Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
1993. március 13. ßl ‘KcLet-Mafltfarorszäß hétvégi meííékíetT"'. 1 3 SZÍVDOBBANÁS Bem apó szamosangyalosi legendás honvédkapitánya Balogh László Rohod — Elhiszem én azt, hogy a katonák a harcokban válnak hősökké. De arról is meg vagyok győződve, hogy az ilyen hősökké váló katonákat mindig a hazaszeretettől izzó anyaföld termi meg. A múlt században Szamosangyalos anyaföldje is izzott a hazaszeretettől, s lám, meg is termette hősét, Doma- hidy Ferenc-et, Bem apó többször sebesült vitéz kapitányát. Szamosangyaloson utód született Mikor Décsey Mária nem- zetes asszony 1824. október 14-én megszülte Ferenc nevű fiát a szamosangyalosi Doma- hidy-kúriában, senki sem gondolta, hogy a csöppnyi fiúcskában a székelyföldi csaták hősének várományosa érkezett meg. Nem gondolta ezt az apa sem, nagyságos idősb Doma- hidy Ferenc, Szamosangyalos földbirtokosa és Szatmár vármegye alispánja. Ő legföljebb arra gondolt, hogy lesz utóda a megyénél. Ebben nem is csalatkozott! Ifjabb Domahidy Ferenc jogásznak készült, ezért tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban kezdte, majd a pozsonyi univerzitáson folytatta. Jurátusnak esküdött, tiszteletbeli aljegyző lett Az 1843-as országgyűlésen már mint megyei kancellista jelent meg, és hamarosan föl is esküdött jurátusnak. A következő esztendőben Szatmár vármegye tiszteletbeli aljegyzője lesz, aztán 1845-ben megkapva az ügyvédi oklevelet, nyakig merül a jogászi munkába. Persze, a nemesi ifjak hagyományát követve, katonáskodik is. A Vilmos-huszárok- nál főhadnagyi rangot ér el. Ilyen minőségben csatlakozik Bem tábornok erdélyi seregéhez, mikor a szabadságharc elkezdődik. Tűzkeresztség Beszterce ostrománál Beszterce ostrománál esik át a tűzkeresztségen, meg is sebesül. Bátor magatartásáért, az ostromban tanúsított vitézségéért Bem apó ekkor századossá lépteti elő. Az újdonsült kapitány fütyöl a sérülésére! Beveti magát a harcok sűrűjébe, és egymás után hajtja végre vakmerőbbnél vakmerőbb tetteit. 1849 júliusának elején a sepsiszentgyörgyi csatában igazi huszárbravúrral egy egész magyar üteget ment ki az ellenség gyűrűjéből. Csodálatos virtusáért ekkor kapja meg Bem tábornoktól az akkori idők egyik legmagasabb kitüntetését, a „Katonai vitézi rend”-et. Súlyosan megsebesült Kőhalomnál Július 26-án már Kőhalom vidékén találjuk. Az itteni harcokban azonban olyan súlyos sebet kap, hogy végleg vissza kell vonulnia a csataterekről. A szabadságharc bukása után Domahidy Ferencre is az osztrák mundérba bújtatás átka várt. Hogy ettől megme- nekedjék, 1850 márciusáig Fehér és Veszprém megyékben bujkált. Végül is a még mindig súlyos sebe miatt elkerülte az osztrák mundért, de büntetésként két esztendőre szülőfalujába, Szamosangya- losra internálták. Forradalmi múltját Domahidy Ferenc is megsínylette. Tíz éven át csak tengett-len- gett ügyvédi oklevéllel a kezében. 1860-ban aztán kezdett enyhülni a győztes hatalom szigora, és Domahidy Ferenc is főszolgabírója lehetett az akkori krasznai járásnak. A következő 1861-es esztendőben pedig a csengeti kerület választotta országgyűlési képviselőjének. Ezt a tisztséget, ciklusról ciklusra megújítva, 1875-ig betöltötte. Ekkor, teljesülve a régi apai vágy, Szatmár vármegye főispánja lett, s az is maradt 1892-ben történt leköszönéséig. Domahidy Ferenc életpályája szépen példázza, hogyan teljesíthető a haza és a család kettős elvárása. Ő előbb katonaként és képviselőként magas szinten teljesítette a haza elvárásait, aztán főispánként reményen felül megfelelt a családi követelményeknek. A haza és a család kettős elvárása Képviselői tevékenységéről számot adnak az Országgyűlési Napló avatag lapjai, családjáról pedig képet rajzol Nagy Iván: „Magyarország családai” című munkája. Lapozgassuk csak mind a kettőt! A csöpp haza: Magyarország, a csöpp falu: Szamosangyalos történetét lapozgatjuk bennük! Petőfi-portré. Barabás Miklós rajza 1845-ből Kiss Benedek: Petőfi lázálma az eljövendőkről Március tizenöt— ezer a gumibot. Ezer a gumibot — március tizenöt. Mit is akartam én, Én: csenevész kölyök? Ezer a gumibot— március tizenöt. Lehetne április — gumibot akkor is. Május vagy december — mi ember az Ember? S Október is jövend: kettő is! Egyike öli a másikat— iga már, nem Ige! Március tizenöt— ezer a gumibot. Nyögnek a temetők — mélyükben hánytorog hány csenevész kölyök! Március tizenöt— zászlódísz a város. Világlik a Sötét. Sötétlik Világos. az eget ringatják den magyar és nem magyar tisztességes ember. Az erdélyi és szlovákiai magyarok ugyanúgy, mint egykor Amerikába tántorgott honfitársaink leszármazottjai, akik még mindig őrzik a magyar kultúrát. Magyarok, akikkel összekapcsol bennünket a hazai nyelv, a halotti beszéd és az Omagyar Mária-siralom, Kazinczy, Csokonai, Kölcsey, Vörösmarty, Ady és Móricz nyelve. Kazinczy nyelve, azé a Ka- zinczyé, aki a magyar nyelv és a nép sorsát az európai kultúrába, a humánumba vetett hitbe ágyazta. „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, amelyhez nincs fogható” — mondta Kosztolányi. A magyar nyelv népünk tükre, lényege, önkifejezése. A szó, a megfontolva vagy lázasan kimondott magyar szó. Rokontalan hangzású nyelvünk szava, amely a legszebb szonetteket bizsergeti bensőnk húrjain, völgyek, legelők, folyóparti lapályok, erdők „hangjává”, hangulatává szűrve a magán- és mássalhangzókat. A magyar nyelv, amelynek fényes, nagy, nép- költészeti tisztaságú képeit mintha hajnali harmat fürdetné, táltos vágy feszítené, egy sajátos, ősi mitológia fényesítené. A hazához tartoznak a rokon népek, a finnek, a lappok, az észtek, az országunkban élő nemzetiségek és etnikumok. Napjaink „ új nemzeti irányt képviselő” magyarkodóinak tudniuk kellene, hogy nem a ködmön, a guba vagy a suba és még csak nem is az úgynevezett „faji jelleg" határozza meg, hogy ki a magyar. „Mi nem fogjuk szégyenleni, ha bebizonyítják is, hogy Zrínyi nem volt magyar erdetű. Azért egy cseppet sem fog csökkenni azon kegyelet, amelyet táplálunk iránta szívünkben...” — írta Mocsáry Lajos. Ki a magyar? Akinek szívében van a haza. Európába induló honfitársaink! „Nimród ágyékából, dicsőség házából származott fényes virág szirmai”! Mi dolgunk a világon? Az, hogy „a közromlás ellen fegyvert szegezzünk, mert csak így állhat meg a mi kis testünk" — mondta Berzsenyi. Most, amikor elszürkülőben vannak az emberi kapcsolatok, „hűlnek a szívek", a „még nem elég” hitével kell keresnünk helyünket a világban. „Ki szereti jobban hazáját? Az-é, aki ahhoz vonzó hivsé- gétől elragadtat\’án, érte minden szempillantásban halni akar, vagy az, aki annak nyugodalmára értelembül dolgozik?” — kérdezi Bessenyei György. ^ Európába indul a nagy hon, de vajon európai módon élünk-e már? Sok még a szemét az utcán, a maghéj a buszmegállókban. Pusztítanak a „népbetegségek”, az alkohol és társai, vakít a „babonák trahomája.” A mi hazaszeretetünk azoké- val rokon, akik belejátsszák a maguk „kis muzsikáját” a „nagy zenekar” időtlen zúgásába. A bányászéval, aki töretlen hittel dolgozik ma is, a szabómesterével, aki élvezettel bukdácsoltatja parányi tűsajkáját a textiliák hullámhegyein és völgyein, az óráséval, akinek a nagy összpontosítást igénylő munka, a vegyszerek, a gyomorgyűrő görnyedés, a merev nyak- és fejtartás következtében megkoptak „tengelyei", csikorognak „kerekei”, de hajtóművei még fáradhatatlanok. Azokéval, akik ezért a hazáért élnek és dolgoznak. A zokat érezzük az ország igaz polgárainak és jó hazafiaknak, akikben az a hang munkál, amely az égi madarat éneklésre kényszeríti, a gólyát és a fecskét hazahívja, s a pókkal százegyedszer is megszöveti a százszor tönkretett hálót. Azokat, akik itt, a mi nagy és szűkebb hazánkban — mint tiszta virág a virágzást, madár a szárnyalást — betöltik hivatásukat. Március Pozsonyban Bónis Samu Szabolcs követe volt Budapest (MTI-Press) — 1848 március 15-ét ünnepelve átvillannak gondolatainkon az események, ' színhelyek: a pesti Pilvax, a 12 pont, Länderer és Hec- kenast nyomdája, a Talpra magyar! A nemzet szíve azonban a márciusi napokban nem csupán Pesten dobogott. Vert ott is, ahol az ország- gyűlés törvényalkotó munkáját végezte: Pozsonyban. Itt ugyanúgy lelkesedtek a jurátusok, mint a márciusi ifjak Pesten. S nemcsak ők, hanem az országgyűlésre küldött, érkezett követek is. Pesten a forradalmi hevület munkált, Pozsonyban ezzel együtt a törvényhozás is dolgozott, hiszen a rendek voltak hivatva a kívánt polgári átalakulásnak jogszabályai kereteket adni. Kossuth Lajos március 3- án előterjesztett ún. felirati javaslatát — amely a köz- terherviselést, a jobbágyfelszabadítást, a parlamentnek felelős magyar kormányt, és a nép politikai jogainak elismerését követelte — az alsótábla után, március 14- én a felsőtábla is gyorsan elfogadta, miután az előző napon Bécsben kitört forradalom híre Pozsonyba érkezett. Báró Podmaniczky Frigyes, ifjú főrend erről így ír: „Három órakor délután volt ülésünk, melyben nádorunk, István főherceg lelkes beszédben független állást ígérvén, ajánlotta a felirat elfogadását. Ez legott megtörténvén — harsogó éljenek között oszlott el az ülés... Este fáklyásmenet lön rendezve, melynek alkalmával a Zöldfa Hotel első emeletéről a néphez szólván Kossuth — gróf Batthyány Lajost ajánlotta premier ministemek.” Még 14-én, Kossuth javaslatára az országgyűlés elhatározta, hogy a mindkét táblán elfogadott felirati javaslatot népes küldöttség személyesen viszi uralkodói jóváhagyásra. A küldöttek — tizenhármán a felsőtábláról, ötvenkilencen az alsótábláról — március 15-én délelőtt 10 órakor a Ferenc Károly nevű gőzhajón elindultak Bécsbe. István főherceg nádor kocsin hagyta el Pozsonyt. Kossuth azért sürgette az utat, mert szerinte a reform ügye az országgyűlés kezá- ben alkotmányos úton halad. Ameddig ott marad, addig az békésen, vérontás nélkül győzhet. Azt vallotta, hogy a feliratnak az uralkodó előtt kell lennie, mielőtt a bécsi forradalom a pesti fiatalok szenvedélyét fölkavarhatná. Mégpedig többek között azért is, hogy „...se a király, se az ország- gyűlés ne látszassák a tömeg hatása alá kerülni, s utóbb a hatalomnak ne lehessen az a kifogása, hogy a reform visszavehető, mert nem a törvényes tényezők műve, hanem az utca csikarta ki” — írja elemzésében Márki Sándor. „A küldöttség Bécsbe való menetele után — olvashatjuk Podmaniczky könyvében — azonnal nyugha- tatlankodott az ifjúság, fel- kísémi óhajtván az ország reményét; gőzhajót fogadnánk tehát, melynek felkészülődését éjjel a színház- épület földszintjén akkor létezett kávéházban várták be sokan a kissé fáradt, s eltikkadt ifjúsággal; mi né- hányan fenntartandók a rendet, szintén ott valánk a hajó Bécs felé való indulásáig... Az engedmények kivívása Bécsben akadályba ütközött: a siker biztosítását teljes odaadással mozdították elő: István főherceg, gróf Széchenyi István, báró Vay Miklós, herceg Esterházy Pál, Lajos főherceg (az uralkodó megbízottja) irányában egész nyíltsággal s őszinteséggel nyilatkoztak az illetők, elmondván, miszerint félős, hogy sikertelenség esetére István főherceget kiáltják ki királynak.” A küldöttség végül is eredményesen tért haza március 17-én. „Öt óra körül Dévény felől először az országgyűlési ifjúságot szállító Béla gőzös tűnt fel — írja Urbán Aladár —, majd mögötte a küldöttséget hozó Hermine. Amint az ifjúság hajója partközeibe ért a velük utazó Bónis Samu, Szabolcs megye ellenzéki követe — és a bécsi út idején az ifjúság vezetője — elkiáltotta magát: éljen Batthyány Lajos, első magyar miniszter! Kossuth Lajos 1848-ban Az oldalakat összeállította: Nagy István Attila
