Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-24 / 69. szám

Lehetőséget a vidékieknek Kötet ősemberekről, ősmagyarokról Nyíregyháza (KM) — Nagyon sok újat nem mon­dunk azzal, ha azt állítjuk: az információk jó része megre­ked a fővárosban, nem jut­nak el az ismeretek, lehető­ségek vidékre. Pedig vidé­ken is folynak értékes ku­tatások, tevékenykednek te­hetséges emberek. Ezt az „elzártságot” pró­bálják meg áttörni a nyíregy­házi Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola történe­lem tanszékén, ahol a na­pokban dr. Szendrey Tamás, a Pennsylvania állambeli Gannon University profesz- szora tartott előadást Hóman Bálint munkásságáról a ne­gyedéves hallgatóknak. (Egyébként nemrég adott ki egy kötetet Ősemberek - ős­magyarok címmel a törté­netíró özvegyétől kapott, s eddig meg nem jelent Hó- man-hagyatékot rendezte ebben sajtó alá.) A magyar származású Szendrey professzor a wash­ingtoni székhelyű IREX nemzetközi kutatásokat tá­mogató csereösztöndíjával hat hetet tölt Magyarorszá­gon, s amellett, hogy kutatá­sokat végez — közgyűjte­ményekben és levéltárakban — többfelé tartott már elő­adásokat vidéken, Pécsett és Nyíregyházán. Ezek témája elsősorban a történetíró Hó­man Bálint munkásságának eddig még feltáratlan része. Vinnai Győzőtől, a főisko­la történelem tanszékének adjunktusától azt is meg­tudtuk: a főiskola a nemzet­közi kapcsolatok kiépítésére törekszik. Fontosnak tartják, hogy a hallgatók olyan elő­adókkal ismerkedjenek meg, akik azokat a területeket ku­tatják, amelyek eddig fehér foltot jelentettek a történet- írásban. A Szendrey pro­fesszorral, rajta keresztül pe­dig az IREX-szel való kap­csolat kialakításától azt re­mélik, hogy megvalósulhat a tankönyvek, hallgatók, taná­rok cseréje, szakkapcsolatok kiépítése, ösztöndíjközvetí­tés. ígéretet kaptak arra, hogy az egyes kutatók publi­kálásához is segítséget kap­hatnak a jövőben. Néptánc határ nélkül Jubilál az Igrice Néptáncegyüttes Nyíregyháza (KM — K. J.) — A Nyírség Tánc- együttes tagjaiból alakult kis csoport nemzeti ünnepünket a Kárpátalján, Salánkon töl­tötte. A Bistey Attila vezette táncosok — eleget téve a vendéglátók szíves kérésé­nek — két, forró hangulatú fellépéssel viszonozták (Ver- bőcön és Salánkon) a meleg­szívű, körültekintő figyel­mességgel előkészített fo­gadtatást. Néptánckultúránk „követei” bemutatott műso­rukkal tovább erősítették a határ menti, magyarlakta te­lepülések és az anyaország között mind sokoldalúbbá váló kulturális kapcsolato­kat. A napokban ünnepli fenn­állásának tízéves évforduló­ját egy másik táncos csapat, az Igrice Néptáncegyüttes. A nyíregyházi Váci Mihály Megyei és Városi Műve­lődési Központ fenntartá­sában működő együttes két­részes, jubileumi műsora március 26-án, 18 órakor kezdődik az MVMK hang­versenytermében. A nagy­szabású rendezvényen köz­reműködnek az Igrice után­pótláscsoportjai — őket az első részben láthatja a kö­zönség — és az első vonal­hoz tartozók. Ez utóbbiak programjában — többek kö­zött — Dede Zoltán, Balázs Gusztáv, Bistey Attila, Szilá­gyi Zsolt és Vadászi Beatrix koreográfiáit és produkcióit tapsolhatják meg az érdek­lődők. A talpalávalót a Szi­kes népzenei együttes fogja szolgáltatni. Templombelső II. Rákóczi Ferenc fejedelem salán- ki országgyűlésének és utolsó ott-tartózkodásának emléktáblájával A szerző felvétele Középpontban az Ifjúsági Centrum Tavaszi bezsongás, Spider-koncert, Ariadné Klub, Muffin és az angol társalgás A centrumvezető és a legfrissebb plakát Szekeres Tibor felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — A nyíregyházi Városi Művelő­dési Központ Ifjúsági Cent­rumának ez év januárjától új vezetője van. Mártonná Tóth Katalin — népműve­lés-könyvtár szakos — amo­lyan egyszemélyes stábként látja el a feladatokat, melyek az intézmény kettős funkci­ójából eredően eléggé sokré­tűek. □ A tervekről, a centrum programjairól kérdeztük: mi­lyen új szerveződési formákra, műsorokra, összejövetelekre számíthat a nyíregyházi fiatal­ság 1993-ban? — Szerepünk valóban ket­tős. Az Országos Ifjúsági és Információs Irodák Szövetsé­gének tagjaként a segítség- nyújtás, a szolgáltatás és a ta­nácsadás is a feladatunk. Ha valaki egy olcsó nyaralási le­hetőségről érdeklődik, éppúgy megpróbálunk segíteni neki, mintha mondjuk munkajogi tanácsot kér. A kulturális szol­gáltatásainkba pedig belefér­nek a koncertek, a legkülönbö­zőbb műsorok, a vetélkedők, egyszóval: a szórakoztatás. A Muffin nagyon sikeres □ Az ifjúság melyik kor­osztályát „célozzák meg", kik a számításba jöhető látoga­tók? — Elsősorban a középisko­lás korosztályt várjuk a prog­ramjainkra, de szívesen látjuk az általános iskolásokat is. Nagyon „bejött” pl. a szerve­zett, tantárgyi korrepetálás, ami sok gondot vesz le a szü­lők válláról, nem beszélve ar­ról, hogy ingyenes. De szintén nem kell fizetni a lelki vagy a jogi tanácsadásért sem. Ter­mészetesen vannak „fizetős” dolgaink. Szerintem közü­lük az egyik legsikeresebb a „Muffin” elnevezésű angol társalgási klub — középisko­lásoknak. □ Miben látja a siker titkát? Egyáltalán: különbözik vala­miben ez a tanulási forma a hagyományostól? — Meghatározó az angol anyanyelvű témavezető tanár személye. Mark Hedges ab­szolút értelemben beszédcent- rikusan tanít, mondhatni: tel­jes erőbedobással. Sokszor igazi színészi produkcióval vonja be a klubtagokat a szitu­ációjátékokba, arra késztetve őket, hogy a beszédet gya­korolják a legkülönbözőbb tárgykörökben. Szóval, meg­éri a havonkénti ezerforintos befektetést a heti kétórás fog­lalkozások látogatása. A lét­szám jelenleg úgy alakul, hogy néhány új tagot még tu­dunk fogadni. A siker titka megtanulható □ Hallhatnánk a többi szer­veződési formáról is néhány szót? — Áprilistól két új klubunk­ba várjuk az érdeklődőket. Az egyik a szép hangzású Ariadné nevet kapta. Jól cseng a szlo­genje is: A siker nemcsak a ki­váltságosoké! Arra szeretnénk az ide jelentkezőket „megtaní­tani” — pedagógus, pszicho­lógus, jogi szakember, vidqp- kontroll és szerepjátékok se­gítségével —, miként tudja magát az ember jobban elfo­gadtatni, hogyan kell célratörő önéletrajzot írni, és általában miként lehet „hatékonyabb” személyiségjegyeket kialakí­tani. A másik, az Életmód klub nem kevésbé hasznos ismere­teket kínál minden korosztály­nak. □ Az Ificentrum mindig hí­res volt különleges rock-kon­certjeiről. Kiket hallhatnak a műfaj kedvelői a jövőben? — A helyiségünk mérete — kb. kétszázan fémek be — ele­ve meghatározza, hogy kiket tudunk fogadni. No, meg a gá­zsi! Hogy kiket tudunk meg­fizetni. Á legutóbbi Sziámi­koncert nagyon jól sikerült. Még arra is volt lehetőség, hogy egy nyíregyházi punk- csapat tagjai bekapcsolódja­nak a műsorukba. A tervek szerint a centrumban bemutat­kozási alkalomhoz szeretnénk juttatni a kevésbé ismert „csa­patokat”. Pl. március 27-én, 20 órától lép fel a Spider együttes. Nyáron pedig, ha si­kerül, összehozunk egy rock­találkozót. □ Úgy látom, ötletekben nincs hiány! Tartogat még va­lamit a tarsolyában? — Március 26-án Tavaszi bezsongás címmel szervezünk egy tréfás-játékos tavaszkö­szöntő bulit. Lesz vidám vetél­kedő, disco, ami csak kell a jó hangulathoz. Aztán egy másik ötlet: megrendezzük „A tabló szépe” versenyt. Április 20-ig küldhetik el hozzánk a közép­iskolák a három-három, leg­szebbnek tartott női, illetve férfifotót. Mi aztán kiállításon mutatjuk be a közönségnek a „gyűjtés” eredményét. Sokszínű pályázat És még egy fontos dologról szeretnék szólni. A Nyíregy­házi Középiskolások Köre Ezek a mai fiatalok címmel vetélkedőt hirdetett ez év tavaszán. Lehet próbálkozni a középiskolásoknak verssel, prózával (pályázni lehet min­den, e műfajcsoportba tartozó írással) riporttal, tanulmány­nyal, fotóval, grafikával, fest­ménnyel. A pályamunkákat hozzánk kell beküldeni április 15-ig (Nyíregyháza, Szabad­ság tér 9.) A pályázaton részt vehet minden, középfokú ok­tatási intézményben tanuló diák. Szóval, lesz itt mit csinálni. Csak bírjuk szusszal. De hát, a fiatalok ötletgazdagsága, ener­giái szinte kimeríthetetlenek. Rájuk — bízom benne — szá­míthat az Ificentrum. Miska bácsi színes hagyatékából A márciusi ifjak és a Kossuth vezette diéta bátor forradalma emlékeinek gyűjteményéből Dr. Láczay Magdolna (Nyíregyháza) — Száz év­vel a magyar történelem egyik legnagyobb eseménye után, 1949-ben, a márciusi ifjak és a Kossuth vezette bátor forradalmának emlé­két minden megyében gyűj­teni kezdték. Szabolcsban egy nagytehetségű volt bir­tokos, a Móricz Zsigmond által megírt „Kéki földesúr”, Nyárády Mihály kapta a fel­adatot. Nyárádi Mihály, vagy ahogy hosszú élete alkonyán mindenki emlegette, Miska bácsi nemcsak kiváló ismerője az ittenieknek, hanem a tudo­mányos gondolkozás is sajátja volt, így aztán kérdései során olyan' gazdag anyagot állítha­tott össze, amely ma több tu­dományágnak szolgálhat for­rásul, feldolgozandó, hiányzó ismeretek tárházának gazdag­ságát kínálva. Most két példát említek. Köztudott, hogy a szabad­ságharc végén az osztrákok az orosz hadsereget is behívták. Az oroszok, vagy ahogy ak­koriban emlegették, a musz­kák nem keltettek különöseb­ben nagy félelmet a szabolcsi­akban, hiszen több helyen be­szélni is tudtak velük a néhány évtizeddel korábban betelepe­dettek. Az uborkás muszka esete Nem rájuk haragudtak a visszaemlékezők szerint, ha­nem azokra, akik behívták őket. Bogdányban (ma Nyír- bogdány) azonban akadt egy „bátor” gazda, aki tolmács hí­ján pórul járt. Az oroszok minden zöld­félét, még a nyers kukoricát is megették. Az említett gazda ezért állítólag nagy hangon becsmérelte a muszkákat, egészen addig, míg az első ka­tona fennhangon kiáltozni nem kezdett: „Ugorki, ugor­ki!” A nagygazda rögtön ki is ugrott az ablakon, és jókorákat ugrált egyre kétségbeesetteb­ben, majd fáradtan nyögte, hogy nagyobbakat már nem tud. Csak sokára derült ki, hogy a katona ugorkát (ubor­kát) kért. A másik főbb kérdéskört al­kotta a Nyárády-gyűjtésben, hogy mit tartottak a késői utó­dok a betyárokról, kik voltak a vidék híres betyárjai. Beszterec községben így magyarázták el neki: „A kap­cabetyár akkor is ölt, ha tudta, hogy a gyilkossága után jól­lakhat. Ezekből kihalt minden emberi érzelem. Az igazi be­tyár becsülettel végezte a dol­gát. Ha megkapta amit kért, nem bántotta az embert, de hagyott is neki. Csak a gazdagokat fosztotta ki, ahol sok minden van... A szegényt meg is ajándékozta”. Geszti, a futóbetyár A tiszadobi öregek pedig a falujuk határában lelőtt leghí­resebb szabolcsi betyárról be­széltek, akit hét vármegyében is ismertek, Geszten Jóskáról. Őt még a tiszttartó is elbújtatta a zsandárok elől. Állítólag en­nek a tiszttartónak felelte Geszten Jóska, hogy miért nem megy más vidéláe: „Ti­szán innen, Dunán túl — min­denütt ismernek engem”. Az adatközlő megjegyezte, hogy futóbetyár volt hát Geszti, ahogy még nevezték. De az volt akkor mindenki, akár igazi volt, akár kapca­betyár.” Szerinte a kapcabetyár az alja a betyároknak. Az ilyen a pásztortól is elvette az élelmet. A szegénytől a tehenét. A be­tyárok is elítélték az ilyet. A kútgém farára is felakasztották. A betyármagatartás úri változata „Kéken pedig a betyártanból újabb ismeretekkel gazdago­dott a gyűjtő. Ha valaki az úr­dolgát nem akarta teljesíteni, vagy szerelmi bánata volt, az elment betyárnak. Az idős Huszti szerint, aki maga is találkozott több betyárral: „Aki úri betyár volt — mert volt olyan is —, az más néven szerepelt. Angyal Bandi Ono- dy Andrásnak lett a neve, Ka­rakó gróf Almásié, Zöld Marci Vay Mártoné. Ezek voltak az alföldi betyárok. A bakonyi betyárok mások voltak. Ezeknek Hajnal Jancsi volt a fővezérük. Ez rabolta meg Deák Ferencet is.” Láthatjuk, nem mindegy, hogy igazi, futó, úri vagy kap- cabetyámak nevezünk valakit, még tréfából sem. KULTÚRA 1993. március 24., szerda 12 " Kelet-Magyarország

Next

/
Thumbnails
Contents