Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10 / 84. szám
Leskovics József Balázs Attila felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — Nyakunkon az érettségi. Mint általában, az idén is izgalmakkal teli időszaknak néznek elébe a végzős gimnazisták, szakközepesek, és az ilyen-olyan információk még csak fokozzák a feszültséget. Mert mindig történnek módosítások, újabb és újabb „csavarások” a tudás megméretésének a mechanizmusán. Épp nemrég borzolta fel a kedélyeket az ún. listás és hagyományos elnökök dilemmája. Sőt, voltak, akik egyenesen arról beszéltek: két vizsgabiztos lesz! Nos, éppen a félrehallások és értelmezések tisztázása céljából kerestük meg Leskovics Józsefet, a Megyei Önkormányzati Hivatal intézmény- irányítási osztályának főtanácsosát. □ Nézzük először a kikezdhetetlen számokkal! Hányán és hányféle érettségi variánsnak rugaszkodnak neki az idén Szabolcs-Szatmár-Beregben? — Akár rekordlétszámot is emlegethetnék, hiszen közel négy és fél ezren viszgáznak, a levelezősöket is beleértve: nyolcféle változatban. A százötvenöt osztályban 4329 diák. A nappali tagozaton 1792 gimnazista, 1720 szakközepes és 256 technikus-képesítős. A levelezőn, mindent egybevéve 544 jelölt próbál eleget tenni a követelményeknek. □ Történt-e változás a szabályozásban? Egyáltalán: ki vezényli most a „parádét” ? — A jogszabályi előírások szerint a megyei önkormányzat hivatalába futnak be a jelentkezésekről készített kimutatások, ennek alapján igényeljük a tételeket, vagyis szervezzük, irányítjuk az egész folyamatot. Fontos tudnivaló, hogy továbbra is a sokszor módosított, de hatályukat nem vesztett vizsgaszabályzatok vannak érvényben. Az önkormányzati törvény értelmében a megyei jogú városok, mint pl. Nyíregyháza, a saját hatáskörükben elvégezhetnék az érettségiztetéssel összefüggő feladatokat, de egy megállapodás értelmében — és az áttekinthetőség érdekében — nálunk itt, a megyei hivatalban intézünk mindent. Az írásbeli tételeket a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és más, illetékes szaktárcák az Országos Közoktatási Szolgáltató Irodával és a Nemzeti Szakképzési Intézettel készíttetik, de összességében az érettségivel járó, nem kis felelősség a művelődési tárca miniszterét terheli. □ Mikor kezdődik a vizsgáztatás? Milyen fontosabb határnapokat kell „bevésniük” a diákoknak és az iskoláknak? — A nappali tagozaton az írásbelik május 17-én, a levelezőn június 1-jén kezdődnek. A közös érettségi-felvételi írásbelik napjai: május 24., 25. és 26. A szóbelik a nappalin június 10-től 25-ig, a levelezőn június 21-től július 2-ig zajlanak. □ A három napból arra lehet következtetni, hogy bővült a közös érettségi- felvételi tárgyak köre. „Belépett” talán a már korábban rebesgetett történelem? — A hagyományosan „közös” tárgyak — a matematika, a fizika, a kémia és a biológia — maradtak, hozzájuk társult három idegen nyelv: az angol, a német és a francia. A történelem változatlanul szóbeli érettségi stúdium. A nyelvekkel való körbővítés azt sejteti, hogy az érettségi és az egyetemi-főiskolai felvételi eljárás mindinkább közelít egymáshoz. Az is új vonás, hogy egyre több felsőoktatási intézmény figyelembe veszi a felvétel szempontjából a tanulók középiskolai eredményeit és az érettésgi minősítését a választott tárgyakból, és nem ír elő külön vizsgát. Vagyis: az érettségi súlya megnövekedett. A cél — véleményem szerint — az lehet, hogy a középiskolában és az érettségin nyújtott teljesítmények elegendők legyenek majdan a felvételhez. Es még egy momentum. A magyar érettségi írásbeliket a legtöbb egyetemen- főiskolán elfogadják felvételi dolgozatként, de, ha úgy döntenek, pluszban még más írásbeli feladatokkal is megvizsgálhatják a jelöltek felkészültségét. □ A szóbelik „teljhatalmú uraként” tisztelt és félt elnökök dolgában miként alakult a helyzet? Mit is kell majd csinálniuk a listásoknak a sokat emlegetett tízezer forintért?' — A legtöbb félreértés forrása valóban az elnökség körüli változás volt, ami ténylegesen semmi újat nem jelent. A kijelölés és a megbízás a megyei főjegyző, illeltve a megyei jogú városi jegyző dolga. A regionális oktatási központok felhívása alapján pályázók felkerülnek egy listára, ahonnan a megbízó vagy „kiválasztja” őket, vagy nem. Ha igen, akkor a kötelezően ellátandó elnöki teendőkön kívül készíteniük kell — a minisztériummal egyeztetett szempontok alapján — egy elemző jelentést (ez nem azonos a jegyzőkönyvvel!), amiért tízezer forint díjazás jár. Hangsúlyozom: a plusz munkáért. Hogy véletlenül se kerülhessünk nehéz helyzetbe: mi, a korábbi évek gyakorlata alapján, most is kértünk az iskoláktól elnökségre jelentkezőket. Remélem, lesz elegendő! Megítélésem szerint ezt az évet kár volt megzavarni a külön pályázással. Még akkor is, ha ez csak kísérlet. A jogszabályi rendezettsége viszont hiányzik. Az érettségivel pedig — úgy gondolom — nem szabad kísérletezni. □ Tételhirdetés? Titkosság? Rendkívüli események? Ezekről mit tud mondani? — Magyarból és matematikából — a tervek szerint — ismét a rádióban és a televízióban tétetnek közhírré a feladatok. A többi tárgyból a megszokott módon. A titkosság? Nos, ezzel egyszer-kétszer már voltak gikszerek, de az idén, legalább is, ami az előkészítés óvintézkedéseit illeti, a titkosságot nem lehet majd megkérdőjelezni. A rendkívüli eseményekre pedig az iskolák igazgatóinak fel kell készülni, és adott esetben az elhárító „mozdulatok” megtétele is az ő feladatuk. Lesznek ügyeleti telefonszámok, melyeken, ha szükséges, segítséget, tanácsot kérhetnek. Egy biztos: mi, itt a megyei hivatalban, mindent megteszünk azért, hogy a nagy próbatételnek zavarmentes körülmények között tehessenek eleget megyénk középiskolásai. Mert, végül is, a „parádé” főszereplői mégiscsak ők. A TARTALOMBÓL: • A szeretet prédikátorai • A szép szó partravetettjei • Cigánybúcsú Máriapócson • A szerelmes vámpír KM galéria feiTep István festményei —j felvidéki 'Bodrogközben, ‘Pólyánkon szü- */í letett festőművész jelenleg Kassán él és ✓ », alkot. 'Tanulmányait Kassán, majd a Pozsonyi ‘Képzőművészeti Akadémián végezte. (DiplomájánakL megszerzése után egy évig rajzpedagógus volt a kassai képző- és iparművészeti középiskolában, később képrestaurátorként Helyezkedett el. Szinte minden művészeti technikával foglalkozik; olajjal, temperával, pasztellel és kombinált „eszközökkel" egyaránt dolgozik, 7ő tárnái az ember és környezete. 1983 óta rendszeres résztvevője a legkülönbözőbb tárlatok: nak ‘Többnyire csoportos kiállításokon szerepelt a 'felvidéken, Kárpátalján és (Magyarországon. Jelenleg a vajai ‘Uay Ádám (Múzeumban tekinthetik, meg az érdeklődők mintegy félszáz festményét. Maßäntßikndny Magyarország nem csak Budapest Angyal Sándor ölcsönvettem a címbéli mondatot Alexander Ar- not úrtól, Németország budapesti nagykövetétől, aki kilenc megyei főszerkesztőt invitált a napokban baráti beszélgetésre rezidenciájába. Már önmagában ez a tömör vélemény is melengeti a vidéken élő ember szívét, hiszen elégtétel félét érez a sok kényszeredetten elviselt hátrány miatt. Am ott, a Kelenhegyi úti villában nem csak úgy általában hangzottak el a nagykövet udvarias gesztusnak tűnő szavai, hanem konkrétan is. Arnot úr ugyanis elsőként Nyíregyházával példálózott: a szép patinás középületeivel, az emberléptékű városfejlesztéssel, ami „bármelyik európai városnak dicséretére válna”. Legutóbbi nyírségi látogatása alkalmával nem győzött betelni a „régi és a legmodernebb építmények látványával, megtervezett összhangjával". De nem csupán a látnivalót dicsérte és tartotta európai szintűnek, hanem „azt a modern gondolkodásmódot is, ahogyan Nyíregyházán a gazdaság élénkítésével próbálkoznak, kísérleteznek a rendkívül nehéz körülmények ellenéJó volt nyírséginek lenni ezen a baráti összejövetelen, ahol végül Európa globális kérdései kerültek terítékre, benne Németország szerepével. Arra gondoltam: a napi vesződések, ütközések, reménytelennek tűnő jelenségek miatt már észre sem vesszük önmagunk értékeit. Idegennek kell jönnie, vagy magunknak idegenbe menni, hogy saját helyzetünket is reálisabban ítéljük meg. Mert Arnot úr is pontosan — naprakészen — tudja, hogy mennyi a munka- nélküli a keleti országrészben (hasonló a helyzet Németország keleti területein is,) hogy pillanatnyilag tíz- és százezrek éreznek csalódást a változások miatt, de „minden rendszer- váltásnak megvan a maga tandíja”, s ha lesz elég erő a küzdelemhez, az eredményét is előbb-utóbb élvezheti a társadalom. Magyarország nem csak Budapest - ismételte újból a német diplomata, aki igyekszik ideje egy részét a vidéken élő emberek megismerésére fordítani. Azt hiszem, szemlélete és példája elismerést érdemel, követésre méltó. Hiszen kár volna tagadni, hogy elég erős még az „egy ország egy város" nézőpont, amikor egyesek túlértékelik a főváros és alul minősítik a vidéki urbánus települések szerepét. Mindez nem jelenti azt, hogy pillanatra is kétségbe vonnánk Budapest gazdasági, kulturális és politikai vezető szerepét. Aki ezt teszi, messze jár a realitásoktól. Mégis: leértékelni a Pesten és Budán túli magyar vidéket, nem csak méltánytalan, de indokolatlan is. A magyar városhálózat, a sok helyütt még romlatlan természet, a mépművészet és a műemlékek sora hordoz és őriz annyi értéket, hogy kivívja az érdeklődők dicséretét. Különösen indokolt erre figyelmeztetni mostanában, amikor járja a kormány az országot (legutóbb épp a szomszédos Hajdú-Biharban vizitelt) hogy a helyszínen érzékeljék a felelős politikusok a bajokat, a sürgető igényt a történelmi hátrányok csökkentésére, s számba vegyék a lehetőségeket, amit a helyi erők és a központi támogatás egyesítésével megsokszorozhatnak. Újólag elhangzik e találkozások alkalmával a sok igazságot tartalmazó intelem: „Segítség csak akkor jön, ha önmagunkon tudunk segíteni”. Mert igaz, az óriások és a pénzosztó királyok kora is lejárt, de a mégoly csekély támogatást is el lehet herdálni, ha nincs a hasznosítására egyeztetett program, sok-sok életre való ötlet, s kemény elhatározás az átmeneti lemondásra is későbbi célokért. Ám ugyanilyen konok következetességet kell tanúsítania a kormányszerveknek is a végrehajtásban, mert máskülönben az országjárás — a kiszállás — devalválódhat a nótabeli úribulivá! A másik nyomós ok a vidék- Magyarország felfedezésére a közelgő világkiállítás, ami bár mindig egy város nevéhez kötődik, de az esemény az adott ország egészét a világméretű érdeklődés középpontjába állítja. S nem Isten ellen való vétek az, ha az ország minden szeglete meg akarja mutatni saját értékét a távolról érkezőnek, hiszen ebből nem csupán erkölcsi, hanem szorosan vett anyagi tőke is kovácsolható. Indokolt hát, hogy ne feledjük Alexander Arnot szavait. ^—Aktuális kérdések ____________________________________________ jt A változatlan változó érettségi ' Az ablaknál
