Kelet-Magyarország, 1993. április (53. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

Leskovics József Balázs Attila felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — Nyakunkon az érettségi. Mint általában, az idén is iz­galmakkal teli időszaknak néznek elébe a végzős gim­nazisták, szakközepesek, és az ilyen-olyan információk még csak fokozzák a feszült­séget. Mert mindig történ­nek módosítások, újabb és újabb „csavarások” a tudás megméretésének a mecha­nizmusán. Épp nemrég bor­zolta fel a kedélyeket az ún. listás és hagyományos elnö­kök dilemmája. Sőt, voltak, akik egyenesen arról beszél­tek: két vizsgabiztos lesz! Nos, éppen a félrehallások és értelmezések tisztázása cél­jából kerestük meg Leskovics Józsefet, a Megyei Önkor­mányzati Hivatal intézmény- irányítási osztályának főtaná­csosát. □ Nézzük először a kikezd­hetetlen számokkal! Hányán és hányféle érettségi variáns­nak rugaszkodnak neki az idén Szabolcs-Szatmár-Beregben? — Akár rekordlétszámot is emlegethetnék, hiszen közel négy és fél ezren viszgáznak, a levelezősöket is beleértve: nyolcféle változatban. A száz­ötvenöt osztályban 4329 diák. A nappali tagozaton 1792 gimnazista, 1720 szakközepes és 256 technikus-képesítős. A levelezőn, mindent egybevéve 544 jelölt próbál eleget tenni a követelményeknek. □ Történt-e változás a sza­bályozásban? Egyáltalán: ki vezényli most a „parádét” ? — A jogszabályi előírások szerint a megyei önkormány­zat hivatalába futnak be a je­lentkezésekről készített kimu­tatások, ennek alapján igé­nyeljük a tételeket, vagyis szervezzük, irányítjuk az egész folyamatot. Fontos tud­nivaló, hogy továbbra is a sok­szor módosított, de hatályukat nem vesztett vizsgaszabályza­tok vannak érvényben. Az ön­kormányzati törvény értelmé­ben a megyei jogú városok, mint pl. Nyíregyháza, a saját hatáskörükben elvégezhetnék az érettségiztetéssel összefüg­gő feladatokat, de egy megál­lapodás értelmében — és az áttekinthetőség érdekében — nálunk itt, a megyei hivatalban intézünk mindent. Az írásbeli tételeket a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium és más, illetékes szaktárcák az Orszá­gos Közoktatási Szolgáltató Irodával és a Nemzeti Szak­képzési Intézettel készíttetik, de összességében az érettsé­givel járó, nem kis felelősség a művelődési tárca miniszterét terheli. □ Mikor kezdődik a vizsgáz­tatás? Milyen fontosabb ha­tárnapokat kell „bevésniük” a diákoknak és az iskoláknak? — A nappali tagozaton az írásbelik május 17-én, a leve­lezőn június 1-jén kezdődnek. A közös érettségi-felvételi írásbelik napjai: május 24., 25. és 26. A szóbelik a nappalin június 10-től 25-ig, a levele­zőn június 21-től július 2-ig zajlanak. □ A három napból arra le­het következtetni, hogy bővült a közös érettségi- felvételi tárgyak köre. „Belépett” talán a már koráb­ban rebesgetett tör­ténelem? — A hagyomá­nyosan „közös” tár­gyak — a matema­tika, a fizika, a ké­mia és a biológia — maradtak, hozzájuk társult három idegen nyelv: az angol, a német és a francia. A történelem változatlanul szóbeli érettségi stúdium. A nyelvekkel való kör­bővítés azt sejteti, hogy az érettségi és az egyetemi-főisko­lai felvételi eljárás mindinkább közelít egymáshoz. Az is új vonás, hogy egyre több felsőoktatási intézmény figyelembe veszi a felvétel szempontjából a tanulók kö­zépiskolai eredményeit és az érettésgi minősítését a vá­lasztott tárgyakból, és nem ír elő külön vizsgát. Vagyis: az érettségi súlya megnöveke­dett. A cél — véleményem sze­rint — az lehet, hogy a közép­iskolában és az érettségin nyújtott teljesítmények ele­gendők legyenek majdan a fel­vételhez. Es még egy momen­tum. A magyar érettségi írás­beliket a legtöbb egyetemen- főiskolán elfogadják felvételi dolgozatként, de, ha úgy dön­tenek, pluszban még más írás­beli feladatokkal is megvizs­gálhatják a jelöltek felkészült­ségét. □ A szóbelik „teljhatalmú uraként” tisztelt és félt elnö­kök dolgában miként alakult a helyzet? Mit is kell majd csi­nálniuk a listásoknak a sokat emlegetett tízezer forintért?' — A legtöbb félreértés for­rása valóban az elnökség körü­li változás volt, ami ténylege­sen semmi újat nem jelent. A kijelölés és a megbízás a me­gyei főjegyző, illeltve a me­gyei jogú városi jegyző dolga. A regionális oktatási közpon­tok felhívása alapján pályázók felkerülnek egy listára, ahon­nan a megbízó vagy „kivá­lasztja” őket, vagy nem. Ha igen, akkor a kötelezően ellá­tandó elnöki teendőkön kívül készíteniük kell — a miniszté­riummal egyeztetett szempon­tok alapján — egy elemző je­lentést (ez nem azonos a jegy­zőkönyvvel!), amiért tízezer forint díjazás jár. Hangsúlyozom: a plusz munkáért. Hogy véletlenül se kerülhessünk nehéz helyzetbe: mi, a korábbi évek gyakorlata alapján, most is kértünk az iskoláktól elnökségre jelent­kezőket. Remélem, lesz ele­gendő! Megítélésem szerint ezt az évet kár volt megza­varni a külön pályázással. Még akkor is, ha ez csak kí­sérlet. A jogszabályi rende­zettsége viszont hiányzik. Az érettségivel pedig — úgy gon­dolom — nem szabad kísérle­tezni. □ Tételhirdetés? Titkosság? Rendkívüli események? Ezek­ről mit tud mondani? — Magyarból és matemati­kából — a tervek szerint — is­mét a rádióban és a televízió­ban tétetnek közhírré a felada­tok. A többi tárgyból a meg­szokott módon. A titkosság? Nos, ezzel egyszer-kétszer már voltak gikszerek, de az idén, legalább is, ami az előké­szítés óvintézkedéseit illeti, a titkosságot nem lehet majd megkérdőjelezni. A rendkívüli eseményekre pedig az iskolák igazgatóinak fel kell készülni, és adott esetben az elhárító „mozdulatok” megtétele is az ő feladatuk. Lesznek ügyeleti telefonszá­mok, melyeken, ha szükséges, segítséget, tanácsot kérhetnek. Egy biztos: mi, itt a megyei hi­vatalban, mindent megteszünk azért, hogy a nagy próbatétel­nek zavarmentes körülmények között tehessenek eleget me­gyénk középiskolásai. Mert, végül is, a „parádé” főszerep­lői mégiscsak ők. A TARTALOMBÓL: • A szeretet prédikátorai • A szép szó partravetettjei • Cigánybúcsú Máriapócson • A szerelmes vámpír KM galéria feiTep István festményei —j felvidéki 'Bodrogközben, ‘Pólyánkon szü- */í letett festőművész jelenleg Kassán él és ✓ », alkot. 'Tanulmányait Kassán, majd a Pozso­nyi ‘Képzőművészeti Akadémián végezte. (Diplomájá­nakL megszerzése után egy évig rajzpedagógus volt a kassai képző- és iparművészeti középiskolában, ké­sőbb képrestaurátorként Helyezkedett el. Szinte min­den művészeti technikával foglalkozik; olajjal, tem­perával, pasztellel és kombinált „eszközökkel" egy­aránt dolgozik, 7ő tárnái az ember és környezete. 1983 óta rendszeres résztvevője a legkülönbözőbb tárlatok: nak ‘Többnyire csoportos kiállításokon szerepelt a 'felvidéken, Kárpátalján és (Magyarországon. Jelenleg a vajai ‘Uay Ádám (Múzeumban tekinthetik, meg az érdeklődők mintegy félszáz festményét. Maßäntßikndny Magyarország nem csak Budapest Angyal Sándor ölcsönvettem a címbéli mondatot Alexander Ar- not úrtól, Németország buda­pesti nagykövetétől, aki kilenc megyei főszerkesztőt invitált a napokban baráti beszélgetésre rezidenciájába. Már önmagá­ban ez a tömör vélemény is melengeti a vidéken élő ember szívét, hiszen elégtétel félét érez a sok kényszeredetten el­viselt hátrány miatt. Am ott, a Kelenhegyi úti villában nem csak úgy általában hangzottak el a nagykövet udvarias gesz­tusnak tűnő szavai, hanem konkrétan is. Arnot úr ugyanis elsőként Nyíregyházával példálózott: a szép patinás középületeivel, az emberléptékű városfejlesztés­sel, ami „bármelyik európai városnak dicséretére válna”. Legutóbbi nyírségi látogatása alkalmával nem győzött betel­ni a „régi és a legmodernebb építmények látványával, meg­tervezett összhangjával". De nem csupán a látnivalót di­csérte és tartotta európai szin­tűnek, hanem „azt a modern gondolkodásmódot is, aho­gyan Nyíregyházán a gazda­ság élénkítésével próbálkoz­nak, kísérleteznek a rendkívül nehéz körülmények ellené­Jó volt nyírséginek lenni ezen a baráti összejövetelen, ahol végül Európa globális kérdései kerültek terítékre, benne Németország szerepé­vel. Arra gondoltam: a napi vesződések, ütközések, re­ménytelennek tűnő jelenségek miatt már észre sem vesszük önmagunk értékeit. Idegennek kell jönnie, vagy magunknak idegenbe menni, hogy saját helyzetünket is reálisabban ítéljük meg. Mert Arnot úr is pontosan — naprakészen — tudja, hogy mennyi a munka- nélküli a keleti országrészben (hasonló a helyzet Németor­szág keleti területein is,) hogy pillanatnyilag tíz- és százezrek éreznek csalódást a változások miatt, de „minden rendszer- váltásnak megvan a maga tandíja”, s ha lesz elég erő a küzdelemhez, az eredményét is előbb-utóbb élvezheti a tár­sadalom. Magyarország nem csak Bu­dapest - ismételte újból a német diplomata, aki igyekszik ideje egy részét a vidéken élő emberek megismerésére fordí­tani. Azt hiszem, szemlélete és példája elismerést érdemel, követésre méltó. Hiszen kár volna tagadni, hogy elég erős még az „egy ország egy vá­ros" nézőpont, amikor egye­sek túlértékelik a főváros és alul minősítik a vidéki urbánus települések szerepét. Mindez nem jelenti azt, hogy pillanat­ra is kétségbe vonnánk Buda­pest gazdasági, kulturális és politikai vezető szerepét. Aki ezt teszi, messze jár a realitá­soktól. Mégis: leértékelni a Pesten és Budán túli magyar vidéket, nem csak méltányta­lan, de indokolatlan is. A ma­gyar városhálózat, a sok helyütt még romlatlan termé­szet, a mépművészet és a mű­emlékek sora hordoz és őriz annyi értéket, hogy kivívja az érdeklődők dicséretét. Különösen indokolt erre fi­gyelmeztetni mostanában, amikor járja a kormány az or­szágot (legutóbb épp a szom­szédos Hajdú-Biharban vizi­telt) hogy a helyszínen érzékel­jék a felelős politikusok a ba­jokat, a sürgető igényt a törté­nelmi hátrányok csökkentésé­re, s számba vegyék a lehető­ségeket, amit a helyi erők és a központi támogatás egyesíté­sével megsokszorozhatnak. Újólag elhangzik e találkozá­sok alkalmával a sok igazsá­got tartalmazó intelem: „Se­gítség csak akkor jön, ha ön­magunkon tudunk segíteni”. Mert igaz, az óriások és a pénzosztó királyok kora is le­járt, de a mégoly csekély tá­mogatást is el lehet herdálni, ha nincs a hasznosítására egyeztetett program, sok-sok életre való ötlet, s kemény el­határozás az átmeneti lemon­dásra is későbbi célokért. Ám ugyanilyen konok következe­tességet kell tanúsítania a kor­mányszerveknek is a végrehaj­tásban, mert máskülönben az országjárás — a kiszállás — devalválódhat a nótabeli úri­bulivá! A másik nyomós ok a vidék- Magyarország felfedezé­sére a közelgő világkiállítás, ami bár mindig egy város nevéhez kötődik, de az ese­mény az adott ország egészét a világméretű érdeklődés kö­zéppontjába állítja. S nem Is­ten ellen való vétek az, ha az ország minden szeglete meg akarja mutatni saját értékét a távolról érkezőnek, hiszen ebből nem csupán erkölcsi, hanem szorosan vett anyagi tőke is kovácsolható. Indokolt hát, hogy ne feled­jük Alexander Arnot szavait. ^—Aktuális kérdések ____________________________________________ jt A változatlan változó érettségi ' Az ablaknál

Next

/
Thumbnails
Contents