Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
1993. március 13., szombat HATTER Kelet-Magyarorszäg 3 Csak amit a világpiac elismer A parlagon hagyott, eddig sem művelt földeken célszerű erdőt telepíteni Balogh József Ebben az évben a mezőgazdaságban várhatóan tisztázódnak a földtulajdoni viszonyok, új piaci szereplők jelennek meg a föld hasznosításában. Ez számtalan kérdést vet fel, pl. mi történik a már eddig sem nagyon művelt, parlagon hagyott területekkel. Ezek hasznosítási lehetőségeiről beszéltünk Szénégető Lászlóval, a Földművelésügyi Minisztérium megyei hivatalának vezetőjével, valamint Asztalos István erdőmémök- kel, akik mindketten tagjai a Szabolcs-Szatmár-Beregi Erdőgazdák Alapítvány Kuratóriumának. Csak gazdaságosan Ez volna a jövő a gyenge földeken Balázs Attila felvétele Sz. L.: Megyénk 307 ezer hektár szántóterületéből mintegy 80-100 ezerre tehető annak nagysága, amelyen hagyományos szántóföldi termékeket jelentős támogatás nélkül hosszabb távon sem szabad előállítani, mert a vüágpiac nem ismeri el erőfeszítéseinket az árakban. Ugyanakkor a mezőgazdaságból élők nagy száma, valamint a komoly munkanélküliség miatt minden talpalatnyi termőföldet hasznosítani szükséges, természetesen csak gazdaságosan. — A hasznosításkor arra kell törekednünk, hogy egy adott termőhely — gazdaságosan — minél több és keresett növényi és állati terméket legyen képes előállítani, ugyanakkor feleljen meg egyéb követelményeknek is, mint pl. a környezetvédelem, vadgazdálkodás, idegenforgalom stb. A jelenlegi és hosszabb távú prognózisok alapján ezeknek a legfontosabb kritériumoknak a megye átlagosnál gyengébb talajain az erdősítés felel meg leginkább. □ Vajon a gyenge minőségű termőföldekre lesz-e igény? Sz. L: Ha a gazda lát ésszerű hasznosítási formát, számára a hosszú távú befektetés megtérül, akkor miért ne? A jelen esetben is erről van szó, nagyon komoly állami támogatás áll a telepítők rendelkezésére, mert a költségek zömét az állam magára vállalja. □ Mennyi ez a támogatás? Sz. L: A támogatási összeg fafajonként és talajadottságonként differenciált mértékű, az összes telepítési és ápolási költségeknek a 40, 100 százalékát teszik ki. Megyénkben túlnyomórészben a 70 százalékos támogatás lesz a döntő. Átmeneti év □ A földvisszaigénylésre vonatkozó törvények mennyire teszik lehetővé a nagyobb arányú erdősítést, gondolok itt a tavaszi telepítésekre. SZ. L: Az 1993-as év az erdősítés szempontjából átmeneti jellegű lesz. Április közepéig mintegy 130 településen történik meg az első árverés, tehát a kárpótlási földalapból nagyon komoly erdőtelepítésre nem számítunk, de ez ősszel már igaz. A részaránytulajdonú földalapok rendezése lényegesen gyorsabb lehet, ugyanis a március 24-ig a helyi földkiadó bizottsághoz leadott földvisszaigénylő lapok alapján a határozatok gyorsan meghozhatók. A földkiadó bizottság rátermettségén, bölcsességén, szervező- képességén múlik, hogy az erdőt telepíteni szándékozókat megfelelően tájékoztatják, ori- entálják-e. Mindenképpen szükséges, hogy a település legjobb mezőgazdasági szakemberei — ha nem is tagjai a bizottságnak — a szakértői munkacsoportokban vegyenek részt, nélkülük nem lehet igazán sikeres az átalakulás. □ Mennyi idő múlva várható az erdősítésből jövedelem? A. I.: Ez fafajonként változó. Akác esetében átlagosan 30 év, míg a legrövidebb vá- gásfordulójú nemes nyár esetében 15-20 év. Ez természetesen csak a véghasználhatú fahozamra érvényes. Akác esetében azonban 5-6 éves kortól folyamatosan biztosítja a legolcsóbb, saját termelésű tüzelőanyagot a gyérítésekből, sőt 3-4 éves kortól az akácerdőre telepített méhészet jövedelme átlagosan képes meghaladni a fahozam jövedelmét is. □ Térjünk vissza a jelenlegi teendőkhöz. Mire hívják fel a telepíteni szándékozók figyelmét a részaránytulajdonuk kikérése során? A. I: Mivel a támogatás normatív, csak az elvégzett telepítési és ápolási munka alapján folyósítható, ezért takarékos, szakszerű és hatékony munkavégzés szükséges. Javasoljuk, hogy a telepíteni szándékozók egy helyen kérjék ki a földet, hogy tömbszerűen hajthassák végre az erdőtelepítést. Erre a célra viszonylag gyengébb földek is megfelelnek, melyek aranykorona-értéke kisebb, ezáltal nagyobb területhez juthat a tulajdonos. 3 hektár területnagyság alatt csak meglévő erdőhöz csatlakozva vehető igénybe állami támogatás. A földkiadó és földrendező bizottságoknak a területegyeztetések során ezen szempontok érvényesítésében komoly szerepük van. Számítunk a polgármesteri hivatalok segítségére is mind a földkivétel összehangolása, mind a későbbi munkák beindítása során. □ A részarány-tulajdon kikérése után mi a következő teendő? A. I.: Termőhely-feltárást és erdőtelepítési kivitelezési tervet kell készíttetni, majd pályázatot benyújtani az illetékes megyei erdőfelügyelőségnél. Ennek elfogadását követően kezdődhet a munka. Természetesen mindezen lehetőség és eljárás a kárpótlás során földhözjutókra is vonatkozik. Szakember nélkülözhetetlen □ Sikertelenség esetén miiven következmények várhatóak? A. I: Az állami támogatás összegét vissza kell fizetni, vagy meg kell ismételni a telepítést. Miután ez az egyénnek anyagi csődhelyzetet eredményezhet — hisz jelentős összegekről van szó — feltétlenül el kell kerülni. Ezért javasolható megfelelő gyakorlattal rendelkező szakember bevonása a munkálatokba, valamint a tervben szereplő előírások pontos betartása. Lehetőség van olyan szervezet igénybevételére is, mely méltányos díjazás fejében a telepítési munkálatok levezénylését, esetleg végrehajtását garanciával vállalja, tehát jót áll a sikerért. □ Bővebb felvilágosítást hol kaphatnak az érdeklődők? Sz. L: A Megyei Földművelésügyi Hivatalnál működő Erdőgazdák Alapítványnál. Most van folyamatban egy körlevél megfogalmazása a megalakult földkiadó bizottságok és a polgármesteri hivatalok számára, hogy helyben is pontos tájékoztatást kapjanak az érintettek.--------------Tárca— A z állatvédők szentimentális plakátja majdnem megríkatott az óvodában, — pedig korábban inkább embervédő voltam. A képen egy aranyos rókakölyök nézett ránk és azt kérdezte a felirat: A te anyukádnak is van rókaprém bundája? ... — Az én anyukám az életét adta érte. Nyomott hangulatban vittem haza a gyereket és felin- dultan mondtam nejemnek: vedd tudomásul, hogy nem kapsz tőlem soha rókaprém bundát. 0 persze nem tudta, hogy miről van szó, és azt mondta: nem baj, jó lesz nerc is. Az eset óta állah'édő vagyok. Én is mindenféle plakátokon töröm a fejem, hasonló nevelő célzattal. Az egyiken rajzoltam egy jópofa disznót, amint éppen tele pofával zabái és kisgazdája a füle tövét vakargatja. A disznó persze megszólal: a te apukád van már 150 kiló? ...Na, az enyém abba döglött bele. Van másik is. Egy hatalmas bika áll a kép közepén, mellette bajuszos gazdája. A béka szájából kikanyarodik a felirat, mint a képregényekben: ugye a maga tehene is szereti a szép cipőket, meg a marhabőr táskákat? — Nem hord az csak gumicsizmát — így a felelet, — és végül a figyelemfelhívás: Na, azért, mert az mind az én bőrömre menne... Aztán két kapatos úriember biliárdozik, és az egyik golyó megkoccan: ugye örül, hogy magának nincs agyara, uram? — Na de hogy jön ez ide gplyókám? — Csak úgy, hogy nekem volt... — még elefánt koromban. Egy másik sikeres plakátomon két spániel falatozik, csirkelábat esznek. Az egyik megszólal: — Te ennek a csirkének is biztos volt anyukája. Mire a másik: Engem inkább az érdekel, ki a fene ette meg a melle húsát... Hát ember az ilyen? Ma már csak reklámplakátokban és videoklipekben gondolkodom. Az egyik klipemen két állat\’édő összeszólalkozik az ivóban, és kés, kést követ. Az egyiknek rugós, a másiknak gyönyörű gyöngyház be rakó sósa van. Persze, hogy a rugós a gyorsabb: Dögölj meg te kagylógyilkos, — ordítja és beledöf a védtelen emberbe. Vannak egészen elvont klipötleteim is. Például két tükörtojás a serpenyőben összekacsint és az egyik ser- cegő hangon megszólal, a háziasszony legnagyobb megdöbbenésére: ugye kishegyed is a magzatvédelmi törvényre szavazott? Milyen kár, hogy a mi kiscsirkéink ezt soha nem tudhatják meg... D e az állatvédőktől arra a klipemre kaptam a legtöbb dicséretet, amelyikben egy csónakázó féifit egy tavon megtámad a szúnyograj. A kamera két szúnyogra ráközelit. A kisebbik a féifi .nyakát támadja, a nagyobbik vakmerőén belemélyíti hatalmas szívócsövét emberünk orra hegyébe. A kis szúnyog megszólal: Mama, vigyázz, mert agyon fog csapni! Mire a válasz: Égyél nyugodtan kislányom. Ez az úr nem fog bántani. Nézd még a vérét — zöld. Vagyis állatvédő. Kulcsár Attila Állatvédő lettem Szabad sajtó Nagy István Attila A márciusi fiataloknak bizonyára keserű tapasztalataik lehettek, ha a Tizenkét pont első követelésében azt írták: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését." Tizenötödikén már a legelső órában kivívták, amiről évtizedeken át álmodoztak elődeik. Megszabadították a sajtót a cenzúrától. Azóta ez a követelés többször is szerepelt az első helyen, pedig a mindenkori hatalom szívesen hangoztatta a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságát. Hosz- szú évek teltek el, s az emberek leikébe beépült az öncenzúra. „Fortélyos félelem” hatása alatt dolgoztak a sajtó munkatársai is. Ezért aztán nem véletlen, ha a kitárult szabadság az első időszakban inkább elbizonytalanított, s nem felemelt. Színes lett a magyar sajtó palettája. Ebben a tarkaságban eltéved az ember, de előbb-utóbb megtanul válogatni is. Persze nemcsak színesebb lett, hanem hangosabb is. Vagy pontosabban: sokféle hang szólal meg ezekben a képzeletbeli zenekarokban. Falsul, zavarosan, értelmezhetetlenül. Mégsem mondom, hogy rendet kellene csinálni. Inkább azt, bízzuk az olvasóra, a hallgatóra, a nézőre, mit fogad el, mit utasít el. Bízzunk abban, hogy a megszerzett szabadságával élni is tud. Jó beszívni a friss levegőt, jó a tüdőtágító lélegzet. Jó beszélni, ha van miről. De a legkellemesebb talán mégiscsak az, ha figyelnek ránk, mert a körülöttünk élők úgy érzik, fontos dolgokról van szó. Mert még a legnagyobb szabadság közepette is vannak dolgok, amelyekről nemcsak szabad, hanem muszáj is beszélni. A MOULINEX Hungária megbízásából a nyíregyházi NYÍRCENTRUM Áruház csütörtökön előadással egybekötött nagyszabású árubemutatót rendezett. A helyőrségi klubba elsősorban szakembereket, a sajtó képviselőit, reklámmanagereket hívták meg, s kaptak tájékoztatást a világcég 1993-as évi kereskedelmi tevékenységéről Elek Emil felvétele Kommentár Ringispilrendszer Györke László rp lőször én sem tudtam, lL hogy eszik-e vagy isszák a címben jelzett fogalmat. De azt hallottam a minap Nyíregyházán Jörgen Damgaardtól, a dániai nyugat-déli megye munkapiaci át- és továbbképző központjának igazgatójától, hogy a dán szak- és felnőttoktatási rendszer igen mozgékony, flexibilis, rugalmas, gyorsan reagál a piaci változásokra. Vajon miért tudnak gyorsan alkalmazkodni a piaci változásokhoz? — vetődik fel nyomban a kérdés. Nos, Dániában a felnőttek szakoktatásának igen régi és gazdag hagyományai vannak. Már 1840-ben egy püspök megszervezte a farmergazdák képzését. Tíz éve jelent meg Dániában a munkanélküliség, és ekkor dolgozták ki az ún. „ringispil- rendszert”. Ez a következőképpen működik: 12-14 munkanélküli vesz részt egy tanfolyamon, ahol olyan szinten sajátít el egy szakmát, hogy át tudjon venni bizonyos szolgálatokat valamely munkahelyen (magyarán: az adott szinten helyettesíteni tudja az ott dolgozót). Az adott munkahelyről viszont ez időszakban a kádereket elküldik továbbképzésre. Kialakul tehát egy bizonyos körforgás, így a munkanélkülit, a pályaválasztás előtt álló fiatalt is könnyebb motiválni arra, hogy képezze magát. Nógrádiné Szőke Anikó (ma Dániában él) is ebben az iskolában oktató. Elmondta, hogy az iskolában csak olyanok jöhetnek számításba oktatóként, akiknek hosszú gyakorlati időt szereztek az adott szakmában. Magyarán: a kisujjukban van a mesterség minden csínja-bínja. Az oktatáshoz szükséges pedagógiai, módszertani ismeretek csak ezután jönnek. Egyébként sem az elméletből indulnak ki, hanem a praktikumból, a gyakorlatból. Megszívlelendő tapasztalat. Nézőpont )
