Kelet-Magyarország, 1993. május (53. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-15 / 112. szám
Aktuális kérdések_________________'__________ 5BMűemlékvédelem és üzenet Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Sza- bolcs-Szatmár-Bereg sok szempontból sereghajtó hazánk megyéinek rangsorában, a műemlékeit tekintve azonban az élmezőnyben van. Melyek a műemlékvédelem időszerű kérdései? Erről kérdeztük Szatmári Istvánt, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal megyei műemléki felügyelőjét. □ Hogyan látja a szakember a hazai műemlékvédelem mostani helyzetét? — A magyar műemlékvédelmet az elmúlt időszakban mindig az elsők között említették. Amíg a felügyelőség működött, 1957-től a 91-92-es átrendeződésig, kedvezőbb volt a műemlékvédelem helyzete, volt szakhatósági jogköre, rendelkezésére állt egy tudományos adattár, amit a szakemberek kiépítettek, ugyanakkor egy kivitelező szervezet is mögötte állt, megfelelő szakemberekkel, akik képesek voltak a magas szintű munkákat elvégezni. Amikor hivatal lett, nehezebb helyzetbe került, az anyagi lehetőségek beszűkültek, a kivitelezési vonal leépült, ezáltal vállalkozásközpontúvá vált, s ez véleményem szerint veszélyezteti a minőséget. A hatósági feladatkör megmaradt, de nincs végrehajtási eszköz, ezért törvénykezésre vár most a műemlékvédelem. Ismereteim szerint a műemléki törvény ebben az évben várható. Azt kellene kimondania a törvénynek, hogy aki engedély nélkül, szakszerűtlenül változtat a műemlék építményen, annak számolnia kell a következményekkel. Jobban kellene ügyelni a kivitelezői területre is: ma már kevés az olyan jó szakember, aki ért a régi technológiához. Valamilyen oktatási bázist kellene kialakítani, vagy megkeresni azokat az idős mestereket, akik még őrzik a régi mesterségek titkait. □ Milyen képet mutat a műemlékvédelem megyénkben? Szatmári István Harasztosi Pál felvétele — Megyénk az első öt-hat megye között van műemlékei számát tekintve. A védett műemlékek száma: 335, ebből 207 egyházi épület, a legtöbbje templom, 35 kastély és kúria, 4 vár, 2 malom, egy temető, két síremlék, a többi polgárház és népi lakóház. Nagy- értékűek a középkori eredetű templomok és épületek. Sok értékes épület maradt fenn, mivel ide a török csak bebetört, később pedig, amikor például a jómódú Szepesség- ben divatosabbra cserélték fel a régi házakat, nálunk a kevésbé tehetős vidékeken maradtak úgy, ahogy voltak. Ha összességében tekintjük, komoly mulasztás nem történt, minden évben fel tudunk mutatni valamilyen szép eredményt. Hadd említsem az utóbbi időszakból Tákos, Nyírbátor, Nagyszekeres, Szabolcs, Piricse felújításait. Viszont most, ahogy nehezül az ország helyzete, úgy csökkennek a műemlékvédelem lehetőségei az infláció, az áfa, az építőanyagárak emelkedése miatt. □ Hol lenne szükség gyors beavatkozásra? — Az az igazság, hogy az egész megye lemaradásban van, mert a műemlékvédelemben a figyelem túlsúllyal nem erre a vidékre irányult, hanem a Dunántúlra és a határ menti nyugati megyékre. Képtelenek vagyunk utolérni őket, még akkor is, ha most ugyanannyit kapnánk, mert olyan nagy a különbség. Különösen azok a kastélyok és kúriák vannak veszélyben, amelyeknek az előző rendszerben nem volt igazán gazdájuk, például a tanácshoz, vagy a tsz-hez tartoztak. Nyolc ilyen épület fennmaradása látszik jelenleg kétségesnek. Az persze nem lehet kérdés, hogy rá kell-e költeni például a tuzséri Lónyai kastélyra az 50 milliót. □ A műemlékvédelemben is lezajlik a privatizáció. Mi a tapasztalat? — A vagyonátadás elsősorban ezeket a kastélyokat, kúriákat érinti, amelyek a magyar állam tulajdonában voltak, használója, kezelője pedig valamelyik tanács, vagy más intézmény volt, s ezek most a helyi, vagy a megyei önkormányzathoz kerülnek. Összesen 17 olyan műemlék van a megyében, mely ideiglenesen az állam tulajdonában marad, sorsáról majd a törvény rendelkezik. □ Van egy sajátos nyíregyházi kezdeményezés a védett polgárházak megóvásáról. Mennyire számít ez most a szakmában újdonságnak? — Ismereteim szerint az országban másutt nincs ilyen, és rendkívül pozitív kezdeményezésnek tartom, hogy felmérték a védelmet érdemlő polgárházakat, s az önkormányzat bizonyos összegekkel segíti a házak tulajdonosait, ha felújításkor nem modernizálják az épületeket, hanem az eredeti állapotot tartják fenn. Nem is az a baj, ha egy- egy új épület bekerül egy patinás épületsorba, hanem az, ha az egész hely megváltozik, és nem őrzi tovább a csak rá jellemző épületeit. □ Milyen várakozásokkal tekintenek a műemlékes szakemberek a közelgő Expo elé? — Nincs túl sok reményünk arra, hogy a vidék is be tud kapcsolódni, különösen ilyen távoli rész, mint Szabolcs- Szatmár-Bereg. Mégis, úgy gondoljuk, hogy az idegenforgalom területén vannak lehetőségek. Olyan információink vannak, melyek szerint a műemlékvédelemben éppen az Expo miatt néhány épület felújítása megtörténhet. Mi nagyon várjuk, hogy ez pénzben is jelenjen meg itt a megyében. Olyan utakat tudnának az idegenforgalmi hivatalok a megyében szervezni, amelyek az itteni építészeti értékeket feltárnák. Konkrétan a templomtúrákra gondolok, van egy beregi, egy szatmári és egy nyírségi túra is. Komoly lehetőséget jelentenek a várak is, például a kisvárdai vár helyreállítási programja rendelkezésünkre áll. Egy olyan mértékű felújításra kerülne sor, amely után méltán tartanának érdeklődésre a várszínházi esték előadásai, a nemzetközi színházi találkozó, a határokon túl élő magyarok színházainak bemutatói. □ Ez megint pénzkérdés. Hogyan próbálnak az általános pénzhiány korában forrásokat szerezni? — Többször próbáltuk már felkelteni az érdeklődést a megmentésre váró épületek iránt olyan belföldi és külföldi személyek körében, akik rendelkeznek megfelelő anyagiakkal. Készítettünk kiajánlásokat, tanulmányokat, de azt tapasztaltuk, nincs benne eléggé a köztudatban a megye műemlékeinek és más természeti adottságainak értéke, ami a befektetőket arra ösztönözné, hogy felfedezzenek bennünket. Pedig csak úgy tudom elképzelni, hogy szponzorok veszik védelmükbe ezeket az értékes épületeket. Bízom benne: lesznek, akik felismerik, miért van szükség arra, hogy a műemlékvédelem fő feladata érvényesüljön. így tudjuk megőrizni a jövő számára azokat az épületeket és üzeneteket, melyek megmutatják, milyen csodálatos dolgokat tudott létrehozni az elmúlt évszázadokban a magyarság, ezáltal is formálható a nemzeti tudat és gondolkodásmód, hogy ne romboljunk, hanem építsünk, és tovább vigyük a jövő felé az elmúlt időszak örökségét. A TARTALOMBÓL: _______________ © Kézben a bizonyítvány • Ki a szabadba • Krúdy Gyula, „A lombos akác” © Ha... r \ KM galéria Jelek Balázs Attila reprodukciója x-w MyíregyBáza-Sóstói ffafumúzeumBan RiáíUtó ✓ í művész a MyírségBen született és nevelkedett. Kezdj tanárként ismerkedett me# a rajzolás és festés alapfogásaival, majd ‘Berecz András, nyíregyházi festőművész keze alatt tanulta meg a szakmát, fynd- szeresen részt vesz 1973óta a megyei és országos tárlatokon, emellett száttws önálló kiállításon is Bemutatta műveit. KüíönBöző technikákkal dolgozik: az olajképeken kívül készít tűzzománcot, linómetszeteket, tusgrafikákat, akvarelleket és kerámiát. Megtanulta az ív- és lánghegesztést is. “Kedvenc témái az emhereki a táj, a régi házak a különös hangulatú utcák Mostani tárlata a falumúzeum BaraBási iskolájábanjúnius 1-jéig látogatható íBaracsiné Molnár Ibolya képei Ma^mwéfaméwy MBQVdrOS BCJok-kBDOk Kovács Éva e azt nézd, mit ad neked az állam, hanem azt, mit tudsz te az államnak adni — hangzik a mondás, mellyel állítólag a Kennedyek próbálták befolyásolni az amerikai gondolkodást. Nem rossz mondás, annyi szent. Még azt sem tagadhatjuk, a gazdag Amerikában nem lehetett túl nehéz követni. Ha tele a zseb, könnyebben adakozik az ember, s ha mindene megvan, könnyebben lemond egy-két nélkülözhető dologról. Ha maga is piegszerezheti azt, amit szeretne, nem várja el azt az államtól. Csak éppen azért gyanús a dolog, mert magát a mondást a tengerentúlon is akkor dobták be a köztudatba, amikor laposodóban volt a nagy állami buksza. Ne azt nézd, mit ad, azt nézd, te mit adhatsz — ismételgethetjük mi, magyarok is mostanában, s a választ mindenki saját szájaíze szerint formázza. A leggyakrabban elhangzót már szinte hallom is. Mert az állam, bárhogyan csűrjük- csavarjuk a dolgot, bizony, egyre kevesebbet ad, mert egyre kevesebbet adhat. Mára még azt a korábban minimálisnak hitt biztonságot sem tudja garantálni, amit a sokat emlegetett, s számos jelzővel illetett negyven év alatt garantálni tudott: az állandó munka, a biztos megélhetés tudatát. Közgazdasági végzettség sem szükségeltetik ahhoz, hogy az e tárgyban született ésszerű magyarázatoknak igazat adjunk. A felduzzasztott munkahelyekről, a piacok elvesztéséről, a feleslegessé vált ipari ágazatokról naponta hallhatunk, s tetszik, nem tetszik, ezeket az érveket el is kell fogadnunk. Nem könnyű persze, azt tudom, s gyakorta tapasztalom. Nemrég egy egész gyári kollektíva győzködött arról, mennyire nehéz. A cipőipar országos agonizálása őket sem kerülte el, de a közel nyolcszáz dolgozó még mindig azt reméli, mi több, követeli, náluk ne legyenek elbocsátások, valamennyien maradhassanak. Gondolkodásukat befolyásolja, reményeiket táplálja> az a vállalkozó, aki bért ugyan hónapok óta nem fizet, de váltig hangoztatja: ha ő marad a gazda, mindenkinek lesz majd munka. S a gyáriak közül sokan neki hisznek, mert tőle azt hallják, amit hallani szeretnének: nem lesznek elbocsátások, foglalkoztatásuk biztosított. Adja Isten, hogy így legyen... De a józan számok, a realitás egészen mást mutat. A külföldi megrendelők, a pénzt és munkát hozó nyugati partnerek senkit nem csábítanak, nem bolondítanak, azt mondják, ami a való: lesz munka, de nem nyolcszáz embernek. Any- nyi megrendelésre, sajnos még csak remény sincs, amennyit a gyár teljes kapacitással valamikor termelni tudott, s ma is termelni tudna. Márpedig ha így van, akkor sokak számára nem marad más, mint a munkanélküliség, a mai Magyarország egyik legégetőbb gondja. Nem vigasz, hogy másutt is így van ez. Vigasz csak az lehetne, ha egy gyár feleslegessé válásával, zsugorodásával csakis az adott gyártól, s nem a korábban megszokott biztos megélhetéstől kellene a dolgozónak búcsút mondania. Ha tudhatná, hogy az egyik kapu becsukódása után egy másik kilincsét még bátran lenyomhatja. Ehhez azonban mindenekelőtt az kell, hogy valamennyiükkel, valamennyiünkkel őszintén beszéljenek, s róluk, rólunk ne nélkülünk.. hanem velünk döntsenek! ízléstelen dolog egy egész kollektívát hitegetni, bolondítom, felelőtlen ígéretekkel csábítani, s a hiteles információtól megfosztani. Elzárni azoktól a lehetőségektől, amelyeket a valós helyzetet lát\>a a maga számára esetleg felkutatna, amelyeknek ismeretében nem várna másra, az államra, s ha még nem is tudna adni, de legalább nem akarna mindenáron kapni se. Ne azt nézd, mit ad, hanem azt, te mit adhatsz... Szép mondás. Kár, hogy nálunk csak sokára lehet igaz.
