Kelet-Magyarország, 1993. március (53. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

1993. március 11., csütörtök GAZDASÁG Kelet-Magyarország 13 Gondokkal teli átalakulás A nagyvállalatok sorra bomlottak szét kisebb gazdasági társaságokra Hajnal Béla (Nyíregyháza) — A világ- gazdasági recesszió elmélyü­lése, a külső és belső piac el­lentmondásai, a korábbi évek gazdasági — társadal­mi öröksége és a tulajdonvi­szonyok megváltoztatására tett sikeres és sikertelen lé­pések sorozata adta a legfon­tosabb keretét a magyar gaz­daság 1992. évi mozgásteré­nek. Nagy ütemben folytató­dott a gazdasági szervezetek számának növekedése, a nagyvállalatok sorra bom­lottak szét kisebb gazdasági társaságokra, másrészt új, rendszerint kisméretű gaz­dálkodó szervezetek jöttek létre. A nagyszámú új szervezetek közül számos nem bizonyult életképesnek, viszonylag rö­vid idő után megszűnt, vagy tovább alakult. A vállalatok széles köre vált fizetésképte­lenné, amely esetenként a ren­tábilisan gazdálkodó üzleti partnerek működését is nehe­zítette. Az országosan is súlyos gondokkal együttjáró átalaku­lási folyamat Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében még az átlagosnál is nagyobb nehéz­ségeket okozott, amit jól tük­röz a KSH megyei Igazgatósá­gának napokban megjelent elemzése. A rendelkezésre álló statisz­tikai adatok szerint 1992-ben a gazdasági teljesítmény a főbb nemzetgazdasági ágakban to­vább csökkent. Az új típusú vállalkozások nem voltak ké­pesek pótolni a termeléscsök­kenést sem. Ezzel együtt bein­dult a csődhullám is: Magyar­országon 1992. év végéig a Cégközlönyben 2294 jogi sze­mélyiségű gazdasági szervezet csőd alá helyezését tették köz­zé, míg felszámolás alatt 2078 szervezet állt. Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében össze­sen 316 csőd- és felszámolási eljárásra került sor, ezek har­madát ipari, 23-23 százalékát mezőgazdasági, illetve keres­kedelmi cégnél folytatták le. A tapasztalatok szerint a csődeljárások többsége kény­szeregyezséggel végződött, ami a fizetési kötelezettségek 1993-ra történő átütemezését jelenti. A csak helyenként pangó termelés és az erőteljes gazda­sági visszaesés mellett megle­pő a beruházások tavalyi ala­kulása, mert 1992-ben a me­gyei szervek beruházási telje­sítménye 9,2 milliárd Ft-ot tett ki, ami folyóáron 70 százalék­kal több, mint az előző évben. Ez volumenben is mintegy 40 százalékos növekedést jelent. A fejlesztések tükrözik mind a termelő ágak teljesít­ménymérséklődését, mind a gazdaság szervezeti rendsze­rének változásait: míg a válla- latok-szövetkezetek beruházá­sai folyóáron sem érték el az 1991. évi felét, a gazdasági társaságoké duplájára emelke­dett. A beruházási növekmény nagy része ugyanakkor a helyi költségvetési szervek tevé­kenységéből származik: 1992- ben az összes fejlesztés há­romnegyedét e szervek valósították meg. A megyében — gyakran az elmaradott tér­ségek fejlesztését szolgáló cél- támogatások segítségével — számos településen folyt gáz­program, út- és közműfejlesz­tés, iskolaépítés. A mezőgazdaságnak régen nem volt olyan rossz éve, mint 1992-ben, amit a rendkívüli aszály csak tovább rontott. A megye szántóterületének 17 százaléka 1992-ben vetetlenül maradt (1991-ben csak 5 szá­zalék). A búza vetésterülete 30, a rozsé 46 százalékkal esett vissza, őszi árpát és zabot közel azonos területen vetet­tek, tavaszi árpából viszont másfélszeresére emelkedett a vetésterület. A termésátlag igen alacsony volt, a búza, a rozs és az őszi árpa esetében az előző évinek csak háromne­gyede, kukoricából alig több mint 60 százaléka. Az ország szarvasmarha- és sertésállománya az utóbbi tíz évben több mint harmadával, a juhok és tyúkfélék száma 40-45 százalékkal lett keve­sebb. Ez a tendencia érvénye­sül a megyében is. 100 hektár mezőgazdasági nagyüzemi te­rületre 1991. év végén még 21 szarvasmarha és 46 sertés ju­tott, 1992. december 31-én már csak 14 szarvasmarha és 32 sertés. Az állattartási kedv csökkenése napjainkra kriti­kus méreteket öltött. A terebélyesedő munkanél­küliséget, az anyagi segítségre szorulók táborának bővülését tükrözi, hogy a szociális jelle­gű lakossági bevételek (4,2 milliárd Ft) 2,4-szeresükre nőttek. A lakossági bevételek struktúrája jelzi, hogy az új gazdálkodási formák kialaku­lása a célkitűzésekkel össz­hangban igen intenzív. De jel- zésértékűek ezek az informá­ciók a tartós és mélyülő terme­lési és értékesítési válságról, a mind nagyobb mértékű mun­kanélküliségről is. Az inflációnál és az előző évinél is — a közlekedés kivé­telével, ahol 1991-ben a leg­magasabb (42,5 százalék) ke­resetnövekedés volt — na­gyobb mértékben nőttek a bruttó keresetek. Az anyagi ágakon belül a legnagyobb havi bruttó átlag- keresetet változatlanul a víz- gazdálkodásban (24,5 ezer Ft), a legkisebbet továbbra is az agrárszektorban (12,7 ezer Ft) regisztráltuk. A munkanélküliség és az iskolarendszer Korunk és térségünk egyik legfontosabb és legfájóbb problémája a munkanélküli­ség. Különösen fájdalmas ez a jelenség akkor, amikor fiatalo­kat érint, olyan pályakezdőket, akik még nem tudtak beil­leszkedni egy-egy munkahely­re, s kapcsolatuk, munkahelyi tapasztalatuk is szegényes. E rendkívül súlyos problé­mának az egyik okát a szak­emberek a nem megfelelő kép­zésben látják. Gyorsan hozzá kell tegyük, hogy nem kis részben igazuk van, hiszen a középfokú tanintézetek egye­nesen ontják ki magukból a pályakezdő fiatalokat. Ugyan­akkor a másik oldalról azt ve­hetjük észre, hogy a magyar társadalom (s sajnálatos mó­don nem csak az idősebb generációk) jelentős mérték­ben alulképzett. A modem piacgazdaság sokkal kvalifi­káltabb szakembereket igé­nyel, s ez tükröződik is a mun­kanélküli statisztikában: a szakképzetlen és az alacsony képesítettségűek aránya a munkanélküliek táborán belül sokkal magasabb, mint az ak­tív dolgozók körében. Nagyon nehéz, szinte lehe­tetlen általános elfogadható és alkalmazható gyógyszert „fel­írni” erre a bajra. Én az aláb­biakban azonban mégis meg­próbálok néhány ötletet, el­gondolást közreadni, amellyel talán valamelyest előrébb le­het jutni. Rendkívül fontosnak tarta­nánk, ha az önkormányzatok állandóan pontosan legyenek informálódva arról, hogy mi­lyen az általuk fenntartott ok­tatási intézményekben a le­morzsolódás, valamint egy monitoring-rendszerrel az ön- kormányzatokkal karöltve fi­gyelemmel kísérnék ezen fia­talok útját, életkörülményeit. Ugyanis miközben a lemor­zsolódás helytől és tanintézet­től függően szinte mindenütt eléri a 10 százalékot, sok eset­ben pedig meghaladja a 20 százalékot is, s nem ritkán az is előfordul, hogy ez az arány a 30 százalékot is felülmúlja, szinte nincs semmilyen infor­mációnk az így elkallódott gyerekekről. Pedig, legtöbb esetben szociális szempont­ból, a családi körülmények fi­gyelembevételével ők len­nének a leginkább rászorultak. A második fontos „ajánlás” az önkormányzatok számára (elsősorban a városi önkor­mányzatoknak), hogy folya­matosan készítsenek nyilván­tartást arról, hogy a. / a végzettek körül mond­juk fél éven belül hány tudott elhelyezkedni, b. / hányán tudtak a szakmá­jukban elhelyezkedni. Ugyan­is egy iskola működésének ha­tékonyságát alapvetően az mi­nősíti, hogy milyen embereket képzett a munkaerőpiacra, s az, hogy tényleges igényeknek megfelelően képezte-e őket. Ezen két statisztikai jellemző­nek alapvetőnek kell lennie egy iskola működtetése szem­pontjából: meghatározónak abban, hogy indítsunk-e új osztályt, vagy szüntessünk meg, s akár abban is, hogy ott hogyan keresnek a pedagógu­sok, akár az igazgató is. Az if­júsági munkanélküliség prob­lémájára adott válasznak kell — egyéb tényezők figyelembe vétele mellett — perdöntőnek lenni egy-egy igazgatóválasz­tás pályázatának elbírálásánál is. Mindezekben mi a gyere­kek szempontjait tartjuk min­denek előtt fontosnak a peda­gógusok alkotó partnersége mellett. Nagyon lényegesnek tartom ugyanakkor, hogy az ifjúsági munkanélküliség problémáját — ha jobb eszközt nem tu­dunk találni — az ún. „parkol­tatással”, azaz a fiataloknak a jelenleginél szélesebb körben biztosított és időben is tovább tartó oktatási programokkal próbáljuk orvosolni. Egyrészt erre azért van szükség, hogy a munkanélküliség rendkívül erős személyiségromboló ha­tásait (de lehetne itt említeni a bűnözés és a drogfogyasztás problémáját is) kioltsuk, en­nek tragikus következményeit kiküszöböljük. Másrészt Ma­gyarország európai összeha­sonlításban rendkívül méltat­lan helyet foglal el az iskolai végzettség vizsgálatánál, s ezért is sürgette a FIDESZ már eddig is a jelenleginél is erő­teljesebb felsőoktatási férő­hely-expanzió beindulását. Természetesen külön réteg- programokat kell létrehozni a 8 osztályt el nem végzett, a csak 8 osztályt végzett, a kö­zépiskolából lemorzsolódott és a fel nem vett érettségizett fiatalok számára. Meggyőződésünk szerint nem kell szétzilálni a 8+4 osz­tályos iskolastruktúrát, viszont alapjaiban kell átszervezni a szakképzést, ahol ma a legna­gyobb gondok vannak. A volt szocialista állami vállalatok csődjével itt keletkeznek a leg­nagyobb feszültségek. Ez nemcsak az elhelyezkedés so­rán, hanem már pl. a tanműhe­lyi képzés idején gondokat, problémákat szül. A szakképzést sokkal köze­lebb kell vinni az új, egyre erősödő magánszektorhoz, s sokkal konvertálhatóbb, rugal­masabb képzést indokolt nyúj­tani. Egyúttal egy önmagát fo­lyamatosan korrigálni tudó rendszer kialakítása lenne a cél. mert máskülönben rövid időn belül oda jutunk, ahonnét ma éppen szabadulni szeret­nénk. Meghatározó fontossá­gú az át- és továbbképzések során a személyiségfejlesztő, kommunikációjavító trénin­gek léte, hiszen nagyon sok esetben nem is csak a végzett­séggel van gond. Nagyon jó tapasztalatokkal működnek a már Magyarországon is meg­honosított álláskereső klubok (un. „job club”-ok), aholis ép­pen erre, a munkaerő saját munkaerejének „eladására” látják el jó tanácsokkal az arra rászorulókat. Témánk rendkívül komplex, s még számtalan lehetőséget kell felkutatnunk, s természe­tesen az általunk elmondotta­kat is jogosan lehet kritizálni, javítkni. Egy dolog, amiről nem szabad megfeledkez­nünk: előre kell néznünk. Mint ahogy arról az alapigazságról sem, hogy az iskola a gyereke­kért van. Mádi László közgazdász országgyűlési képviselő Megnyílt a lipcsei tavaszi vásár Bonn (MTI) — Lothar Spath, a jénai Zeiss művek igazgató tanácsának el­nöke kedden úgy vélte, hogy 10-15 év is eltelik, míg Kelet-Németország- ban működőképes gaz­daság jön létre. Nyugat- Németországnak bele kell nyugodnia, hogy addig ha­talmas pénzösszegeket kell a volt NDK-ba pumpálni, s hogy addig a nyugatnémet jólét a jelenlegi szinten ma­rad — közölte a volt ba- den-württembergi minisz­terelnök a Lipcsei Tavaszi Vásár megnyitásának nap­ján. A hét végéig üzemelő vá­sáron, amelyet az NDK-s időkből ismert vezetői kör­séta nyitott meg — ezúttal Helmut Kohl látogatta meg a standokat —, 23 országból 1650 kiállító van jelen. Az Ázsiából nemrég visszatért kancellár úgy vélte, hogy az ázsiai piacok a keletnémet vállalatok számára is nagyon jó esélyeket nyújtanak. Mindezzel egy időben a wiesbadeni statisztikai hi­vatal közölte, hogy a nyugat­német gazdaság csúszása a lejtőn lefelé a tavalyi utolsó negyedévben is folytatódott, sőt felgyorsult. A bruttó ha­zai termék (GDP) harmadik egymást követő alkalommal stagnált, illetve csökkent, ez­zel a recesszió ténye formá­lisan, közgazdasági-elméleti szempontból is megállapítást nyert. A nyugatnémet gazdasági teljesítmény tavaly október­től decemberig egy százalék­kal csökkent, de az egész évi GDP kiszámításakor még így is 1,5 százalékos növeke­dést könyveltek el. Ez azon­ban igen kevés az 1990-es 5,1 vagy az 1991-es 3,7 szá­zalékos növekményhez ké­pest. Monika Wulf-Mathies, a közszolgálati dolgozókat tö­mörítő szakszervezet, az ÖTV vezetője mindeközben „tapintatlannak” minősítette Kohl kancellárnak azt a most Lipcsében elhangzott meg­jegyzését, hogy a közszol­gáltatások szférájában állít­sák vissza a negyvenórás munkahetet. A földkiadás szabályai Kisvárda (KM) — A jó idő beálltával megyénk me­zőgazdaságában is meg­pezsdül az élet. A földkiadó bizottságok is aktivizálód­nak. A bizottságok és a tsz-vezetők munkájához adunk néhány hasznos ta­nácsot. A mezőgazdasági szövet­kezetek fontos adatok közlé­sével is segíthetik a földki­adó bizottságokat és a föld- kimérőket. A művelési ág részletes leírása különösen fontos. Közöljék a részará­nyok fedezetéül szolgáló földrészletek elhelyezkedé­sét, az értéknövelő beruházá­sok költségét, az egyes föld­részleteken fenálló bérleti jo­gokat, a meg nem művelt földrészletek adatait. Adatot kell közölni arról: kiknek van bevitt, illetve örökölt és kiknek az átmeneti törvény alapján juttatott részarány­földtulajdona. A felsorolás még nem teljes. Kérjék a szövetkezetek a bizottságokat, hogy részükre is kézbesítsenek minden ha­tározatot, mert a földrészle­tet terhelő költségek össze­gének megállapításával kap­csolatban a szövetkezetek­nek fellebbezési joguk van. Hivatalos árfolyamoki Érvényben: 1993. március 9. Valuta Deviza Pénznem Vétel Eladás Vétel Eladás Angolfont 123,74 126,54 124,34 125,04 Ausztrál dollár 60,70 61,94 61,22 6132 Belga frank(IOO) 251,89 25655 253,60 254,76 Dán korona 13,51 13,77 13,61 13,67 Finnmarka 14,25 14,65 14,34 14,44 Francia frank 15,28 15.56 15,37 15,45 Holland forint 46.11 46,97 46,44 46.66 ír font 126,03 128,63 276,92 12756 Japán jen (100) 73,27 74,47 73,69 77,99 Kanadai dollár 69,10 70,50 69,67 70,01 Kuvaiti dinár 280,33 285,83 282,28 283,66 Német nuúka 51,82 52,78 52,20 52,44 Norvég korona 12,20 12,44 12,28 12,34 Olasz líra(lOOO) 53,58 54,86 53,74 54.06 Osztrák sc.(IOO) 737,18 750,78 741,85 745,25 Port. esc.(lOO) 56,09 57,19 56,50 56,78 Spanyol pes.(lOO) 72,71 74,23 73,19 73,57 Svájci frank 56,11 57,19 56,55 56,83 Svédkorona 11,31 11,57 11,42 11,48 USA dollár 86,24 87,80 86,87 87,27 ECU 100,56 102,52 101,24 101,74 Árfolyamok _______________ TŐZSde Index március 9-én: 721,85 (-1,98)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents