Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-27 / 72. szám
1993. március 27. Kiállítás Budapest (MTI - Press) — A trianoni békeszerződés katonai rendelkezésének végrehajtásától egészen a második világháború befejezéséig szóló kiállítással állt elő a Hadtörténeti Múzeum. A legújabb hadtörténeti kutatások eredményeit és megannyi, a múzeum birtokában lévő dokumentumot, emlékanyagot, de a nagyközönség előtt eddig még be nem mutatott dokumentumot és emlékanyagot felvonultatva. Lévén a tárgyalt időszak hosszú, az esemény pedig tömérdek, a kiállítás két részletben készül. így, A magyar királyi honvédség története 1922-től 45-ig című tárlat e mostani első része 1943-ig tárgyalja Magyarország fegyveres erejének alakulását és fejlődését. Hogy a trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseit foganatosítsák, Szövetségközi Katonai Bizottság működött Magyarországon is. E szoros ellenőrzés megszűnése után felgyorsult a hadseregszervezés, -fejlesztés, s a „trianon szindróma” békés megoldására törekvő magyar kormány a katonai semlegesség hirdetése mellett megszerezte a fegyverkezési egyenjogúságot. A magyar királyi hadsereg fejlesztése és' az újrafelfegyver- kezés programmá vált. Miközben a magyar hadtörténelem eseményeivel részleteiben foglalkozik a kiállítás, az egyetemes hadtörténelem csak érintőlegesen, kronologikusan szerepel. így ismerhetjük meg, hogy milyen szerepe volt a magyar királyi honvédségnek a területi visszacsatolásokban,^ Felvidéken és Kárpátalján, Észak-Erdélyben és a délvidéki hadműveletben. És már el is érkeztünk a második világháború eseményeihez, a Szovjetunió elleni had- balépéshez. Részletesen szól a tárlat a 2. magyar hadsereg doni harcairól, a fronton történtekről, az 1942-es nyári, őszi támadásokról, a téli felkészülésről, majd az 1943 januári szovjet áttörésről és a visszavonulásról, az itthoni a háborúról, hadseregről Korabeli gépfegyver Dolezsál László felvételei ünnepélyes fogadtatásról, és a hadsereg további átszervezéséről, az 1943 május 31-ig terjedő időszakig. Ötvenkilenc képi rendszer eleveníti meg a hadsereg történetét. A hadsereg felépítését, fegyvernemeit, s természetesen a világháborús harcokat— katonai oldalról. Frontharcos automobilok, egyensapkák, fegyverek, térképek sokaságával elevenednek meg a háborús esztendők. S különleges relikviák, hadi- napló-jelentések, írásos és fényképes haditudósítások, egy elesett katona utolsó üzenete, egy nyírfakéregre írt levél az otthonmaradottakhoz. Hadtápzászlóaljak, kézirajzolatú szakaszkijelölések a megszálló hatalmaktól. Egy izraelita folyamodvány a magyar országgyűléshez. És persze megelevenedik a katonák magánélete is. 1925- ből egy báli táncrend, amelynek minden táncosa a királyi hadsereg rangos vitéze. A há- zasodás szabályozása. És a háborúban is jelentős szerepet játszó család, az itthonmara- dottak, akik leveleket kapnak és küldenek, akik jótékonysági egyletekben, gyűjtésekben vesznek részt. S egy, napjainkban különös aktualitást nyert fotó, a ko- magyar felirattal, valamikor a lozsvári Mátyás-szoborról, huszas évekből. Tiszti egyenruha Századunk humortárából A könyvek Juhász Gyula aforizmái fiatalságról, politikáról, emberségről Juhász Gyulát sokan halk hangú, szerelmi csalódással kínlódó, az emlékezésekben menedéket kereső lírai költőnek ismerik. Prózai munkásságáról jóval kevesebbet tudnak, holott a publicista Juhász jó háromkötetnyi cikket, tanulmányt írt, kisregényei, elbeszélései is maradandó értékűek. Elmés szellemi forgácsai, az aforizmái sokat elárulnak életfelfogásáról, filozófiájáról. Kár, hogy szinte élve temetkezett bele lelki sérüléseibe, idegbántalmába. Számos öngyilkossági kísérlet után ötvennégy éves korában gyógyszerrel ölte meg magát. E rövid válogatás csupán ízelítő gazdag hagyatékából amely a ma emberének is tartogat gondolati élményeket. Aforizmák A költő az örökélet szenzációinak riportere. □ Az Ismeretlen Katona halálát ismerős politikusok okozták. □ Isten sohasem unatkozik. Az emberek mindig éppen elég dolgot adnak neki. □ Wilde nagyon becsületes méregkeverő volt. Először is magát mérgezte meg. Az újítókat máglyára viszik, az ő füzüknél századok múlva pecsenyét pirítanak a hóhéraik utódai. □ A királytragédiák főhőse a nép. □ Ha valaki elvi ellensége az italnak, attól még egészen vígan berúghat. □ Ez nem politika — hangoztatják gyakran a hatalmon lévők, akik legjobban tudják, hogy minden politika. □ A hülye azt mondja a lángésznek: bolond. □ A női divatban sem a ruha a lényeg, hanem a test. □ Az iskolában a gyermek hamarabb megtanulja azt, hogy mi a harmadfokú egyenlet, mint azt, hogy mi az elsőfokú teendő! □ Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk ezen a földön. És mindnyájan száműzetésben. □ Az őseim juhászok lehettek. A nagyapám már asztalos volt: közeledett az íróasztalhoz, amelynél én dolgozom. A fiatalság szemében minden park Versailles, és minden temető találkahely. □ Akik a forradalomban a legsunyibb módon lapultak, azok kiabálnak legbátrabban az ellenforradalomban. □ A farkas és bárány meséjét korunk úgy modernizálta, hogy a farkas báránybőrbe bújt. . □ A mozi a demokrácia színháza. □ Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar! Az édesapám távírász volt. Én is az vagyok. Jeleket küldök a világba. Kár, hogy kevesen fogják föl őket. □ Légy szerény! — mondja a katángkóró az ibolyának. □ A korhadt fakeresztek alatt éppen olyan pihenés esik, mint a márványobeliszkek alatt. □ Ha a csalánba leüt a mennykő, akkor a csalán nagyzási mániában szenved. □ Aki a demokráciától fél, az a jövőtől fél. haszna Bálint Tibor Budapest (MTI-Press) — Amíg a külvároson laktam, gyakrabban kopogtattak be hozzám a szomszédok egy- egy könyvért. A férfiak nyíltan megmondták, hogy valami hatlövetűt szeretnének, a nők azonban zavartan topogtak, és •föl-fölsóhajtottak: ha lehet, legyen vidám és szórakoztató, vagy olyasmi, amitől jól kisírja magát az ember. S ugyan melyik írót nem kísérti meg ilyenkor a hiúság, hogy a saját portékájának csapjon reklámot. így hát némelyikükre a novelláskötetemet sóztam rá, és izgatottan vártam a hatást. Az egyik muzsikusné csak jó fél év múlva hozta vissza a könyvet. Mihelyt távozott, fölnyitottam szerény munkáim gyűjteményét, hiszen gyanítottam, hogy a sorok barázdái frissek, s hogy az asszony tekintete még véletlenül se botlott be közéjük. Sejtésemben nem csalódtam, de a borító oldalán, a fülszöveggel átellen- ben tintaceruzával lemásolt ételreceptet pillantottam meg: BÉLSZINSZELET PIRÍTOTT CSIRKEMÁJJAL ÉS GOMBÁVAL. Tóth Sándor jubileuma Pogány Ö. Gábor Budapest — Tiszteletreméltó nagy gyűjteménnyel számolt be munkásságáról Tóth Sándor hatvanadik születésnapján. Körplasztikák, domborművek, érmek hosz- szú sora adott áttekintést művészi tevékenységéről harmincöt esztendővel annak utána, hogy megrendezte első önálló kiállítását. Azóta vagy húsz tárlaton mutatta be újabb és újabb műveit itthon és külföldön, s mindahány alkalmat felhasználta arra, hogy számot adjon elért eredményeiről, életműve gyarapodásáról. Tóth Sándor jubileumi számadása azt tanúsítja, hogy egy szobrásznak is lehet szám szerint bőséges termése, sokszáz műve, számos kezdeményezése, váratlan elképzelése. Vérbeli szobrásznak mondható, mert intellektuális érdeklődése, érzelmi érzékenysége nem jár külön utakon, vagyis nem szakad el az anyagba való belelátás, a kemény anyagban történő véglegesítés képességétől; szobrászként éli világát, alakítja véleményét, fejezi ki nézeteit. Szinte magától értetődően azonosul művészi hivatásával, ami azonban nem valamiféle ezoterikus kivonulás az emberi kapcsolatokból, a szűkebb és tágabb közösségek köréből, inkább készséges vállalása mindannak, ami a valóságban a lelki, szellemi minőséget, vagyis az élet minőségét jelenti. Képzettsége szerint a klasz- szikus hagyományok folytatója, ami nemcsak azzal jár, hogy a szobrászat több évezredes tanulságainak az ismerője, megtanulható örökségének kutatója, de azt is, hogy a nagy elődök szemléletének, ideáinak az elemzője, aki egyéni felfogásának, művészi kötelességeinek a gyakorlati értelmezésekor eszményi szándékokat követ. Legkézenfekvőbbnek az kínálkozna, ha Tóth Sándort a műbarátok a reneszánsz szépségeszmény XX. századvégi letéteményesének neveznék. Indokolja ezt a következtetést néhány életrajzi adata, az, hogy Kisfaludy Strobl Zsigmond tanítványa volt, alkotásaira a harmonikus, kiegyensúlyozott formanyelv jellemző. Az általánosítás megint csak félrevezető lenne, mert aki Verrocchio bronzaira, Pisanello érmeire utalna, nem találna kielégítő magyarázatot Tóth Sándor stílusteremtő lendületének egészére. Biztos, hogy sok minden más is foglalkoztatta stúdiumai során, s nem csupán az örökkévaló világhírükkel sugalmazok készültsége, megoldásaik változatossága, mondjuk Rodin ihlető nyugtalansága, Izsó Miklós Rodint is megelőző mozgékony érzék- letessége, de az architek- tonikus könyzethez idomuló kőfaragópáholyok céhfegyelme, a népi faplasztika önkéntes díszítményező szertartásossága is. A miskolci születésű, nyíregyházi szobrászt úgy tartják számon a műértők, mint a család- gyermek-szerelem plasztikai nyelven verselő költőjét, aki a lírai hangulatot bronzban, fában örökíti meg. A meghatottságnak, a hitnek, az elvágyódásnak mindig megtalálja végleges képzetét, s amit térben, felületen megváltoztathatatlannak rögzít, annak is megőrzi vallomásos közvetlenségét. Ez mondható művészete karakterének, ez a magától értetődő őszinteség, ami ugyan korrigálhatatlan formában jelenik meg, mégse kísért a valóság megdermedt látszatának az emlékképével, mert a leánykaarc fémben is simogatnivalóan kedves, a női akt fasztélén kifaragva a kecsesség légies szimbóluma. Életművének elámítóan nagyszabású fejezete érmeiből áll össze. Nincs abban önellentmondás, hogy a kisplasztikának ez a tenyérben elférő ága nagyszabásúvá bővült. Tóth Sándor élet- szemléletének, műveltségének úgyszólván minden mozzanata, világnézetének valahány indoka érmekben tükröződik, mintha naplót írna ezeken a parányi felületeken, minireliefeken. Az egyetemes és magyar művelődéstörténet klasszikusai, az eszmetörténet iskolateremtői, művészek, írók, muzsikusok, fontos események, évfordulók sorakoznak fel emlékérmein; a finom betűkkel mintázott köriratok szövegei a kultúrhistória, a köztörténelem antológiájává kerekednek. Egész termésén félreérthetetlenül megmutatkozik a komponálás biztonságos gyakorlata, a körplasztikák mellett érmein már-már virtuóz formában. Minden, ami kezei közül nyilvánosság elé kerül, a műgondot dicséri; a mívesség- ben, így a poncolásban, pati- názásban, gerüst-ácsolásban is megszerzett jártasság a szobrász megbecsülendő erénye, Tóth Sándor művészete erre a művelődéstörténeti- leg igazolt szilárd alapra, az ezermesterek anyagtiszteletére épül. Tóth Sándor érme: Dante Alighieri __Ä Xgüt-Mafwümszás! hétvégi twílékítu] 1 3
