hozták a Nyíregyházi Öreg Diákok szövetségét, abban Kállay Miklós is szerepet vállalt. Elnök lett dr. Bencs Kálmán Nyíregyháza pol­gármestere, a Kossuth gim­názium felügyelője, társel­nökök lettek dr. Kállay Mik­lós kereskedelmi államtit­kár, Mikecz István Szabolcs megye alispánja, Morav- szky Ferenc és dr. Vietórisz József nyugalmazott gimná­ziumi igazgatók. Ügyvezető igazgató Teltsch Kornél a gimnázium akkori igazgató­ja lett. Dr. Kállay Miklós sza­bolcsi főispánból gróf Beth­len István kormányában ke­reskedelmi államtitkár, Gömbös Gyula kormányá­ban földművelésügyi mi­niszter lett. Ezután az Orszá­gos Öntözési Hivatal elnöke lett, amely arra volt hivatva, hogy az Alföld öntözését oldja meg. 1942. márciusában bízta meg Horthy Miklós kor­mányzó a miniszterelnöki teendők ellátásával. A hábo­rú kellős közepén voltunk. Már 3 éve folyt az öldöklés Európában és mi itt Ma­gyarországon békében él­hettünk és tanulhattunk. Miniszterelnöksége alatt in­dult a 2. magyar hadsereg a Donkanyarba, hogy újkori történelmünk legszömyűbb csapását szenvedje el. Már túl voltunk a kataszt­rófán, amikor ötven évvel ezelőtt Nyíregyházán járt és beszédet mondott. Beszédét megafon közvetítette az ut­cára. Én is a szemben lévő házak alatt hallgattam a be­szédét, amelyben körvona­lazta, ha a nemzet mellette áll, akkor kivezeti a háború­ból. Akinek volt füle a hal­lásra, hallhatta, hogy mi a miniszterelnök szándéka. Baracsiné Molnár Ibolya: Magányosan I! tir: ai'.c.u ihi.< kcal tunii ik-J the C,i(tn lfiwg,trütn l'l.iin, ; r, Si pHIHho. cl f: ,ílí' / h) Ch'-yt t: \:CCin<:lpíloí<Wll>. > ; Wtentifb <:■■<■! >uTK)vrs fim the l iiir.rsity kJ by Difiin Cf.útpmn ,mJ c.Jkityiks k’-Vi Budapest :ci!i U fíctiheatkiiig itt the Upper li>;j j lidky, locking irr,mono 'culcmn’is Sonic et ihi niest JiMi.itn sues which tin y wilt cnrotinH r rW icukment inomj.h c.tilcJ ’tells '.

Next

/
Thumbnails
Contents