Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10 / 84. szám
14 >1 ‘Kekt-fyfaßyaroiszäß hétvégi mdíéf&U A KM vendége _______________ A nyúlfelvásárló Szekeres Tibor felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Ha húsvét, akkor nyuszi. O hozza az ajándékot, kivételesen ő tojja a tojást, ami — mint tudjuk — hí- mes. A legkézenfekvőbb az lett volna, ha magát a húsvéti nyuszit hívjuk meg ez alkalommal, legyen a Ke- let-Magyar- ország vendége, csakhogy az elgondolás nyelvi akadályokba ütközött. Még azt sem kérdezhettük meg tőle, vajon hogyan is keveredett bele ebbe a tavaszváró ünnepbe. így csak a szájhagyományra hagyatkozhatunk, mely szerint: a Húsvét-szigeteket — innen is a neve — épp húsvétkor fedezték fel, s ott találtak — Európában akkor még ismeretlen — fehér bundájú, piros szemű nyulakat. De most már épp ideje, hogy komolyra fordítsuk a szót, s megismerkedjünk Mikulás Tamással, aki édesapjával közösen jó ideje nyúlfelvásárlással foglalkozik. Bár már tizenkét éves korában kapott egy nyulat ajándékba, azt azért egyáltalában nem állíthatjuk, hogy akkor határozta el: nyúlfelvásárló lesz. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát végzett, képzettsége kereskedelmi üzemgazdász. Mivel rendszeresen járja megyénk több tucat települését, lassan személyes kapcsolata alakult ki a nyúl- tenyésztőkkel. Segítségével bepillantást nyerhetünk a hazai tenyésztésbe. Nem is gondolnánk, de megyénk legalább minden harmincadik — durván 4000-4500 — családja (túlnyomó részt a nyugdíjas korosztály), nyúltenyésztéssel foglalkozik. Rajtuk kívül még néhány százan lehetnek, akik kedvtelésből tartják a nagyon mókás, kedves, szelíd kis tapsifülest. A legelterjedtebb fajták hazánkban az újzélandi, a kaliforniai és a magyar óriás. Jövedelemszerzésre azonban inkább az első kettő alkalmas, ugyanis a világpiacon ezek a kelendőek. A nyúl legnagyobb piaca Olaszországban van, itt alakult ki hagyománya húsuk fogyasztásának. Az olaszokhoz képest elenyésző az igény Svájcban és Angliában. Az eladók között viszont az európai piacon a magyaroké a meghatározó szerep. Legfőbb vetélytársunk Kína, s legújabban már Lengyelország és Románia is jelentkezett portékájával. A visszajelzések alapján azonban a hazánkban tenyésztett nyúl húsa a legfinomabb. A sors iróniája, hogy erre épp mi, magyarok vagyunk a legkevésbé kíváncsiak. Évekkel ezelőtt ugyan kísérleteztek azzal - ráadásul akkor még jóval olcsóbb is volt -, hogy „rákapjunk” a nyuszihúsra, az eredmény nagyon soványka volt. így aztán gyakorlatilag kizárólag exportra termelnek, akik ebből élnek. A nyúltenyésztés azonban Mikulás Tamás szerint nem a legjobb választás a gyors meggazdagodásra. Hiszen elég csak arra gondolnunk, hogy az aszály miatt csak az elmúlt fél évben háromszor emelték az árát, s már negyven százalékkal drágábban szerezhető be a táp, amit szemes takarmánnyal nem is igen helyettesíthet a gazda, ugyanis akkor hosszabb ideig kell tartania az állatot. Márpedig 70-80 nap alatt el kell érni a vágósúlyt, hogy a tenyésztőnek haszna is legyen a bolton. Teljesen a világpiacra utalt ez a szakma — magyarázta Mikulás Tamás —, s amikor visszaesik a kereslet vagy az ár, természetes velejáróként alaposan visszaesik — 20-30 százalékkal — a vállalkozói kedv is. Csökken a törzsállomány, ugyanis nem mindenki engedheti meg magának, hogy megvárja az újabb fellendülést. A nyolcvanas évek elején még 70-80 millió dollár volt az ország árbevétele a nyúl- tenyésztésből, a forint leértékelése miatt azonban ez nem sokkal később csaknem a felére csökkent. A piaci elhelyezéssel most nincs gond, kereslet van, csak a jövedelmezőség hagy „kívánnivalót” maga után. Most az olaszországi belpolitikai botrány okoz gondot, a líra-márka keresztárfolyama emiatt 25 százalékot esett. Az olaszok pedig lírával fizetnek. Mindent egybevetve azonban néhány hónapja stagnál a felvásárlási ár — nem emelkedik, de nem is csökken. Végül is jól eltértünk az eredeti gondolattól, a nyusziról magáról nem sok szó esett. Pedig, akik kedvtelésből tartják, nagyon jól tudják: „képességeihez” viszonyítva egészen jól idomítható, szobatisztaságra is nevelhető, és hallgat a nevére. Ha nem a húsáért és bundájáért tenyésztenénk, akár 4-5 évig is boldogan élhetne gazdáival. A szerelmes vámpír filmen Francis Ford Coppola nagy fába vágta a fejszéjét Drakulával Holliwoodban Gombás Sándor Úgy 12 éves lehettem, amikor találkoztam Drakula gróf históriájával a képernyőn. Nem is mertem aludni aznap éjszaka. Láttam magam előtt a színész, Lugosi Béla fehér arcát, rémisztő, sötét szemöldökét és vértől piros vámpírfogait. Meggyőző alakítás volt. Azóta nem találkozhattunk vámpírtörténettel sem a mozikban, sem a tv képernyőjén. Pedig 1920 óta közel száz feldolgozása készült e históriának. A legnagyobb sikerű Drakula-filmeket T. Browing rendezte, a legjobb „vámpírszínész” Lugosi Bélával a főszerepben. Ezek az alkotások nézők millióit vonzották a moziba, akik verejtékezve izgulták végig a történeteket. A sztárrendező Francis Ford Coppola tehát nagy fába vágta a fejszéjét. Hisz nehéz már ebben a témában eredetit alkotni. Elöljáróban annyit, hogy neki ez sikerült. A Business Week szerint Coppolának szüksége volt most a sikerre, mert anyagilag a tönk szélén állt. Egy biztos: Eddig már közel 30 milliót vágtak zsebbe a forgalmazók. A rendező részesedése ebből 5 millió. Ennyit a piszkos anyagiakról. Talán kevesen tudják, hogy Coppola 30 évig készült erre a filmre. Lássuk tehát, hogy a sok év álmodozásainak, ter- vezgetéseinek mi az eredménye. Egy biztos: egy jól átgondolt film született. Az indítás lendületes, mesterien kimunkált. Olyan érzésem támadt, mintha színházban ülnék, dramaturgiai megoldásai a klasszikus drámákhoz hasonlíthatók. Teátrális a jelenetsor éppúgy, miként a színészek játéka. A prológusból kiderül, hogy Drakula vajda élő, történelmi személyiség volt a 15. századi Havasalföl- dön. Arra is fény derül, miként vált vérszopóvá. A történet 400 évvel később folytatódik a 19. századi Angliában. Köztudott, hogy a vámpír- és visszajáró lelkek történetei ekkor élték fénykorukat a szigetországban. Abraham Stoker 1897-ben írta világhírű könyvét Drakula gróf rémtetteiről, ez a mű lett a forgatókönyv alapja. A rendező kifejezett kívánsága yolt, hogy a film címe Bram Stro- ker’s Drakula legyen. Visszatérve a történethez, a kortalan vajda egy női fotóra pillantva megtalálja álmai asz- szonyát, s szerelemre lobban. Feleségül akarja venni a tanítónőt, akit a 21 éves Wynona Ryder alakít, kitűnően. Éppoly hihetően tudja eljátszani a vőlegényére váró szüzet, mint Drakula szenvedélyes szeretőjét, aki ifjú herceggé változva udvarol szíve hölgyének. Egyébiránt Drakula metamorfózisai kimeríthetetlenek, egyszer öreg vajda, máskor farkas avagy patkány. A szokatlanul fiatal színész, Gary Oldman hozza a figurát, de nekem legjobban Bill Cambell tetszett, aki a drakulaüldöző csapatban afféle hamisíthatatlan cow- boyként tűnik fel. A szerelmes Drakula mindvégig tudatában van végzete elkerülhetetlenségének. Eközben a néző érzi, hogy szeretne kilépni önmagából, s normális emberré válni, ő tudja legjobban, hogy ez lehetetlen. A történet végén szerelme kardja által kell elpusztulnia. Ezzel zárja Copolla a vámpírmesét. ami művészire sikerült. A rendező a Keresztapában és a Cotton Clubban látott lenyűgöző vágásokkal dolgozik. Feltűnnek tőle eddig nem látott collagegok is, pld. Drakula szeme egybevágva a letűnő nap sugaraival. Kitűnő rendezői ötlet a századelő képrögzítési technikájának alkalmazása, kár, hogy nem következetes. A látvány káprázatos, tobzódik a vörös szín, folyik a több száz liter „vér.” A szereplők viktoriánus ruhatárát Eiko Ishioka japán jelmeztervező készítette. A dekoratív képi mámor, az erotikával fűszerezett jeges borzongás vonzza a nézőket világszerte. Copolla jött, győzött, s a Drakula-le- genda újra életre kelt. Mi a titka, tudja az Ördög. MÁR LÁTHATÓ A MOZIKBAN. Napjaink félelme. Színes, szinkronizált francia film Könyvespolcunk A sikeres üzletember pozitív gondolkodású Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Miért sikeresebb egyik ember a másiknál? — titkon bizonyára mindannyian eltöprengtünk már ezen. Okosabb, műveltebb lenne egyik a másiknál? Némelyikük csak igen kevés iskolával dicsekedhet, vagy ha koptatta az iskolapadot, nem az eminensek közt tündökölt. Netán a kor szelleme termeli ki a sikereseket? Ez sem bizonyítható. Ha viszont nem a kemény munka, az értelem vagy a történelmi háttér az oka, akkor miben áll a kiemelkedő siker titka? Egy új tudományág, a pszichoorientológia tudományos magyarázatot próbál adni a jelenségre. Jósé Silva, a világhódító útján immár 87 országban ismert és elismert agykontrollmód- szer kidolgozója az emberi elmén belül találta meg a megfejtést. Bebizonyította, hogy elménk képessé tesz bennünket álmaink megvalósítására. A sikeres üzletember című kötetet akár kézikönyvnek használhatnák a vállalkozók, üzletemberek, menedzserek. Olyan ismeretanyaggal kell ugyanis rendelkeznie a gomba módra szaporodó vállalkozások tulajdonosainak, alkalmazottainak, amilyeneket ma legfeljebb speciális tanfolyamok keretében sajátíthatnak el. Nem arról van szó, hogy jobb kozmetikai terméket, sportfelszerelést vagy mosóport kell gyártani, hanem a bármilyen terméket vagy szolgáltatást kell eladni. Abban a nyugati üzletemberek zöme egyetért, hogy a termékek és a szolgáltatások töb- bé-kevésbé egyformán jó minőségűek. Ugyanakkor ezek előnyéről kell hitelesen meggyőzni a vevőt. Hogyan? Erre próbál választ adni a kötet. A pozitív gondolkodás léleknemesítő erejéről már sokan hallottak. Aki például vidám gondolatokat, kellemes élményeket, sikeres eredményeket jelenít meg az agyában, „lelki szemei előtt”, az az életben 'kedvesebb, embertársaihoz megértőbb lesz, mint az, aki örökké dúl-fúl, dühöng valami miatt. Rá lehet szoktatni magunkat, hogy rendszeresen idézzünk fel elménkben kellemes képzeteket, várható sikereket és ezek a jövőben be is következnek — állítja Jósé Silva. Mindössze annyit kell tennünk, hogy naponta legalább tizenöt percet engedélyezzünk magunknak, s ekkor üljünk le egy kényelmes székre vagy heverőre, csukjuk be a szemünket, s előbb számoljunk száztól visszafelé egyig, lassan, egy másodperces szüneteket hagyva a számok között. Mire egyig elérünk, jelentősen lelassítjuk agyhullámainkat, és eléijük az alfa állapotot. (Ezt az álom és ébrenlét határán természetes módon jelentkező állapothoz lehet hasonlítani.) Azzal a különbséggel, hogy éberek maradunk és az alfa szinten képzeletbeli képernyőnkre (lelki szemeink elé) vetítjük az elérendő célt. Látjuk magunkat, amint magabiztosan tárgyalunk az ügyféllel, eredményesen meggyőzzük az általunk kínált szolgáltatás vagy termék hasznáról, s már azt is programozhatjuk, hogy a megrendelő aláírja a szerződést. Nemcsak az üzletemberek profitálhatnak a kapcsolat- tartás itt vázolt formájából. Mindazok, akik hivatalban, ügyfelekkel, vevőkkel, szállítókkal, megrendelőkkel létesítenek együttműködést, vagy éppen nyilvános szereplésre vállalkoznak, sikerrel forgathatják a nemrégiben megjelent kötetet. A titok mindössze annyi: bele kell látnunk a partnerbe, ki kell deríteni az illető valódi szükségleteit, megfelelő stratégiát kell kidolgoznunk a sikerhez vezető úton, s ebben a mindannyiunk rendelkezésére álló elme nyújt felbecsülhetetlen segítséget. (Jósé Silva: A sikeres üzletember, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1993.) ......1993. ápri&s 10. '
