Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-27 / 72. szám

1993. március 27.

A gyógyszerészeiért élt és küzdött

Huszti Dr. Gaál Endre Archív felvétel

Fazekas Árpád

(Nyíregyháza) 1943. március 24-én halt meg Budapesten huszti Dr. Gaál Endre, aki egyik legsokoldalúbb tehetsége megyénknek. Országosan is jelentős volt gyógyszerészi, politikai és egyházi tevékenysége, s emellett mint ember is érdeklődésre tarthat számot.

Régi nemesi családból származott. Ősei eredetileg Mára- marosban éltek, s csak az 1700-as évek végén költöztek Tiszabecsre. Gaál István, a huszti vár kapitánya 1649. június 4-én II. Rákóczi György fejedelemtől kapta nemességét (Erre utal az elő- név.). Gaál Endre 1875. november 26-án született a tisza- becsi kúriában. Sárospatakon a Református Kollégiumban csak 6 gimnáziumot végzett, mert apjának korai halála miatt önálló életre kényszerült, így lett gyógyszertári gyakornok Sátoraljaújhelyen. A gyógyszerészi diplomát 1903- ban Budapesten szerezte és 1906-ban avatták gyógyszerészdoktorrá. Az ezután megszerzett jogi képesítése nagy segítségére volt a közéleti szereplésben.

Eleinte Budapesten a Dr. Jármy-féle patikában dolgozott, s a gyógyszerész munkatársak (segédek, beosztott gyógyszerészek) szociális érdekeiért szóval és harcias cikkekben küzdött. Önálló patikáját 1908-ban nyitotta meg az Andrássy út—Bajza utca sarkán. Ezt a gyógyszertárat 1914-ben eladta, s bevonulva, gyógyszerész hadnagyként végig szolgálta a világháborút. Ezután Budán az Attila körút 51 szám alatti „Szentháromság” patika tulajdonosa volt 1923-ig, amikor e gyógyszertárát áthelyezte a Teréz körút 12. szám alá „Oktogon” névvel. Lényeges, hogy 1921-1936 között a Magyar- országi Gyógyszerész Egyesület és a Budapesti Gyógyszerész Testület elnöke volt. Ezen szervezetek „aranykora” az ő nevéhez fűződik: „Mikor Gaál az Egyesület elnöke lett az egyesületi vagyon 18 aranykorona volt... Ma (1930-ban!) az Egyesületnek háromemeletes sarokpalotája van Budapesten (VI. kér. Hegedűs Sándor u. 17), azonkívül gyönyörű könyvtára, pazar berendezésű irodái, fiú- és leányinternátusa, három vendégszobája... a

Budapesti Gyógyfzerész Testület saját székházhoz jutott az Aggteleki u. 8. sz. házzal.” Nagy tekintélyét jelezte, hogy a New Jorki Gyógyszerészek Testületé dísztaggá választotta.

Megvette és szerkesztette a Gyógyszerészi Értesítőt, de rendszeresen írt még a következő lapokban: Pesti Hírlap, Pesti Napló, és Az Újság. Érthető tehát, hogy elnökévé választotta a Magyar Szakírók Országos Egyesülete is. Figyelemre méltó ezek után, hogy Koritsánszky Ottó, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület ügyvezető igazgatója Fehérgyarmaton 1929. február 20-án egyebek között miként üdvözölte Dr. Gaál Endrét: „Jól tudjuk, s közelebbről tudom én, aki három évtizede látom a Te magasan ívelő pályafutásodat, hogy közmunkád nyomán mily sok áldásos eredmény fakad.” Valóban, amibe belefogott, buzgó akaratával az sikeressé vált.

De ha eddig felsorolt érdemei nem is lettek volna, akkor is megőrizné Dr. Gaál Endre gyógyszerész nevét az a tény, hogy a gazdasági nehézségek közepette 1930-ban két hatalmas és díszes kötetben megjelentette Dr. Baradlai János — Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. Az ősidőktől a mai napig c. alapvető munkáját. (I. kötet: 433 old.; a II. kötetet: 712 old. és még 64 oldalnyi Arcképcsarnok 640 gyógyszerész arcképével), amelyhez még emelkedett hangú Előszót is írt.

Meghatározta politikai pályafutását, hogy nagyatádi Szabó István (1863-1924) földművelésügyi miniszter baráti köréhez tartozott, s részt vett a Kisgazda Párt megalapításában. Saját költségén jelentette meg „A Kisgazda” c. lapot. Még 1920-ban a Népjóléti Minisztérium államtitkára lett, majd 1921—26 között a Tisza- Szamosközi Ármentesítő Társulat kormánybiztosa. Szőkébb pátriája, Fehérgyarmat 1920-tól kezdve 3 ízben választotta meg országgyűlési képviselőnek, majd Fehérgyarmat díszpolgára is lett. Az In- terparlamehtáris Unió tagjaként beutazta a világot, s az egyes országokban a gyógyszerészet terén szerzett tapasztalatokat a Gyógyszerészek Lapjában sorozatosan ismertette.

Meghatározó momentum volt az életében református vallásossága. A Tiszántúli Református Egyházkerület 1928- ban tanácsbírójává választotta, majd 1929. február 20-án fényes ünnepség keretében iktatták be Fehérgyarmaton a Szatmári Református Egyházmegye gondnoki tisztébe. A 300 terítékes díszebéden ott volt Dr. Balthazár Dezső debreceni püspök is. Emlékfüzet címen erről 120 oldalas díszes könyvet jelentettek meg Tóth Sándor (Nábrád) egyházmegyei lelkészi aljegyző avatott szerkesztésében. Szülőfalujában Dr. Gaál Endre már évekkel ezelőtt ellátta az egyház- községi főgondnoki teendőket. Kötelességének érezte az állandó adakozást. Református felfogását így foglalta össze: „Türelmes vagyok a végtelenségig azokkal szemben is, akik nem az én utamat járják és megértő és várakozó türelemmel vagyok azok iránt is, akik rajongó hitemért esetleg kinevetnek”. Mint sikeres és gazdag ember szerette a szépet, a művészeteket. A fővárosban, a Rökk Szilárd utcában pompás háza volt, benne értékes szobrok, festmények (Munkácsi, Szinnyei-Merse, Benczúr, Feszty, Csók, Karlovszky, Rudnai stb.) A tiszabecsi ősi kúriát is rendbe tette, híres volt itteni kertje, szép rózsáival és kőszobrairól. Gondnoki beiktatásakor Fehérgyarmaton a hölgyvendégek 1-1 élő csokrot kaptak tőle a tiszabecsi télikert februári virágaiból. A fehérgyarmati Kossuth- parkban ma is látható néhány odakerült kőszobor, amelyeket 1983-ban Fodor Zoltán kőfaragó mester restaurált.

Az elmondottak alapján is nehéz lenne megmondani, hogy tulajdonképpen ki illetve mi is volt Dr. Gaál Endre? Önmagáról így vallott: „Akármilyen munkakörbe állított is az élet vagy fog állítani, én a gyógyszerészi pályához mindig hű voltam és mindig hű leszek és mindig közétek tartozónak érzem magamat.” Az is tény, hogy a régi rómaiakhoz hasonlóan Ő is mindig a szülőföld, Tiszabecs elismerését tartotta a legbecsesebbnek. ülő azért is, hogy 50 évvel halála után legalább Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye közönsége ne feledkezzék meg a letűnt rendszer által annyira agyonhallgatott nagy Fiáról.

Közbeszolas

Tettek ideje

Angyal Sándor

Olvasom és mélységesen egyetértek a megállapítással: „...Súlyos következményekkel járhat, ha tovább nő a szakadék a keleti és a nyugati országrészek fejlődése között”. Ezek a szavak a kereszténydemokraták vezetőinek legutóbbi nyíregyházi sajtótájékoztatóján hangzottak el, s több okból is alkalmasak továbbgondolásra.

Vélhetően a legtöbb kérdést a kereszténydemokraták is az egyre nagyobb feszültséget okozó munkanélküliséggel összefüggésben kapták. Másrészt, aligha fordulhat meg egy politikus az országnak ebben a szegletében, hogy kikerülhetné az állás nélkül maradtak itt legnépesebb táborának kiáltását. Mert igaz: megyénkben messze az országos átlag fölött van a munkanélküliség- ráta, s itt van a legkisebb remény arra, hogy ez a kétes elsőség változna.

Ehhez kapcsolódik, hogy a foglalkoztatás társadalmi súlyosságára való tekintettel az országgyűlés korábban kötelezte a kormányt, adjon számot az e téren végzett munkájáról és elképzelései- » ről. Ennek megfelelően tárgyalta a kabinet nemrég az illetékes miniszteri értékelést. Ebből a már jól ismert tények még világosabban tűnnek elő, s fogalmazódik meg a végső érv:„A munkaerőpiaci helyzet romlása és a foglalkoztatási feszültségek súlyának megfelelő kezelése a gazdaságpolitikában a foglalkoztatási szempontok fokozottabb érvényesítését igényli.” Kissé cirkalmas a fenti idézet, amely egyúttal azt is jelzi, hogy az ügy „kezelése” korántsem olyan egyszerű, mint sokan hinnék, vagy szeretnék.

Hiszen ha csupán arra gondolok, hogy a munkanélküliség mindenkor a gazdasági helyzet alakulásának

következménye, akkor már is kitűnik: e téren látványos javulás aligha képzelhető el. Mindez jottányival sem kisebbíti azt a kiemelt figyelmet, amit a kormány most a munkanélküliségre kíván fordítani, remélhetőleg már nem csak a szavak szintjén, hanem tettek sorozatával.

Mostanra már egyértelművé vált, amiről korábban — a normatívák istenítésé- vel — gondolni sem akartak; arra tudniillik, hogy kiemelt támogatásba kell részesíteni a hátrányos helyzetű munkaerőpiaci csoportokat. E tekintetben aligha előzi meg az ország bármelyik része Szabolcs-Szat- már-Bereg megyét, ahol nagyon is szükség van egy korszerű, hatékony befektetés-ösztönzési rendszer meghonosítására. Magyarán szólva: élvezzenek előnyt, akik itt akarnak munkahelyet teremteni, hasonlóképpen részesítsék kedvezményben az infrastruktúrát fejlesztőket, mert — hogy csak ezt a kettőt említsük — ilyen intézkedések nélkül legfeljebb a kívánalom szintjén marad és nem lesz több részvétnyilvánításnál az egész foglalkoztatásbővítés; bizonyára kormánykörökben sem gondolják komolyan — és főleg nem célként — hogy a tankötelezettség meghoszszabbítása majdan érezhetően enyhíti a munkanélküliek körét Átmenetileg igen, de végérvényesen nem.

Már egymillió munkanélküliről rebesgetnek, amely, ha nem is olyan sokára bekövetkezik, ebből a mi megyénk részesedése a mostaninál is nagyobb mértékű lehet. Ajánljuk ezt a kormány figyelmébe.

Tesszük ezt azért is, mert az ide juttatott milliókat nemcsak megbecsülik, de meg is sokszorozzák a rászoruló tízezrek, akik átmenetileg!?) a perifériára kerültek.

Vagyonfelügyelők

Meg kell vallanom, csőd ügyekben nem tartozom a legtájékozottabbak közé. Annyit azonban tudok, hogy miközben szaporodik a csődbe jutó cégek száma, sokan nem értik, miért engednek a vállalatoknak ilyen menekülési lehetőséget. A képlet egyszerű: ha már összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, csődöt jelentünk, aztán majd elrendeződnek valahogy a dolgok.

Szerencsére kormányszinten is felfigyeltek erre, s a parlament sem késlekedett sokat a rendteremtéssel: az idei év január elsején hatályba lépett a csődtörvény, amelynek első tapasztalatait máris mérlegre tették a miniszterek. Kiderült, hogy a törvény eredeti céljai érvényesülését jobban szolgáló módosításokra is szükség van, mégpedig halaszthatatlanul.

Ezek közül a módosítások közül csupán egyet szeretnék a Tisztelt Olvasók figyelmébe ajánlani. A javaslat szerint a jövőben a csőd önkéntes bejelentéséhez a gazdálkodó szervezet hitelezőinek előzetes bizalmi szavazását kell kikérni, s annak csak akkor van helye, ha a hitelezők a törvényben meghatározott százaléka előzetesen is jóvá hagyja e szándákot. Nem kétséges a cél: reális lehetőséget teremteni az újjászervezéshez. Ezzel függ össze, hogy a bíróság a csőd közzétételével egyidejűleg hivatalból rendelné ki a vagyonfelügyelőt, aki a moratórium ideje alatt a törvényességet képviseli, megakadályozza a vagyonki- mentésre és a hitelezők egymással szembeni kijátszására irányuló törekvéseket.

Különösen ez az utóbbi kitétel nyerte meg a tetszésemet, hiszen szívfájdalom nélkül aligha lehet végignézni, hogy miként herdálják el a tűzhöz közel lévők a csőd szélére jutott cégek értékeit, s hogy milyen gátlástalan tülekedés folyik egymás kijátszására a hitelezők körében. Üdvözlendő ez a kormányszándék, bár már korábban is határt szabott volna a vállalatok kirablásának. Erre pedig jócskán akadt példa.

A ‘Kgkt-Magyarorszäß hétvégi meííétfete ' 1 1

Petkes József: Ruszin falu

jjííifoÍAs >■:>.' LSv»NÄÄ!^Ä^<-. .• mm. / . ía . >.... av.-aSíftSfeW. „ írf.-xá