Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-15 / 112. szám
1993. május 15. Ä íKelet-Magyarország hétvégi melléklete 11 Autópálya, telefon, munkanélküliség Schamschula György miniszter majálisi válaszai a Kelet-Magyarország olvasóinak Schamschula György Balázs Attila felvétele Dombrád (KM) — Schamschula György közlekedési és hírközlési miniszter volt az egyik szónoka a dombrádi Ti- sza-parton megrendezett majálisnak. A fórumot követően sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire. A Kelet- Magyarországot Angyal Sándor főszerkesztő és Balogh József főmunkatárs képviselte. Rajt az idén □ Milyen fontosabb beruházások szerepelnek a közlekedési, hírközlési tárca idei terveiben? — Azt hiszem, hogy ebben az évben elkezdhetjük az M-3-as autópálya előmunkálatait Nyíregyháza környékén és jövőre teljes gőzzel megindulhat az építkezés Gyöngyöstől a Tiszáig, és esetleg később egy lépéssel a magyar-ukrán határig. A telefon nagyon sok szenvedést okozott már itt, hiszen egyik legelmaradottabb része az országnak. Az, hogy idáig nem történt lényeges fordulat, egy kicsit a piaci viszonyoknak köszönhető: az a vállalat, amelyik a pénzügyi részét fölvállalta az ügynek, tönkrement, most állami beavatkozással fogjuk valamiképpen rendbehozni, hogy a megye telefonellátottsága minél hamarabb segíthesse a gazdaság kibontakozását. — A kormányzat támogatja a falvak, városok csatornázását, s remélem, hamarosan olyan lelkesedéssel indul meg ez a munka is, mint ahogy most a gáz árkait építik a legelmaradottabb kis falvakban is, kiváltva ezzel a téli tüzeléssel együttjáró gondokat. □ Milyen biztosítékát látja miniszter úr, hogy a telefon- hálózat bővítésére irányuló kormányzati törekvés maradék nélkül megvalósul, illetve miként látja ebben a lakosság szerepét? — A lakosság közreműködését az alapelosztó hálózat egy részének létesítésénél kérjük a lakosságtól, a központot és a gerinchálózatot a MA- TAV-nak kell létrehozni. A lakossági hozzájárulás településenként különböző nagyságrendet érhet el, például Orosházán 30 ezer forintot kémek egy bekötésért, illetve azért, amiért a kábelt elvezetik a lakásig. A ma nehezebben elérhető városrészekhez valószínű azután jutnak el, ahogy telítődik a város. — Nyíregyházán épül az új központ, szeptember közepétől kezdődik az Erikson központ technológiai szerelése, ettől függ, hogy év végén, vagy a jövő év elején helyezhető üzembe. A gerinchálózat az év második felében megérkezik Nyíregyházára részben mikorhullámú kapcsolattal, részben földbe fektetett optikai hálózaton keresztül, így az országos gerinchálózathoz köthető Nyíregyháza is. Ez egy tízezres digitális központ lesz, ezen túl a város és a vonzáskörzetébe tartozó nyolc további területre kihelyezett fokozatokat teszünk, ami további 11 500 kapacitást jelent. Tehát 1993 végén, ’94 elején összesen 21 500 kapacitás lép be Nyíregyházán. □ Említette miniszter úr az M3-ast, amelynek megépítése ellen mostanában totális támadást indítottak a környezet- védők, de nem biztos, hogy ők az igazi ellenzői. Ezért kérdezzük: megfúrható még ez a jelentős és számunkra igen fontos beruházás? M3-as Beregen át — Az M3-ast nem lehet’ megfúrni. A tenderezés folyamatban van, megtörtént azoknak a konzorciumoknak a kiválasztása, akik közül most már eldöntjük, hogy kivel kötünk szerződést. A jövő tavasszal mindenképpen el kell kezdeni a teljes munkát. Idén még elkezdjük az előkészítő munkákat, amelyek az építkezés megkönnyítését segítik, de jövőre mindenképpen elkezdődik az építkezés. Szakaszokban épül majd az út. Első szakasza Polgárig, illetve Miskol- cig tart, a második szakasz Polgár-Nyíregyháza, a harmadik Nyíregyháza-Bara- bás. Hogy ez egymás után, vagy egymás mellett fog futni, az most a tenderezésen dől el, hiszen ma a forgalomszámítások szerint Nyíregyháza és Barabás között nincs akkora forgalmi sűrűség, ami indokolná egy autópálya megépítését. Ha pedig nincs meg a megfelelő bevétele a vállalkozónak, akkor az államnak kell fizetni a nemlétező forgalom helyett. Az ukrán-magyar gazdasági kapcsolatok alapvetően meghatározzák e szakasz létjogosultságát. Ha Ukrajnában egy kicsit helyrejön a gazdaság, akkor lesz forgalom, ha nem jön rendbe, politikai zavargások lesznek, akkor sajnos nincs realitása az autópálya gazdaságosságának. Az egyszerre, vagy szakaszos építés tehát attól függ, hogy milyen koncessziós szerződéseket terjesztenek elő a konzorciumok. Öt konzorcium van versenyben. — Hogy a környezetvédők miatti aggodalomra is válaszoljak: Barabás-Beregszász lesz az út nyomvonala, ugyanis nem hiszem, hogy olyan környezetvédelmi problémák merülnek fel, amelyeket kölcsönös jóindulattal ne tudnánk megoldani. Az autópálya-építkezés nagyon sokba kerül, ebből biztos jut arra is, hogy a környezetet fokozottan védjük. A barabási, a lónyai erdő, amelyik valóban nagyon értékes, nem fog komolyan sérülni ettől. □ Sokan szerették volna, ha az M3-as a négyes út nyomvonalán haladna. Ha nem ott megy, s a határig csak később készül el, szándékában áll-e a tárcának a 4-es korszerűsítése? — Mivel az M3-as valóban szakaszosan épül, meg kell erősíteni. Hogy ez jövőre, vagy azután következik, az attól függ, hogy milyen lesz az állami büdzsé jövőre, mennyit kap a tárca ilyen célokra. Én nagyon szeretném, ha jövőre el tudnánk ezt is kezdeni. Magyar anyag, magyar munkaerő □ Milyen munkalehetőségeket hoznak a tárca beruházásai a munkára váróknak? — Az M3-as mellett épül a Budapestet, a Győrt, a Sopront elkerülő autópálya, hozzákezdünk valószínű az M5-öshöz, Szekszárdnál és Dunaújváros felett Duna-hidat építünk, Aranyosapátinál egy ponton- hidat telepítünk. Tehát rengeteg munka van. Utakat, vasutat, hidakat építünk tehát, s minden építkezésnél, amit külföldi pénzből csinálunk, feltételül szabjuk a legnagyobb magyar beszállítási lehetőséget. Az Ml-es autópálya koncessziós szerződését úgy írtuk alá, hogy 85 százalékát az összes költségnek magyar anyagra és magyar munkaerőre kell kifizetni. Ezzel is a magyar gazdaság fellendítését szeretnénk segíteni. □ Ön optimista a tárca beruházásait illetően. Megfelelőnek látja ehhez az ország gazdaságának helyzetét? — Én úgy látom, az ország átjutott azon a gazdasági válságon, amelyet az elmúlt politikai, gazdasági rendszer összeomlása okozott. A munkanélküliség növekedése megállt és minden remény megvan arra, hogy lassan elkezd csökkenni. Az ipari termelés tavaly november óta elmozdult a holtpontról, lassú növekedés látható ebben is, s azt hiszem, az ország túljutott a mélyponton, s amit a kormány megígért, hogy az első négy évben átviszi az országot ezen a válságon, nagyjából teljesíteni fogja. A második négy évben valahogy megpróbáljuk elérni azt az életszínvonalat, amely egy közép-európai országnak Európában jár, s amelyre ez az ország nagyon régóta vágyott, s amelyet megérdemel. □ Köszönjük a beszégetést. Közbeszólás _________________ Ki a szabadba! Cservenyák Katalin M ájus van, tavasz van! Hát nem csodálatos? Ébred a természet, egymás után fakadnak a bokrok és fák rügyei, a melengető nap felé nyújtogatják nyakukat a virágok, s most már végre illatoznak. Nem úgy, mint melegházban nevelt társaik. Mehetnékje támad az embernek is. Szabadulni a bezártságból, a hétköznapok gondjaitól, elfelejteni mindent, ami felzaklatja, bosz- szantja. A szegénységet, a munkanélküliséget, a lakás törlesztő részleteit, a gyerek kinőtt cipőjét, a politikát, a tévét, a rádiót, az ablaktisztítást, mosást, vasalást... S amikor leteríti a plédet, végre leül a tisztásra, vagy a Tisza partjára, elnézi a lassan hömpölygő víztömeget, rájön: mekkora butaságot követett el maga ellen az ember, amikor hagyta magát ennyire eltávolodni a természettől. Csak robotol reggeltől estig, észrevétlen múlnak feje fölött a hónapok, az évszakok, az évek, s mire észbekapna, már késő. Gyermekkoromban rengeteget sétáltunk az erdőben — akkor még az is nagyobb B evallom őszintén, nem igazán hiszek a falusi turizmusban. Illetve: nehezen tudom azt elképzelni, hogy a kényelemhez, színes tévéhez, műholdakhoz, videóhoz szokott gazdag nyugati turista csak azért elutazik több száz, vagy ezer kilométerre, hogy megcsodáljon egy kerekeskutat, saját fülével hallja, hogy bőg a tehén, aztán lavórban mosakodjon, s órákig keresgélje, melyik gombbal kell lehúzni a fabudit. Persze, most túloztam egy kicsit, hiszen a falvakat járva én is megcsodálom az út mentén sorakozó palotáknak is beillő házakat, csak éppen abban nem vagyok bizonyos, hogy ezek tulajdonosai vállalkoznának — illetve kell-e egyáltalán vállalkozniuk — arra, hogy saját, megszokott kényelmüket feladva garázsban összezsúfolódva bekkeljék ki a nyarat, mint mondjuk a balatoniak. Én azt hiszem, ez nem is lehet cél. Ráadásul annyira azért nem jönnek hozzánk a nyugati turisták. Ebbe a megyébe Kelet felől érkeznek a legtöbben, s őket sem nép- művészeti, népi építészeti értékeink érdeklik — akármilyen szépek is —, hanem az: merre van a piac, ahol gyorsan el lehet adni a portékát, s lehet venni a pénzen újabb árut. Ha kirándulni, pihenni, szórakozni jönnének, zsúfolásig teli volnának szállodáink, vendéglátó helyeink. De nincsenek. Lehet, hogy furcsa a gondolatom, de a falusi turizmust előbb magunknak kellene meghirdetni. Ennyi figyelmet megérdemlőnk mi, Szabolcs-Szatmár-Beregben élők is. Sőt, ránk férne. Mert mindent egybevetve még mi magunk sem igazán fedeztük fel közvetlen környezetünk volt. Hétről hétre figyeltük, hogyan váltják zöld ruhájukat először sárgára, majd égőpirosra a fák, aztán élveztük, ahogy talpunk alatt zizeg-zörög a lehullott avar. Tavasszal pedig alig vártuk, hogy a zabszemnyi rügyből levél, virág, a virágból pedig gyümölcs legyen. Számolgattuk a napokat, mikor érik meg végre a cseresznye, a szamóca, a meggy. De kit érdekel most az, mikor érik a körte, a dinnye, a barack, amikor télen is kilószámra árulják a piacon? Csak meg kell tudni fizetni az árát. Csodálatosan szép természetfilmeket vetítenek a tévében, s ha még ez sem elég, ott a videó, a szalagon két perc alatt szirmot bont a margaréta, minek ahhoz órákat a kertben ülni. Állatokkal kísérletezünk, s tanulmányok születnek arról, menynyire nem bírják a rabságot, a bezártságot, hogyan változtatja meg jellemüket a szűk ketrec, közben észre sem vesszük, a kísérleti nyu- lak mi vagyunk. Ketreceink pedig a panellakások. De most itt a május. Felejtsük el kicsit a munkát, az úgy is megvár. Menjünk a szabadba, ott béke, nyugalom és csend vár. Amire annyira, vágyunk. természeti értékeit. Számtalanszor tapasztalni sajnos, hogy hamarabb megmondja a megállított járókelő, merre visz az út Kassára, melyik városban van az Eiffel torony, mit érdemes hozni Törökországból, Olaszország melyik városában olcsóbb a teflonedény, déli szomszédainknál mibe kerül a konyak, mint azt: Mó- ricznak hol a szülőfaluja, merre folyik a Túr, melyik út vezet Szabolcsba, Túrricsé- re, Kölesére, Uszkára, Tú- ristvándiban van-e tényleg vízimalom, szőnek-e még Paszabon. Sokak számára a Tisza még mindig Gergelyi- ugomyát és Dombrádot jelenti. Tivadar már messze van, Bécs viszont jó kocsival karnyújtásnyira. A nyaralást az emberek döntő többsége csak több száz kilométer távolságban tudja elképzelni, s ha ez nem sikerül, inkább otthon marad. Holott volna harmadik megoldás is, amihez nem kell se kocsi, se sok pénz: busszal, vonattal néhány óra alatt eltűnhet a megyében is a „világ szeme” elől a pihenni vágyó, ehhez nem kell valutát sem váltani, s a kenyér is ugyanannyiba kerül. Ha viszont nekünk ez nem jó, esetleg nem elég előkelő, miért gondolnánk, hogy másnak, a külföldinek igen?! Persze, ha belegondolok, lehet, hogy előbb mégis tényleg a nyugati, gazdag turistákat kellene idehozni, hogy fedezzenek fel bennünket. Ha elterjedne a híre, hogy például Hetefejércse, vagy Nagyecsed idén nyáron teli volt amerikaiakkal, franciákkal, olaszokkal, a következő évben biztos ott nyaralna a hazai úri közönség. Ha másért nem is, hát kíváncsiságból: vajon mi a fene érdekelte azokat annyira... Ha majd a nyugati...
