Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-03 / 28. szám
12 Kelet-Mag varország 1993. február 3., szerda Tiszaszentmártoni pannó Tiszaszentmárton (KM K. J.) — Tiszaszentmártonban szép, új, tiszta és rendben tartott iskola várja minden nap a 131 általános iskolai tanulót. Az intézménybe járó gyerekek mintegy negyven százaléka cigány, de sem a rendszeres jelenlétükkel, sem a tanulmányi munkájukkal nincs különösebb gondja a tizenkét fős tantestületnek. Az esztétikus küllemű intézményben a jól felszerelt nyolc tanterem, a tornaterem, a műhely és az egyéb Harasztosi Pál felvétele helyiségek egyaránt a diákok kényelmét, zavartalan munkavégzését szolgálják. A tágas aulában egy szemet gyönyörködtető, nagyméretű pannó (falkép) fogadja a látogatót. Lóránt János, békésszentand- rási festőművész 1989-90-ben készült alkotása a Tisza mentén letelepült emberek hétköznapjait ábrázolja, megragadva a „vízközeiben” élők múltjának és jelenének néhány jellemző pillanatát. Babits és Illyés levelezése Szekszárd (MTI) — Babits Mihály és Illyés Gyula levelezése címmel könyvet adott ki a Tolna megyei könyvtár, amelyben eddig még nyilvánosságra nem került és a kutatók előtt sem ismert írások találhatók. A kötetet a közelmúltban mutatták be Szek- szárdon. Az értékes anyagot összeállító Takács Mária, a si- montomyai Vármúzeum igazgatója elmondta: az író özvegyének kérésére immár több mint öt év óta segít az írásos hagyaték rendezésében mint a család régi barátja, aki Illyés Gyulával először 1957-ben találkozott Ozorán, kisdiákként. Szűk családi körben, főként Illyés Gyuláné, Flóra asszony társaságában gyűjtötték ki a rengeteg, még kiadatlan kézirat közül a különböző leveleket. Takács Mária kérte, hogy a szülőföld, Tolna megye két író-költő óriásának, illetve családtagjaiknak a leveleit foglalják egy kötetbe. A könyvben 81 levél található, továbbá benne van Babits felesége, Török Sophie Naptára, amelyből kitűnik, hogy 1930. február 24. és 1941. június 11. között az akkori legismertebb magyar írók, költők közül kik voltak egy-egy napon Babi- tséknál. Illyés Gyula rendkívül sokszor szerepel ebben a feljegyzésben, jó néhány alkalommal úgy is, hogy vacsorán vagy uzsonnán volt vendég. Jó néhány levél olyan új ismeretekkel szolgálhat az irodalomkutatás, a huszadik századi magyar irodalomtörténet számára, amelyek teljesebbé formálják majd a Babitsról, de még inkább Illyésről kialakult képet. Illyés több levélben kéri Babits támogatását egy-egy fiatal, tehetséges pályatárs boldogulásához; a maga számára viszont mesterségbeli, művészi tanácsokat kért olyan módon is, hogy a vers egyik-másik részét, sőt egész versszakokat két változatban küldött el Babits Mihálynak, a Nyugat című nagy hírű folyóirat szerkesztőjének, kérve a megítélést, melyik a jobb. A könyv megjelenését Ozo- ra, Pálfa, Simontomya és Szekszárd önkormányzatai, valamint a szekszárdi Illyés Gyula Irodalmi Alapítvány támogatták anyagi hozzájárulással. Kiállítás Petőfiről Szeghalom (MTI) — Petőfi Sándor életművét és életútját bemutató dokumentumkiállítás nyílt a múlt héten a szeghalmi Sárréti Múzeumban. A Czine Mihály irodalomtörténész által megnyitott tárlaton rajzok, könyvek és egyéb emlékanyagok idézik fel a látogatók számára Petőfi életét és költészetét. Gazdag válogatás látható a kiállításon a szeghalmi gyermekek Petőfi-költemé- nyekhez készített illusztrációiból is. A sárréti kiállítás egy hónapig lesz nyitva. Gálaműsor cigányul-magyarul, gyönyörűen Egy vetélkedő megszívlelendő tanulságai Nagykálló-Nyíregyháza (KM — Kállai János) — A tisztaszavú költő, Nagy László szavaival invitált a szép kivitelezésű meghívó a január végi, cigánygyermekeknek meghirdetett vers- és prózamondó versenyre, a nagykállói művelődési központ kamaratermébe. „Mindenséget hökkentő új csodák”-at ígértek a poéta szavai, és amire talán még a bizakodók és elkötelezettek sem gondoltak teljes hittel: a művészet, a kultúra, szűkebben: az irodalom csodái beteljesedtek. Harmadszor a tehetségekért A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat közművelődési irodája immár harmadik éve törekszik teret bitosítani a cigányság kultúrájának, érték- hordozó hagyományainak minél szélesebb körű bemutatására, a sok-sok, névtelenségben élő tehetség felkutatására. Ezért szervezték meg korábban a cigány Ki mit tud?-ot, a folklórfesztivált, és most az általános iskolások részére a cigány és a magyar irodalom — ezen belül hangsúlyozottan a népköltészet — parádésra sikeredett vetélkedőjét. Az önmegmutatás, a színre lépés vágyát mi sem jelzi jobban, mint az: kétszáznál is több kisdiák jelentkezett a szereplésre. És hogy a megyei döntőbe valóban a legjobbak kerülhessenek, tartottak öt elődöntőt is, ahol — ezt az akár gálaműsornak is beillő, magas színvonalú döntő fényesen igazolta — alaposan „megválogatták” a népes mezőnyt. A finisben harmincegyen szerepelhettek, bemutatva a cigányfolklór és irodalom, a magyar népmesék és a klasszikusok szivárványosan gazdag — és ami talán még fontosabb: értékes! — „gyűjteményét”. Értékes művek gyűjteménye így aztán hallhatott a nagyszámú közönség nyers drá- maiságával meghökkentő Lakatos Menyhért-mvtWáX, Cho- li Daróczi József érzelem- és gondolatgazdag versei közül többet, a Bari Károly gyűjtötte, cigány eredetmondákat csakúgy, mint Babits-verset, Váci Mihály költeményét, Móra Ferenc műveket, magyar és székely népmeséket. És hogy a világirodalmat se felejtsük ki: még La Fontaine-mese is pódiumra került. Mindez: értő, előadóra „szabott”, kidolgozott produkcióként, esetenként a rutinos versenyzőket lepipáló, gesztusokban, mimikában, mozgásban bővelkedő tolmácsolásban. Tegyük hozzá — hiszen a verseny megszervezésének egyik fő célja éppen a kétnyelvűség erősítése volt — sok szereplő esetében cigányul és magyarul is. Bakik nélkül, magabiztosan Anélkül, hogy az egyes műsorszámokat külön minősítenénk — ezt megtette a valóban pártatlan és hozzáértő zsűri —, engedtessék meg néhány, akár tanulságnak is tekinthető gondolat megfogalmazása. Először talán arról essék szó, ami minden amatőr előadói vetélkedő buktatója szokott lenni: a szövegbiztonságról, -tudásról. A legapróbbaktól a nagyocskákig ilyen zavaró, az előadás színvonalát csökkentő bakikkal itt nem találkoztunk. Mindenki magabiztosan, döccenő nélkül adta elő a választott művet, „finoman súgni” is csak egy-két esetben kellett, s ha mégis: inkább csak a bátorítás kedvéért. Az egyetlen „belesülő”, ha a nagyobb szünetet egyáltalán megtorpanásnak lehetett minősíteni, lámpaláz nélkül, a figyelő tekintetek kereszttüzében azonnal feltalálta magát, s amúgy improvizálva folytatta a mesét. Ismerjük el: hatalmas, időt és energiát nem kímélő felkészítés húzódik meg az ilyenfajta biztonság mögött. Cigányul-magyarul — tisztán A másik figyelmet érdemlő momentum a tiszta artikuláció, a helyes beszéddallam, a jó hangsúlyozás és tagolás volt. A kis előadók nem mosták össze a mondatokat, nem harapták el a szavak végét, nem „énekeltek”. így aztán teljes szépségében mutatkozhatott meg a cigány és a magyar nyelv dinamikája (természetesen a különbségeket sem mellőzve), gazdag zeneisége, plasztikus képeinek ereje. Körültekintést sejtettek a megszólaltatott művek. Senki sem kapott vagy választott a képességeit meghaladó verset vagy prózát, igen sokszor pedig az egyes alkotások és az előadó személyisége hibátlan harmóniájának lehettünk élvezői. Mert — ezt talán mondanom sem kell — szórakoztató, gondolkodtató, mély érzelmeket fakasztó és művészi élményekkel dúsan megajándékozó volt ez a nagykállói cigány-délelőtt. Egymás kultúrájának tisztelete Lakatos Menyhért író, a zsűri elnöke megfogalmazta zárógondolataiban: sok rossz hír él és terjed a cigányokról. Ez a vers- és prózabemutató, a negatív véleményekkel és előítéletekkel perlekedve azt bizonyította, hogy a kultúra kezd kibontakozni, magára találni a cigányság benső világában. Él a saját műveltségi kincsek felmutatásának az igénye, a hagyományok őrzésének, továbbvitelének a szándéka. De nem idegen a cigányoktól a magyar kultúra sem, azt ugyanúgy a magukénak tekintik. Ez a kölcsönösség — egymás megbecsülésében, tiszteletében és kultúrájában — lehet az alapja az oly sokszor áhítva megfogalmazott igénynek: a felemelkedésnek, a mindenben való előrelépésnek, az együtthaladásnak. Szekeres Tibor felvételei a cigány gyermekek vers- és prózamondó versenyén készültek, Nagykállóban KULTÚRA
