Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

1993, április 21., szerda HÁTTÉR Privatizálják a Patyolatot A jelenlegi kollektíva nagyobb része tulajdonos szeretne lenni a vállalatnál A tisztítás befejező munkálatai a Patyolatnál Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - NyZs) — Ma már ki ne mosolyogna azokon a célkitűzéseken, amelyekkel az ’50*es évek elején a Patyolat országos hálózatát létrehozták. A ma* gas életszínvonalra alapozó, a dolgozó nők nagyobb meg­becsülésére és tehermentesí­tésére szolgáló szervezet azó­ta, mint minden más, üzleti alapon működik. Az egykor állami tulajdonban lévő cég sorsa lassan rendeződik, az új, végleges tulajdonosok kilétére azonban még csak tippelni lehet. Jelenleg a megyében Nyír­egyházán kívül minden város rendelkezik önálló felvevő­hellyel, de még a nagyközsé­gekben is élnek a „hozom-vi- szem” járatok. A szervezet virágkorát a ’70-es évek végén élte, ekkor indult igazán fe­jlődésnek a Nyírségi Patyolat Vállalat is. Eltúlzott kapacitások Ebben az időben létesültek a megye városaiban a túlzott ka­pacitásra tervezett megmun­káló szalonok, ezek helyben végezték el a tisztítást. A la­kosság életszínvonalának csökkenésével minimálisra mérséklődött a szolgáltatás iránti igény is, a veszteségessé vált szalonokat bezárták, nap­jainkban jobb esetben átvevő­ként üzemelnek tovább. — Az 1990. évi 74-es tör­vény alapján Nyíregyházán 5 üzlet előprivatizáció keretén belül lett meghirdetve, kettő elkelt, a többire ismételten pá­lyázatot írnak ki — idézi fel a változások kezdetének idősza­kát Mészáros Lászlóné, a vál­lalat igazgatója. — Most a me­gyeszékhelyen 6, a vidéki vá­rosokban összesen 6 felvevő­hely található, de az összesített szám várhatóan tízre fog csök­kenni. A legfőbb törekvések közé tartozik a vállalatot úgy gazdaságossá tenni, hogy köz­ben az ügyfeleket is megtart­suk. Ehhez a termelési feltéte­lek nem éppen a legkedve­zőbbek, lassan tíz éve nem tudtunk új gépeket vásárolni. Bár a tevékenység nem volt veszteséges, annyi nyereség nem képződött, hogy azt ko­molyabb beruházásra fordít­hattuk volna. Való igaz, a rendszerváltás óta nem csak a gépeket, hanem az alkatrészeket is csak dol­lárért lehet beszerezni. A szak­ma rendkívül energiaigényes, az áram, a víz díjaiban bekö­vetkező árrobbanást mindenki tapasztalta a saját bőrén. Ezen túlmenően a helyi önkormány­zatok egy része az üzletek bér­leti díjának drasztikus emelé­sében döntött. Éppen perben állnak az ingatlankezelő vál­lalattal, mert a bérleti szerző­dések kötésénél az alapvetően szolgáltató jelleggel működő Patyolat egy besorolásba kerül egy profitorientált italozóval vagy cukrászdával. Nehéz elérni azt, hogy a költségek növekedését ne a szolgáltatások áremeléseivel kompenzálják. Helyette a veszteséges alaptevékenysé­get, a textíliák tisztítását ke­reskedelmi bevételekkel egé­szítik ki. A felvevőhelyeken olcsó termékek, ruházati cikkek, pa­píripari termékek, lakástex­tíliák, de leginkább nagy ki­szerelésű (lédig) mosogató és öblítő szereket árusítanak. Ez olyan sikeres vállalko­zássá nőtte ki magát, hogy a vállalat forgalmának mintegy 25 százalékát ez adja. Drasztikus leépítés A belső átalakítások során elkerülhetetlenné vált a drasz­tikus, 50 százalékot megköze­lítő létszámleépítés, amely leginkább az inproduktiv állo­mányt érintette. A termelő ál­lomány a szezonálisan jelent­kező munkacsúcsok idején hosszított munkaidővel vésze­li át a nagyobb leterhelést, fe­leslegesen nem tartanak alkal­mazottakat. Több dolgozó kí­sérletezett az átvevőhelyek bérbevételével, amelyet az alapszolgáltatás folytatása mellett más üzleti célokra is felhasználhatták. A legígérete­sebb vállalkozásnak a moso­gató és öblítőszer gyártása bi­zonyult, amelyhez egy svájci­magyar közös vállalattól sze­rezték meg a licencet. Mind­ezen próbálkozások már meg­határozó tényezőként szere­peltek a privatizáció meneté­ben. A kollektíva három éve fog­lalkozik a privatizáció kérdé­sével, a vállalat nagyságából fakadóan lehetőség nyílt ta­nácsadó szervezet segítségé­vel történő átalakulásra. Az el­múlt év márciusának közepén létrejött az erre vonatkozó szerződés az Ipari Fejlesztési Bank Rt.-vei, novemberben pedig az átalakulásra vonatko­zó küldöttgyűlési szándéknyi­latkozatot eljuttatták az Álla­mi Vagyonügynökség illeté­keseihez. A közelmúltban beérkezett (egyelőre szóbeli) informá­ciók alapján az igazgatótanács jóváhagyta a jelenleg meglévő üzlethálózattal közösen tör­ténő átalakulást. Ennek jelen­tősége abban van, hogy a ko­rábban jelentős partnerként je­lentkező nagyüzemek megren­delései lecsökkentek, fejlődés ezen a területen nem is vár­ható. A termelés jelentős ré­szét biztosító lakossági igé­nyek összegyűjtéséhez szük­ség van a jelenlegi átvevőháló­zatra. Szakmai befektetőt várnak A közeljövőben várható és a Patyolat egészét érintő meg­hirdetésre bárki jelentkezhet, de az alapprofil folytatására vonatkozó megkötéssel szá­molnia kell. A jelenlegi kol­lektíva többsége úgy döntött, szeretne vagyont vásárolni ré­szint saját erőből, részint vál­lalati segítséggel. A vezetőség már kidolgozta a működtetés koncepcióját, két éve folynak tárgyalások olyan szakmai be­fektetővel, amely a termelési feltételek és eszközök javítá­sát célzó apporttal szeretne részt venni a társaság priva­tizációjában. TB-választás Nyíregyháza (KM) — Már kézbesítik a postások azokat az értesítőket, ame­lyeknek segítségével május 21-én egészség- és nyug­díjbiztosítási önkormány­zatokat választunk. Bár ezek a lapok nem szükségesek, mégis hasz­nosak lehetnek állampol­gári jogaink gyakorlása közben. Mégpedig azért, mert se­gítségükkel jelentősen megkönnyíthetjük a szava­zásban közreműködő hiva­talnokok munkáját, mivel rajta nem csak a pontos személyi adataink, ha­nem az a szám is szerepel, amely megmondja, hányas sorszám alatt szerepelünk a választási listán. Szabolcs-Szatmár-Be- regben kétféle választási értesítő van forgalomban. Döntő többségüket az ön- kormányzatok kérésére a TÁKISZ készítette, de egyes polgármesteri hivata­lok, — mint például a nyír­egyházi is — maguk csi­nálták meg a lapokat.--------------Tárca — L ila műanyag keverő­edényt csak féktelen jó­kedvében vagy nagy búsul- tában vásárol az ember mert erre nézve más elfogadható indok nem létezik. Illetve mégis: ha felesleges kilóit ismét, sokadszorra tart­hatatlannak ítélve elhatároz­za, hogy ezentúl fő táplálékát a gyümölcsfélékből kevert, habart, passzírozott gezemi- cék fogják képezni. Ehhez kell az edény! Nosza, irány a bolt, a bolt polca, ahol ott il­leged magát a kellék. Ha műanyag hát műanyag, ha lila, hát üsse kő: nem ve­lencei tükör elé kerül egy XIV. Lajos korabeli komód­ra, hanem arra kell, hogy el­készítsem benne gyógyjellegű almazagyvalékomat. Ara 169,10, mi az nekem, és különben is: nagy dolgok nincsenek áldozatok nélkül! Csak az árát, miért olyan otrombán ragasztották rá? Fehér kis cetlin, valamivel feljebb mint a közepe, feltűnő ferdén felbiggyesztve. Bezzeg, ha szavatossági ideje volna az edénynek az a fenekére lenne odaóvakodva lila alapon lila számokkal. De semmi gond, lekapjuk azt a kis cédulácskát és kész! Am a fehérecske árjelzésecske ügyet sem vet első próbál­kozásunkra, de a másodikra se. Ott virít a lila kellős közepén szilárdan, mint egy betonba öntött márvány em­léktábla. Hiába próbálom kisorjázni valamelyik sarkát, hiába igyekszem letépni, nem és nem! 169,10. Marad! Követ­kezik a dörzsölés, részleges eredménnyel. Úgy ahogy el­tűnik az első egyes. Nem rossz, 69,10 a mai viszonyok között elfogadható. Be kell vizezni — jutok a felismerés­re — és már tartom is a csap alá. Ekkor válik láthatatlanná a pont. Illetve azt láthatja a felületes szemlélő, hogy ez a silány műcsöbör 6910 forint­ba került. Igaz, lassan leszokunk már az effajta csodálkozásokról, de így minden jel arra mutat, hogy én meg is vettem. Erre nem lehet se mentség, se magyarázat! Szerencsére a kenyérvágó­késsel és sajtreszelővei való együttes próbálkozás eltün­teti a hatost, így már csak 910 forintot mutat az árcédu­la. Nem feladni — makacs- kodom és feltupírozom maga­mban az önbizalmat. A kis kecskeméti bicska csak összekarmolja a li- laságot, de a hüvelyk- és mu­tatóujj körme javít a hely­zeten: már csak 91 a csöbör és ez igazán vállalható, még nehéz napokban is. Végül a reszelő oldja meg a gondot. Árcédula nincs, viszont a, csupor oldalán mintha va­dászpuska távoli lövése ma­szatolódott volna szét. Elgyö­tört lilává. Legalább két kilót fogytam ezalatt. És még csak eztán jönnek a gyümölcs­napok! K elet- jVI agyarország 3 Segíts magadon Nábrádi Lajos Á ltalában a kelleténél is pesszimistábbak azok, akik munkanélkülivé váltak és azok, akiknek a munkahe- ■ lyükön kifelé áll a szekerük rúdja. Sokan az alkoholba fojtják bánatukat. E hangu­lati tényezőnek sajnos gaz­dasági háttere, pontosabban hátránya is van. Az előbbiek közül sokan nem keresnek kitartóan munkahelyet, az utóbbiak jelentős része ím- mel-ámmal dolgozik. Nemrég vendége voltam Nyíregyházán a Munkanél­küliek és Álláskeresők Klub­jának. Az elnevezésből kiin­dulva megállapíthattam: a klubtagok egy része nem ál­lást keres, csak kritizál, szit­kozódik, borúlátó. Nekik semmit sem érnek az átkép­zések, a munkahelyteremtés­re szánt milliók, haszonta­lannak tartják a különböző bankhiteleket, eleve bukásra ítélnek minden vállalkozást. Talán mentségükre szól, hogy nem rendelkeznek kel­lő információkkal. Jó tudni: a munkaügyi központ kiren­deltségei mindenben felvilá­gosítással szolgálnak. Nagyon tetszett egy vásá- rosnaményi olvasónk Jó la­pot kívánunk című rovatunk­ban megjelent levele, ebben ez áll: „Nem ismerik az új parancsolatot? Segíts ma­gadon, mert más úgysem segít." Ide kapcsolódik egy új kifejezés: önfoglalkozta­tás. A megyei munkaügyi központ központi támoga­tással külön kategóriát ho­zott létre azoknak a mun­kanélkülieknek, akik az ön­foglalkoztatásukat megold­ják. Naményi olvasónknak viszont sokan üzenhetik: in- nen-onnan manapság is csordogál a segítség. De hol a munkásöntudat? Hol az értelmiségiek önbecsülése ? Hol a szakma szeretete, hová lettek a dinasztiák? Az alkohol mit old meg? Figye­lik-e az álláshirdetéseket? ~kt agy óbb lehetne a ten- iV niakarás, a kockázat- vállalás, a bizakodás. Segíts magadon, akkor másoktól is segítséget remélhetsz! A hatékonyabb ellátás érdekében mintegy 10 millió forintos gyógyszerkészlettel rendelkezik az Nyír­egyházi Áilatkórház Kft. Elek Emil felvétele Kommentár Kecske és káposzta Balogh József a nem is dúl, de nem is csitul a vita akörül, hogy a köztársasági megbí­zotti hivataloknak, vagy a megyei önkormányzatoknak legyen-e fontosabb szerepe a mai közigazgatásban. Érvek természetesen mind­kettő mellett szólnak és ha az ember csak az egyiket is­meri, hajlamos arra az ál­láspontra helyezkedni. Néhány hete egy olyan előadást hallgattam, amely­nek előadója a terület ala­pos ismerője volt, — több, mint negyedszázadot töltött már a közigazgatásban —, úgy gondolom mindkét oldal számára elfogadható pers­pektívát adott. A megyei önkormányzatok számára álláspontja szerint a kistérségi területfejlesztési ügyekben kellene nagyobb szerepet adni, a köztársasá­gi megbízotti hivatalokat pedig az ellenőrzésben kel­lene több jogosítvánnyal felruházni, mert országos tapasztalat, hogy romlott a hatósági munka színvonala, s jelenleg egyszerűen nincs törvényes lehetőség a tör­vénytelenségek megelőzé­sére. Magyarul: a hatósági munka szakmai irányítására is alkalmassá kellene tenni és az utólagos ellenőrzés he­lyett törvényességi felügye­leti jogosítványokkal kellene ellátni. Talán még meg sem szü­letne egy ilyen döntés, már jönne is az ellenérv: micso­da dolog az önkormányza­tok önállóságát megcsorbí­tani, épp akkor, amikor élni kezdenek vele? Nos, csorbításról szó sem lehetne. Még akkor sem, ha nemcsak törvényekkel, ha­nem végrehajtási utasítá­sokkal is irányítanák az ön- kormányzatokat. Mert a végrehajtási utasításokat is körbe lehet szabályozni tör­vényekkel, és ott van az Al­kotmánybíróság is az önál­lóságot sértő utasítások megsemmisítésére. / ' gy talán el lehetne érni, hogy a megye is elége­dettebb legyen, a köztár­sasági megbízotti hivatal is hatékonyabban tudjon be­avatkozni, ha szabálytalan­ságot lát és az önkormány­zatok jogai se csorbuljanak. Vagyis a kecske is jóllakjon és a káposzta se rontsa el senkinek a gyomrát.

Next

/
Thumbnails
Contents