Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10 / 84. szám
10 c Ä iXeíel-Mafitiararszáfl hétvégi melléklete 1993. április 10. Pályázat sóstói nyári alapítványi táborokra Nyíregyháza (KM) — Az Esélyt az Ifjúságnak Alapítvány kuratóriuma már a nyárra készül. Május 30-i határidővel pályázatot írtak ki nyári szaktáborokra. A hétnapos tehetséggondozó táborra pályázhatnak gyermek- és ifjúsági korosztállyal foglalkozó intézmények, pedagóguscsoportok, szervezetek, egyesületek, közösségek, magán- személyek bármely általános vagy speciális tudomány- terület vagy integrált ismeretblokk elmélyítését szolgáló programmal. A programtervhez költségvetést is mellékelni kell. A bírálók többek között szem előtt fogják tartani a kitűzött cél társadalmi hasznosságát. Az alapítvány a támogatást nyert csoportoknak programjuk megvalósításához teljes elhelyezést biztosít a sóstófürdői Paradise Centerben. A táborozás időpontjai: június 28,-július 4., augusztus 17-23, 24—30. Ugyanilyen feltételek mellett ugyanezekben a turnus- időpontokban — csak nyilván témakör megjelölés nélkül — pályázni lehet nyári szabadidős táborok támogatásáért is. A célokat, pénzeszközöket természetesen itt is meg kell jelölni. A csoportok maximális létszáma mindkét esetben 32 fő. A pályázatot az alábbi címre kell küldeni: Esélyt az Ifjúságnak Alapítvány. 4431 Nyíregyháza-Sóstófürdő, Sóstói u. 76. Telefon: 42 14- 822, 11-804. A kamara-jazz szupersztárjai Kállai János Nyíregyháza (KM) — Jó estét! Köszönjük. Értjük... Körülbelül ennyit „beszélt” Dés László, a Trio Stendhal szaxofonosa a mintegy két órás időtartamú, nyíregyházi koncerten. No, meg úgy a vége felé figyelmeztette a később érkezetteket: a városi művelődési központ színpadán, ha valaki nem tudná, ők játszanak: a Dés — Snetberger — Horváth hármasfogat. Jó ezt tisztázni — jegyezte meg ironikusan —, mert manapság sok mindent félrehallanak az emberek. Hát, ami azt illeti, őket, a mai magyar jazz élvonalának kétségtelenül legnépszerűbb sztárjait, pontosabban a zenéjüket nemigen lehetett másképp értelmezni, mint ahogyan szólt. Persze, hozzátartozik az igazsághoz: kissé enerváltan kezdtek. — Harmadik napja járjuk az országot — jegyezte meg Dés a fellépés után —, elfáradtunk egy kicsit.. Tíznapos turnéjuk egyik állomása volt március 31-én Nyíregyháza. És most végre — a korábbi, „családiasán” szűkkörű jazz-koncertek után — majdnem megtelt a hangversenyterem. A közel háromszáz fős közönség — mondta a szaxofonos — akár a maximumnak is tekinthető egy Nyíregyháza nagyságú városban. Még Párizsban sem tűnne kevésnek — tette hozzá. Ez a kamarajellegű jazz, amit mi játszunk, nem igazán „igényli” a nagyobb tömegeket. Nos, az őszies borongású szaxofonszólókra exponált nyitószámok után fokozatosan belelendültek Stend- halék! Snetberger a maga egy szál gitáijával — ami a technikának köszönhetően oly jól működött, hogy a „pöccentések” is puskaropogásnak tűntek — egyszerre idézte Al Di Meolát, Paco da Luciát és Mahavishnu John McLaughlint. Egész zenekart pótolt hathúrosá- val, amikor „magára hagyták”. De az igazi meglepetést az ütőhangszerek varázslója, Horváth Kornél hozta, legalábbis annak, aki még nem látta-hallotta őt játszani. A zörgő-csörgő zeneszerszámok tucatját „rejtegette” a dob-barrikád mögött, és úgy csépelte a sokhangú cintányérokat — puszta kézzel —, hogy be- lekáprázott a szemünk. Nyugtalanító, izgalmas és hihetetlenül bonyolult ritmusaival kiszolgálta zenésztársait, a koncert vége felé pedig bebizonyította: dobokkal, „cinekkel” és egzotikus ütő-rázó eszközökkel is lehet dallamokat bűvölni. A fokozatosan felforrósodó hangulatú koncert hosszú időre feledhetetlen zenei élményünk marad. Trió-pillanat. Előtérben Horváth Kornél, az ütőhangszerek „professzora” Szekeres Tibor felvétele Az oldalt összeállította: Szőke Judit A tanuló társadalom fejlett országot teremt A főiskolának hasznos, sok esetben munkahelyet jelentő ismereteket kell nyújtania Dankó Mihály Nyíregyháza (KM) — Akik egy kicsit is figyelmesen követik napjaink közéletét, szemtanúi lehetnek a közoktatással, a felsőoktatással, a tudományos élettel foglalkozó pezsgő vitáknak. Abban mindenki egyetért, hogy ismeret- szerzés nélkül nincs társadalmi előrehaladás. De a tartalom és forma megválasztásának tekintetében eltérnek a vélemények. Ezen összetett témakör kérdéseinek megválaszolására kértük dr. Vinnai Győzőt, a tanárképző főiskola adjunktusát, a Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület ügyvezető elnökét. □ Milyen változásokról beszélhetünk az oktatásban? — Az elmúlt évek történelmi léptékű változásai, a gazdaság, a politika és a társadalom viszonylag gyors, negatív és pozitív jelenségeket egyaránt hordozó átalakulása komoly kihívást jelent az oktatási rendszer számára. Fontos, hogy az 1985-ös, nagyon sok tekintetben elavult oktatási törvényt minél hamarabb felváltsa egy korszerűbb, a fejlett országokéhoz hasonló törvény. Úgy tudom, hogy elkészültek, s‘ rövidesen a parlament elé kerülnek azok a törvényjavaslatok, amelyek a közoktatást, szakoktatást, és a felsőoktatást fogják szabályozni. Ezek a majdan megszülető törvények elősegíthetik, keretet adhatnak egy korszerű, nemcsak lexikális ismereteket nyújtó és követelő tanítási szisztémának. Fontosnak tartom, hogy teljesítményt elváró, valódi értékeket közvetítő, önálló gondolkodásra, véleményre nevelő iskolatípusok jöjjenek létre. Ezek persze nem létezhetnek jó és felkészült tanárok nélkül, akiknek óriási szerepet kell vállalniuk az oktatás tartalmi, minőségi megújulásában. □ Hogyan látja ebben a folyamatban a felsőoktatás, a mi tanárképző főiskolánk helyét? dr. Vinnai Győző Balázs Attila felvétele — Mostanában sokszor elhangzik, hogy a felsőoktatásnak stratégiai ágazattá kell válnia. Osztom ezt a véleményt, hiszen égetően fontos, hogy a diplomás szakemberek száma jelentős mértékben növekedjék. Az ország társadalmi-gazdasági fejlődése, modernizációja szempontjából szükséges, hogy az egyetemek, főiskolák olyan szakembereket képezzenek, akik képesek a modem technológiát befogadni és működtetni. Éppen ezért a mi főiskolánknak is rugalmasnak, nyitottnak kell lennie új szakok, szakpárok indítására, amelyek hasznos, praktikus, sok esetben munkahelyet jelentő ismereteket nyújtanak. Emellett tudatosan készülni kell egy magasabb szintű munkára, hogy a néhány év múlva megvalósulandó egységes tanárképzésbe bekapcsolódhassunk. Ameny- nyire én tudom, a főiskolának több lehetősége is kínálkozik az új struktúrába való beilleszkedésbe. □ Ön történelemtanár. Mi a véleménye a jelenlegi történelemoktatásról? Napjainkban sokat hallani a különböző történelmi események megítéléséről, a szakma nehézségeiről. — Ahhoz, hogy az emberiség történelméről, az elmúlt évszázadokról hiteles, tényeken alapuló kép alakuljon ki bennünk, hihetetlenül sok munkát kell végeznie a történészeknek. Fel kell tárni a forrásokat, rendszerezni, értelmezni kell azokat, majd pedig meg kell írni az egy-egy eseményről, fontosabb periódusról, vagy éppenséggel kiemelkedő történelmi személyiségről szóló monográfiákat. Ha ezekben a könyvekben a szerző arra keresi a választ, hogy miért úgy történt, ahogy történt, s megpróbálja elemezni a történelmi fordulópontokat, lehetséges alternatívákat vázol fel, s mindenekelőtt tárgyilagosan, objektivitásra törekedve, Tacitus szellemében mutatja be az eseményeket, akkor a megírt történelem hitelessé válik, hiszen közel kerül az emberek által megélt történelemhez. OS mi a véleménye a politika és a történetírás kapcsolatáról?- S még valamit ehhez: a történelemnek mint szaktudománynak, amennyire lehet, politikamentesnek kell lennie. Mert ha ezt nem teszi, akkor legitimációs problémákkal kell szembenéznie. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a történelem nem egészen olyan tantárgy, mint például a fizika — már csak azért sem, mert nincs benne légüres tér. Ami a tanítást illeti: a jó történetírói munkák óriási segítséget adhatnak a tanároknak, akiknek tájékozottsága, olvasottsága, tehát az, hogy nem csak a tankönyvet ismerik, lehetőséget ad az ismeretek magas szintű átadására, egy korszerű történelemszemlélet kialakítására a diákokban. Összességében úgy vélem, hogy a szakmailag jól felkészült tanárnak nem kell mindennap megváltoztatnia a véleményét. Azt azonban természetesnek tartom, hogy az idők folyamán bővül az ismeretanyag, amely árnyalhatja egy-egy vitatott történelmi kérdés megítélését. □ Mondana erre konkrét példát? — Igen. Például a Horthy- korszak megítélése egyoldalúan negatív volt az 1949 utáni magyar történetírásban. Ez az 1970-es évek végétől kezdett változni, s mára kiderült, hogy a korábbi történelemszemlélet — minden rossz volt, ami akkor történt — nem tartható. Persze, én óvnék attól, hogy most pedig mindent csak pozitív, hősi színben tüntessünk fel. Nem szeretném, ha még- egyszer ugyanabba a hibába esnénk. □ S mi a helyzet a népfőiskolákkal? — A népfőiskola nem része az intézményes oktatásnak, hanem az állampolgárok, elsősorban felnőttek egy csoportja szabad elhatározásából hozhatja létre. Működésének megvannak a pontos feltételei, s céljai között szerepel, hogy a tanfolyam résztvevőinek a társadalomban jól hasznosítható ismereteket kíván nyújtani és egyben közösségi tudat kialakítására törekszik. A népfőiskola a skandináv országokban nagyon népszerű felnőtt- képzési forma. Tavaly ősszel Svédországban közelről is megcsodálhattam az ottani módszereket. Ami leginkább tetszett, hogy a tanulás lehetőségét felnőttkorban is megadják az embereknek. Ezt nekünk is át kellene venni, hiszen csak egy állandóan tanuló társadalom képes fejlett országot teremteni. Az építész „gyufásdobozai” A családi házat építő fiatal házasok sokszor illúziókban élnek, hamar elmegy a kedvük Nyíregyháza (KM - HZs) — Megyénk méltán lehet büszke iskoláira, hisz a legutóbb épültek igazán figyelemre méltóak. Bogár László már több mint harminc oktatási intézményt tervezett mifelénk, köztük a beregdaróci, a tiszakanyári, a szakolyi általános iskolát. A tervektől a maketten át hosszú út vezet a kész épületig, de mind kedves számára, hisz „bölcsőjüket” ringatta. — Már gyerekként eldöntöttem, hogy építész leszek — mondja Bogár László. — Kertes házban laktunk a Csipke utcában. Az udvaron téglából, gyufásdobozokból építettem kis házaimat. Tudatosan készültem a pályára. Az egyetem befejezése után a Nyírtervhez kerültem, és ma is ott dolgozom. — Több mint harminc iskolát tervezett, miért épp a tanintézményekre szakosodott? — Akkoriban volt egy központi program, amely az általános iskolák építését támogatta. Széles a skála, hisz a négytől a tizenkét tantermesig különböző megrendeléseknek teszünk eleget. Igény szerint kisebb méretű tornaterem is kapcsolódhat hozzájuk, de terveztem sportcsarnokot is. A mátészalkai játékcsamok egyike a legkedveltebb munkáimnak. Családi- és társasházak, ravatalozók, éttermek, orvosi rendelők is színesítik megrendeléseimet. A megyében mintegy száz családi ház valósult meg az elképzeléseim alapján. — Honnan meríti ötleteit, hiszen bizonyára fontos, hogy azok ne váljanak sablonossá? — Bújom a szakkönyveket és nyitott szemmel járom a világot. Párizstól Moszkváig sokfelé utaztam, rengeteget fotózok, így az építészeti érdekességeket kollégáimnak is meg tudom mutatni. Tavaly Sevillában a világkiállításon jártam, ahol technikai újdonságok, bravúrok sokaságát láthattam. Például az üveget már nemcsak ablakhoz használják. A Makovecz Imre által tervezett faépítményben üvegpadlón jártunk. A marokkói paBogár László: Már gyermekként eldöntöttem, hogy építész leszek Szekeres Tibor felvétele vilonban még tovább fokozták a hatást, az üvegpadlót kétszintes szökőkúttal kombinálták. A kuvaitiak is egy meglepő újdonsággal rukkoltak elő. A nap egy márvány födémen keresztül világította meg a belső teret, ami érdekes, szórt fényt eredményezett. — A mai családiház-meg- rendelőknek milyen igényei vannak? — Mindenki a pénztárcája szerint választ. Sokszor illúziókban élnek, különösen a fiatal házasok, ezért nem garantált a ház befejezése. Az építési kedv hamar lelohad, mikor a jobb minőségű anyagok árát meglátják. Gyakran előfordul, hogy a belső burkolásra és a befejező munkálatokra nem futja álmaik szerint, így a megálmodott összkép nem az igazi. — Az építész milyen családi házról álmodik? — Egy olyan- átrium ház, amelyben jelenleg is lakom feleségemmel és két lányommal, minden igényemet kielégíti. A földszint négyünknek megfelelő, a tetőtér biztosítja a bővítés lehetőségét. Viszont a mostaninál jobb minőségű padlóburkoló anyagokat, illetve ajtókat alkalmaznék.
