Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

-^ 1 " ' ' '■■■ u... ■■■,■„■■, mm,

m MS ■« a

__ Jfa — • a a — ■ ■ a

A KM hétvégi inelleklete

A TARTALOMBÓL:

O

Nagy ára van a lógásnak

•

Sündisznó cserfaággal

•

Pilisi pillanatok

I

•

A hintalovak mérettáblázata

Äkfüaüs

kérdések

Vállalkozó háziorvosok

Kovács Eva

Az egészségügy reformja jó ideje foglalakoztatja az orvosokat és a betegeket. Az elmúlt év sokat vitatott eseménye a betegbiztosítási kártyák leadása volt, melyek körül bizonytalanság és értetlenség is jócskán akadt. A háziorvosi rendszer bevezetésével az orvosok vállalkozási lehetőséghez is jutottak, s ezt a lehetőséget a tárca első embere dr. Surján László miniszter számos esetben igen jónak titulálta, s orvosainak ajánlotta.

Mára kiderült, a vállalkozás lehetősége többnyire a lehetőségek szintjén maradt, minden igyekezet ellenére ma még alig százan vannak az egész országban a saját sorsukat kezükbe vevő vállalkozó háziorvosok.

Mi a kettősség oka, mi a magyarázata annak, hogy míg „odafönn” ajánlják és dicsérik, addig idelenn nem használják ki a vállalkozás lehetőségeit? — tettük fel a kérdést dr. Arnótfalvy Saroltának, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat jogtanácsosának.

— Számos oka lehet, de kettő mindenképpen van: az orvosok nem igazán ismerik a vállalkozás kínálta lehetőségeket és előnyöket, az önkormányzatok pedig félnek az újtól, az ismeretlentől, pedig a jövő útja mindenképpen ez. Szerencsére ma már megyénkben is sokan vannak akik érdeklődnek, kevesen akik már belevágtak. Különösen megnőtt az érdeklődők száma azóta, hogy az Orvosi Kamara megyei szervezete olyan ösz- szejövetelt tartott, amelyen két, már gyakorló vállalkozó orvos mondta el tapasztalatait, melyek egyértelműen pozitívak voltak. Tényekkel bizoDr. Arnótfalvy Sarolta

Elek Emil felvétele

nyitották, hogy az egészségügyben is megéri a vállalkozási formát választani.

— Épp ez az, amit egyes ön- kormányzatok hangoztatnak: az orvosnak megéri, de nekik vajon megéri-e?

— A válaszom határozott igen. Az önkormányzatoknak ugyanis ez esetben megszűnik a munkáltatói felelőssége, hiszen az orvos, mint vállalkozó önmagáért felel. Előny az is, hogy a praxis dolgozói kikerülnek a közalkalmazotti törvény hatálya alól, így sem az orvosnak, sem a nővéreknek nem kell fizetést, illetve tizenharmadik havi fizetést, egyéb anyagi juttatásokat adni, s az önkormányzatot ezen kiadások TB-vonzata sem terheli.

Az önkormányzatok törvényben előírt kötelessége a település egészségügyi ellátásának biztosítása, amely kötelességet a vállalkozási szerződés megkötésével az orvos vállal át.

— A vállalkozást mindkét fél, orvos és önkormányzat szigorú feltételek mellett kötheti, a feltételeket pedig törvény határozza meg.

— Ez természetes, hiszen a betegellátás a formai, működtetési változások miatt nem

szenvedhet csorbát. A törvények léteznek és egyértelműek, csupán azokat kell a szerződő feleknek betartaniuk. A szerződés megkötésekor alapvetően két dologra kell figyelni, egyik a területi ellátás törvényben előírt feladata, másik pedig a vállalkozás speciális jellege, mégpedig a finanszírozás oldaláról nézve. A működtetés alapját a szerződés megkötése után ugyanis a társadalom- biztosítás részéről a vállalkozó orvos számára folyósított ösz- szeg képezi. Az önkormányzat tehát nem szívességet tesz azzal, hogy a vállalkozást úgymond „engedélyezi”, hiszen az orvos átvállalja tőle a törvényben előírt kötelezettségeket, feladatokat. Fontos, hogy a felek érdekeinek a szerződés kölcsönösen megfeleljen, s hosszú távra szóljon.

— A törvény szigorú szabályai szerint nem akárki lehetett az alapellátásban háziorvos, s nem mindenki lehet önálló vállalkozó sem...

— Pontosan így van. A jelenleg hatályos jogszabályok értelmében legalapvetőbb feltétel a szakvizsga megléte. Ehhez szükséges a megyei tisztiorvos, valamint a helyi tiszti- orvosi szolgálat jóváhagyása is. Nem árt tudni, hogy a szükséges eljárások és dokumentumok beszerzése időt vesz igénybe, a vállalkozás megkezdése nem megy egyik pillanatról a másikra. A meglévő iratokat a megyeileg illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz kell benyújtani, hiszen a finanszírozási szerződést velük köti a vállalkozó, aki ezentúl az adott praxis kizárólagos működtetője lesz. Már csak azért is, mert a TB a praxisnak fizet.

— Sokak szerint éppen itt van elásva a kutya. Vannak

akik azt hiszik, a vállalkozási formát választó orvosok egyik napról a másikra gazdag emberek lesznek, a korábbinál jóval többet keresnek...

— Erről szerintem szó sincs. Az orvos az új formában már csak azért sem tud többet keresni, mert a lekomolyabb közgazdasági elemzések szerint is az egészségügy ma, s még jó ideig úgynevezett nonprofit vállalkozás lesz és marad, s mint köztudott, igen nagy mértékben alulfinanszírozott. Nem kell sokat gondolkodni és számolni ahhoz, hogy rövid úton kiderüljön, egy rendelő fenntartása, gyógyszerek, műszerek, az energia ára a folyamatos emelkedésének is köszönhetően nehezen tehető gazdaságossá. Ezt bizonyítja, hogy megyénkben is vannak olyan felelősen gondolkodó önkormányzatok, amelyek ezt a körülményt mérlegelve, a vállalkozási szerződések megkötésekor a törvény szellemének is eleget téve a rendelőt ingyen adják bérbe, s a rezsi- költségeket részben vagy egészben átvállalják, vagy egyéb más módon nyújtanak támogatást a területi ellátást vállaló vállalkozó orvos részére.

— Ha meggazdagodni nem lehet belőle, akkor Ön szerint mi magyarázza, hogy nemcsak az országban, hanem Sza- bolcs-Szatmár-Beregben is mind többen óhajtják az alapellátásban a vállalkozásokat?

— Több magyarázat is létezik. Első, hogy a jövő útja az egészségügyben is mindenképpen a privatizációé, a vállalkozásoké. A kormányrendelet értelmében a teljesítményfinanszírozás bevezetése — az elvégzett munka utáni díjazás ténye eldöntött, s ehhez az első lépést a reform, az alapellátásban tette meg. A vállalkozás egy olyan törvényadta lehetőség, amelynek segítségével az egészségügy a jelenlegi, igen nehéz feltételek mellett is többet, jobbat nyújthat a betegeknek, s a végső cél valójában ez.

KM galéria

Oláh Margit képei

Oláh Margit: Cigánylány gitárral (tempera)

9fyÍT6átor6an élő, autodidakta festő nyolcéves si. kpra óta altert. A közelmúltban rendezett kiállításán — a nagykffíCói művelődési központban — húsz képével ismerkedhettek, meg a látogatók: A. fiatal művész változatos technikával dolgozik; a pasztell, a diófapác, a tempera mellett akvarel(ek.és szénrajzok.jelzik.pá(yájá- nak.egyes szakaszait. Témáit a cigányság éíeténe^öröm- teli vagy drámai eseményeiből, pillanataiból meríti. Leg- gyakraban ábrázolt figurái a cigánylányok.és asszonyok• Alkotásmódját a temperamentum, az erőteljes megformálás, a test mozdulatainak.(endületes megfogalmazása és a harsány színe k. használatajellemzi. Magáról és művészetéről vallva így fogalmazott: a léleknek.nndben kell lennie, hogy megfogalmazhassa önmagát.

Györke László

S

okszor hallhattuk, láthattuk leírva is: amit most teszünk, évtizedekre meghatározhatja az ország sorsát. Persze, már ezzel is lehetne vitatkozni, hiszen tökéletes megoldás, legalábbis olyan, amely egy idő után ne szorult volna korrekcióra, még nem volt. Kicsiny (persze attól függ, miSzéltolósdi alulnézetből

hez képest) országunk (honi- atyái a múltban is követtek el hibákat — jóvátehetetleneket is —, nincs rá tehát garancia (és nem is lehet), hogy most, az ún. szocializmusból a kapitalizmusba való (keserves) átmenet időszakában ne fordulnának elő bukfencek.

Itt most, véleményem szerint, azon van a hangsúly, hogy jóvátehetetlen hibák ne csússzanak be, hogy úgy mondjam: nem maradjanak ki ziccerek, hogy el ne játsszuk a becsületet. Hogy a külföld megítélése — aminek jelentőségét, szerintem, olykor-olykor eltúlozzuk — kedvező legyen az átalakulásunkról. Az ám, de vajon melyik külföldnek? Mert alighanem másmás az elbírálás égtájanként, társadalmi berendezkedésenként. Legalábbis ami a dolog politikai részét illeti. De, megítélésem szerint—s ezt példák is bizonyítják—gazdasági téren égtájtól és politikai széljárástól független, megbízható kapcsolatok alakulhatnak ki. Mondom: alakulhatnak! Hiszen a gazdasági érdek, az egymásrautaltság független (lehet) attól, hogy teszem azt Kolozsvárott a polgármester nem éppen magyar szimpatizáns.

Sokszor hallottuk, láttuk azt is, hogy az átalakítás rögös útján a legrázósabb szakasz a gazdasági. Tehát, evidens, azon kell(ene) lennünk, hogy a magyar partnerről az a hír járja Európa-(sőt, világ-)szer- te: megbízható, lehet vele üzletet kötni, hosszú távon lehet rá építeni stb. Ez (volna) a jogos elvárás, óhaj. Hiszen aki — legyen az akár nyugati, akár keleti partner — egyszer (kölcsönösen) jó üzletet kötött velünk, az visszatér még hozzánk. Ellenben, ha átverik, nem elég hogy elpártol tőlünk, de rossz hírünket is költi(heti).

Sajnos, konkrét példák is voltak, vannak. Az egyik, akkor még nyugatnémet cég, megyénk egyik halódó leányvállalatának talpra állításába invesztált kétszázezer (nyugatinémet márkát. A pénzt elnyelte a pesti központ, vagy a leány- vállalati?)— ma már nem lehet tudni —, tény, hogy a padlóról nem tudott fölállni, nem kerülhette el a csődöt. Nem nehéz elképzelni, milyen véleménnyel van a gyáros rólunk, hiszen úgy érzi — joggal —> hogy csúnyán átverték, hiszen a befektetett pénzére immár ihat hideg vizet.

Más. Hogy kelet felé is kitekintsünk. Ismert téma, s talán többszörösen is lerágott csont, hogy úgymond beszűkült, leépült a keleti piac. Ez így, egy az egyben csak rész(fél)igaz- ság, hiszen tőlünk keletre is folyik, folydogál az átalakítás, csak hát sokkal nehezebben megy, mert nagyobb felépítményt kell lebontaniuk. Tény viszont, hogy már például Ukrajnában is vannak olyan kereskedelmi káefték (ők angol mintára ltd.-nek nevezik magukat), amelyek a híresztelésekkel ellentétben fizetőképesek. Ismerős téma az is, hogy megyénkben bizony, amióta Gorbi kiszabadította a palackból a szellemet, nehéz az almának fizetőképes piacot találni a világ eme táján. Tehát a kettőt ma összehozni—a szabolcsi almaexportőrt a fizetőképes keleti vevővel — nem olyan egyszerű dolog. Amint létrejött végre a kapcsolat— valami régi (rossz) beidegződés folytán(?), nem tudom —jó az oda! jelszóval, mi tagadás — nem a legjobb minőségű árut próbáljuk a vevőre tukmálni. Ennek két okból sincs jó vége. Az egyik, a már említett hitelvesztés, ami hosz- szú távra szól, a másik kellemetlenség rögtön jelentkezik reklamációk formájában.

C

sak az eset más. A televíziónak A hét legutóbbi műsorában sugárzott riportjában az idejekorán csődöt jelentő utazási irodákról volt szó. A ripsz-ropsz létrehozott utazási iroda zsebre vágta a pénzt és csődöt jelentett — röviden így summázható a dolog. Sajnos, ha nem is azonos, de hasonló eset volt megyénkben is. Annak idején írtunk is a cserben hagyott utazni vágyókról. Megdöbbentő, hogy a széltolók milyen villámgyorsan kihasználják, ha hézagot vélnek felfedezni a jogszabályon. Káefték alakulnak, káefték tűnnek el. A csődöt jelentők tulajdonosainak zöme — gyanítom — nemigen jut koldusbotra. Nem is zavarna különösképpen a dolog, ha mindez hosszú távon nem Átlag Jánoson csapódna le.

TMTa^ánpékimémy