Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 59. szám
12 Kelet-Magyarország 1993. március 11., csütörtök Jockey esete a bugylibicskával Bodnár István lykor furcsa dolgok történnek a televízióban. Itt van például Jockey. Az egyik nap, a Friderikusz műsorában jó hatvanéves, a másik nap a Dallasban meg olyan negyvenes. Az egyik nap még kicsit büszke nagypapaként láthattuk, másnap meg ifjú apaként mutatkozott. Egy nap alatt visszafiatalodott legalább 15 évet. Kiderült az is, kicsit bogaras a híres színész, akit a szerepében világszerte oly következetesen megvetnek. Túlélési bőröndöt cipel magával, sosem lehet tudni, hátha útközben valami katasztrófa történik. Budapesten szerencsére nem történt. Pedig Friderikusz megajándékozta egy ellen-utazótáskával, amelyben sok marhaság mellett egy bugylibicska is volt. Itt aztán kicsit megsejthettünk valamit a sztárok értékéből is, amikor a bicska amúgy magyarosan nem akart kinyílni, az amerikai színész pedig balesetet sejtve esetleges kártérítéssel fenyegette meg a magyar show-mant. Ne erre aztán Friderikusz igen hamar ejtette is az egész bicskás dolgot, megfeledkezve a bőröndbe készített hasonlóan „ötletes” darabokról. Jockey pedig bugylibicska nélkül, de remélhetőleg sértetlenül és kártérítés nélkül hazautazhatott. Bár már néhány évtizede a hűséges tévénézők közé tartozom, még mindig meglep a taps és a kacaj alattomos bekeverése a produkciók játszása közben. Közönség ugyan sehol, ám a rendezők által jónak hitt jeleneteknél a taps és a kacaj mégis bejön. Néha elmegy ez a dolog, de fölöttébb elgondolkoztató volt például a múltkor a Show-zás című angol komédiasorozatban a bejátszott hatalmas kacaj, amikor a koporsót eregették le a földbe, aztán meg vissza. Hát mit mondjak! Minden magyarkodás nélkül állíthatom, magyar ember az ilyenen többnyire nem kacarászik. Persze a ködös Albionban minden lehetséges... Ha már a furcsa dolgoknál tartunk, a múlt heti furcsaságok között lehet említeni például A vendégek vadnyugaton című román westernfilmet is. Mindig is gyanítottuk, hogy a román filmművészet oly sokoldalú, de azt azért mégsem, hogy a westernfilmeket is kelet felől kell behoznunk... / Meg egy furcsaság. Úgy tűnik, földrajzismereteinket sem árt felfrissíteni. Németországról például úgy tudtuk, hogy a mérsékelt éghajlatú égövben fekszik, ahol az évszakok váltogatják egymást, mint ahogy ez a kiszolgáltatottabb országokban lenni szokott. A most újra visszaköszönő Klinika-sorozatban pedig mindig nyár van, vagy legalábbis tavasz. Már három évvel ezelőtt is nyár volt, hat évvel ezelőtt is, és most megint. Hiába, kedvező ott az éghajlat. Nem lenne rossz ott élni. Bontakozó zenei élet Tiszavasváriban A volt múzeum épületéhez csatoltak még egy helyiséget, így alakult ki az iskola Tiszavasvári kulturális életének. A városban kilenc énekkar működik, ebből három ebben az általános iskolában. Remélhetőleg ezekből a gyerekekből is tevékeny zenebarátok lesznek, olyanok, mint például a Szirének Karának tagjai, akik nem olyan rég külön kamarakórust alakítottak az idősebbek kara mellett. Koncertek az utcán is Szép hagyománya alakult ki a zenei rendezvényeknek a városban. Mindig sok hallgatója van például a karácsonyi koncertnek, és egyre több vendég érkezik a már hagyományos, úgynevezett Tisza-parti kórustalálkozóra is, amelyet májusban szoktak megrendezni. Erre az utóbbi időben nemcsak a megyei, hanem külföldi énekesek is ellátogatnak. Megtudom, hogy az idei találkozó még hangulatosabb lesz, mint az eddigiek, mert több rendezvényt „az utcára is kivisznek”, hogy legyen a dal valóban mindenkié. Remélhetőleg újra megtelik majd májusban a találkozónak helyt adó művelődési ház, amelyik mindig feladatának tekinti a zenei események megrendezését. A város áldásos kulturális tevékenységének más települések is hasznát látják. A tiszavasvári énekesek szívesen tesznek eleget minden meghívásnak, s így Tisza- dobon és Tiszaeszláron is fellépnek, ha meghívják őket. S erre elég gyakran kerül sor. Tiszavasvári komoly zenei élettel dicsekedhet. Köszönhető ez a lelkes, elhivatott embereknek, és az önkormányzatnak, amelyik nem sajnálja a pénzt a kultúrától. Bodnár István Tiszavasvári (KM) — A Tisza-parti városban szép hagyománya van a zenei életnek. A közelmúltban átadott új zeneiskolával pedig még jobb lehetőséget kapott Tiszavasvári. Az intézmény annyira új, hogy még a tájékoztató táblákat sem helyezték el a falán. Belül azonban néhány hete már minden elkészült, a zenepalotában már komoly oktatás folyik. Bővül a hangszerek skálája Kató László igazgatóval megnézzük a zenetermeket, s közben hallgatom a tájékoztatást. Néhány hónapja még múzeum volt itt, amelyik egyházi épületbe került. A volt múzeum épületéhez csatoltak aztán még egy helyiséget, és így alakították ki — a zenebarátok nagy örömére — a mostani iskolát. Korábban az általános iskolában kaptak 3-4 termet a zenészek, ahol zongorán, hegedűn és rézfúvós hangszereken folyt az oktatás. A hangszerek skálája most bővül, fafúvósok, gitárosok, furulyások és több zongorista tanulhat majd. Mert a zenetanulás iránt Tiszavasváriban az érdeklődés nagy. Több mint kétszáz gyerek tanul valamilyen hangszeren. Valószínűleg többen is tanulnak majd, ám újabb zenetanárokra volna szükség — hallom az igazgatótól. Most, hogy a helyzet ideális, talán a tanárok is szívesebben jönnek majd Vasváriba. Jó alapozás az anyaiskolában Stílusosan Vivaldi Négy évszak című művéből a tavaszi tétel átdolgozását éneklik az anyaiskola, a Kabay János ének tagozatos általános iskola egyik osztályában, amikor átlátogatunk oda is. Takács Mihály igazgató és elődei, Gál Józseféi Kovács György sokat tettek a város zenei életéért. A zenei tagozatos általános iskola közel negyedszázada tevékenykedik, jó alapot teremtve Négykezes a zeneiskolában Szekeres Tibor felvétele Fesztiválrendezvény Nyíregyházán Nyíregyháza (KM) — A Jeunesses Musicales Magyarországi Szervezete, a Váci Mihály Városi Művelődési Központ és a Nyíregyházi Zeneiskola hangversenyt rendez 1993. március 20-án 18 órakor a művelődési központ nagytermében. A koncerten a Budapesti Tavaszi Fesztiválon közreműködő két világjáró kanadai művész Corey Ce- rovsek (hegedű) és Katja Cerovsek (zongora) lép fel. A művészek Magyarországon csak két hangversenyt adnak, Budapesten és Nyíregyházán. Corey Cerovsek mint „csodagyerek” 1981-ben 10 évesen koncertet adott a Calgary, Montreali, Izraeli Filharmonikusok élén. Zenei tanulmányait az Indiana University-n végezte, ahol 16 évesen diplomázott. Koncertezett Amerikában, Finnországban, Hollandiában, Franciaországban. Nyíregyházi hangversenyük a Jeunesses Musicales Magyarországi Szervezetének ajándéka a megye zenét szerető közönsége, pedagógusai és tanulói részére. Díjtalan belépők igényelhetők a zeneiskolában (Bethlen G. u. 7.) március 10— 12-ig délután 14—17 óráig. Műsoron: Mozart, Schubert, Ravel, Bartók, Wie- niawski művei. A Vattatyúk és a Citromdisznó Nyíregyháza (KM — K. J.) — A nyíregyházi városi művelődési központ Narancs-Zselé Filmklubját látogató mozibarátok a múlt héten már láthattak egy Szőke András-vcmvtt, a különös című „Vattatyúk”-ot. Nos, akik kedvet kaptak a mai magyar filmművészeti törekvések egyik vonulatát képviselő rendező alkotásaihoz, március 11-én, 18 órától ismét megtekinthetnek egy különlegességet, nevezetesen az „Európa Kemp- ing”-et. Ráadásként mutatják be a rendező „Citromdisznó” című, első alkalommal a XXIV. Magyar Filmszemlén játszott filmjét. Velős pirítós és kapros dübbencs Yégh Antal beszél új vállalkozásairól, meg arról, hogy mostanában már sokkal óvatosabb Zöldi László (Budapest) — Karinthy Frigyesnek tulajdonítják azt a reklámszöveget, hogy „Drámát Shakespeare, poloskát Dietrichstein írt a legjobban.” Ezt csak azért említem, mert Karinthy híres paródiakötete, az így írtok ti nyomán Végh Antal is el-eljátszadozik a szóval: így írtok én címmel tervez portré-sorozatot a közéleti személyiségekről. A vállalkozókedvéről ismert író sose ment a szomszédba egy kis személyeskedésért. □ Szemlátomást jó színben van, csak úgy duzzad az életerőtől. Illik-e arra emlékeztetni, hogy tavaly ilyenkor nyúzott, sápadt, visszahúzódó, szinte depressziós volt? — Ne felejtse el, hogy akkor kivándorolni akartam. □ Most nem akar? — Már nem. □ Miért nem akar kivándorolni? — Azért, mert úgy érzem, hogy ismét van mit csinálnom. Tavaly ilyenkor nagyon sok levelet kaptam. Azt olvastam ki belőlük, hogy maga csak ne menjen sehova, menjenek azok... □ Kik? — Azok, akik fajmagyar- kodnak. Azok, akik ránk uszítják fél Európát. □ Az utóbbi hónapokban sok mindennel vétette észre magát. Két könyvet jelentetett meg, az olvasók tájékoztatására említem, hogy az egyiket Ölbeülni? Dorombolni?, a másikat meg Csurka István, a király címmel. Az egyikben négyszáz közéleti személyiségről szedi le a keresztvizet, a másikban „csak" kettőről: Csurka Istvánról és Csoóri Sándorról. Árulja már el: néhanapján képes valakiről jót is mondani? — Végtelenül sajnálom, hogy a szerkesztő úr nem kellő figyelemmel olvasta munkáimat. Sok embert említhetnék, akiről jót írtam. □ A rosszakarói szerint csak azért alapította a Magyar Tükör című lapot, hogy az így írtok én portréiból sorozat legyen. A jóakarói szerint viszont azért találta ki a Magyarok Demokratikus Világszövetségét, hogy egy szervezet égisze alatt indíthasson lapot. Melyik vélekedést tartja hitelesebbnek? — Jobban kedvelem a jóakaróimat. A Magyar Tükört azért hoztam létre, hogy sok gondolkodó embernek kölcsönözzek fórumot, részvételi, beleszólási lehetőséget. A sajtóból ugyanis kiszorult az író- társadalom java. Őket szeretném visszahozni a köztudatba. □ 17/ vállalkozását választottfalujában, a pilisi Unyban harangozza be. A meghívó szerint velős pirítással, szatmári borjúpaprikással, kapros dübbenccsal és cukorbetegeknek való almáspitével várja az újságírókat. Emlékszem, az Új Idő kezdeményezőjeként az óbudai Fő térre, ráadásul ökörsütésre invitálta az érdeklődőket. Hogyan lett a tágas térből szűk présház? Hogyan lett a nyárson piruló ökörhúsból kapros dübbencs és almáspite, cukorbetegeknek? — Szeretnénk otthonosabbá, családiasabbá tenni az összejövetelt. Meg aztán illő végiggondolni, hogy mennyit költsünk. A présházamban kevesebbe kerül a vendéglátás, mintha nyilvános helyre mennénk. Arról nem szólva, hogy március 9-én nem is lehet ökröt sütni egy köztéren. □ Mi az a dübbencs? — Zsíros, kapros kelttészta, vagy ahogy mifelénk, Szat- márban mondják: kőttészta. Jól csúszik rá a savanyú nyírségi vinkó. □ Fél füllel hallottam, hogy a beharangozandó újságban tíz cikke jelenik meg. Az első számba írt még más is?/ — Az a tíz csak hat. És a hat cikk összesen nincs hat gépelt oldal. Megjelenik viszont dr. Spira György, az egyik legnevesebb 1848-kutató terjedelmes interjúja, ugyancsak Pető- fiékről értekezik Fekete Sándor, a téma másik kitűnő ismerője. Egy fiatal és tehetséges riporter, Borzák Tibor pedig a kiskőrösi Petőfi-kul- tuszról ír. □ Nem sok egy kicsit Petőfiből? — Uram, a Magyar Tükör március 15-én jelenik meg. □ És mi van a Piros Ponttal? Igaz, hogy Csukás Ish’án lesz a főszerkesztője? — Csukás István a legjobb magyar gyerekíró, az új lap az ő szellemiségét tükrözi. □ Kap tőlem egy piros pontot is, ha elárulja, hogyan akarja a gyerekekhez eljuttatni a Piros Pontot. — Fő terjesztőnk a posta. De ott van az iskola is. Oda fogunk menni, a gyerekek közé, kezükbe adjuk a lapot. □ Nem hiszem, hogy a saját zsebébe nyúlt volna, amikor útnak indította a vállalkozást. — De igenis a saját zsebembe nyúltam. Nem volt benne annyi pénz, hogy a két lapot biztonságosan előállítottam volna. □ Tulajdonképpen ki pénzeli az újságokat? — Egy befektető társaság segíti. □ Miért? — Lát bennük fantáziát. □ Nem akarja megnevezni? — Nem. □ Miért nem? — Azért, mert a beszélgetéseink során még nem tisztázódott, hogy van-e jogom közreadni a nevüket. □ Nem mindig volt aggályos természetű. — Most sokkal óvatosabb leszek. □ Számol a bukással? — A lelkem mélyén nem. Amikor az első értekezletet tartottam, egy idézettel kezdtem: „Itt élned, halnod’ kell.” Inkább élni szeretnék. KULTÚRA
