Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
Jelcin pácban Moszkva (MTI) — Rusz- lan Haszbulatov szerint az Alkotmánybíróság kedd reggeli döntése megfelelő alapot teremt az elnök alkotmányos elmozdításához. Az orosz parlamenti elnök hozzátette. hogy emiatt mielőbb össze kell hívni a népképviselők kongresszusát. Haszbulatov kijelentette: a jelenlegi helyzetben immár elkerülhetetlennek tartja az idő előtti parlamenti és elnökválasztások kiírását. A szuperparlament időpontjáról várhatóan a Legfelsőbb Tanács kedd délutánra ösz- szehívott rendkívüli ülésén döntenek. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja az alkotmánybírósági döntés, illetve az elnök múlt szombati felhívásának megvitatása. Az ülést egyenes adásban közvetíti az orosz tévé és a rádió is. Az esti órákban a parlament vezetése várhatóan sajtóértekezleten értékeli a helyzetet. Haszbulatov kérdésre válaszolva egyúttal közölte azt is, hogy amennyiben Borisz Jelcint a kongresszuson elmozdítják államfői tisztéből, úgy az alkotmány szerint automatikusan Alekszandr Ruckoj alelnök veszi át helyét. Az orosz államfő szombati beszédét értékelve a parlamenti elnök leszögezte: nyilvánvaló hatalomátvételi kísérletet jelentenek az elhangzottak. Hangoztatta, hogy Oroszországban semmiféle kommunista veszély nincs, mindössze arról van szó, hogy a végrehajtó hatalom elhibázott lépései nyomán egyre élesebb a helyzet, s ezt egyebek között a kommunisták is igyekszenek kihasználni. A parlamentet és a kongresszust ért vádakról kifejtette. hogy hamis az a külföldön is elterjedt beállítás, amely szerint a két testület reformellenes, hogy a reformer és reformellenes erők között zajlik a hatalmi harc: a vita a reformpolitikáról, annak módjairól zajlik, s nem magukról a reformokról. — A konfliktus forrása nem személyes jellegű. Arról van szó, hogy a kongresszus által a reformokhoz biztosított diktátori jogkörök csődbe vezették a gazdaságot, az országot — mondotta Haszbulatov. Élesen elítélte azokat a vélekedéseket, amelyek szerint a reformok folytatásának demokratikus eszközei úgymond kifogytak volna, s ezért az erőhöz kell folyamodni. Haszbulatov természetesnek nevezte, hogy az Alkotmánybíróság soron kívül tárgyalta meg az elnöki felhívás ügyét, mert mint mondta, ez az Orosz Föderáció szétesését, az állam felbomlását vetítette előre. Kohi-Clinton találkozó Bonn (MTI) —^ Helmut Kohl német kancellár csütörtökön Washingtonba utazik, ahol — az amerikai elnök megválasztása után — először találkozik Bili Clintonnal. A pénteken sorra kerülő négyszemközti megbeszéléseken várhatóan a szorult helyzetben lévő orosz államfőnek nyújtható támogatásról tárgyalnak majd. A Dpa jelentése szerint Bonnban megelégedéssel vették tudomásul, hogy az amerikai kormányzat a jelcini reformok támogatása mellett határozta el magát. A német kancellár washingtoni tárgyalásain tájékoztatja Clintont az oroszországi helyzettel kapcsolatos bonni álláspontról és az orosz elnökkel március 3-án Moszkvában folytatott megbeszéléseiről is. Az AP szerint Kohl javasolni fogja, hogy még az április 25-i népszavazás előtt küldjenek a boszniai vagy a Szomáliáihoz hasonló humanitárius segélyt Oroszországba. 1993. március 24., szerda KÜLPOLITIKA Kelet-Magyarország 1 1 Egy IBM-technlkus arca tükröződik az optikai lemez tükörszerű elején. Az apró szerkezet az Üzleti levele* zés egymillió gépelt oldalnyi információját képes tárolni, s egyike az IBM sikeres AS/400 számítógép* sorozatából a négy legújabb továbbfejlesztésnek ■ífc.v v vfcV M ,, v- t* -■!« ■*.* J&NSÄAfos, -s', ¥•■■■■':%--.V. , Michal Kovác: nekünk nincsenek ellenségeink Pozsony (MTI) — Szlovákia senkit sem tekint ellenségének, és nem fenyeget senkit — jelentette ki Michal Kovác szlovák köztársasági elnök kedden, a szlovák védelmi erők trencséni főparancsnokságán. Julius Humaj hadseregtá- bomok arról biztosította az államfőt, aki a védelmi miniszter, Imrich Andrejcák kíséretében látogatott Trencsénbe, hogy a szlovák hadsereg a köztársaság elnökét legfőbb parancsnokának tekinti, és minden utasítását tiszteletben kívánja tartani. „A Szlovák Köztársaság modem, demokratikus európai államként jött létre, és egyértelműen megerősítette azt a szándékát, hogy csatlakozni kíván Európa bevált politikai, gazdasági és védelmi rendszereihez. A szabad és egységes Európa része akarunk lenni” —jelentette ki az államfő. „Nyíltan kijelentem: abból az elvből indulunk ki, hogy nincs konkrét ellenségünk, és biztonságunk közvetlen fenyegetettségét sem érzékeljük. Hasonlóképpen mi sem fenyegetünk, nem veszélyeztetünk senkit” —jelentette ki Michal Kovác, aki a szlovák hadsereg vezetőihez intézett beszédében megértéssel nyilatkozott a hadsereg anyagi természetű gondjairól. Egyúttal arról biztosította hallgatóságát, hogy a szlovák kormány és a parlament közös igyekezettel fog törekedni e gondok megoldására. Az államfő beszédének végén az önállóság fontos eszközének nevezte országa védelmi erőit. Ebből kiindulva a hazafiasságra, a katonák kiképzésére fordítandó figyelem fontosságát hangsúlyozta. „Arra kell törekedni, hogy a Szlovák Köztársaság hadseregének tagjai politikai, nemzetiségi, vallási hovatartozásuktól függetlenül az önmegvalósítás egyenlő feltételeivel bírjanak, s ezáltal a nemzeti megbékélés, az ország összes polgára egységének eszközei legyenek”. Az anya szétosztja a kenyeret három gyermeke között egy szarajevói menekült otthonban. A kenyér az egyedüli étel, amit adni tud nekik AP-felvételek Budapestet hibáztatják Szófia (MTI) — Egy bolgár napilap szerint Magyar- ország nem tartja magát a nemzetközi árufuvarozásról" szóló konvencióhoz. Az írásban hírt adtak arról, hogy Neev miniszterelnök-helyettes, közlekedési miniszter hétfőn háromnapos látogatást kezdett a magyar fővárosban. Látogatása annak a Bulgária számára neuralgikus kérdésnek a megoldásához kapcsolódik, amely a Magyar- országon áthaladó bolgár közúti áruszállítás ingyenes engedélyeivel függ össze — írta a lap. „Szökőár” Franciaországban A szocialisták a hatvanas évek óta legrosszabb eredményüket érték el (MTI-Panoráma) — A francia sajtóban szökőár a kifejezés arra, amelyet az angolszász politikai nyelv földcsuszamlásnak ismer, magyarul pedig elsöprő győzelemnek neveznek. Ez következett be vasárnap Franciaországban, a nemzetgyűlési választás első fordulójában. Mindenki számított ugyan arra, hogy a kormányon lévő szocialista pártra súlyos vereség vár, de az eredmény meghaladta az előzetes számítgatásokat. A szocialisták a hatvanas évek óta legrosszabb eredményüket érték el, a választók húsz százaléka sem támogatta őket: ha az előrejelzések valóra válnak, a második fordulóban mandátumaik csaknem háromnegyedét elveszthetik — az új nemzetgyűlésben talán ha hatvan képviselőjük lesz a jelenlegi több mint 200 helyett. A szocialisták több millió szavazatot vesztettek a legutóbbi parlamenti választásokhoz képest, és gyakorlatilag ugyanolyan szétszórt, vesztes helyzetben vannak, mint a párt történelminek nevezett epi- nayi kongresszusa előtt. Akkor Francois Mitterrand-nak sikerült egyesítenie az erőket és győzelemre vinni a szocialistákat — mára viszont igen sokan őt okolják azért, hogy a párt egy évtized után katasztrofális vereséggel vesztette el a kormányzati hatalmat. Jellemző, hogy az első fordulóban egyetlenegy szocialista politikus sem jutott mandátumhoz, sőt sok vezető személyiség kifejezetten vesztésre áll. Máris kibukott a folytatásból Michel Sápén pénzügyminiszter. Nem sikerült többséget kapnia Pierre Beregovoy miniszterelnöknek, igen hátrányos helyzetben van választókerületében Roland Dumas külügyminiszter. A jelenlegi kormányzat húsznál több tagja nem lehet biztos abban, hogy sikerül a jövő vasárnap mandátumhoz jutnia. A meglepetések sorába tartozik, hogy a népszerűnek tartott Michel Rocard volt miniszterelnök, aki pedig az elnökjelöltségre tör, és a szocialisták várható vereségét látva már korábban meghirdette egy új baloldali mozgalom létrehozását, nagy hátránnyal néz a második forduló elébe. De nem lehetnek igazán nagy reményei Laurent Fabiusnak, a párt főtitkárának sem mandátuma megőrzésére. Az egyesült jobbközép, Jacques Chirac gaulle-ista pártja, a „Tömörülés a Köztársaságért” és Valery Giscard d,Estaing pártszövetsége, az „Unió a Francia Demokráciáért” a szavazatok több mint negyven százalékát szerezte meg, és jelöltjei olyan kedvező helyzetben vannak a második forduló előtt, hogy — a többségi elven alapuló francia választási rendszer alapján — nem kizárt: az 577 tagú nemzetgyűlésben 480 bársonyülést foglalnak majd el képviselői. Már az első fordulóban a párt szinte minden vezető személyisége biztosítani tudta újraválasztását. A fordulóban gazdára talált mandátumok kivétel nélkül a jobboldali pártok birtokába kerültek. A két párt közül Chirac hívei kaptak több szavazatot, é# várhatóan több mandátumuk is lesz, így aligha vitás, hogy a gaulle-isták adják majd az új miniszterelnököt. A jelölt személye már ismert: Chirac Edouard Balladur volt pénzügyminisztert javasolja erre a tisztre, maga ugyanis az elnökjelöltséget kívánja megszerezni. A vezetőknek ugyan még meg kell egyezniük a második fordulóban követendő taktikáról, egyes helyeken a mandátumok sorsáról, de ez minden bizonnyal viszonylag könnyen megvalósul majd. Egyelőre arra összpontosítanak, hogy az első forduló sikere ne ringassa édes álomba híveiket, hanem a másodikban is aktívan vegyenek részt. A választás meglepetése a környezetvédők kudarca. Nemrég még tizenkilenc százalékot jósoltak nekik a közvélemény-kutatások, a szavazók azonban végül másként döntöttek. A két zöld párt uniója együttvéve sem kapott nyolc százalékot, aligha lesz képviselőjük — vagyis a francia politikában nem mutatkozik hely az új formációk számára. Mindkét párt vezetője, a „zöld” Antoin Waechter és az „ökológiai generációt” képviselő Bruce Lalonde már az első forduló végén elbúcsúzhatott a képviselő-jelöltségtől. Ugyancsak meglepetés, hogy előretört a szélsőjobb- oldali Nemzeti Front. Bár aligha tükröződik majd képviselői mandátumainak a számában, a szervezet kiszélesítette szavazói táborát, ami mindenképpen siker a mindenki által támadott párt számára. A kommunisták 1988-hoz képest tért vesztettek, a hely- hatósági választásokhoz képest viszont kissé növelni tudták szavazataik számát. A párt számára a fő cél az, hogy legalább húsz képviselője legyen, vagyis önálló parlamenti csoportot tudjon alkotni.
